Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester, magasszínvonalú egyházi és világi, műkovács és iparművészi munkáival megtalálta helyét a két világháború közötti magyar és európai vasművesség és iparművészet élvonalában. Művészi hagyatékát a győri múzeumnak ajándékozta, oda az 1962-ben került.
1882. november 23-án született Orosházán Schima András néven, szegény sorsú családban. Kézügyességét apjától örökölte, aki maga is próbálkozott fémből készült tárgyak alkotásával. A jobb élet reményében a család Aradra költözött, Bandi itt járta ki elemi iskoláit. Kisiskolásként kitűnt rajztehetségével. Az aradi fémipari szakiskolában folytatta tanulmányait, ahol rendszeresen győzött az iskolai kiállításokon és házi tervpályázatokon.
Kezdetben lakatosként helyezkedett el, majd az aradi Iparkamara ösztöndíjával Berlinbe utazott, ahol elvégezte az Iparművészeti Akadémiát.
A diploma megszerzése után Pozsonyba költözött és a helyi fa- és fémipari iskolában lett oktató. Összefoglaló tablói tananyagként vándoroltak az ország ipari iskoláiban.
1914-ben II. Vilmos német császárnak készít díszfokost, ami elnyerte a császár tetszését, aki Schimának egy briliánsokkal ékesített nyakkendőtűt küld viszonzásul. 1916-ban V. Mohammed török szultánnak küld győzelmi koszorút, aki elismerésül Művészeti Ezüstéremmel jutalmazza.
Schima Bandi 1919-től a Győri Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában tanít (napjainkban a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum és Kollégium).
A győri Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum napjainkban – fotó: Hegyaljai Imre
1926-ig tartott pedagógusi pályafutása, ettől kezdve csak az ötvös és kovács művészetnek élt, műhelyt nyitott. Rendszeresen kiállított az Ipartársulat tárlatain. 1932-ben a fémszakmai versenyen elnyerte a Magyarország Aranykoszorús mestere címet. 1936-ban Olaszországba utazott. Valószínűleg e látogatáshoz kapcsolódóan ajándékozott Mussolininek (!) egy fémveretes, ökör szarvból készített kürtöt… Tanulmányutat végzett Ausztriában, Németországban és Franciaországban.
Bethmann Hollweg (1856-1921, német birodalmi kancellár 1909-1917), karikatúra vázlat, Schima Bandi, Németország, 1920-as évek, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum helytörténeti gyűjteményéből, átvettük a Jog- és Politikatudományi Folyóiratból, 10. évf. 1. sz, 2018
Hazatérve sikert sikerre halmozott. Készített templomi díszeket, kegytárgyakat, lakberendezési tárgyakat, cégéreket és sok mást.
A híres Aranyhajó cégér, Schima Bandi alkotása, 1938, Győr, Jedlik Ányos u. 16 – Fotó: Krausz Péter
Életútjáról riportfilm készült, 1956-ban a 22. filmhíradóban sok mozi vetítette “Vasvirágok” címen. Halála évében Kossuth Díjra terjesztették fel, de betegeskedett, és 1959 áprilisában tüdőgyulladásban hunyt el. Így a Kossuth Díjat már nem kaphatta meg.
Nevét Győrben utca őrzi.
Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester (1882-1959)című könyv fedőlapja, 2018, Pápai Emese (tanulmány és szerk.) – libri.hu
Schima Bandi iparművészről a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Pápai Emese, művészettörténész, szerkesztésében jelentetett meg tanulmánykötetet. A művész életét és munkásságát feldolgozó album gazdag képanyaga a mester post humus gyűjteményes kiállításának fotóit tartalmazza (2017, Magyar Ispita, Győr). A benne foglalt tanulmányok Schima életét, munkásságát, levelezését és fotóhagyatékát dolgozzák fel.
Schima Bandi arcképe, Kresz A. grafikája, 1956 szeptember 5
Miért írt levelet Schima Bandi Adler Manóhoz?
Adler Manó (ezen írás összeállítójának „Manó bácsi”), győri építész, a munkaszolgálatból történt hazatérését és családjának tragikus auschwitzi meggyilkolását követően aktív szerepet vitt a győri neológ hitközség munkájában és a gyásszal sújtott közösség talpra állításában. Ő tervezte a teljesen egyedi, piramisszerű holokauszt emlékművet a Győr-szigeti zsidó temetőben, aminek kivitelezését is vezette.
Az emlékmű fémmunkáit a hitközség felkérésére Schima Bandi készítette.
Munkácsi Ernő (1896-1950, ügyvéd, jogi író, múzeumigazgató, hitközségi elöljáró) megemlékezik mind Adler Manó építész, mind Schima Bandi fémművész érdemeiről – A győri izraelita hitközség története, 1930-1947 (lásd Források)
Az emlékmű felavatására 1947. június 15-én került sor. Ismeretes, hogy az ünnepélyen részt vett Tildy Zoltán, köztársasági elnök, kevésbé tudott, hogy kíséretében voltak Dinnyés Lajos miniszterelnök, Dr. Ries István, Dr. Ortutay Gyula és Dr. Mihályfi Ernő miniszterek is. Természetesen megjelentek az országos és helyi zsidó szervezetek, valamint az amerikai Joint és Győr városának legfelső vezetői is. Jelen voltak a Vörös Hadsereg képviselői.
Idézzünk egy mindig aktuális mondatot Dinnyés miniszterelnök beszédéből:
„… nem hozhat a magyar demokrácia igazabb és nemesebb ítéletet, minthogy megfogadjuk valamennyien, hogy olyan életet teremtünk a magyar ég alatt, amely lehetetlené teszi, hogy országunk határain belül a gyűlölködés, az embertelenség és a gonoszság üthesse fel újra a fejét”. (A győri izraelita hitközség története, 1930-1947; lásd Források)
Adler Manó 1947. június 18-án, tehát három nappal az emlékmű avatását követően díszes levelet kapott Schima Banditól. Ezt az egyedi, Schima különleges formai igényességét és Adler építész alkotásának érdemeit tükröző levelet az építész fia, György, megőrizte.
Nem szoktam ünnepélyek alkalmával előre tolakodni. Jobbnak láttam inkább másnap délelőtt is kimenni a temetőbe, amikor is zavartalanul gyönyörködhettem egy kiváló alkotásban: az Ön szép munkájában.
Bár ismertem már szíves elmagyarázása és rajzai után a nem mindennapi elgondolását, ami már akkor is igen megtetszett nekem, de most, hogy elgondolása térbe lépett és a dimenziók valódi nagyságukban mutatkoznak: csak most frappálja igazán a műélvezőt a mélyenszántó szimbolikája mellett az antik és modern vonalak pompás frigye.
Az emlékmű enteriőrjében is kellemesen csalódtam, mert monumentálisabb lett, mint amilyennek elképzeltem, nem szólva az igazán ünnepélyes áhítatot keltő finom hangulatról, amelyet a tompítottszínű sima falak, az ügyesen megoldott mennyezetkiképzés, valamint a szerény betűsordekor árasztanak. Sajnálom azonban, hogy, amint láttam, a könyvfülkével valami baj van, de lesújtott engemet az a körülmény is, hogy a könyv … (itt Schima nem folytatja a mondatot; bizonyára a deportálás áldozatait felsoroló emlékkönyvről van szó – a szerk.).
A talapzat, lépcső és bejárat aránylag filigrán alakításukkal mégis mind-mind organikusan csatlakozik a nagy kőtömeghez.
Maga az emlékmű elhelyezése is rendkívül szerencsés, s mégis kár, hogy az a város vérkeringéséből oly annyira kiesve egy elzárt temetőbe került.
Summa-summarum: szép, maradandó munkát végzett kedves Építész úr, amiért kérem, fogadja csekélységem őszinte gratulációját, meleg kézszorítását, s maradok az alkotó embertársamnak részemről mindenkor kijáró nagyrabecsüléssel.
Győr, 1947. jún. 18
Schima B.
Schima Bandi eredeti levele Adler Manóhoz, 1947. június 18 – a levél Adler György tulajdona, fotó: Krausz Péter
A Piramis emlékmű 1947-ben, képeslap, 1947, regigyor.hu
A Piramis emlékmű ma, fotó: Krausz Péter
A Piramis emlékmű kapuja menorával, kohanita, levita és vészkorszaki jelképekkel,Schima Bandi alkotása a Győri Zsidó Hitközség részére – Fotó: Krausz Péter
Schima Bandi mást is készített a győri zsidóság tragédiájának emlékét megőrzendő, nevezetesen az áldozatok névsorát tartalmazó Mártírok Könyvét. Ez a meggyilkoltak nevét őrző, teljesen eredeti ötvösmunka hosszú évtizedeken át a Piramis belső terében volt kiállítva, amiben a hozzátartozók kereshették a családtagjaikról szóló bejegyzést, amiket ugyancsak Schima kézírása őriz.
A Mártírok Könyve, fedőlap, Schima Bandi alkotása a Győri Zsidó Hitközség részére – Fotó: Krausz Péter
A Könyv már több éve a Győri Zsidó Hitközség Imatermében található, ahol fizikai épsége jobban biztosítható. Helyét a temetőben egy nyomtatott névsor váltotta fel. Mártírok újonnan felbukkanó nevét ma is Schima stílusában, kézzel jegyzik fel az általa alkotott eredeti névsorban.
AMártírok Könyve, könyvjelzők, Schima Bandi alkotása a Győri Zsidó Hitközség részére – Fotó: Krausz Péter
Mártírok Könyve, a megölt zsidó hitközségi elöljárók névsora, Schima Bandi alkotása a Győri Zsidó Hitközség részére – Fotó: Krausz Péter
Mártírok Könyve, a megöltek névsorának kezdete, itt látható Adler Manó építész feleségének és kislányának neve is (!), Schima Bandi alkotása a Győri Zsidó Hitközség részére – Fotó: Krausz Péter
Schima, a nagyszerű fémművész vonzódott a hatalmasságokhoz (török szultán, német császár, olasz diktátor). Ezen kívül a világról alkotott nézeteit nem sikerült megismernem, nyomukat nem találtam, talán kivéve az itt megjelentetett karikatúrát az első világháborús német kancellárról és hasonló rajzait.
Művészetével és műveivel a holokauszt áldozatainak emlékére biztosan maradandót alkotott.
Édesapám, akinek nagy családja, beleértve feleségét és gyermekeit, szintén elveszett az auschwitzi pokolban, nagyra becsülte a művészt.
Összeállította és szerkesztette: Krausz Péter
Megköszönöm Gyurinak (Adler György), hogy rendelkezésre bocsátotta Schima Bandi levelét és észrevételeivel javította a megjelent szöveget.
Jog- és Politikatudományi Folyóirat, 10. évf. 1. sz, 2018
Schima A. Bandi iparművész, aranykoszorús mester (1882-1959); tanulmányok, megjelent Pápai Emese szerkesztésében és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kiadásában, 2018
Siklósi Judit kézimunkái a Holokausztban megöltek emlékére
Magyarországi zsinagógákat ábrázoló gobelinek készítésébe azért kezdtem, mert férjem, Siklósi Vilmos, túlélők gyermekeként született Budapesten. Zalaegerszegre költözésünk után 1991-ben létrehozta a „Béke-Shalom Magyar-Izraeli Baráti Társaság” -ot a két nép közötti kulturális és gazdasági kapcsolatok támogatása céljából.
Zalaegerszegi zsinagóga, gobelin, készítette Siklósi Judit, 2004 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1903-04-ben Stern József román és keleti stíluselemeket felhasználó tervei alapján – a szerk.)
1995-ben a zalaegerszegi zsidóság felébredt csipkerózsika álmából és újra megalapította a helyi zsidó hitközséget. Ekkor még éltek túlélők is Zalaegerszegen és környékén. Férjem haláláig vezette a hitközséget.
2004-ben százéves lett a zalaegerszegi zsinagóga, ami jelenleg kiállítási és hangversenyteremként működik. Erre az évfordulóra varrtam az első, a zalaegerszegi zsinagógát ábrázoló gobelint. Anhalczer Imréné, Bözsi néni, túlélő, segített első képem alapanyagának megvásárlásához. A gobelin mérete 130×160 cm, 500 ezer öltésből áll és 1 700 munkaóra alatt készült el.
Újpesti zsinagóga (Budapest), gobelin, készítette Siklósi Judit, 2014 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1885 és 1886 között Greier, vagy Gränner (keresztnév nem ismert) vagy Jakob Gärtner neomór stílusú motívumokat felvonultató tervei alapján – a szerk.)
Ezt a munkát látva, Borgó (Dr. György István Csaba [BORGO] (sz: Marosvásárhely, 1950. május 10) magyar erdélyi származású festőművész, grafikus művész, gobelin tervező, szobrász és tanár – a szerk.) azt mondta, olyan gyönyörű, amit elkészítettem, hogy ha lesz több is, megszervezi a kiállításukat. Végül is nem ő szervezte az első kiállítást, vele azóta sem találkoztam, de az ő javaslatára, hogy varrjak többet, fogtam bele zsinagóga gobelinek készítésébe.
Debreceni zsinagóga, gobelin, készítette Siklósi Judit, 2011 – Fotó: Siklósi Judit (épült1884-ben Berger Jenő debreceni építész késő-eklektikus motívumokat felvonultató tervei alapján – a szerk.)
A zsinagógákon kívül zsidó ünnep ábrázolásokat és jelképeket is varrok.
Lendvai zsinagóga, gobelin, készítette Siklósi Judit, 2004 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1866-ban a mai Szlovéniában Schacherlesz Mózes rabbi idején – a szerk.)
Hogyan is készülnek ezek a munkák? Saját magam rajzolom a zsinagóga épületét a gobelin anyagra és a rajzot gobelin varrással követem. A legtöbb kép 40×50 cm méretű.
Győri zsinagóga, gobelin, készítette Siklósi Judit – Fotó: Siklósi Judit (épült1869-70-ben, Benkó Károly építész mór, valamint historizáló-szecessziós motívumokat felvonultató tervei alapján – a szerk.)
Eddig tizennyolc kiállításom volt, még külföldön is, pld. Marosvásárhelyen. Néhány további helyszínt említek: Hévíz, Zalaegerszeg, Bak, Szombathely, Mosonmagyaróvár, Győr, Pécs, Budapest (ORZSE), Szolnok, Tiszafüred, Szekszárd, Újpest, Siófok, Nagyatád. Több újságcikk jelent meg ezekről a kiállításokról, így például az Új Élet-ben is. Ha bárhová is hívnak kiállításra, örömmel megyek és mintegy mementóként elkészítem a meghívó város zsinagógájának gobelinjét is.
Frankel Leó utcai zsinagóga (Budapest), gobelin, készítette Siklósi Judit, 2011 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1887-ben Fellner Sándor építész neogótikus stílusban készült tervei alapján – a szerk.)
Nagyatádon szembesültem azzal, hogy a vidékiek még azt sem tudják, hogy zsinagóga és zsidó közösség létezett egykoron városukban. Ekkor döbbentem rá, hogy a zsinagógák emlékének megörökítése tiszteletadás, egyfajta „kultúrmisszió” a kegyetlenül elpusztított, Holokausztban megölt embertársaink emlékére.
Hévízi zsinagóga, gobelin, készítette Siklósi Judit, 2005 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1933-ban, lebontották 1977-ben, helyén Holokauszt emlékmű áll – a szerk.)
Színes és fekete-fehér gobelineket varrok, az utóbbiakat azokról a zsinagógákról, melyek már nem léteznek, mert még az épületeket is elpusztították, hogy nyomuk, emlékük se maradjon.
Zsinagóga Tiszafüreden, gobelin, készítette Siklósi Judit, 2012 – Fotó: Siklósi Judit (épült 1912-ben szecessziós stílusban; ma már nem létezik, a bútorboltként szolgáló megmaradt épülettömb oldalán kis emléktábla található, ami a Holokuaszt áldozataira emlékeztet – a szerk.)
Egyszóval azért találtam ki a sorozatot, hogy a megalkotott darabok emlékül szolgáljanak és egyben erősítsem a helyi közönségnek, az adott városnak a kötődését közös múltunk egy elpusztított darabjához.
Siklósi Judit
Érdeklődők és akik zsinagóga gobelint vásárolni vagy rendelni szeretnének ezen a címen kereshetik meg Juditot: zegjuti@gmail.com – a szerk.
Győr történeti modellváltásai és kapcsolata a lakosság vallási (etnikai) szerkezetével és térbeli elhelyezkedésével
Szemelvények Dr. Szakál Gyula ny. egyetemi docens, gazdaságtörténész, Széchenyi István Egyetem, Győr, tanulmányából
Az első részben megtudtad, hogyan jelent meg a zsidó lakosság Győrben és hogyan alakult együttélése a többségi, más vallású közösséggel évszázadokon keresztül. Az itt következő második részben megtudod, hogyan reagált a győri elit az 1944-es év politikai válságra és emberi tragédiára.
A győri elit reagálása az 1944-es év politikai és emberi válságára
A gazdasági mentalitás fontos részét képezi az előnyszerzés, előnymegtartás és a hátrányelhárítás. Azt láthattuk, hogy az 1850-es évektől az 1890-es évek váltásáig minden magatartási jegy megjelent Győrben. Minek volt köszönhető ez a rugalmasság és a realitás érzék? Itt kell visszakanyarodnunk az útfüggőségre és az időtényezőre. Városunkban – akárcsak az ország egészében – a helyi társadalom szerves fejlődését 1848–49-es szabadságharctól a II. világháborúig, vagy annak előszeléig (itt a zsidótörvényeket értem) a külső politikai erőtér nem zavarta meg. A családon belül és a városi elit mikro- és makro szöveteiben két-három generációs tapasztalat és magatartásminta hagyományozódhatott át.[5]
Ennek a magatartásmintának a gyökerei pedig a város régebbi múltjába nyúlnak vissza. A katonaváros, püspöki székváros, patrícius jellegű polgárváros, nyitott kereskedőváros, majd iparváros változtatási igényében és küzdelmében az új elfogadása mindig győzött. A gazdasági és emberi kapcsolatok mindig nyitottak voltak. Ennek köszönhető a város befogadó jellege.
A Győri Nemzeti Hírlap a II. zsidótörvényt adja hírül – rieth.hu
A győri elit magatartását a realitás- és szociális érzék, a szolidaritás- és a személyes felelősségtudat jellemezte. … A gazdasági válságok leküzdésén és a sikeres modellváltásokon túl a városi elitet, azok értékeit a második világháború eseményei, így a zsidótörvények és a velük kapcsolatos magatartásmódok is jellemezték.
Minden esetre, Győr zsidó társadalma a 19. század közepétől igen gyorsan szervesült a város más vallású népességéhez. Ez a település zsidóságának elsöprő többségű neológ vallásából és az ebből következő külső megjelenéséből és döntően a mentalitásából következett. Ehhez természetesen partnerként kellett a keresztény gazdasági-politikai elit befogadó, lehetőségmegragadó személete is. A helyi gazdasági életet modernizálni kívánó ipari részvénytársaságoknál, vagy akár a társadalmat jobbítani igyekvő szabadkőműves páholyoknál a város legkiválóbb polgárai felekezeti hovatartozás nélkül tudtak együttműködni. Ennek egyik, ha nem döntő oka, hogy a vállalkozási konkurencia nem etnikumokhoz, hanem személyes teljesítményekhez kötődött.
A győri Józsa-ház vagy Zichy Palota,atlaszokkal és kereskedő cégérekkel, Liszt Ferenc u 20 – Fotó: Glück József, 1920 körül
Egy társadalom – és ez a lokális közösségekre még inkább igaz – minősítője az, miképpen bánik a betelepült idegenekkel, kisebbségi vallási, etnikai csoportjaival. Győr esetében a századfordulót követően a lakosság 10%-a tartozott a zsidó vallásúak körébe. A gazdasági elit körében stabilan 30% körüli pozíciót birtokoltak, míg a törvényhatósági bizottságban a képviselők 20–30%-nyi arányát jelentették. Megkerülhetetlen szereplői voltak tehát a város gazdasági és politikai életének. Ha a korabeli polgári társadalom kapcsolatrendszerét, érintkezési kultúráját vizsgáljuk, akkor nem találkoztunk olyan feszültséggel, amit kifejezetten a zsidó és keresztény közösség ellentéte indukált volna. A gazdasági társaságok és a különböző civil szerveződések tagságát áttekintve nagyfokú együttműködés mutatható ki. A legjobb példája ennek az 1901-ben alakult Philantrópia szabadkőműves páholy, amelynek a munkájába a zsidó tagokon túl keresztény polgárok is bekapcsolódtak. A két vallási csoport közötti zavartalan kapcsolatra utal két visszaemlékezés,[6] amelyben nem említenek sérelmeket.
A Püspökvár – Fotó: Glück József, 1920-30-as évek
Szólni kell viszont a Győri Püspökség által megjelentetett Dunántúli Hírlapról, amelyben rendszeresen jelentek meg óvatosabb, esetenként durvább, csipkelődő írások. Ezek hatása elenyésző volt. A sikeres vállalkozók leszámozottaival történt beszélgetésekben rákérdeztünk erre (a második generáció még képes volt emlékezni az 1910-es és az 1920-as évekre), de ők sem érzékeltek ilyen gondot.
Ezt a zavartalan kapcsolatot, a társadalmi események, és kötelezettségek működését jelzi egy ünnepségsorozat, amely annak a márványtáblának a felavatását kísérte, amely az I. világháborúban elesett 85 győri zsidó származású hősi halott nevét örökítette meg. 1923 őszét írtunk … Az avató ünnepségen részt vett a Honvédelmi Minisztérium küldöttsége, a győri honvédezred díszszázada, a városi és megyei közigazgatás vezetői és a keresztény egyházak képviselői.[7] Győr megyéspüspöke, Fetser Antal maga is megható szavakkal emlékezett.
Első világháború zsidó katona áldozatainak emléktáblája a Zsinagógában – Fotó: Krausz P.
A békesség hangja folytatódott és kiteljesedett az 1930-as évekre is. 1931 tavaszán a megyéspüspök beiktatásának negyedszázados jubileumán Dr. Schwarz Mór, Győr főrabbija feltűnő tisztelettel – nyilván szónoki fordulatoktól sem mentesen – méltatta a főpap tevékenységét. Szinte minden zsidó vallású győri emlékezett még arra, hogy az 1920-as évek kezdetén megjelenő antiszemita hullám a várost lényegében elkerülte.
A Back Malom a századfordulón – regigyor.hu
Az együttélés és a segítő kapcsolat több szintéren működött. Még a századforduló környékén az egykori dúsgazdag gabonakereskedő család egyik leszármazottja, Schreiber Ignác diákokat támogató alapítványt hozott létre, amelyben felekezeti hovatartozástól függetlenül segítette a rászorulókat. Back Hermann – a család már régen kikeresztelkedett – alapítványa kezdő vállalkozókat segített.
Hír Back Hermann alapítványáról és a császári elismerésről, Győri Hírlap, 1904. november 9 – gyoriszalon.hu
Az első világháborút követően is öt zsidó vallású győri polgárhoz köthető alapítvány létrehozása. Kohn Berta és testvére Jenny a városi kórházat támogatja olyan jelentős összeggel, amit még Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter is méltat. Buchwald Lajos és Schmiedl H. János gyárosok 1925 júniusában munkásokat segélyező alapítványt jegyeztetett be. Nem csodálkozhatunk, ha a város mértékadó polgári elitje nem enged a maga közelébe semmilyen antiszemita hangot. 1934 augusztusában Dr. Szauter Ferenc polgármester méltatta dr. Schwarz Mór főrabbi közgyűlési tag tevékenységét, amit a törvényhatósági bizottság határozatában rögzített.
Nem tekinthetjük véletlennek, hogy Győrben a liberális és szociáldemokrata pártok együttes támogatottsága a Horthy-rendszer átlagában messze meghaladta a konzervatívakét. Sőt, amikor 1939-ben liberális pártok hiányában csak a Magyar Szociáldemokrata Párt létezett, a helyi választóktól százalékosan messze nagyobb támogatást kapott, mint Budapesten. Az előbb leírt kapcsolatok tehát nemcsak a gazdag polgári elit értékrendszerét tükrözik, hanem a győri lakosság széles rétegének a véleményét is megjelenítik.
Míg korábban a gazdasági, később a nagypolitikai erőtér rendeződött át. A II. zsidótörvény megszüntette a Győri Hírlapot és 1939. október 1-jétől a Győri Nemzeti Hírlap megjelenésével a városi polgárok tájékoztatását teljesen a jobboldali, sőt a szélsőjobboldali médiumok vették át. A helyi polgárság körében – ugyancsak központi akaratra – már korábban megkíséreltek egy átrendeződést megindítani.
Elég a címekre pillantani. A Győri Nemzeti Hírlap első oldala, 1944. április 5 – gyor1944.hu
Az 1919-ben alapított Baross Szövetségnek 1937 júliusában Győrben is létrejött a helyi csoportja.[8] Első helyi tétova lépései csak a fővárosi hírek és a központi magatartásminták (elvárások) közvetítésében merült ki. A szövetség helyi tagnévsorának áttekintése arra enged következtetni, hogy a mértékadó városi polgárság kellő óvatossággal közeledett a szervezethez. Az előnyökkel való minden csábítás ellenére rengeteg apró-cseprő személyi üggyel voltak elfoglalva. A helyi nyilvánosság megszerzéséig ismertségük sem volt túl jelentős. Nemcsak a mértékadó győri polgárság tartotta magát távol tőle, még a vezetőik sem örvendtek túl nagy presztízsnek. Az úgymond nemzeti keresztény iparosokat és kereskedőket tömörítő szervezetnek előbb egy ügyvéd, majd egy orvos lett a helyi vezetője. Igaz, hogy az utóbbi rendkívül ambiciózus volt, de rajta kívül kevesen dolgoztak.
A háborús eseményekkel egyidejűleg a helyi sajtóban állandósult az antiszemita formanyelv. Ez elég egyszerűen épült fel. A zsidók hol „külföldi ügynököknek” segítettek, hogy a háborús győzelmi esélyeket rontsák, hol „fiatal keresztény lányokat kísérelnek megrontani”, vagy éppen rémhíreket terjesztenek. A faktoidok (mai szóhasználat szerint „fake news” – a szerk.) tömkelegével bombázzák a győri polgárokat. 1944-től pedig a zsidók elleni intézkedésekről tudósítanak rendszeresen. Természetesen nem maradhattak ki azok a hírek sem, amelyekben a zsidókat segítő keresztény polgárokat ítélték el, kiemelve, hogy ezért milyen büntetést szabott ki rájuk a törvény.
Számunkra az a kérdés, miképpen reagált erre a győri lakosság. Az újság által szított lelkes antiszemitizmus hatásával nem voltak megelégedve a szerkesztők, amit több esetben erős rosszallással közöltek is.
1944. április 21-én a győri József Attila Kör 15–20 tagja tüntető sétát tartott a Baross úton, kabátjukban sárga szegfűvel. Hozzátehetjük, nem kis bátorság kellett ehhez az egyszerű tetthez ezekben az időken. Itt lényegében a kulturális elit egy emberséges megnyilvánulásával találkozhatunk. De legalább ennyire fontos számunkra, hogy mit csinált ezekben a hetekben a városvezető politikai elit.
Legnehezebb próbatételnek a gettósításról szóló rendelet végrehajtása bizonyult. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezt olyan zsidó polgárokkal szemben is foganatosítani kellett, akik hosszabb-rövidebb ideig a képviselő testület tagjai voltak, tehát munkatársi kapcsolatban álltak a polgármesterrel, illetve a rendelet kidolgozóival. Számuk nem volt kevés, hiszen az előző bő 20 év során 50 és 100 közé tehetjük azok számát, akik virilisként, vagy választóként, vagy a vallási képviselet tagjaként megfordultak a törvényhatósági bizottságban.
Kényszer költözés a gettóban a Révfalui hídon, 1944. május közepén – regigyor.hu
A város polgármestere Koller Jenő a lehető leghumánusabb megoldást terjesztette a miniszterelnök elé. A fővárosi minta alapján három házcsoportot alakított ki. Eszerint lettek volna tiszta zsidó, tiszta keresztény, illetve vegyes utcák. Az első tervet megvizsgálva láthatjuk, hogy az ún. zsidó utcákban, illetve tereken (a Batthyány-tér, a Bisinger sétány, a Deák Ferenc, a Kisfaludy, a Király, a Dunaszer, a Czuczor, illetve a dr. Kovács Pál utcák) már eleve sok zsidó tulajdonú ház, illetve lakás volt található, valamint ezek az épületek nagy alapterületűek voltak és folyóvízzel, fürdőszobával való ellátottságuk is nagyon jó volt. A lehető legkevesebb embernek kellett volna költöznie, a családok segíthették volna egymást, illetve a higiéniás körülmények is jók voltak.
A gettót Győr-Szigetben állították fel – Fotó: Nagy István
Már megkezdődött a költözködés, amikor Jaross Andor belügyminiszter nem értett egyet ezzel a megoldással, mondván, hogy a győri zsidó lakosságot egy jól ellenőrizhető és elzárható területre kell telepíteni. A gettó új helyét 1944. május 15-én jelölték ki, ami a Mosoni-Duna, a Rábca és a Bercsényi liget határolta területen helyezkedett el. Mondani sem kell, hogy a belügyminiszter részéről ez egy kifejezetten embertelen megoldás volt. A győri zsidó és nem zsidó lakosság lakóhelyei az 1870-es évektől fokozatosan keveredtek. Az egykori zsidó városrészből a tehetősebb polgárok beköltöztek a város központi részeibe. 1904-től, Sziget és Győr egyesítésével pedig ez a folyamat még inkább felgyorsult. Az üresen maradt, alacsony komfort fokozatú, kisebb házakat, lakásokat keresztény polgárok vásárolták meg. Itt is tehát alapos keveredés volt … Viszont a körülmények sokkal rosszabbak voltak. A házak kicsik, a tér szűk és a higiéniás feltételek is igen rosszak voltak. A belügyminiszternek még ez sem tetszett. A város próbálja halasztani a harmadik és teljesen borzalmasnak nevezhető gettóba való áttelepítést, de a győri elit ekkor már teljesen tehetetlen, noha még az egyházi vezetők is mindent megpróbáltak. …
Apor Vilmos, aki a III. zsidótörvény időszakában foglalta el püspöki hivatalát Győrben, mindent megtett, hogy segítsen az üldözötteken. Az általa elérhető összes eszközt felhasznált a védelem érdekében. A Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökeként jogi és anyagi segélyt biztosított számukra, és kapcsolatai útján is igyekezett enyhíteni a zsidókra nehezedő nyomáson. Leveleket írt, táviratokat küldött az egyházi és a világi vezetőkhöz. Levéltári adatok bizonyítják, hogy a zsidók védelmében heves szóváltásba keveredett a megye főispánjával, aki kényszerűen közölte vele, miszerint ő már nem tehet semmit. 1944 júniusában személyesen kereste fel a Budai úti barakkokat, hogy élelmet és gyógyszert vigyen, illetve lelki segélyt nyújtson a zsidó származású keresztényeknek. Az őrség azonban durván és megalázó módon visszafordította. A Budai úti barakkok az I. világháborúban katonai szükségkórháznak épültek. 1944-re szinte lakhatatlanná váltak. Ki gondolta volna, hogy ez a romhalmaz még a győri polgárok ezreinek lesz a hajléka, még ha csak rövid időre is.
A Budai úti barakkok helyén 1953 óta iskola áll – pasch-net.de/pasch-schulen
A Győrhöz szorosan kötődő bencés rend pannonhalmi főapátja, Kelemen Krizosztom – helyzeténél fogva – nagyobb sikerrel járt. Felkereste a Nemzetközi Vöröskereszt magyar megbízottját, és megállapodtak, hogy a település egészét gyermekmenhelynek tekintsék, és így a Vöröskereszt védelme alá helyezzék. Céljukat elérték, és a menekültek közül több ezer zsidónak is sikerült túlélni a háborút. Tevékenységéért 1998-ban megkapta a „Világ Igaza” kitüntetést.
Kelemen Krizosztom pannonhalmi Apát a Világ Igaza címet 1998. június 22-én kapta meg – hdke.hu
A győri polgári toleráns értékrendszer, amely áthatotta az itt működő egyházakat is, még a vészkorszak idején is megpróbált valamit tenni az üldözöttekért. A nagy történelmi erőtér azonban felülírta az ország sorsát, és benne a települések életét.
Sajnos a hosszú idő alatt kiformálódott értékrendszer és magatartásmód nem tudott generációk során áthagyományozódni, hiszen az ország és a települések élete az 1930-as évek végétől többször is törést szenvedett, és a múlt folytatása helyett annak megtagadása vált a vezérlő elvvé.
[5] Az I. világháborút követő traumatikus változások nyomán a határszéli nagyvárosok közül talán Győrt érte a legkisebb veszteség. (Erre külön vizsgálatok nincsenek.)
[7] Lónyai 2004. A két világháború közötti éveket és a vészkorszak eseményeit ez idáig ebből a szempontból csak Lónyai Sándor tekintette át röviden. Az események részletes ismerete még sok kutatást igényel.
[8] Győr Megyei Város Levéltára X/1. A Baross Szövetség győri csoportjának az iratai 1937–1944. Az iratanyag még teljesen feldolgozatlan.
FORRÁSOK
A Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltárban található egyházi sematizmusok számítógépes feldolgozása
A Győr Megyei Jogú város Levéltárában külön jegyzékként található a második zsidó törvény utasítására készült lista számítógépes feldolgozása
A Győr Megyei Jogú város Levéltára X/1. A Baross Szövetség győri csoportjának iratai 1937-1944. Az iratanyagból adatokat vettünk át, de a forrás egésze teljesen feldolgozatlan
HIVATKOZOTT IRODALOM
Borovszki Samu 1910: Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye. Budapest
Eva Quittner 1996: Az emlékezés kavicsai. Győr
Kemény József 1930: Vázlatok. A győri zsidóság történetéből
Körner András 2005: Kostoló a múltból. Budapest
Lónyai Sándor 2004: A Numerus Causustól Auswitzig. Budapest
Gecsényi Lajos 1979: Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében. In: Arrabona 21.
Gecsényi Lajos 1984: Katonák és polgárok a győri végvárakban a XVI–XVII. században. In: Hadtörténeti közlemények
Szakál Gyula 2002: Vállalkozó győri polgárok. Budapest
A tanulmány megjelent a Műhely 36. évf. 2.sz. (2013) c. folyóiratban. Az újraközlés jogát Dr. Szakál Gyulától kaptuk meg.
Az itt megjelentetett képek nem a tanulmányban szerepelnek, csak illusztrációként szolgálnak.
Győr történeti modellváltásai és kapcsolata a lakosság vallási (etnikai) szerkezetével és térbeli elhelyezkedésével
Szemelvények Dr. Szakál Gyula ny. egyetemi docens, gazdaságtörténész, Széchenyi István Egyetem, Győr, tanulmányából
Bevezető gondolatok
Győr … 1743-ban magát megváltva a szabad királyi városok rangjára emelkedett. Maradhatott volna békés patrícius kisvárosnak, de két emberöltővel később már rátért a közvetítő gabonakereskedelem pályaívére. A terménykereskedelem lehetőségének bezárulásával (1870-es évek) következett egy rövid állatkereskedelmi időszak, majd ennek korlátait látván a helyi elit nagyon gyorsan váltott a modern gyáripar megalapítása felé. …
Győr szabad királyi város címere – gyorplusz.hu
Miképpen kapcsolódott mindez össze a város etnikai, vallási szerkezetével, valamint ennek térbeli elhelyezkedésével? Győr egyediségét jelentette, hogy viszonylag kis sugarú kör területén a folyók által elválasztva és jogilag is különválva négy település osztozott, miközben ezek a részek funkcionálisan teljesen egybenőttek. A három folyó sokáig egyben települési határvonalat is jelentett. A Duna, a Rába és a Rábca által határolt belterület volt Győr, illetve hozzátartozó Újváros, a külső részeken pedig Sziget, Révfalu és Pataháza helyezkedett el, mint önálló falvak. Ez a jogi állapot 1905-ig állt fenn. A térbeli elkülönülés egyben a vallási csoportok megosztását is jelentette.
…
Vallási konfliktusok és a városi tér
… az evangélikus lakosság, vagy annak az elitje gazdaságilag innovatív, sikeres réteg volt. A városi lakosság 6–7%-át jelentő csoport ez, a leggazdagabbak körében (a leggazdagabb adózókból összeállított 250 fős csoport) részesedésük az 1900-as évek elejéig 15–20% körül mozgott. Az arányok igen hasonlók a zsidó vállalkozók teljesítményére. …
A református és a zsidó közösség mozgása Győr régiójában a 17. és 18. században – Szakál Gyula tanulmánya
A zsidó lakosság megjelenése
A harmadik vallás és egyben etnikum, amelynek létszámnövekedése a katonavárosi funkcióhoz köthető, a zsidóság volt. Az 1800-as évekig közvetlen levéltári adatok nincsenek, viszont léteznek közvetett utalások jelenlétükre. A katonaság létszáma hol nőtt, hol csökkent, de mindenképpen a fogyasztás megnövekedését jelentette. Különösen a hadjáratok előkészítésénél növekedett meg a mobil kereskedők szerepe. Arra is vannak utalások, hogy a katonai parancsnokok sem vetették meg a hadiipari vállalkozók többlet jövedelméből származó részesedést. Egy másik korszakban ugyan – 1720 – maradtak fenn utalások arra, hogy Heister tábornok védelme alatt „tömérdek” zsidó, görög, rác és örmény telepedett le a városban, akik csak neki fizettek, miáltal védelmet nyertek.[1] Egészen bizonyos, hogy ez a gyakorlat korábban sem lehetett másként. Arra is van utalás, hogy az 1567-es tűzvész után újjáépülő városban már volt „Judengasse” és hozzá közel egy zsinagógának használt ház. Ha a földrajzi elhelyezkedést nézzük, akkor ezek közvetlenül a legveszélyesebb része a városfal peremén helyezkedtek el.
Mária-Terézia, német-római császárnő, magyar királynő, zsidókkal kapcsolatos türelmetlensége (pld. prágai kiüzetésük, a kétszínűen “türelmi adónak” titulált zsidóadó bevezetése) nagyban hatott a magyarországi, így győri zsidóság sorsára is – wikipedia.org
A győri zsidók sorsa és földrajzi mozgása a katonavárosi szerepkör lecsengésével sajátosan alakult. A település 1743-tól vált szabadkirályi várossá, de már 1747. dec. 11-én megszületett az a tanácsi határozat, amely a városból való kiűzetésről szólt. Nem tudjuk pontosan, hogy hány személyt érintett ez, de nem lehettek többen 300-nál. A kiűzetés – akárcsak korábban az evangélikusok esetében – itt is szimbolikus volt. A Rábca folyó túl partjára a püspök által birtokolt Sziget faluba költöztek. Legkorábbi adatunk 1791-től van, amikor az egyház 30 család letelepedését engedi évi 200 Ft-ért. Megtiltja ugyan további családok befogadását, de ezen kívül teljes önállóságot biztosít a közösségnek. Imaházat tarthatnak fenn, bírát választhatnak, aki a belső ügyek mellett még a zsidók és a keresztények közötti vitás ügyeket is rendezik.[2]
Ha a családok létszámát nézzük, nagy családokban lehet csak gondolkodni. Az első pontosnak tekinthető adatot az egyházi sematizmusok (névtárak; falusi plébánosok vezették, többek között adatokat tartalmazott a település felekezeti megoszlásáról – a szerk.) 1804-től rögzítik. A kiköltözés óta mindössze 13 év telt el, de ebben az összeírásban 351 zsidót említenek, ami a lakosság 9,6%-a volt. A folyók által szabdalt tér és a joghatóságok eltérése lehetőséget jelentett arra, hogy elküldjék őket, de lényegében még sem mentek el, hiszen alig pár száz méterre költöztek a centrumtól. Ettől kezdve viszont ez a terület vált földrajzi identitásuk központjává, még akkor is, amikor többségük már nem élt itt.
Jól bizonyítja ezt a helyzetet az új zsinagóga építésének az ügye. Egy vallási közösség, ha anyagilag elég erőssé válik, vizuálisan is prezentálni akarja létét. A középkortól egészen napjainkig ennek legpregnánsabb formája a templomok építése volt. Nemcsak egyszerű istentiszteleti helyre volt szükség, hanem az anyagi erő, vagy akár a politikai befolyásolás függvényében az elhelyezése is fontos volt.
Ez történt Győr esetében is, amikor a gabonakereskedelem jóvoltából anyagilag is megerősödött közösség egy nagyon szolid és nem túl impozáns imaház helyett (az egyik a Kígyó utcában volt – nagyon kis utca), a másik pedig egy vendégfogadó emeletén rejtőzött) végre reprezentatív zsinagógát kívántak építeni. Ekkor még az 1860-as évek elején járunk és a zsidóság tehetősebb rétegei már kezdtek elköltözni az egykor őket befogadó Sziget faluból.
A Győr-szigeti Szarvas utca még az 1970-es években is szegény környék volt – facebook-régigyőr-photos
A közösség belső feszültsége érezhető volt. A szigetiek – a csoport szegényebb rétege – úgy érezték, hogy a városiak az ősi talaj elhagyására „kívánják őket kényszeríteni”. Az 1920-as évek végéről visszatekintve Kemény József szerint komoly küzdelmek voltak, különböző alternatívák merültek föl, végül a képviselők gyülekezete, amely szinte kizárólag igen tehetős vállalkozókból állt, meghozta az elhatározást. … Kemény József így értékelte ezt a döntés: „A határozat arra vall, hogy végre többségre jutott az a felfogás, hogy a zsidóság, ha kifejtheti gazdasági és kulturális erejét, ha tevékenységének súlypontja mindinkább a városba helyeződik át, reprezentatív temploma … nem maradhat a volt ghettóban.”[3]
Érdemes figyelni arra, hogy olyan területet vásároltak meg, ami igen közel feküdt az evangélikus közösség templomához (egy utca választott el), a Kármelita rend templomához (egy folyó határolta) és a püspöki székhely is alig pár száz méterre volt. A terület elég nagy volt ahhoz, hogy a tervezett zsinagóga megfelelő iránypontként, vagy akár ellenpontként szolgálhasson. A korabeli városvezetés ezt a törekvést egyáltalán nem gátolta meg. (Meg kell jegyezni, hogy ebben az időben a képviselő testület szinte csak keresztény polgárokból állt).
A zsinagóga az 1910-es években – Glück Józseffelvétele, Dr.Kovács Pál Könyvtár
Már említettük, hogy az álmok megvalósulását a közvetítő gabonakereskedelem tette lehetővé. A bácska-bánáti és részben az alföldi gabonát, a Dunát igénybe véve, Győrön keresztül továbbították Bécs piacaira, majd onnét tovább. Ez a kereskedelmi szerepkör a lakosság 15–20%-ának adott közvetlenül valamilyen módon megélhetést. A multiplikátor hatása viszont ennél nagyobb volt.
A belvárosi tér hatalmas lakóházai és középületei (iskolák, törvénykezési épületek, egyéb középületek) az ekkor keletkezett tőkéből valósultak meg. A kereskedők legfelsőbb rétege számára pedig az esetenként több százszázalékos haszonkulcs miatt szinte „amerikai” karrierekre nyílt lehetőség. A település zsidó lakossága számára ez a helyzet kiváló lehetőséget teremtett. Korábban felhalmozott tudásuk, tőkéjük és kapcsolataik kibontakoztatása előtt minden lehetőség megnyílt. Ezt az 1850-es évektől tartó két évtizednyi korszakot a zsidó vállalkozók használták ki a legügyesebben. Olyan családok neve vált ismertté és ugyanakkor megbecsülté, mint a Fleischmann, Ehler, Kőnig, Keppich, Schreiber.
Az említett gazdag vállalkozók elindítottak egy térbeli mozgást Győr belvárosának legfrekventáltabb utcái felé. Ezirányú kutatások hiányában csak elszórt adatokból következtethettünk arra, hogy az általuk birtokolt ingatlanok nemcsak tekintélyes nagyságúak voltak, hanem iránypontként is szolgáltak. (A Schreiber család háza a Megyeháza, a Kőnig családé pedig a Városháza mellett volt.) A leggazdagabb csoport térbeli mozgását a későbbiekben mások is követték.
Az egyházi sematizmusok feldolgozásából jól kibontható a győri zsidó lakosság számszerű gyarapodása.
A győri zsidó lakosság számának növekedése
Év
Fő
Százalékos arány
Városrész
1804
351
9,6
Sziget
1809
358
12,0
Sziget
1819
354
20,5
Sziget
1830
720
17,3
Sziget
1840
850
19,8
Sziget
1851
1243
31,0
Sziget
1861
1318
35,2
Sziget
1872
2885
12,0
Győr egésze
1881
3826
14,6
Győr egésze
1891
4036
17,3
Győr egésze
1901
5317
15,7
Győr egésze
1910
5418
9,6
Győr egésze
1917
5647
13,2
Győr egésze
1928
6023
12,3
Győr egésze
1940
4967
9,7
Győr egésze
Forrás: Az egyházi sematizmusok adataira alapozott saját szerkesztés.
A számszerű mozgás nyomon követése után számunkra izgalmasabb kérdés a keresztény és a zsidó lakosság kapcsolata. A korabeli társadalmi nyilvánosság legkülönbözőbb forrásait – újságok, kiadványok – valamint a szóbeli visszaemlékezéseket áttekintve Győrben az antiszemitizmus legminimálisabb megnyilvánulásaival találkozhatunk csak.
A győri Szeszgyár képeslapon a 20. sz. kezdetén. Lederer Ágoston 1895-1936 között vezette és modernizálta a gyárat mint tulajdonos. Ő alapította a győri Vagon és Gépgyárat is. – Honvári János gyűjteménye, gyorplusz.hu
Győr vállalkozó elit csoportjai közötti küzdelem kiegyenlített volt és nem egy esetben a zsidó vállalkozóknak kellett kapaszkodniuk keresztény társaik után. Ha a közvélemény szemében leggazdagabbnak tartott tucatnyi polgárcsaládot nézzük (az adólisták ezt pontosan visszaigazolták), akkor bizony a keresztények túlsúlyban voltak. Nem alakult ki státusz irigység, még féltékenység sem. A kereskedőváros-iparváros modellváltásánál számtalan esetben találtunk igen magas fokú együttműködési készséget a különböző vallású elit csoportok között. Ennek az okát nemcsak a győri polgárság befogadó hajlandóságában, rugalmasságában és nyugatos polgári értékeiben találjuk, hanem a helyi zsidó lakosság mentalitásában is. Már nagyon korán együtt éltek helyi polgárokkal, és ha a betelepülés irányát nézzük, akkor a nyugati országokból, vagy a környező településekről érkeztek. A sematizmusok adatai alapján – ez nyilván országosan is így volt – a környező falvakban a kereskedelmi és egyéb szolgáltatási funkciókat igen gyakran, de koránt sem kizárólag ők látták el.
Egy közeli településen, Gyömörén (Győrtől kb. 25 km) már a 19. század közepétől valóságos kis zsidó kolónia alakult ki Jeshivával. … Szórvány adataink vannak arra nézve, hogy sokan érkeztek a környező településekről a nagyobb lehetőséget kínáló Győrbe. A győri zsidóság szinte kizárólag neológ volt, megjelenésében, viselkedésében nem különbözött a keresztény polgárság helyi szinten értelmezett nagy vagy akár középpolgári csoportjaitól. Egy szóbeli visszaemlékezés szerint szinte élményszámban ment Győrben pajeszos, kaftános zsidót látni, akik nem is nagyon mozdultak ki a szigeti városrészből. Egyszerűen fogalmazva a győri zsidó vállalkozó elsősorban vállalkozó, utána győri és csak ezt követően zsidó. A vallásosság, mint identitásképző, csoportképző, ezzel összeforrasztó, egyben kirekesztő szempont Győrben a 19. század végére már alaposan meggyengült. A józan polgári pragmatikus értékrend mindig felülírta a vallási törésvonalakat.
Zechmeister Károly (1852-1910), Győr polgármestere – infovilag.hu
A város mindmáig legnagyobb formájú polgármestere, Zechmeister Károly (szolgálati ideje 1888–1906) evangélikus volt, a város tiszti főorvosa, Pfeiffer Fülöp és a városi tűzoltóparancsnok, Erdély Ernő pedig zsidó származású.
A Napóleon Ház, Dr. Pfeiffer Fülöp (1845-1930) tulajdona, amit 1892-ben leányiskola céljára adott bérbe – regigyor.hu
Hagyatéki leltárak arról tanúskodnak, hogy a katolikus közélet aktív szereplőinek a háziorvosa igen gyakran zsidó volt. Így az sem meglepő, hogy a századforduló tájékán igen erős és aktívan működő, számos zsidó származású taggal bíró Kisfaludy Károly szabadkőműves páholy(nak) … számos tagja keresztény volt.
Erdély Ernő (1881-1944), győri tűzoltó parancsnok, akit hallatlan érdemei ellenére Auschwitzba hurcoltak és meggyilkoltak – gyoriszalon.hu
Az együttélés térbeli keretei
A zsidó vállalkozók szerveződése a keresztény társadalomba zökkenőmentesnek tekinthető. Szó sem volt foglalkozási, vagy akár területi szegregációról. A korabeli lak- és címtárak, valamint a második zsidótörvény („A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló 1939. évi IV. törvénycikk – szerk.) által elrendelt összeírás számítógépes feldolgozása ezt bizonyítja. Ez utóbbi lista 506 tételt (nevet, foglalkozást, utcát) tartalmaz.[4] Közülük 67-et töröltek, akik elhaláloztak, vagy elköltöztek, a feldolgozásba ezeket is bevontuk, hiszen társadalomtörténeti elemzést végeztünk és ezek a polgárok hosszú ideig éltek és tevékenykedtek Győrben.
Elsősorban a foglalkozások és a területi elhelyezkedés érdekelt bennünket. A nevek esetünkben csak abból a szempontból voltak fontosak, hogy a helyi viszonylatban valóban gazdagnak tekinthető családok milyen arányban kerültek be (a leggazdagabbak közé). A nevek mögött ugyanis mindig család rejlik. Becslésünk takarhat szubjektív hibákat, de maximum 20 családot tekinthettünk valóban tehetősnek. A lista tehát a helyi zsidó felső középosztálytól az alsó középosztályig terjed. Kimaradtak belőle az orvosok, jogászok, valamint a gazdasági és műszaki értelmiség. Ez utóbbi Győrben a 1930-as években már koránt sem elhanyagolható létszámú és erejű csoport volt. Ugyancsak hiányozott belőlük az a szegényebb csoport, akik munkásként, vagy egyéb alkalmazottként dolgoztak valahol.
Ha a listában szereplő vállalkozókból képezünk egy négytagú családot, akkor ez a helyi zsidó társadalom 40%-át, ha viszont 6 tagú családban gondolkodunk, akkor 60%-át jelenti. Valószínű, hogy az utóbbi adathoz hasonlatos a valóságos arány. A listára felkerült vállalkozók 63%-a kereskedelemmel foglalkozott. A nehezen kezelhető foglalkozásokat (ugyanazt a foglalkozást többféle módon írták le) 36 nagyobb csoportba tudtuk rendezni. A foglalkozások megoszlása az iparosodó és urbanizálódó városba való beépülést mutatja. A kereskedők 235 fős csoportjának közel 60%-át az élelmiszer-, a vegyes-, a textil-, és a divatáru kereskedők képviselték. Lényegében minden kereskedelmi ágban megtalálhatók voltak. Inkább csak az érdekes, hogy hol voltak kevesen, pedig ott a sztereotípiák alapján számítani lehetett volna a megjelenésükre. Használt ruhakereskedelemmel (zsibárus), nyersbőr- és tollkereskedelemmel mindössze 24 vállalkozó foglalkozott, ami az egész csoport 5%-át jelentette. Vendéglősből és kocsmárosból mindössze 15 vállalkozót tartottak nyilván (3,3%), pedig ennél sokkal több vendéglő és kocsma volt a korabeli időben. Pusztán érdekességként említjük, hogy rögzítettek még 8 sertés kereskedőt és egy kölcsönkönyvtári vállalkozót.
Vastuskós Ház magkereskedéssel a Széchenyi téren – Glück József felvétele 1910 körül, Dr. Kovács Pál Könyvtár
Az iparosok 271 fős csoportját 38 nagyobb kategóriába tudtuk rendezni. Körükben szinte minden korabeli szakma feltűnt. Az iparosok közel egyharmadát a szabók, kalaposok, hímzők és egyéb ruházathoz kapcsolatos vállalkozások adták. Találtunk még 30 cipészt (a zsidó iparosok 15%-a), 12 fodrászt (4,4%), 10 fényképészt és 6 fogtechnikust. Feltételezhetjük, hogy a korabeli fényképészek és a fogtechnikusok döntő része zsidó származású volt. Pusztán érdekességként említjük meg, hogy rögzítettek még egy-egy aranyművest, hajóácsot, cséplőst, kirakatrendezőt és takarítót.
A foglalkozási szerkezetnél talán fontosabbnak tekinthető a vállalkozások térbeli elhelyezkedése. A korabeli felvétel alapján Győr 121 utcájában (terén) található legalább egy zsidó vállalkozó. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy az 1930-as évek elejére már belakták az egész várost. Természetesen tudjuk, hogy a lakóhely és a vállalkozás helyszíne nem minden esetben esett egybe, de számunkra a városi térben való megjelenés volt a fontos. A korabeli szigeti lakóhelyük a két világháború között majdnem kiürült. A jegyzékben rögzített vállalkozások legfeljebb 13–15%-át tudtuk ehhez a területhez kötni. A közvetlenül szomszédos Újvárosban arányuk maximum 10%-os lehetett. Nyilvánvaló, hogy a legszegényebb réteg még a régi helyén maradt, de ezeket nem rögzíti a forrás.
Rozália ház a Kazinczy utcában, üzlet üzlet hátán – Glück József felvétele 1910 körül, Dr. Kovács Pál Könyvtár
A vállalkozások háromnegyede a belvárosi utcákra összpontosult. Tudni kell azt is, hogy a zsidó származású orvosok, ügyvédek is ebben a térben éltek. (A belvárosi tér egy maximum 400 méter sugarú kör, amelynek bejárása gyalogosan 15–20 perc.) Ezen a területen találtuk meg a vállalkozók 53%-át. Szükséges azonban egy észrevételt tenni. A Baross úton, amely a korabeli Győr legreprezentatívabb bevásárló utcája volt jelenlétük talán 30%-osra becsülhető. Jó lenne ismerni az egyes utcákban működő kereskedők és iparosok vallási megoszlását. Ezt csak becsülni tudjuk, hiszen az 1938-as adatokhoz legközelebb álló pontos utca jegyzékünk, amelyben a vállalkozásokat leírják, 1915-ből származik.
A Deák Ferenc utca, a két világháború között a második legfontosabb bevásárló utca Győrben – Glück József felvétele az 1910-es években, Dr. Kovács Pál Könyvtár
Az is valószínűsíthető, hogy a vállalkozások száma 1915-től az 1930-as évekig nagymértékben nem nőhetett, hiszen az utca földrajzi tere ezt nem tette lehetővé. Azt is felmértük, hogy 1904-ben a Baross úton bő 5 m-re esett egy vállalkozás, ami 1915-re 4 m-re csökkent. Ennél már jobban nem lehetett zsugorodni, pontosabban nem nőhetett a vállalkozók száma. Ugyanez az arány a szomszédos és ugyanolyan hosszúságú Deák úton a jelzett időpont között 9-ről 7 méterre csökkent. Így a legfontosabb belvárosi utcákban levő zsidó vállalkozások arányát 50% alá tehetjük. Ennél sokkal fontosabb, hogy a Baross utcában lévő irányadó vállalkozók üzlethelyisége igen nagyméretű volt. Ilyennek tekinthető Sándori Ferenc vaskereskedése, Kocsis Jenő áruháza, Kőnisgberg Gusztáv és Alexy Géza kereskedése. Ők keresztény vállalkozók voltak.
A Kreszta ház az Apáca utcában – Glück József felvétele 1910 körül, Dr. Kovács Pál Könyvtár
Fennmaradt egy korabeli fénykép a Salzer testvérek kereskedéséről, ami igen szolid méretű volt és azt is tudjuk, hogy csak nagy nehezen tudtak helyet kapni a Baross úton. A belvárosi térhez tartozó legnagyobb kereskedőház, amely kétszintes volt, a katolikus Kreszta család tulajdonában volt. Győr leghosszabb utcájában a Kossuth úton, amely Szigetet és Újvárost választja el, valamint közvetlenül kapcsolatot teremt a Belvárossal, 170–180 vállalkozás működött, amelyek közül a zsidók arányát legfeljebb 20%-ra becsülhetjük. Mindössze egyetlen „zsidó utcát” (Judengasse) találtunk, a Híd utcát, ahol a zsidó vállalkozók aránya 90%-osra becsülhető. A három városrész között ez összekötő, egyben elhatároló utca is volt. Kifejezetten a városi lakosság szegényebb rétegeinek az igényeit elégítették ki, igen szolid megjelenésű boltjaikkal.
VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK
Feltétlen olvasd el a második részt is, amelyből megtudod, hogy hogyan reagált a győri elit az 1944-es év politikai válságra és emberi tragédiára.
[1] Borovszky 1910: 363.; [2] Idézi Kemény 1930: 18.; [3] Kemény 1930: 67.; [4] GYVL: Az intézményben őrzött külön jegyzék
A felhasznált irodalom és a források jegyzékét a második rész tartalmazza.
A tanulmány megjelent a Műhely 36. évf. 2.sz. (2013) c. folyóiratban. Az újraközlés jogát Dr. Szakál Gyulától kaptuk meg.
Az itt megjelentetett képek nem a tanulmányban szerepelnek, csak illusztrációként szolgálnak.
Sokan megismerték Győrben hatvanéves fényképészi működése során. Fáradhatatlan szorgalommal kutatja és fényképezi Győr és környéke történetét, kiemelkedő személyiségeit és nevezetességeit. Számos, nagyszerű felvételeivel illusztrált, népszerű könyve jelent meg kutatásairól. Az idén 75 éves, nem zsidó származású Nagy István fényképész mester és amatőr helytörténeti kutató, amatőr a szó legnemesebb értelmében, a helyi zsidó közösség javára is maradandót alkotott. Ő írta meg a győri zsidóság 79 évvel ezelőtti tragédiájáról szóló Quiritatio (Sikoly) című könyvet, amely a dráma leírásának egyik alapművévé lett az elmúlt években. Ő készítette az egykori Menházba telepített zsidó helytörténeti kiállítás anyagát, amelynek segítségével évente sok száz győri, hazai és külföldi látogató ismerkedhet meg az egykor 5000 fős közösség mindennapjaival, nagyjaival és tragédiájával.
Vele beszélgetünk.
Mikor és hol születtél? Mondj néhány szót a szüleidről, a testvéreidről, a gyerekkorodról és az iskoláidról.
Csornán, az Erzsébet utcában születtem 1948-ban. Apám „szódás” volt a csornai és környékbeli boltok, valamint vendéglők szolgálatában. Négyen voltunk testvérek, két testvérem már meghalt, a harmadik testvérem idősek szociális otthonában él.
Aki ismeri Csornát az tudja, hogy nem volt egy könnyű hely. ’19-ben olyan sokk érte a város polgárait, hogy még mindig érezhető a hatása. Nagymamámnak kétéves ikerfiaival a karján végig kellett nézni hét ember akasztását a Főtéren.
Érdeklődő gyerekként a haverjaimmal nagy felfedező túrákat tettünk a városban. Az ’50-es évek végén, a hatvanas évek elején római katolikusként bennünket is izgatott, hogy mi történik a zsidótemető magas kerítésén túl? Kerékpárjainkat a falnak támasztottuk, a nyeregre és a kormányra állva kukucskáltunk be a misztikus temetőbe.
Holokauszt emlékmű, Csorna – Krausz P. felvétele
Ahol születtem, a szomszédban, egy emeletes házban lakott a Rehberger család. Zsidó vallású magyar állampolgárok voltak, akik az ortodox vallásfelekezet előírásai szerint éltek. Szigorúan megtartották a zsidó ünnepeket és a szombatot. A nagymamám és az anyám ezeken a napokon munkájukkal segítették őket. Elvágták a liba nyakát és kivéreztették az állatot, majd segítettek a feldolgozásban és a napi munkák végzésében. Rehberger úrnak jól menő ruházati kereskedése volt, nem pénzben, hanem ágyneművel és más ruhaneművel honorálta a kapott segítséget. Ez az évek során szép mennyiséget tett ki, melyet ’45-ben apám három nagyméretű ládában elásott. Amikor az orosz katonaság megszállta az országot, közte Csornát, a katonák hosszú fémrudakkal végig szurkálták a ház melletti területet, megtalálták a ládákat és magukkal vittek mindent. (Ezt gyerekként olyan sokszor hallottam, hogy szinte szó szerint emlékszem a történetre.)
Nem voltam kitűnő tanuló, általában négyes jegyeim voltak. Két zsidó vallású osztálytársam volt, a Deutsch Gyuszi és a Viola Tóni. Deutsch papa a zsinagóga melletti fa- és szaruesztergályos műhelyben dolgozott. Az ablakon benézve sokszor láttam, ahogy ügyes kézzel készített kisebb termékeket, talán ’57-ben vándoroltak ki. Tóni végig járta velem a fiúiskolát, további sorsára nem emlékszem.
Műszaki érdeklődésű gyerekként Győrben, a Jedlik Ányos gépipari technikumban szerettem volna tovább tanulni. Csornáról ketten jelentkeztünk, a társamat vették fel. A fiú mamájának tojás és füstölt árú szállítmányai néhány tized pluszt jelentettek az osztályzatában. A Győri Fényképész KTSz-nek Csornán is volt részlege, aminek a kirakatában ott virított a „fiú tanulót felveszünk” tábla. A mester úrnál már többször jártam, „Pajtás” nevű csoda masinával készült felvételeimet kidolgoztatni. Tanácsokat is adott, így amikor 1962-ben jelentkeztem, támogatta a felvételemet. 1965-ben tettem le a szakmunkás vizsgáimat. A csornai ipari tanuló évek után Győrben kaptam munkát. A szövetkezeteket a régi mesterek, nem egészen „önkéntes” összevonásával alakították meg az egész országban, így történt ez Győrben is.
“Pajtás” fényképezőgép (A 6×6-os gépet a Gamma Optikai Művek gyártotta 1955 és 1962 között) – soosfoto.hu; wikipedia.org
1965-ben beköltöztem Győrbe, a kollégák mindenben segítettek. Innen vonultam be katonának. Huszonhét hónapot töltöttem Sopronban, a három hónap kiképzési időt leszámítva ott is fényképeztem és mozigépész tanfolyamot végeztem, majd vetítettem. (Azokban az években népszerű volt az „Aranyember és az Egy magyar nábob”. Akkor volt a karrierje kezdetén Medveczky Ilona. Sikamlós jelenetét számtalanszor le kellett vetítenem.) Rengeteg szabadidőm volt, kiolvastam a határőrség könyvtárát, majd kijártam a városi könyvtárba. Nagyon sok felvételt készítettem a városról és a rendezvényekről. Leszereléskor sajnos mindent ott kellett hagynom.
Révai Gimnázium ma – revai.hu
(A gimnáziumot már Győrben, a Révai Gimnáziumban végeztem el. Az 1970-es évek elején kormányprogram volt, hogy a munkahelyek segítsék a dolgozók továbbtanulását, ennek köszönhetően négy éven keresztül, heti három délutánt és estét a gimnáziumban töltöttem. Ugyanúgy érettségiztünk, mint a nappali tagozatos diákok. Nagyszerű tanár egyéniségekkel találkoztam, a magyar, a történelem és a biológia tanárom ’56-os priusszal az állami középiskolában nem taníthatott, de negyven dolgozót igen. Érettségi után évtizedekig nagyon jó emberi kapcsolatot ápoltam velük. Például: amikor 1994-ben megjelent az első könyvem, felkeresett a műhelyemben Lády Károly, a magyar tanárom. Régi vágású, tekintélyes tanár volt. Gratulált, majd kezet nyújtott, szervusz Pista, ezentúl szólíts Karcsi bátyámnak.)
Mikor határoztál a pályaválasztásról, hogyan lettél fényképész?
Valójában 1962. augusztus nyolcadikán eldőlt a sorsom. Azon a napon kötöttem szerződést a Győri Fényképész Kisipari Termelő Szövetkezettel (innen származik a KTSz elnevezés). 1965 nyara óta Győrben élek és dolgozom. Soha, egy napig sem voltam munkanélküli, 61 éve fényképészként dolgoztam, illetve dolgozom.
A 72 éves Fényképész Szövetkezet régi gépei, talán István is ezeket használta – kisalfold.hu
A szakma klasszikus ágának követője voltam. Készítettem tengernyi igazolvány és útlevélképet, esküvői felvételt, tablóképet, üzemi képeket és megszámlálhatatlanul sok gyerekfelvételt. A víz alatti fényképezés kimaradt az életemből. Idős pályatársaim tapasztalatainak felhasználásával alakítottam a saját stílusomat. Mai besorolás szerint a szolgáltató iparágban dolgoztam.
Mindig igyekeztem fegyelmezett emberként végezni a feladatomat. (Ha az esküvő délután négy órakor kezdődött, nem mehettem oda ¼ 5 órakor. Egyetlen alkalommal, 2001. június elsején délután 6 órakor maradtam le a polgári esküvőről, mivel egy felelőtlen autós belém hajtott az országúton. Vérző fejjel és vérző karral a templomi esküvőt már lefényképeztem. Akkor is csodálatos emberekkel találkoztam, a tűzoltók élve szedtek ki a totálkáros autóból, a mentőautóból kiszálltam mondván: nekem ott kell lenni az esküvőn. Mivel nem én voltam a hibás, a kiérkező rendőrök elvittek az esküvő helyszínére és megvártak a templom előtt, amig lefényképeztem a szertartást.)
1982-ben önállósítottam magam és 35 éven keresztül önálló iparosként tevékenykedtem. 2010. augusztus nyolcadika óta vagyok nyugdíjas. Még hét évig ugyanúgy dolgoztam, mint korábban. A szakmához nem lettem hűtlen, helytörténeti könyveket, albumokat készítek. Most következik a tizenötödik önálló könyvem. Társszerzőként még további tíz könyv elkészítésében vettem részt.
Hogyan indult a szakmai pályád, voltak-e nehézségeid, hogyan lettél sikeres fotós?
Pályám első évtizedeiben megélhettem és részese lehettem a fényképész szakma aranykorának. Hatalmas váltás volt a színes fényképezés megjelenése és rohamos elterjedése, ami magával hozta a kidolgozás automatizálását. A hagyományos fekete-fehér fényképek kidolgozása szobahőmérsékleten történt, amit egy hivatásos fényképész tanult és gyakorolt. A színes technológia 37,2 fokos hőmérsékletét már csak a kidolgozó gépekkel lehetett tartani.
A fényképezőgépek területén is hatalmas technológiai váltás történt. A korábbi, tapasztalaton alapuló beállítást felváltotta az automata beállítás, az élesség állítását pedig az autófókuszos élességállítás. Majd a kétezres évek fordulóján megjelent a fényképezés területén is a digitális technológia.
Ez néhány év alatt a hagyományos fényképezést és annak művelőit ellehetetlenítette. Ezek az okos fényképezőgépek megvalósították a korai fényképezés szlogenjét: „nyomja meg a gombot a többi a mi dolgunk”. Az utóbbi években kevés fényképezésből élő ember használ fényképezőgépet, az okostelefonban rejlő lehetőség egyre jobb minőséget produkál.
Modern, digitális kamera – muszakiblog.hu
Jó mestereim és többnyire segítőkész kollégáim voltak, akiktől lehetett tanulni, akikre lehetett számítani. Fényképeztem földön, vízen és levegőből, ez utóbbi külön műfaj, amit többször is volt szerencsém megtapasztalni. Az első húsz évben, amikor a szövetkezetnél dolgoztam amikor csak lehetőség nyílt rá, részt vettem szakmai továbbképzéseken, ahol a szakma elismert képviselői tartották az előadásokat.
A tanulás és tapasztalatszerzés másik területe volt a kiállításokon való részvétel. 1969 és 1982 között minden évben szerveztek országos és nemzetközi szakmai kiállításokat, ahol a legkülönfélébb kategóriákban mutathatta meg mindenki a tudását. Ezeken az összejöveteleken nagyon sok tapasztalatot lehetett szerezni és átadni. A ’69-ben nyert első díjhoz egy karcsú váza is járt, amire féltő gonddal vigyázok. Négy alkalommal válogatták be képeimet nemzetközi kiállításra. Budapesten, Bukarestben, Varsóban és Kelet Berlinben szerepeltek a felvételeim.
Szép volt az erkölcsi elismerés, de az akkori körülmények között kevés anyagi hozadékkal járt. ’71-ben és ’74-ben született gyermekeimnek az átlagosnál jobb körülményeket szerettem volna biztosítani, ezért ’82-ben önállósítottam magam. A kisipari, egyéni vállalkozói életforma “lehetőséget teremtett” a napi 14-16 órás munkavégzésre.
Néptánc 1 – Nagy István felvétele
Munkámban sikernek tekintettem, hogy a ’70-es évektől kezdve az intézmények vezetői ragaszkodtak a munkámhoz. Üzemek és vállalatok rendszeresen engem bíztak meg az események fényképezésével. Egy-egy délelőtt 100-120 óvodás gyereket fényképeztem le egyénileg, az intézményvezető ott ült a hátam mögött és próbálta ellesni tőlem miként lehet néhány másodperc alatt megfelelő kapcsolatot teremteni a kis páciensekkel. Nem némajátékkal és mimikával, hanem néhány kedves szóval sokkal hamarabb lehetett eredményt elérni. Még napjainkban is örömmel szólítanak meg ismeretlen emberek, hogy milyen élmény volt nekik a fényképezés.
Baross úti terasz Győrben – Nagy István felvétele
Nagyon sok helyen kérték, hogy készítsek valamilyen témában kiállítást. A hosszú életpálya alatt valamivel több mint kettőszáz kiállítást állítottam össze a legkülönbözőbb műfajokban. Légifelvételektől a cégérekig, a karácsonytól a zsidó templom romos állapotának bemutatásáig, sokféle témájú anyagot készítettem. Falunapokon a kultúrházban vagy az iskolában szerepeltek a felvételeim.
Reklám 2 – Nagy István felvétele
Érdeklődésed nagyon sokirányú, a történelem, a kultúra és a hit nagy kérdései különösen foglalkoztatnak. Több könyvet is írtál ezekről a témákról, melyek ezek és mi a fő üzenetük?
Miután önálló iparos lettem, készítettem néhány gyűjteményes könyvet. Részt vettem évkönyvek fényképeinek készítésében. Több alkalommal felmerült, hogy a kiállítások anyagát könyvbe kellene szerkeszteni. A jó javaslatok és ötletek legtöbbje a nyomdaköltségen bukik el. Újságpapírra nyomott olcsón kivitelezhető megoldáshoz nem voltam partner. A kétezres évek elején több kiállítást állítottam össze a Győrt ért első, 1944. április 13-án történt bombázásról. Sikerült eredeti fényképeket vásárolni, melyek a korabeli kolléga felvételein keresztül mutatták be a szörnyűségeket. Ezeket a képeket levéltári kutatással és korabeli újságcikkekkel kiegészítettem.
A győri belvárosra is hullottak bombák – romer.hu
Helytörténész és levéltáros barátaimmal úgy ítéltük meg, hogy Győr város életében is fordulópont volt a második világháború.
Az Apor Vimos püspökről szóló könyv borítója – bookline.hu
Három fontos pontot jelöltem ki, elsősorban olyat, amihez van annyi anyagom, amivel el lehet indulni. Az első volt Győr 35 alkalommal történt bombázása, a második a zsidó vallású magyar emberek elhurcolása, a harmadik Apor Vilmos győri püspök meggyilkolása.
Szent László herma a győri Székesegyházban – Nagy István felvétele
Közben megírtam a Kisfaludy utca történetét, utána pedig az Ipartestület 1005 oldalas nagy könyvébe 600 oldalnyi anyagot. A korábbi sok kiállítás hozadéka a Rábaközi emlékművek három kötete. Készítettem egy orvos barátomnak egy kerek évfordulós könyvet. A győri kórház építőjének, Dr. Petz Lajosnak különösen szép kiadványát sikerült elkészítenem.
A Dr. Petz Lajosról szóló könyv borítója – antikvarium.hu
Sok évtizeden keresztül örökítetted meg képeiden Győrnek és környékének tárgyi emlékeit, változásait. Képeiddel mire fókuszáltál elsősorban és hogyan sikerült ötvözni fényképész hivatásodat a kutatói-írói vénával?
A könyvek készítésénél arra törekedtem, hogy az olvasó tapasztalja meg, hogy ezeket egy fényképezéssel foglalkozó ember készítette. A levéltáros nyilván a dokumentumokra helyezte volna a hangsúlyt. A könyvtáros az irodalomra, vagy a kiadványokra. A levéltári kutatómunka sok olyan tapasztalatot nyújt, amelyek a következő kiadványhoz ötleteket, támpontot adnak.
Áradás Győrben – Nagy István felvétele
Számunkra kiemelkedően fontos a győri zsidóság története iránti nagyfokú érdeklődésed. Utalunk a Quiritatio (Sikoly) c. nagyszabású munkára, amely a győri zsidó tragédiát dolgozza fel az 1938-1945 közötti időszakban. De beszélhetünk a győri zsidóság történetéről általad készített kiállításról a hajdani győri zsidó Menházban. Kiemelkedő munkát végeztél a 2024-es Zsidók Győri Gyökerei Világkiállítás alkalmából kiadni tervezett fotóalbum elkészítésében is. Szabad megkérdezni, honnan az affinitásod a zsidóság felé?
Középiskolai tanárom hívta fel a figyelmet a zsidóság sorsának ismeretére. Egyszerűen nem volt téma, nem jelent meg a közbeszédben, hogy mi történt a zsidókkal. Azokkal az embertársainkkal, akik ugyanolyan állampolgárok voltak, mint a katolikusok, a reformátusok, vagy az evangélikusok. Nekik zsidó vallásuk volt. Bármennyire hihetetlen, ezernél több törvény, miniszteri utasítás, kormányrendelet és helyi szintű korlátozás történt a zsidó vallású magyar állampolgárok irányába, de, a magyar állampolgárságuktól nem fosztották meg őket. Engem az embertelen eljárás mélységesen felháborít, ezért is szoktam olyan szabatosan fogalmazni, hogy a zsidók, zsidó vallású magyar állampolgárok.
Soha nem kérkedtem a katolikusságommal, annak idején annak kereszteltek. Zsidó barátommal együtt töltöttük a katonaidőnket és ez a téma soha nem került szóba. Az 1980-as évek végén már foglalkoztam a zsidó témával, amikor egy alkalommal ez is szóba került a „könyvtárosok napi találkozója” alkalmával. (Munka után 5 – 6 óra között évekig működtettünk egy nyitott asztaltársaságot, ezt neveztük el könyvtárnak.)
Emlékmű Dachau-ban – viator.hu
A történeti hűséghez tartozik, hogy 1982-ben lehetőségem volt személyautóval Nyugat-Németországba utazni. München és környéke fért bele az egyhetes utazásba. Akkor már ismertem a halál- és munkatáborok történetét. Kiutaztam Dachau-ba, ami talán 20 kilométerre van Münchentől. Az ott készített felvételeim a Menház holokauszt termében, az egyik tablón szerepelnek.
A Quiritatio anyag gyűjtése során nagyon sok emberrel találkoztam, köztük több holokauszt túlélővel tudtam személyesen beszélni. Volt, aki mereven elutasított, nem akarta megosztani az emlékeit. Bezárkózott a szó fizikai értelmében is a lakásába és az orvosán kívül senkit nem engedett belépni. Többen viszont szívesen meséltek a velük történt eseményekről.
Auschwitz 3 – Nagy István felvétele
Az internet világának köszönhetően ismerkedtem meg a győri származású Quittner Klein Éva, Ausztráliában élt festőművésznővel. Közel tizenöt éven keresztül leveleztünk. Az ő története „A holokauszt legfiatalabb győri túlélője” címmel szerepel a könyvben. Mint képzőművész sikeres életpályát tudhat magáénak, holokauszt túlélőként megírta az „Emlékezés kavicsai” című könyvet, amelyet széles körben kellene terjeszteni. Kértem, rajzolja le azokat a helyszíneket, ahol a szörnyű események elszenvedője volt. Többszöri kérés ellenére ettől elzárkózott, mondván képtelen erről rajzokat készíteni. Megértettem és tudomásul vettem a döntését. Leveleiben halvány utalások voltak a vele történtekre, de további részletek felidézésére nem volt ereje. 2022. július 10-én, 91 éves korában halt meg Sydneyben.
A könyv elkészítésében prof. dr. Schubert Miklós történész barátom volt a legnagyobb segítségemre. Több angol nyelvű részletet fordított magyarra, közte az ő szüleinek csodálatos élettörténetét is megosztotta velem.
Nem csak visszaemlékezéseket gyűjtöttem, hanem a feleségem társaságában 2009-ben egy hétig Lengyelországban kutattam a zsidóság történetét. Krakkó volt a központ, ahonnan két alkalommal is kiutaztunk Auschwitz-ba, illetve Birkenau-ba. Mind a két nap a részletes fényképezéssel telt. Végigjártam valamennyi nemzeti épületet és a kutatási módszeremnek megfelelően készítettem nagy totál és apró részleteket bemutató felvételeket is. Így találtam rá az egykori foglyok festményeire. A francia vagy az olasz elhurcolásokat vasúti zakatolással és sínek csikorgatásával illusztrálták. Ilyen sok év után is a fülembe cseng a hanghatás.
Megható pillanat volt, amikor izraeli katonai egységgel találkoztam, akik katonai tiszteletadással adóztak az akasztófa előtt az összes áldozat emlékének. A két helyszínen készített rengeteg felvételből több tablót állítottam össze, amelyek a győri Menház kiállító helyiségeiben láthatók.
Auschwitz 11 – Nagy István felvétele
A találó, Quiritatio elnevezés Benedek István Gábor úrnak köszönhető. A könyv megtalálható Izraelben, a Yad Vasem múzeumban és a Washingtoni Holokauszt Múzeumban, valamint Washingtonban a Kongresszusi Könyvtárban. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb elismerést nem kaphat egy vidéki fényképészmester és helytörténeti kutató.
Auschwitz 6 – Nagy István felvétele
A Quiritatio megjelenése után több megkeresést kaptam. Számomra különösen értékesek azok a levelek, amelyek Izraelben élőktől érkeztek. Büszke vagyok Neuwirth Károlyra, aki a munkaszolgálatból hazatérése után kivándorolt Izraelbe és harcolt a zsidó állam megszületéséért.
Nagyon sajnálom, hogy Quittner Klein Évával nem sikerült személyesen találkozni. Két szép albumát őrzöm és nagyon sok fényképét. Annak viszont örülök, hogy a nagyszülei síremlékét sikerült rendbe hozatni és 2019-ben – két évi utánajárás után – az egykori lakása előtt a szülei és a testvére emlékezetére botlatókövet tudtunk elhelyezni. A rövid és megható ünnepségre Ausztráliából Győrbe utazott a leánya és orvos fia a párjával együtt. Az utcai megemlékezésnél megjelent és beszédet mondott a vármegye főispánja.
Sokszor mardos a lelkiismeretem, hogy az örömmel járó izgalom is hozzájárulhatott a halálához. Ugyanakkor nyugodt vagyok, hogy Éva asszony még életében mindent megtett a felmenői tiszteletéért.
A Quiritatio című könyv borítója – bookline.hu
Végül, mik a legújabb terveid? Hogyan egyezteted össze lankadatlan munkádat, igazából hobbidat, a családod életével?
Hogy a végén kezdjem a válaszadást: sajnos nincs közvetlen unokánk. A leányom és a fiam is szingli. Egy ismerős házaspár 9 éves kisfiának a nevelésében segédkezünk. Azt szoktam mondani: ezek a könyvek az unokáim. Bízom abban, hogy évtizedekig fennmaradnak és örömet nyújtanak azoknak, akik a könyv lapjait forgatják. Azt tudom, hogy több szakdolgozatnak szolgált alapjául a Quiritatio, illetve többen felhasználták a munkájuk során. A megjelenéskor kiadott talán négyszáz példány nagyon gyorsan elfogyott.
Gondoltál-e arra, hogy hatalmas és különösen értékes fénykép gyűjteményedet hozzáférhetővé tedd a nyilvánosság számára, egyben kezelésével megbízzál valakit vagy valamilyen szervezetet?
Ezen már sokat töprengtem. Ha netalán hirtelen meghalnék, a családom megőrülne a sokféle gyűjteménytől.
Már egy nagyobb anyagot a megyei könyvtárnak adományoztam. A régi győri kollégák felvételei közül rengeteg képet bocsátottam a budapesti székhelyű Fortepan rendelkezésére. A zsidósággal kapcsolatos anyagot már átadtam Villányi úrnak, a helyi hitközség elnökének. A Szabadságharccal kapcsolatos gyűjteményem felszámolás alatt van. A győri kórház alapítójának, Dr. Petz Lajosnak a gyűjteményes anyaga ajándékozásra vár.
A legnagyobb gyűjteményem Szent Lászlóhoz kapcsolódik, 23 kiállításom volt belőle az ország különböző városaiban. Ettől még nem akarok megválni. A Rábaköz felvételei nagy helyet foglalnak el, még nem döntöttem a sorsáról.
Elképzelhetetlenül sok felvételt, képet és negatívot őrzök a hatvan év alatt készített munkámból. Egy 18 négyzetméteres garázs feldolgozása nem egyszerű dolog. A lakásban csak 2x2x4 méternyi helyem van és mindig újabb megbízásokat kapok. A legnagyobb probléma, hogy nehéz rendszerezni, mivel a nap csak 24 órából áll.
Tudom, nem erre számítottál, de nem akarok nagy szavakat használni a gyűjtemények sorsával kapcsolatban.
Nagy István – gyorplusz.hu
Kedves István, köszönöm a beszélgetést, nagyon jó egészséget és sok erőt kívánok további munkádhoz.
Krausz Péter
Kérdezett és az angol fordítást készítette: Krausz Péter
A Győr-szigeti temető ravatalozójában tartott megemlékezés a korábbi évekhez képest megnövekedett részvétel mellett zajlott le szép napsütéses nyári napon, 2023. június 18-án.
A megjelenteteket Villányi Tibor, a Győri Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte és üdvözölte a megemlékezés vendégeit.
Villányi Tibor, Fotó: Nagy István, 2023. június 18
Elsőként Dr. Prof. Grósz Andor, a MAZSIHISZ közelmúltban megválasztott elnöke emelkedett szólásra. Különös jelentőséggel bír, hogy Grósz Andor győri származású, amire utalt is beszédében.
Dr. Prof. Grósz Andor, Fotó: Nagy István, 2023. június 18
Totha Péter Joel, Győr és a Magyar Honvédség főrabbija, beszédében emlékezett a 79 évvel ezelőtti győri és magyarországi eseményekről. Gara István kántor gyászénekét követően a megjelentek elmondták az ősi kádist a Holokausztban meggyilkoltak emlékére.
Totha Péter Joel, Fotó: Nagy István, 2023. június 18
Végül Dr. Krausz Péter, a Zsidók Győri Gyökerei Alapítvány kuratóriumának elnöke kapott szót, aki felhívta a figyelmet a jövő évi 80. évfordulóra tervezett Világtalálkozóra és a már folyó diákpályázatra. Meghívta a résztvevőket a 2024. júliusi eseményekre.
Dr. Krausz Péter, Fotó: Nagy István, 2023. június 18
Popper Vilma a 19-20. századi magyarországi irodalomtörténet alig ismert szereplője. Életéről sajnos csak foszlányok ismeretesek, a zsidósághoz való kötődéséről pedig még kevesebbet tudunk.
Írta: Polgár György
A termékeny irodalmár 1857. május 11-én született Győrött. Édesapja, Armin Popper az 1848-49-es szabadságharc oldalán küzdő osztrák önkéntesekből álló Bécsi Légióban szolgált. A felkelés leverése után Újvárosban telepedett le orvosként. Édesanyja, Josephine Leon szintén osztrák volt. Egy testvére volt, Helén Lujza. Győrött érettségizett. Orvos szeretett volna lenni, de akkoriban egy nő számára ez lehetetlen volt. Vilma anyanyelve a német, de kiválóan beszélt magyarul, angolul és franciául. Neveltetésében fontos szerepet kaptak a szabadságharc eszméi, amelyek nem egy munkájában is visszatükröződnek.
A zsinagóga közvetlen közelében, a mai Kossuth Lajos utca 14-ben laktak.
Angol és német nyelvtanárként helyezkedett el a Győri Királyi Felsőbb Leányiskolában (ma Kazinczy Ferenc Gimnázium), de édesapja praxisában is gyakran kisegített. Az első világháborúban – ekkor már ötvenhét éves– ápolónőnek jelentkezett és a leányiskolában berendezett katonai kórházban szolgált. Tagja volt a Győri Jótékony Nőegyletnek, alapítványt hozott létre a rászoruló diákok megsegítésére, felekezeti hovatartozás nélkül.
Popper Vilma soha nem ment férjhez. Élete utolsó évtizedeiben csöndesen, magányosan élt a szülői házban, testvére gyermekeivel és unokáival foglalkozott.
1944-ben, a nyilaskeresztes hatalomátvételt követően a Csillag-szanatóriumban talált rövid ideig menedéket, de az intézményt hamarosan bezárták. A város és környéke zsidóival együtt a győrszigeti gettóba kényszerítették, majd Auschwitzba deportálták. A nyolcvanhét esztendős asszony csodával határos módon túlélte az út borzalmait. A gázkamrában gyilkolták meg.
Popper Vilma írásait németül vetette papírra. Tizenhat kötete közül mindössze három jelent meg magyarul. Eddig még senki nem vállalkozott a többi lefordítására. Minden bizonnyal ez lehet az oka annak, amiért kevéssé ismert a magyar irodalomért érdeklődők körében. Könyvei közül néhány angol nyelven is kiadásra került. Több írónkat fordította németre, többek között Mikszáth írásait. Ezért Ausztriában és Németországban a magyar irodalom nagyköveteként is számontartották. Külföldi szerzők írásait fordította magyarra.
Sokoldalú elbeszélő. Írt meséket, esszéket, karcolatokat, történelmi és egyéb tárgyú novellákat. Sok ismert kortárs íróval tartott fenn kapcsolatot, többek között Mikszáth Kálmánnal, Karinthy Frigyessel és Molnár Ferenccel. Szoros barátság fűzte a kor nevezetes színésznőjéhez, Jászai Marihoz is, akit még akkor ismert meg, amikor Jászai cselédlányként dolgozott a szomszédban. A híres művésznővel való találkozás emlékét őrzi Jászai Mari és a zöld pad című írása.
Első írói sikerét 1891-ben a Lipcsében kiadott Märchen und Geschichten für große und kleine Kinder (Mesék és történetek nagy- és kisgyermekeknek) kötetével érte el. Ettől kezdődően folyamatosan jelen volt a német irodalmi életben. Ez a műve magyarul Mesék és regék címen 1894-ben jelent meg, melynek szerzője „Vilma néni”. Nem ő, hanem Ágai Adolf, a nevezetes Borsszem Jankó című élclap alapítója fordította nyelvünkre és készített hozzá bevezetőt „Forgó bácsi” néven. A rövid mesék erkölcsi útmutatást adnak az olvasóközönségének: „Ezt a mesés-könyvet a gyermek önálló gondolkodásának fejlesztésére épp oly alkalmatosnak tartom, mint arra, hogy prédikálás nélkül terelje ébresztő lelkét a szépre és igazra” – írja Ágai.
Popper zsidósága egyáltalán nem tükröződik a történetekben. Sokkal inkább a keresztény többségi társadalom hagyományai jelennek meg, amire némely cím is utal, pl. Az első karácsonyfa, vagy a Mikulás. Ennek oka lehet talán, hogy asszimilálódott zsidó családból származott.
Második alkotását, az Altmodische Leute-t (Régimódi emberek) Drezdában adták ki ugyanabban az évben. Magyar változata, a Különös emberek öt évvel később került a hazai könyvpolcokra. Harmadik kötete a Neue Märchen und Geschichten az utolsó, ami magyarul is eljutott az olvasókhoz, Újabb mesék és regék címmel, 1900-ban.
Magyarul megjelent kötetek, Országos Széchenyi Könyvtár – Fotó: Polgár György
Popper alapító tagja volt az 1909-ben létrehozott győri Kisfaludy Irodalmi Körnek, melynek célja „a magyar irodalom művelése, fejlesztése és terjesztése, a szépművészetek ápolása, felolvasások és ünnepélyek rendezése, valamint jelesebb irodalmi termékek kiadása által”. Ekkortól a győri lapok is publikálták írásait, melyeket azután irodalmi esteken olvastak fel. 1894 és 1920 között tagja volt a Verein der Schriftstellerinnen und Künstlerinnen Wien-nek (Írónők és Művésznők Egyesülete, Bécs) is, ahol szintén rendszeresen hangzottak el írásai. Históriáit az elsőrangú német szépirodalmi lapok szívesen közölték. Max Geißler, a kor egyik ismert német irodalomtudósa 1913-ban ugyan dicsérte novellisztikus tehetségét, de azt is hangsúlyozta, hogy Popper felismerte saját tehetségének határait.
1902-ben a Kossuth-centenáriumot egy, a szabadságharcról szóló ifjúsági regénnyel köszöntötte Die Fahne hoch! (Magasra a zászlót!) címen, majd írt egy életrajzi regényt Forstmayer Richárdról, a győri káptalan neves orgona- és csellóművészéről. 1926-ig gyakran jelentek meg magyarra fordított kisebb írásai helyi lapokban is, például a Győri Hírlap hasábjain. Ezek többnyire velős gondolatú rövid elbeszélések vagy Ezópusz stílusában megfogalmazott fabulák voltak.
Állatmesék – Forrás: Győri Hírlap 1912. április 7. (húsvéti melléklet)
Egyik jelentőségteljes novellája, az Ahasvér fiai is a Győri Hírlapban jelent meg. (Ahasverus, avagy a bolygó zsidó legendája egy középkori történet egy zsidó férfiról, akit Jézus Krisztus a Golgotára menet megátkozott, hogy életben maradjon az utolsó ítéletig. Ezért kénytelen vég nélkül a világban vándorolni.) Dr. Nagy Erzsébet, győri magyar-történelem szakos középiskolai tanár, helytörténész így ír erről a Popperól készített monográfiájában: „E rövid elbeszélés vallomás a hazaszeretetről és a kiközösítés fájdalmas élményéről. Az elbeszélés szereplői kiközösített emberek: egy nagybeteg cigány muzsikus és egy zsidó orvos. A haldokló így panaszolja el orvosának egy életen át hordott fájdalmát:
„Lássa doktor úr – szólt a cigány, mikor a vonó kiesett erőtlen kezéből – most már megkönnyebbültem. Öcséim ezeket a nótákat fogják fújni, ha majd temetnek, és az anyaföld befogadja megtért fiát. A halottnak megadják azt a földet, melyet az élőtől megtagadtak. Mi cigányok Ahasvér átkát viseljük, nekünk bolyonganunk kell, mindig csak bolyongunk, pihenés nélkül. Senki sem szereti forróbban a hazát, mint mi, senki sem énekli meg úgy az anyaföldet, amelyből egyetlen göröngy sem a miénk, mert mi nem vagyunk magyarok – csak cigányok…” „Öregem, ezt én is elmondhatom magamról” – szólt az orvos, én is Ahasvér átkát hordom, mert zsidó vagyok. Nekünk ugyan szabad a földért küzdenünk, véreznünk és meghalnunk, de azért mégis idegenek, mindig csak jöttment Ahasvér ivadékai maradunk.”
Műfordítással is foglalkozott.
Jerome Klapka Jerome angol író novellájának fordítása – forrás: Győri Hírlap, 1912. június 2
A nácizmus előretörésével önálló kötete már nem jelenhetett meg. A hozzá hű Győri Hírlap álnéven helyet adott burkolt állatmeséinek, melyek mindegyikére a szellemes gúny, a térhódító nácizmus ostorozása a jellemző.
Szerény emlékek
Popper Vilma hagyatékának nem akadt megmentője.
Popper Vilma szülőháza ma – Fotó: Polgár György
A háború után, 1945-ben hazatért unokaöccse, dr. Korein Sándor, a Csillag-szanatórium egykoriorvosa, egy fehér márvány emléktáblát helyezett el Popper Vilma volt lakóhelyének belső kapualjában. A Győri SZC Kossuth Lajos Technikum és Kollégium diákjai egy koszorú elhelyezésével és egy kis műsorral korábban minden évben megemlékeztek az írónőről az emléktáblánál. Az utóbbi években a bejutás leheltelenné vált, ezért ez a szép szokás elmaradt.
Fiatalok az írónő emléktáblája előtt, Forrás: Új Élet, 2013. december 15
Mivel a rossz állapotban lévő, körülbelül 150 éves ház jelenleg felújítás alatt van, van remény arra, hogy nemsokára ismét lehetővé váljék a megemlékezés. Az emléktáblát átmenetileg leszerelték, a munkálatok befejeztével vissza fogják helyezni.
Az emléktábla ma – Fotó: Polgár György
Petőcz Miklós irodalomtörténész és költő az alábbi, 1997-ben kelt versével így emlékezik meg a győri irónőról:
Popper Vilma! e név mintha
„De profundis” mélybe nyitna.
Gyermekszemmel látott arca
a gettószél s a kapuja
mintha tűnt titkot takarna…
.
Apja, míg a nemzet felkelt,
légiósként tett Bécsben rendet
s úgy állt a honvédséghez
sebészkése lett csak véres.
.
Többé Bécsbe vissza nem tért.
Maradt nálunk megtűrt vendég.
Orvos volt… s félholt a nemzet…
meg itt remélt több türelmet.
.
Így lett dráma lánya sorsa
Elnyelte gázkamrák korma.
Nyolcvanhat éves korában
a városházán én még láttam.
.
Házuk mellett állt egy zöld pad.
Kik látták, nem látják holnap.
Hol Jászaink kis cselédként
megvárta a játék végét.
.
s ezt a pár sort tollba mondta
Ő s Karsay Jolán és Flóra.
Mindkét játszótárs nagynéném
s rozsdás rézzé vált az élmény
S mert Két Kaszás menni késztet.
Ezt készítem a révésznek.
Dr. Nagy Erzsébetnem kis munkával 2006-ban összeállított egy hiánypótló monográfiát Popper Vilma a szelíd hangú írónő címmel, amivel méltó emléket állított a majdnem elfeledett zsidó írónőnek. Szerinte „Az igazi emlékápolást azonban az szolgálná, ha kiadásra kerülnének művei, s így gondolataival, szelíd emberségével jelen lenne az irodalomszeretők, az olvasók körében.”
Felhasznált források:
A magyar irodalom győri nagykövete, Kisalföld, December 2, 2013
Max Geißler: Führer durch die deutsche Literatur des 20. Jahrhunderts. Dunker, Weimar 1913
Győri Legendák – Petőcz Miklós versei. Palatia Nyomda, Győr 1997
Dr. Róth Emil (Joel Zvi) rabbi életének gyökerei és korai évei
Amir Livnat írása
Ivrit változat alul
Bevezetés
Dr. Róth Emil (Joel Zvi) rabbi, a győri neológ hitközség 1944 előtti utolsó rabbija a város zsidó történetének ismert alakja. Cionista szemléletével a II. világháború kitörése előtti években a város számos fiatalját, köztük az ortodox hitközség tagjai közül is sokakat meggyőzött arról, hogy Palesztinába, Izrael földjére vándoroljanak ki, és ezzel életüket mentették meg. Róth rabbi a háború alatt végig a gyülekezetével maradt, annak ellenére, hogy lehetőséget kapott, hogy megmentse magát és családját. Róth rabbit, mint közösségéhez hűséges tanítót és szellemi vezetőt, gyakran emlegetik “Győr Korczakjaként”. Emlékezetes még az ortodox Benzion Snyders rabbival közös prédikációja a zsidó közösség utolsó szombatján, a Budai utcai barakk-táborban, az Auschwitz-Birkenauba való deportálás előtt.
Nem meglepő tehát, hogy Róth rabbira a győri zsidók és leszármazottaik vezetőként és példaképként, szinte mitikus alakként emlékeznek. Ennek megfelelően sokat írtak már a győri rabbiként eltöltött éveiről, 1935-től a hitközség utolsó napjaiig 1944 júniusában. Kevésbé ismert és dokumentált viszont az az időszak, mielőtt Róth rabbi átvette győri pozícióját. A következőkben ezeket a hiányosságokat pótoljuk, és nyomon követjük Róth rabbi gyökereit és korai éveit.
Gyermekkor
Róth Emil 1907. szeptember 21-én született. A magyar mellett a Joel Zvi (יואל צבי) zsidó nevet kapta, ennek okairól később lesz szó. Vezetéknevét, Róthot, a modern héberben “רוט”-ként, a hagyományos zsidó héberben általában “ראָטטה”-ként írják.
Róth Emil születési anyakönyve, 1907 (forrás:FamilySearch)
A budapesti levéltárban őrzött anyakönyvi adatok fényt derítenek Emil családjára. Szülei Róth Izsák és Kohn Irén, akik 1904. július 28-án kötöttek házasságot. Emil szülei öt fia közül a harmadik. Legidősebb testvére Dezső (Dávid) 1905. június 10-én született. Másodikként, 1906. augusztus 29-én jött világra Andor (Mordechai), és utánuk, mint említettük, következett Emil. Emil fiatalabb testvérei Sándor, aki 1909. október 6-án, és László, aki körülbelül egy évvel később, 1910. október 21-én született.
Róth Izsák és Irén házassági anyakönyvi bejegyzése, 1904 (Forrás: FamilySearch)
Emil Kunszentmártonban született, ahol szülei, Izsák és Irén éltek, és ahol valamennyi gyermekük világra jött. Kunszentmárton a mai Magyarország keleti részén, az Alföldön, a fővárostól, Budapesttől mintegy 130 km-re délkeletre található. A Körös folyó keleti partján fekszik, amely a Tisza egyik mellékfolyója, és a határában a folyón átívelő híd miatt fontos keresztútnak számít. Kunszentmárton már 1807-ben városi rangot kapott.
1910-ben, nem sokkal Róth Emil születése után 10 921 lakos élt itt, ebből 222 zsidó. A városban 1912-ben új zsinagógát építettek, amely ma is létezik. A kunszentmártoni zsidók többsége mezőgazdaságból, kereskedelemből és különböző kézműves mesterségekből élt. A városban élő zsidóknak gabonamalmuk, faipari üzemük és nyomdájuk is volt. Emil családja gabonakereskedésből tartotta el magát. Tiszai teherhajókon szállították a gabonát.
Kunszentmárton a régi időkben (Forrás: Képeslaptár)
A kunszentmártoni Zsinagóga napjainkban (Forrás:Wikipedia)
Emil gyermekkori családi életét testvére, Róth Sándor visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, aki a későbbi években az izraeli Ma’abarot Kibbutz tagja lett, és egyébként az Israel Goren héber nevet vette fel. A „Tiszától a Hefer-patakig” című könyv magyar származású Kibbutz-tagok, köztük Israel Goren történeteit gyűjti össze. Az ő emlékeit idézzük:
“A faluban egy 25 családból álló kis zsidó közösség élt. A szüleim kóser konyhát tartottak, sábátkor bezárták a boltjukat stb. és megünnepelték a zsidó ünnepeket: peszách, ros hásáná, jom kipur stb. Gyakran idézték a “Le’Shana Haba’a Bi’Yerushalim” (“Jövőre Jeruzsálemben!”) c. verset. Családunk nagyon melegszívű volt, és meghitt volt a kapcsolat a családtagok között. A szüleim otthonában szívtam magamba a zsidó hagyományt, ami mindannyiunk számára sokat jelentett: szüleimnek, nagyszüleimnek és nekünk, az öt fiúnak… A vakációk idején apa a rabbi szemináriumból egy diákot látott vendégül, aki nekünk Tórát tanított. Az iskolaév alatt csak heti egy órában volt vallásoktatás, ami nagyon szegényes keveset adott. A vakációink csodálatosak voltak: délelőtt a zsinagóga udvarán játszottunk, aztán egy-két órát tanultunk a diákkal, délután pedig – mint minden más gyerek és fiú – alkonyatig úsztunk a házunk melletti patakban. Így nőttünk fel a faluban, és jól éreztük magunkat. Apám a gabonakereskedésben dolgozott. Jómódú család voltunk”.
Róth Emil (valószínűleg középen) és testvérei, A „Tiszától a Hefer-patakig” című könyvből, p. 53 (Forrás:Yad Yaari archive)
A kunszentmártoni elemi iskola befejezése után a Róth család gyermekei, köztük Emil is, a közeli Szegedre kerültek gimnáziumba. 1920-ban, Róth Emil ottani tanulmányainak kezdetéhez közel, a szegedi zsidó közösség 6 958 főből állt, ami a város teljes lakosságának mintegy 6%-át tette ki. Többségük a neológ hitközséghez tartozott.
Családtörténet
Most visszamegyünk néhány évet, hogy nyomon követhessük Emil tágabb családjának történetét és annak eredetét. A szüleivel kezdjük, és tovább haladunk a családfán korábbi generációkig. Emil édesapja, Róth Izsák 1878. április 3-án született Komádiban, amely Kunszentmártontól mintegy 120 km-re keletre, a mai magyar-ukrán határ közelében található. A Róth család korábbi generációi is ebben a városban éltek.
Róth Izsák édesapja, azaz Emil nagyapja, Róth Lajos/Leopold, zsidó nevén Yehuda Aryeh. Izsák édesanyja Porgesz Aranka. A házaspárnak Izsákon kívül 4 lánya született: Hermina, később Fisch Béla felesége, Rosa, később Josef Baron felesége, Ethel, később Schwarz Izsák felesége, és még egy lány. Felesége, Aranka halála után, 1891. szeptember 15-én Lajos feleségül vette Sussman Sara-Szerénát. Egy fiuk és három lányuk született.
Emil édesanyja, Kohn Irén 1877. június 4-én született. Szülei Kohn János és Kohn Regina. Irénen kívül még egy Ödön nevű fiúról tudunk. Irén Csongrádon született, de a közeli Kunszentmártonban, Róth Emil szülőhelyén nőtt fel. A Róth családhoz hasonlóan Kohn János is gabonakereskedéssel foglalkozott. A viszonylag kisvárosban valószínűsíthető, hogy a Róth és a Kohn családokat üzleti szálak fűzték össze, ami végül Izsák és Irén, Emil szülei közötti házasságot is elősegíthette.
Róth Izsák and Kohn Irén családja, készítetteA. Livnat
A következőkben tovább utazunk visszafelé az időben, hogy még távolabbi gyökereket is felkutassunk a Róth családbanl. Lajos, Emil nagyapja, Róth Dávid és felesége, Klein Frumet fia. Lajoson kívül három fiuk született, Ignatz-Yitzchak, Isidore-Israel, Simon és egy lányuk, Memet (Engel). Mint említettük, a családnak ez a generációja már Komádiban élt.
Még egy generációval korábban találjuk Róth Dávidot, aki Róth Simon és Reich Rózsa (Reisel Reich) fia. Dávidon kívül még két gyermekük született: Josua és Sara, később Jakob Feldman felesége. Simon apja, aki a család legkorábbi ismert őse, Róth Joel. Róth Emil az ötödik generációs ősének, azaz ük-ük-nagyapjának a héber nevét viseli. De, mint kiderült, nem erről a személyről kapta a nevét.
A Róth dinasztia korai generációi, készítette A. Livnat
A korábban említett Róth Simonnak, Róth Emil ősének volt egy első felesége Reich Rózsa előtt: Zipora, született Gotlib. Egyetlen fiukat Róth Joel Zvi-nek hívták, akit valóban nagyapjáról neveztek el, és aki később e dinasztia leghíresebb alakja lett. Róth Emil tehát Joel Zvi Róthról kapta a nevét: dédapja féltestvéréről. Joel Zvi Róth 1820-ban született Komádiban. Rabbiként szolgált több nyugat-magyarországi városban. 1854-ben Huszt városában kezdett rabbiként szolgálni, ott nagy jesivát alapított, és fokozatosan Magyarország egyik legjelentősebb rabbijává vált. 1892-ben bekövetkezett halála után több, a szellemi hagyatékát tartalmazó könyv jelent meg, a legjelentősebb a Beit HaYozer (בית היוצ “ר, amely név héberül Joel Zvi Róth nevének rövidítésére utal).
A Beit HaYozer c. könyv fedőlapja (Forrás: HebrewBooks)
A tanulás évei
Miután áttekintettük családja történetét, most ismét Róth Emilre összpontosítunk. Róth Emil 1926 júniusában kezdte meg tanulmányait a budapesti Zsidó Teológiai Szeminárium és Zsidó Tudományegyetem, mai nevén Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem (ORZSE) hallgatójaként. Ezt a neológ hitközséghez kötődő intézményt még 1877-ben alapították, és ma is működik. A Szeminárium végzősei a magyarországi neológ zsidóság vezető személyiségeivé váltak. Emil tanulmányai idején Blau Lajos (Yehuda Aryeh) rabbi volt a rabbiszeminárium vezetője.
A budapesti Rabbiképző a korai években (Forrás: Seminary website)
Róth Emil tanulmányairól szóló szemináriumi összefoglaló jelentés, az ORZSE Könyvtárának jóvoltából
Róth Emil öt éven át tanult a Rabbiképzőben. Tanulmányai alatt a Szeminárium hallgatói a Budapesti Egyetemen filozófiai doktori fokozatot szereztek. Tanulmányai részeként Róth Emil munkájának középpontjában Bertinoro Obadiah rabbi állt: egy 15. századi rabbi és kommentátor, aki Olaszországban született, majd Izrael földjére költözött, és a jeruzsálemi zsidó közösség egyik vezetőjeként szolgált. Róth 1930-ban “Obadjah Bertinoro palesztinai utazása” címmel jelentette meg dolgozatát. Egy példányát a jeruzsálemi Héber Egyetemnek ajándékozta. Ez a kézzel írt dedikációt is tartalmazó példány jelenleg az Izraeli Nemzeti Könyvtárban található.
Róth Emil tanulmányai során Jeruzsálemben tartózkodott a Héber Egyetem vendéghallgatójaként. Az egyetem akkoriban még a kezdeti éveiben járt, és a város többi részétől távol, néhány épületből állt a Scopus hegy tetején. Emil 1930. október 28-án érkezett a brit mandátummal alatt lévő Palesztinába a “Zelio” nevű hajóval. Körülbelül egy évig maradt Jeruzsálemben. A Héber Egyetemen folytatott tanulmányai mellett Emil a Rabbi Kook Központi Jesivában is tanult, amelyet Abraham Isaac Kook rabbi, a leendő Izrael főrabbija vezetett. Tanulmányai alatt a jesiva rabbi Kook házában volt, a ma róla elnevezett utcában, Jeruzsálem központjában. Jeruzsálemi tartózkodása alatt Emilt meglátogatta öccse, Róth Sándor, aki körülbelül hat hónapig maradt Izraelben.
Magyarországra történt visszatérése után, 1932. február 24-én Róth sikeresen letette a rabbivizsgát a budapesti Rabbiképzőben és rabbivá szentelték. Az erről szóló értesítés a Szeminárium 1931/2. tanévre szóló évkönyvében jelent meg.
Értesítés Róth Emil Rabbi felszenteléséről, az ORZSE Könyvtárának jóvoltából
Eger rabbija
Felszentelése után nem sokkal Róth Emilt kinevezték rabbinak Eger városába. A városhoz fűződő kapcsolatáról már 1931. június elejétől, már rabbivá szentelése előtt is jelennek meg beszámolók. Eger Magyarország északi részén, a fővárostól, Budapesttől mintegy 120 km-re északkeletre található.
A zsidók a várost német nevéből eredően Erlau vagy Erloi néven is emlegették. Róth rabbit a Status Quo Ante közösség – a magyar zsidóság önálló része, amely nem tartozott sem a neológ, sem az ortodox közösséghez – rabbijává nevezték ki. A Status Quo Ante a magyarországi zsidóság kis része volt, Egerben azonban ez volt a meghatározó közösség, amelyhez a város zsidóságának nagy része, ezekben az években 2 100 fő, tartozott. Ugyanebben az időszakban az egri kis ortodox közösség rabbija Shimon Sofer rabbi, a híres Chatam Sofer unokája volt. Sofer rabbi 1881-től 1944-es auschwitzi meggyilkolásáig szolgált Egerben.
A Nagy Zsinagóga pompás épülete a város központjában volt található, az egri Status Quo Ante közösség központjaként szolgált. Az épületet 1913. szeptember 13-án avatták fel, ma már nem létezik.
Az 1975-ben Jeruzsálemben megjelent Erloi Yizkor-könyv (Az egri zsidók emlékkönyve) Róth rabbi egri munkásságáról ezt írja: “Dr. Róth Emil, a fiatal rabbi, a budapesti Rabbiszeminárium végzőse, aki két évet töltött Izrael földjén, a jeruzsálemi Héber Egyetemen és [Kook rabbi] Haro’e jesivájában, 1932-ben érkezett a városba. Miután Dr. Eliezer Schweiger Nyitrára költözött, ide hívták meg a főrabbinak.
Rövid hivatali ideje alatt Dr. Róth Emil forradalmat vezetett be az ifjúsági oktatásban. A magyarországi rabbik közül ő volt a legaktívabb és legkövetkezetesebb a cionizmus és a héber nyelv terjesztésében … Dr. Róth Emil új lendületet hozott az egri cionista tevékenységbe. Az Ohel Shem iskola tantermeiben Róth rabbi korcsoportokra osztotta az ifjúságot, így legalább 4-5 oktatási csoport, mintegy 100 iskolás, a napi rendes tanulás után cionista zsidó légkörbe került. Héber dalokat és a héber nyelvet tanulták, ismereteket szereztek Izrael földjéről és népének történelméről. A sok kirándulás és nyári tábor, amelyet maga a fiatal és tehetséges rabbi szervezett és vezetett, különösen sikeres volt a fiatalok körében”.
Szintén ebben a könyvben találjuk az egri születésű Meir Zeira (Klein Tibor) visszaemlékezéseit: “Miután Róth Emil rabbi megkezdte működését, jelentős fordulat következett be: a zsidó ünnepeket a gyerekek az Izrael földjéhez való kötődés részeként ünnepelték, miközben megismerkedtek az ünnep szimbólumaival, gyönyörű héber nyelvű dalokkal és a rabbi által elmesélt megható történetekkel. Mindez az iskola után, az Ohel Sém termében történt. Mindezek miatt gyakran voltak nézeteltérések az iskola vezetősége és a rabbi, valamint fiatal segítői között.”
1935-ben Róth rabbit a győri neológ közösség rabbijává nevezték ki, ezért elhagyta Egert. Távozása után helyére Dr. Récz Zoltán rabbi került, aki szintén a budapesti Rabbiszemináriumban végzett. Róth rabbihoz hasonlóan őt is Auschwitzba vitték gyülekezetével együtt. Ő túlélte a borzalmakat.
Az Egerben és Győrben töltött idő alatt Emil családot alapított. Az 1910-ben Budapesten született Baneth Erzsébetet (Elisheva) vette feleségül. 1934 körül született legidősebb fiuk, György (Yehuda Aryeh), majd 1937 körül lányuk, Eszter Judit.
Róth Emil tehát a továbbiakban győri rabbiként működött, az utolsó napokig tartó változatos munkásságát ebben a városban itt nem részletezzük. 1944 júniusában a győri zsidókat két transzportban az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba hurcolták. Köztük volt Róth Emil, felesége és gyermekei is. Egyikük sem maradt életben. A holokausztban Izsákot, Emil édesapját is megölték. Édesanyja, Irén nem sokkal korábban hunyt el. Testvére, Róth Andor (Mordechai), felesége, Ágnes, és lányuk, Hanna is elpusztult.
Emil három testvére, Dezső, Sándor és László a család utolsó túlélői. Mindhárman kivándoroltak Izraelbe, és ott találtak otthonra. Idősebb testvére, Dezső még Magyarországon feleségül vette Klein Klárát. Kunszentmártonban éltek, ahol 1932-ben megszületett fiuk, Pál. Klárát és Pált 1944 júniusában Auschwitz-Birkenauba deportálták és ott megölték. Dezső túlélte a holokauszt éveit. A háború után feleségül vette Neiman Sara Parcelt, aki szintén a holokausztban vesztette el férjét. 1951-ben vándoroltak ki Izraelbe, és a Haifa melletti Kiryat Bialikban éltek. Róth László, a testvérek közül a legfiatalabb, szintén Kiryat Bialikban lakott.
Emil egyik testvére már korábban Izraelbe érkezett: Róth Sándor, akit már említettünk ott, ahol Róth Emil gyermekkoráról és tanulmányairól volt szó. Sándor Magyarországon jogot tanult, és ezzel párhuzamosan mezőgazdaságot, azt remélve, hogy Izrael földjén ez utóbbi hasznos lesz. Különböző cionista csoportokhoz csatlakozott, és többszöri próbálkozás után 1935-ben kivándorolt Izraelbe. Izraelben felvette a héber Israel Goren nevet. Csatlakozott a Ma’abarot Kibbutzhoz, amely a Netanjától nem messze fekvő Sharon területén található. Feleségül vette Klara Kliger-t, és két gyermekük született, Yitzhak és Igal.
Róth Emil testvérei, készítette A. Livnat
A Dr. Róth Emil rabbiról szóló beszámolót nem is lehetne mással befejezni, mint testvére, Izrael Yanai szavaival: “Idősebb testvérem, aki a Rabbiszemináriumban tanult, haza hozta a cionista eszmét, amely lángra lobbantotta bennem a vágyat, hogy ténylegesen cionista legyek. Az ő hatására csatlakoztam a ‘Makkabi’ cionista diákszövetséghez… neki köszönhetően kerültem Izraelbe – miközben az ő sorsa nagyon keserves volt… mindezek majd szinte emlékműként szolgálnak a holokausztban elpusztult és nem a zsidó hagyományok szerint eltemetett bátyám emlékének”.
2023. május 5-én újabb tizennégy botlatókő került elhelyezésre Győrben a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) évekkel ezelőtt megkezdett projektjének keretében.
A kő elhelyezésekor megjelent Dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere is, aki rövid beszédet mondott. Felszólalt Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke is. A megemlékezésről TV riport készült.
Kövek kerültek a Hacker család egykori lakóhelye elé. Milyen elkeserítő, hogy a Hacker kövek egyikét egy-két nappal lerakásuk után megrongálták. Fémtolvaj, aki a betontömböt valójában fedő vékony rézlemez helyett réztömböt keresett? Vagy antiszemita megnyilvánulás? Megdöbbentő.
Közeledik április 16-a, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Március végére elérhetővé válik a megújított „győri zsidónegyed séta”, segítve a méltó megemlékezést. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni Önöknek az IWalk oktatási programot.
Az IWalk program a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány digitális oktatási programja, melyet Magyarországon a Zachor Alapítvány valósít meg. A programban ingyenesen elérhető telefonos applikáción keresztül helytörténeti sétára indulhatunk. A telefonos applikáció lehetővé teszi, hogy önállóan, vagy vezetéssel, helytörténeti sétán keresztül ismerkedjünk meg az adott település zsidóságának történetével.
Az információ szerzést segítik helyspecifikus digitális/multimédiás források – ezek a források a USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumában található videóinterjúk rövid (néhány perces) részletei. A győri séta során Lenke Askergren, Leslie Borsa, Keller Ibolya (Krausz Károlyné), Polgár Gabriella és Edith Tupy személyes visszaemlékezéseit ismerhetjük meg. Az interjú részleteken kívül a séta egyes állomásaihoz kapcsolódó, tanulási folyamatot segítő források is vannak. A győri séta tartalmaz térképet, fotókat, plakátot, újságkivágást.
A győri IWalk Győr-Sziget és Újváros egyes részeinek bejárásával, az aktív tanulás eszközein keresztül hozza közelebb a győri zsidóság történetét hozzánk. A séta állomásainak bejárása közben megismerkedünk a békés, nyugodt 1920-as évekkel, majd a kirekesztés, kifosztás és deportálás időszakával.
A séta öt helyszínen, tíz állomáson keresztül kísér végig bennünket.
Híd utca, Bercsényi liget eleje – a zsidó közösség letelepedése, a zsidó – nem zsidó békés együttélés időszaka
Zsinagóga mögötti park – a hitközség kialakulása, az asszimiláció időszaka
Zsinagóga udvara – zsinagóga és az iskola építése
Róth Emil emléktáblája – a rabbi szerepe és a cionizmus
A séta során az irányított felfedeztetés, a reflektálás az irányadó. Az adott helyhez kapcsolódó szükséges háttérinformáció biztosításával előkészítjük a folyamatot, majd a diákok információt gyűjtenek különböző forrásokból. A tudáskonstruálás megbeszéléseken keresztül közösen zajlik, ezért nagyon fontosak a helyszínekhez és a videóinterjúkhoz kapcsolódó kérdések, valamint, hogy a diákoknak legyen lehetőségük reflektálni a hallottakra. A reflektálás történhet a séta közben, vagy az után, tantermi környezetben. Lehetőséget ad a telefonos applikáció arra is, hogy tanárként a diákok egyéni válaszait nyomon kövessük. Ebben az esetben ismernünk kell az IWitness felületet, melyről következő alkalommal írok részletesen.
Az IWalk alkalmazás bárkinek ingyenesen elérhető, a séták akár virtuálisan is teljesíthetők.
Az applikáció letöltésének folyamata a következő:
Az IWalk az USC Shoah Foundation néven elérhető és ingyenesen letölthető a Google Play és App Store áruházakban. Ezt a logót kell keresni
A letöltés után a felületen megjelennek az elérhető országok.
Ki kell keresni a mi esetünkben Magyarországot, majd Győrt.
“A győri zsidóság nyomában” címmel található meg a győri séta, a képen a neológ zsinagóga kupolája látható.
A sétát le lehet tölteni, ezt fel fogja ajánlani az alkalmazás. Azért érdemes letölteni, mert így a helyszínen nem kell hozzá internet kapcsolat.
Megkérdezi a felület, hogy a válaszokat el kell-e küldeni a tanárunknak. Itt azt érdemes bejelölni, hogy nem, ebben az esetben már el is indul a letöltés.
A séta virtuálisan, otthonról is megtekinthető, így lehetőséget ad személyes történeteken keresztül megismerkedni a közösség életével és történetével.
Zsidó cserkészek a Révaiban – SOHA NEM PUBLIKÁLT EMLÉKEK
Ez az írás, tudomásuk szerint, még soha nem jelent meg semmilyen formában, sem a világhálón, sem nyomtatásban. Kéziratban rejtőzött több mint 20 éven át. Ezt a kis szenzációt Erdély Margitnak köszönhetjük, akinek a nagyapjáról, Dr. Erdély Ernőről, az egykori győri tűzoltó parancsnokról készített összeállítását már korábban publikáltuk (https://jewishgyor.org/2022/07/11/dr-erdely-erno/). Erdély Ernő fia, Miklós, Margit édesapja, diák korában e cserkészcsapat tagja volt és emlékeivel jelentősen hozzájárult e történet megírásához.
Ez a bejegyzés hosszabb az átlagosnál, de nem tartottam indokoltnak az eredeti kéziratot akár rövidíteni. akár részletekre szedni. A fényképeket illusztrációs célból én válogattam össze különféle forrásokból.
Köszönet Erdély Margitnak e kincs megőrzéséért és hozzájárulásáért a megjelenéséhez, Daniel Jaquet-nak a kézirat gépre viteléért és Somló Juditnak a szöveg legszükségesebb korrekciójáért.
Krausz Péter
A győri 479. számú Szőgyi László cserkészcsapat története1932-1940
A Győri Magyar Királyi Révai Miklós Főreáliskola (a későbbi Révai Miklós Gimnázium) Évkönyveit, valamint Szende László és Erdély Miklós visszaemlékezéseit felhasználva összeállította: Székely László, cserkésztiszt, 2001
A század eleji Angliában született és Magyarországra már az I. világháború előtt eljutott cserkészet a húszas években az ifjúság, és ezen belül elsősorban a tanulóifjúság jelentős szervezetévé fejlődött. Ezt mutatta többek között az 1926-os megyeri nagytábor, melyen 6 000 cserkész vett részt az ország cserkészcsapatainak képviseletében. A cserkészmozgalom egyenruhájával, kirándulásaival, táboraival nagyon vonzóvá vált a Győri M. Kir. Áll. Révai Miklós Főreáliskola diákjai számára is. Az iskola még az első világháború előtt alakult Turul cserkészcsapatának 1930 táján a 340-350 tanuló közül 60-70 cserkésze volt.
Az ekkor mintegy 50 000 lakosú Győrben jelentős számú, 6 000 körüli zsidó élt. Ezek tekintélyes része kereskedő és értelmiségi volt és fiaikat a Révai Miklós Főreálba járatták (nem sok választásuk lehetett: a Bencés Gimnázium mellett ez volt az egyetlen lehetőség a városban fiúk részére, ahonnan kereskedelmibe vagy felsőfokú tanulmányok irányába el lehetett indulni). Ezek a zsidó tanulók is szerettek volna cserkészek lenni, de részben a cserkészcsapat (és vele együtt a magyar cserkészet túlnyomó részének) keresztény jellege, részben az eltérő vallási követelmények (a szombat és az étkezési előírások) ezt nem tették lehetővé. Így vetődött fel a 30-as évek elején egy önálló zsidó cserkészcsapat alakításának szükségessége.
1931-ben az ország 589 cserkészcsapata között már 8 zsidó cserkészcsapat működött, számuk 1934-re (a győri csapatot is beleszámítva!) 12-re növekedett, tehát másutt is hasonlóan gondolkodtak, mint Győrben.
Ilyen előzmények után 1932 első felében az iskola (neológ) izraelita hittanára, Ullmann József nekifogott a cserkészcsapat szervezésének. Fenntartó a Győri Izraelita Hitközség lett, de a csapat kizárólag a Révai Főreál zsidó tanulóiból toborozta tagjait.
Magyar Királyi Általános Főreáliskola az 1920-as években, gyoriszalon.hu
A csapat hivatalosan 1932 őszén, a tanév elején alakult meg 33 újonccal, akik nagy buzgalommal készültek az újoncpróbára Ullmann József cserkészparancsnok és Klein István segédtiszt vezetésével.
A győri Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium évkönyve Ullmann József izr. hitoktató nevével, Győr, 1934, adt.arcanum.com
Ullmann József elsősorban hittantanár volt, több győri középiskolában ő tanította a hittant az izraelita vallású növendékeknek. Eredeti foglalkozása – puritán egyéniségével párosulva – nagyon jó hatással volt cserkészparancsnoki működésére. A szülők szívesen engedték, hogy középiskolás fiúk cserkész legyen, mert jó kezekben tudták serdülő gyermeküket a szülői és az iskolai nevelés kiegészítéseként. Ennek köszönhetően két éven belül a csapat tagjává vált az iskola zsidó tanulóinak 70-80 %-a.
A csapat Szőgyi Lászlónak, a főreáliskola első világháborúban hősi halált halt tanárának nevét vette fel és a Magyar Cserkészszövetségtől a 479-es sorszámot kapta: így lett teljes neve 479. számú Szőgyi László cserkészcsapat.
Szőgyi László neve az Állami Főreáliskola (Révai) hajdani tanárainak névsorában, revai.hu
Szőgyi László 1910-ben került a győri főreáliskolához és egy tanév kihagyással (1911-12) 1915-ig volt az iskola tanára. Óráin kívül is szívesen foglalkozott diákjaival, 1914 nyarán például három diákjával együtt Ulmtól Győrig evezett a Dunán. 1915-ben behívták katonának és a fronton hősi halált halt. Az iskola előcsarnokában az 1925-ben felavatott emléktáblán is szerepel a neve 4 kollégájával és 55 diákkal együtt.
A 479-es számra emlékezve volt a csapat cserkészeinek egy csatakiáltásuk, amely úgy hangzott, hogy
A csapat első bemutatkozása 1933. március 8-án volt: ekkor egy csapatszemlén Seller Pál országos ellenőrző-tiszt, Bencsik Gergely, a székesfehérvári cserkészkerület társelnöke (egyben az iskola tanára és a Turul csapat parancsnoka) és Dr. Erdős János, a csapat szervezőbizottságának elnöke győződött meg a csapat eddig végzett jó munkájáról. A szemle eredményeként a csapatot a Magyar Cserkészszövetség 1933. június 14-i dátummal igazolta és Bencsik Gergely kerületi társelnök június 19-én szép házi ünnepség keretében avatta fel.
A csapat első táborát Balatonlídón (sic!) rendezte 1933. július 16-tól július 30-ig. A táborozáson 34 cserkész vett részt. A jól sikerült táborozást Dr. Erdély Ernő iskolaszéki elnök szeretetteljes támogatása és munkálkodása tette lehetővé.
A táborozásról csak az iskola évkönyvében találtam adatot. Már a tábor helye is kérdéses: „Balatonlid“ vagy „Balatonlido“ nevű helység nincs a tópart közelében (és máshol sem).
A 34 cserkész gyakorlatilag az egész csapatot jelenti – a további években is mindig az egész csapat együtt táborozott. Ez azért jelentős, mert pl. a Turul csapatban 50-60 % volt csupán a tábori létszám. A teljes csapat táboroztatása nyilván csak úgy sikerülhetett, hogy a szülőkön kívül a hitközség tehetős (kereskedő) tagjai is komolyan támogatták a csapatot, kifizetve ezzel a szegényebb cserkészek táboroztatását. A táborozás költségeihez egyébként Győr szabad királyi város is hozzájárult 50 Pengő táborozási segéllyel (akkoriban egy cserkész táborozási költsége 5-10 Pengő körül volt).
Dr. Erdély Ernő iskolaszéki elnök a győri tűzoltóság parancsnoka volt. Fia ebben a tanévben a II. osztályt végezte el és természetesen szintén tagja volt a cserkészcsapatnak.
Ezen a nyáron rendezték Gödöllőn a világ cserkészeinek nagy találkozóját, a IV. Jamboree-t. Ezen a nemrég alakult, még kezdőnek számító csapat természetesen nem vehetett részt, de ennek ellenére augusztus elején egy egynapos kirándulás keretében megtekintették a hatalmas, 30 000 cserkészt táboroztató rendezvényt.
A találkozó fényképalbumának borítója, nemzetikonyvtar.blog.hu
Ez a látogatás nagy élményt jelentett a kezdő csapat cserkészeinek és a fiúk itthoni élménybeszámolói nagy lendületet adtak további tagok toborzásához.
Cserkész láz, Gödöllő, 1933, Múlt-kor történelmi magazin
1933 őszétől a Győri Izraelita Hitközség áldozatos anyagi támogatással a cserkészcéloknak ideálisan megfelelő cserkészotthont és felszerelést bocsátott a csapat rendelkezésére.
Cserkészfiúk a vonaton, Gödöllő, 1933, archivnet.hu, Fortepan
Az Izraelita Nőegylet a szegénysorsú cserkészeknek cserkészruhát is vett, elősegítve ezzel a csapat egységes megjelenését.
Az 1933-34-es tanévben tovább növekedett a csapat és az év végére már 50 cserkészt és 9 újoncot vezetett a két tisztből (Ullman József parancsnok és Ullmann Frigyes) valamint 3 segédtisztből (Klein István, Herzberger Imre, Freiberger Ervin) álló vezetőség.
1933. szeptember 10-én a csapat díszünnepség keretében nagyszámú előkelő közönség jelenlétében avatta fel a Dr. Erdős Jánosné (a szervezőbizottság elnökének felesége) által adományozott csapatzászlót. Avatóbeszédet Dr. Erdős János szervezőbizottsági elnök mondott. A csapat névadójáról, a hősi halált halt Szőgyi Lászlóról Dr. Kallós Henrik hitközségi elnök tartott emlékbeszédet. A csapat „Ősi hittel, becsülettel a hazáért” feliratú cserkész zászlóját Dr. Schwarz Mór főrabbi áldotta meg.
Az eredményes munkát bizonyítja, hogy a csapatot a Magyar Cserkészszövetség országos portyázó versenyén hat őrs képviselte, közülük a legjobb eredményt a lV. ,,Héjja” őrs érte el. A Hárshegyi cserkészparkban a 13. őrsvezetői kiképző-táborozáson 3 őrsvezető vett részt (Holzer Tibor, Kállai Zoltán, Weiler Pál).
Az 1934. évi nagytábort július hó 9-től 24-ig Fonyód-Béla-telepen rendezték 51 cserkész részvételével.
Az ebben az időben II.-os gimnazista, Szende László 65 évvel később így emlékezett a táborra:
Különös élvezetet jelentett a Balaton partján táborozni. A víz csobogása szinte behallatszott a sátrakba és aláfestette álmainkat.
Persze ennek a nagyszerű élménynek megvolt a fonákja is, mert amikor vihar száguldott végig a tavon, a tábort sem kímélte. Ilyenkor kaptunk a tó felől egy „zuhét”, a sátorvásznak összedőlésig feszültek, sőt egy-egy gyengébben becövekelt darabjuk ráborult lakóira és a csapat viharedzett tagjai segítségével kellett újraépíteni.
Nagy esemény volt a tábor megnyitásakor kürtszó kíséretében végrehajtott zászlófelvonás, ugyanúgy a bezáráskor á zászló ünnepélyes zenés leeresztése. A két időpont között a zászló impozáns színfoltként tiszteletet parancsolóan lebegett.
Reggelente a kürtös ébresztőt követő, zászló előtti sorakozó és parancskiadás, este pedig zenés takarodó tette színesebbé a napkeltét és a napnyugtát.
Természetesen, akiket a reggeli parancsolvasás során – előző napi kifogásolni való magatartásukért – különböző módon megfegyelmezett a parancsolvasó tiszt, azokat nem a vidám színek, hanem „egyéb” érzések és gondolatok hatották át.
Mindamellett megvolt a táborban a pajkos vidámság is. Így …
… a mélyen alvó, horkolásával sátortársait erősen zavaró É. barátunkon úgy vettek a többiek elégtételt, hogy rákerült a fekete cipőpaszta barátunk horkoló orrára, homlokára, arcára és még több egyéb testrészére is. Felkeléskor a sátor lakói nagyszerűen mulattak a látványon. A legmulatságosabb az volt, hogy kezdetben É. barátunk – mit sem sejtve a vele történteken – a többiekkel együtt kacagott. Mikor aztán rájött a vele elkövetett turpisságra, pironkodva és zavartan elvonult félre, hogy „mit rákentek a századok, lemossa a gyalázatot”.
… rájöttünk. hogy J. barátunk az éjszakai őrségben az igazak álmát alussza, előkerült valahonnan egy nem éppen odavaló gumidarab és barátunk nyitott szájába bedugva díszelgett ott mindaddig, míg felriadt és ráébredve a tréfára a „darabot” el nem távolította, azaz kiköpte.
… szép élmény volt a mintegy 3 őrsnyi legénység által Badacsonyba tett hajó-kirándulás. A kirándulás egyik része egy séta volt a hegyláb körül, a másik részét pedig a hegy „megmászása” jelentette. Nagyon látványos présházak, szőlők mellett vezetett fel az út, amelynek végében a Kisfaludy ház volt látható. Csodálatosan szép lefelé a rálátás a Balatonra, az út persze lefelé menetben sokkal könnyebb, így a gyaloglás is a kikötőig, majd a vízen átkelve a táborhelyig is. Romantikus időtöltés volt ez a nap.
A badacsonyi Kisfaludy ház régi felvételen, Magyar Nemzeti Digitális Archívum
A 1934/35-ös tanévben az újoncavató ünnepélyt 1935. március hó 25-én, nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében tartották meg. Avatóbeszédet Dr. Barna Károly kormányfőtanácsos, a Magyar Zsidó Cserkészek Országos Nagybizottságának elnöke mondott. A Magyar Cserkészszövetség a csapatot ez évben végzett jó munkájáért két emléklappal (portyázás, akadályverseny) tüntette ki. A Hárshegyi Cserkészparkban tavasszal tartott 14. országos őrsvezetői kiképzőtáboron Kőnig Pál és Erdély Miklós őrsvezetők vettek részt. A csapatot a tanév végén 6 tiszt (Ullmann József cserkészcsapattiszt, parancsnok, Ullmann Frigyes tiszt, Klein István, Herzberger Imre, Freiberger Ervin és Silbermann István segédtisztek) és 58 cserkész alkotta.
1935. július 8-tól 20-íg Sopronban táborozott a csapat a Tómalomnál. A hitközség, a nőegylet és a Szent-egylet nagylelkű támogatása lehetővé tette, hogy a testet-lelket üdítő táborozáson ebben az évben is minden cserkész részt vehetett. A táborról 65 év után alig lehetett valamit megtudni. Az egykori táborozók közül Erdély Miklós visszaemlékezve elmondta, hogy …
Ullmann Frigyes cserkésztiszt vezetésével ellátogattak Bécsbe, ahol nagy szeretettel fogadták az árvalányhajas cserkészeket. Megnézték a város legfontosabb nevezetességeit, Ugyanakkor arra is emlékezett, hogy mindenütt sisakos katonákat láttak. Engelbert Dollfuss szövetségi kancellárt, aki fasiszta jellegű diktatúrát vezetett be, az osztrák nemzeti szocialisták egy sikertelen puccs során 1934 júniusában meggyilkolták. Egy évvel később, véleménye szerint, az évforduló miatt voltak zavargások.
Szeptember 1-én csónakavató ünnepélyt rendeztek. A csapat 5 új csónakját Dr. Vidor Pál cserkészlelkész avatta fel. Ezzel megindulhatott a csapatban a vízi élet is, amire egyébként Győrben – tekintettel a városban és környékén található folyókra – bő lehetőség nyílott. Ezt a lehetőséget az itt működő cserkészcsapatok nagyon könnyen ki tudták használni, hiszen a Rába partján külön cserkész-csónakház is működött.
A csapat parancsnoka a Révai Gimnázium évkönyvében olvasható beszámolójában örömmel állapította meg, hogy a fiatal cserkészcsapat előrehaladása évről-évre tapasztalható. Arról is írt, hogy igyekeztek elérni azt a célt, hogy a cserkészet hozzásegítse a fiúkat, hogy Istentől beléjük oltott lelki és szellemi kincsüket, tehetségüket minél jobban kifejleszthessék.
1936, február 9-én újoncavató ünnepélyt tartottak, melyen Dr. Róth Emil főrabbi mondott avató beszédet. Ezúttal 5 újonc tett fogadalmat, ígéretet pedig 32 kiscserkész.
Dr. Róth Emil, rabbi, 1930-as évek, Gyor Jewish Website
A „jótett héten” a csapat 2 kocsi természetbeni szeretetadományt és 100,15 P készpénzt gyűjtött az ínségesek részére. Az adományokat szétosztásra a városi szociálpolitikai ügyosztálynak szolgáltatták be.
A Magyar Cserkészszövetség a csapatot az év során végzett jó munkájáért 500 jópont minősítéssel ellátott emléklappal jutalmazta.
A csapat létszáma is tovább növekedett: ebben az évben a 6 tiszt vezetésével már 52 cserkész és 32 kiscserkész végezte a cserkészmunkát.
Az 1936-os évben a nyári nagytábort a cserkészek számára Kőszegen rendezték, de külön táborban voltak a kiscserkészek is, Vaspusztán, Bruck Ignác hitközségi elöljáró birtokán. A két tábor mellett a csapat rover-őrse háromhetes vízi-táborban is járt a Balatonon.
Sajnos, ezekről a táborokról semmi közelebbit sem sikerült megtudni, még a pontos időpontjuk, időtartamuk, létszámuk is feledésbe merült a hosszú évtizedek alatt. Mindenesetre az a tény, hogy három tábort tudtak egy nyáron rendezni, igen kedvező képet mutat a vezetők buzgalmáról és a csapat anyagi helyzetéről.
A sikeres nyár után eredményes cserkészév következett. A jelentés arról számol be, hogy részt vettek a Magyar Cserkészszövetség minden országos cserkészmegmozdulásán. A „jótett héten” ez évben is összegyűjtötték a szokásos 2 kocsi szeretetadományt, de a pénz-adomány az előző évinek majdnem a kétszerese, 185,09 Pengő volt. A Magyar Cserkészszövetségtől is nagyobb elismerést, 600 jópontot kaptak ez évi munkájukért a szokásos emléklapon.
Szende László (akkor már V. osztályos) cserkész visszaemlékezése szerint a Sirály őrs tagja volt ebben az időben. Az őrs vezetője – a fentebb már említett Dr. Erdély Ernő tűzoltóparancsnok, iskola széki elnök fia – Erdély Miklós volt. Dönci (ez volt Erdély Miklós cserkész-beceneve), mint tűzoltó ivadék rendkívüli módon vonzódott a tűzoltósághoz (a háború után tűzoltótiszt lett). A Sirály őrs szempontjából ez azért volt érdekes, mert …
… az őrsben „tűzoltó fegyelem“ volt,
… többször részt vettek a tűzoltók egy-egy könnyebb gyakorlatán, amit az udvaron tartottak (például tömlők kigurítása, összeszerelése stb.),
… a Korcsolya Egylet pályája a tűzoltóság mellett volt, azt a tűzoltóság kezelte, és a cserkészek gyakran vettek részt a pályán „korizásban“. (Dönci gyorskorcsolya bajnok volt.)
… tavasszal-ősszel ott fociztak, atletizáltak az erre a célra átalakított pályán.
Ez nem csak a Sirály őrsre vonatkozott, igaz, hogy főként arra, de a többi őrs is részt vehetett hasonló sportolásban.
Szende László visszaemlékezésében arról is ír, hogy a gyakorlati munka mellett elméleti kiképzést is kaptak az őrsben (csapatban), részletesen beszéltek a 10 cserkésztörvényről (65 év után is szó szerint emlékezett közülük ötre!) és a cserkészpróbák egyéb követelményeiről. De külön próbákat is tettek, ő például a szakács külön próba és a megfigyelési külön próba letételére – és a karon viselhető jelvényére – emlékezett vissza.
1937 nyarán Eger mellett, Síkfőkúton volt a nagytábor.
Szende László is ott volt ezen a táboron (nem sok táborban volt, mert nyaranta édesapja vegyes-boltjában kellett segítenie, így legtöbbször nem ért rá táborozni), és a következőképpen emlékezett vissza sok évtized távolából:
Síkfőkút a Bükk hegység nyugati részén fekszik, rendkívül szép, vadregényes terület.
A dimbes-dombos, hegyes erdőség kiválóan alkalmas volt kalapunkra rögzített számokkal vívott harci játék rendezésére. Nagy szenvedéllyel vetettük bele magunkat ebbe a játékba. Harsogtak a búvóhelyeken rajtütő harcosok által „lekiabált” számok. Egyre ritkult az életben maradók és nőtt a „hullák“ száma, a lefújáskor pedig a győztesek diadalittas csatakiáltással vonultak be a táborba. Nem dicsekvésből mondom, de amelyik játékra én emlékszem, annak a mi őrsünk – a Sirály őrs – lett a győztese.
Síkfőkút ma, kirandulastippek.hu
Izgalmas érdekessége volt a táborozásnak az éjszakai riadó. Kürtszó ébresztette éjfélkor a csapatot, amelynek tagjai álmukból felverve a lehető leggyorsabban felöltöztek és őrsvezetőik parancsára a csapatzászló körül sorakoztak. A parancsnok közölte, hogy kihelyezett megfigyelőink jelentése szerint ellenséges alakulat készült támadásra csapatunk ellen.
A csapat tagjai körülzárták a tábort és úgy várták az ellenséget. Mintegy félórai figyelőállás után azonban a parancsnok a készültséget lefújta, mert a megfigyelők jelentették, hogy az ellenség, miután tudomást szerzett éberségünkről, támadási szándékától elállt. Csalódást jelentett, hogy nem lehetett harcolni és megvédeni táborunkat, de vigasztalást nyújtott, hogy egy óránál tovább nem kellett az éjszakát alvás nélkül tölteni.
Élményeim között kellemetlen is volt, mégpedig a következő:
A táborunk alatt egy nagyon szép – futballpályának is kitűnően beillő – rét volt. Szabadfoglalkozáskor foci meccseinket itt rendeztük. Egy ilyen meccs alkalmával nagyon összerúgtam a port az egyik segédtiszttel, akit a játék hevében „lehülyéztem“. Természetes volt, hogy ezután én húztam a rövidebbet. Kihallgatás lett belőle és táborfogság. A legfájdalmasabb azonban az volt számomra, hogy a tábor addigi napjaiban reménykedve pályáztam a „legjobb táborozó“ büszke címére, azonban ez a „malheur“ véget vetett ennek a szép reménységnek.
Síkfőkútról egy alkalommal a csapat egy kisebb részlege kirándulást tett Egerbe. Eger a Mátra és a Bükk hegység között fekszik, Heves megye székhelye. Műemlékekben, történelmi nevezetességekben nagyon gazdag. Megtekintettük a történelemből ismert vár romjait, amely Dobó István várkapitánynak a törökök elleni hősi harcában vált híressé. Megnéztük a minaretet, amelynek erkélyéről a müezzin hívta Allah nevében imára a törököket. A magas toronyból szép kilátás nyílik a városra.
Eger látképe, 1940, egriugyek.hu
Láttuk Eger nagy írójának, Gárdonyi Gézának a lakóházát, ahol híres művét, az „Egri csillagok“-at írta, valamint a sírját is. Ezeken kívül még több történelmi nevezetesség mellett is elhaladtunk, ugyancsak néhány műemléket is útba ejtettünk. Fáradtan, de nagyon szép élményekkel gazdagodva tértünk vissza a táborba.
Ahogyan teltek az évek, úgy vékonyodott egyre inkább a Révai értesítője, és ennek megfelelően egyre rövidültek a benne közölt beszámolók. Vonatkozik ez különösen a zsidó cserkészcsapat beszámolójára, amelyik 1937-38-as évben már csak néhány soros és alig tartalmaz érdemleges adatot. (Pedig ez volt az utolsó alkalom. A következő évtől már hiába keressük a beszámolót; igaz, hogy a Turul cserkészcsapatról is csak néhány sor kerülhetett ezekbe a háborús évkönyvekbe…).
Az 1937-38-as iskolaévben is részt vett a csapat minden szövetségi megmozduláson és ez évben is összegyűjtötte a 2 kocsi természetbeni és 152,90 Pengő készpénz-adományt. Tavasszal és ősszel – minden évben, így ebben is – több egynapos kirándulást rendeztek a városhoz közeli kirándulóhelyekre.
Szende László így emlékezett ezekre a kirándulásokra:
A nyári nagy táborok mellett tavasszal és ősszel rövid kirándulásokat rendeztünk.
A legkedvesebb és leggyakoribb kirándulóhelyünk Kiskút volt az lparcsatorna mellett. Ide főként őrsök rándultak ki, de volt csapatkirándulás is, amelyet általában a Révai Reáliskola (Gimnázium) juniálisával egybekötve tartottunk meg. A juniálisi műsor egyik kedvenc műsorszáma „Mufti, a csodapók” volt. Egyik társunk azzal a különleges képességgel rendelkezett, hogy minden szöveget a Himnusztól a Toldiig előre és visszafelé is tudott mondani. Nagyszerűen szórakoztunk a bekiabált rögtönzések folyamatos visszafelé mondásán, mintha könyvből olvasná. Ezért hívták „Mufti, a csoda pók”-nak. A másik barátunk egy „számoló csoda” volt, aki a számokkal művelt hasonló mutatványszámokat, mint Mufti a szöveggel. Osztott, szorzott kapásból mindent és mindenhogyan. Óriási élményt nyújtott számunkra.
A győri Ipar-csatorna, 2017, Fotó: dr. Honvári János, ipartortenet.hu
Másik kedvelt kirándulóhelyünk volt a Mosoni Duna partján felfelé haladva a „Püspök erdő”, amely izgalmas számháborúk, akadályversenyek színtere volt.
A Püspökerdő a Mosoni Duna-ág túlpartján, 2018, wikimedia.org
Többször ellátogattunk cserkész időszakunk alatt Kismegyerre, ahol a Napóleon-csata színtere volt. Itt megtekintettük a csata emlékére emelt emlékművet.
Kismegyeri emlékmű az 1950-es években, regigyor.hu
A csapat Rozmár rover és evezős őrse csónakkirándulásokat tett északra és délre a Mosoni Dunán, valamint a Rábán és egyéb környéki folyókon is.
Valamelyik évben (már nem sikerült kideríteni, hogy melyikben) nagy vállalkozásra került sor: ez volt az Észak-Kelet Magyarországi Kerékpáros mozgótúra.
Hónapokkal előbb folyt a felkészülés. A lányok zászlókat hímeztek a kerékpárokra, a szülők pedig – főleg az anyukák – agyon izgulták magukat túrázó fiaikért. Budapest-Eger-Miskolc-Debrecen és vissza volt az útirány, sok élménnyel: vidámmal és kevésbé vidámmal egyaránt.
Izgalommal kezdődött az út, mert egyik pajtásunk a gödöllői patkókanyarban olyan szerencsétlenül esett, hogy ő is meg a kerékpár is nagyon megsínylette. Segítettünk azonban mi is mindent rendbe hozni és folytathattuk utunkat.
A miskolci zsidó csapat táborába pénteken késő este érkeztünk (ami már szombatnak számított), ezért az „Isten káromlás” bélyegét sütötte ránk a tábor rabbija. (Jiddisül ez nagyon csúnyán hangzik.)
Na, de végül is minden nagyon szépen és jól sikerült. Lillafüred és később a debreceni Nagyerdő, de meg még sok más, az úton látott és tapasztalt gyönyörűség hatalmas élményt nyújtott a túra résztvevőinek. Igaz, hogy eredetileg még hosszabbra terveztük a túrát, időnkből, erőnkből azonban többre már nem futotta.
Legjobban az anyukák örültek annak, hogy lerövidítettük az utat, de így is felejthetetlen volt a részvétel.
Ahogy a zsidókérdés Magyarországon kiéleződött, úgy vonult vissza a cserkészcsapat a korábbi évek „divatosabb” táborhelyeiről (Balaton, Sopron, Kőszeg, Eger) „szerényebb” táborozási lehetőségek közé. Ez a Győr környéki zsidó földbirtokosok, vagy földbérlők birtokán tartott nyári táborozást jelentette, akik megértve a változó idők szavát, voltak szívesek a csapat számára táborhelyet rendelkezésre bocsátani.
Így kapott a csapat 1938 nyarán a Nagyszentjános melletti Fúd pusztán az ott gazdálkodó Vajda testvérektől táborhelyet birtokukon.
Van egy fényképem, melynek hátterében ennek a tábornak a kapuja látható a következő felirattal: „479. Szőgyi László cserkészcsapat Győr”. A képet Szende Lászlótól kaptam a következő emlékező sorok kíséretében:
A kislánynak, aki a kép elején látható, akkor még csak egy éve udvaroltam; 1946 óta – tehát 53 éve – a feleségem. Amikor eljött engem a táborban meglátogatni, egyikünk sem gondolta, hogy ilyen fordulatot vesz az életünk. Sajnos ez az életfordulat sok szomorú eseményt takart. Szüleink, családtagjaink, sok cserkésztestvérünk és a magunk deportálását. Hazatérésünk után erősen megritkulva, de mi magunk szerencsésen életben maradva azt tettük, amit legokosabban tehettünk: összeházasodtunk.
Érdekes, hogy a képen hátul látható cserkésztestvérünk: Grüngold – később Gábor – Pali, aki az én legjobb barátom és a Sirály őrsben az én segédőrsvezetőm volt, az általa szeretett kislánnyal hasonló körülmények közé kerültek és ugyanúgy jártak el, mint mi. Csapattársaink közül még egy – a már korábban említett – Erdély Dönci is követte ezt az utat. Azt hiszem jó példái voltunk a cserkészek állhatatosságának és kitartásának. Olyan példák, amilyenek az életben ritkán fordulnak elő.
Fúd pusztáról még egy kedves „sztori”-ra emlékezem: volt egy társunk, a „Pollák”, akin – ki tudja, miért – mindenki szeretett egyet csípni, bökni. Egyszer, azt hittük, ő van a sátorban és valaki elkiáltotta: „bunyózzuk meg a Pollákot!” Több se kellett a fiúknak, nekiestünk a sátornak: húztuk, vontuk, míg a sátor össze nem dőlt. Vártuk az előmászó Pollák riadt ábrázatát.
A mi ábrázatunk vált azonban riadttá, mert a kimászáskor kiderült, hogy valaki rosszul látta a bemenőt és a sátorban nem Pollák, hanem a rendkívül szigorú segédtisztünk: Klausz Gyuri bácsi tartózkodott. Volt persze nemulass, kihallgatásra rendelés, szigorú megtorlás. Hát ez is a tábor kedves emlékei közé tartozik. Jóval későbbi években, ha találkoztunk a közben jó barátunkká vált Klausz Gyurival, emlékeztünk régiekről és jót mulattunk az eseményen.
Sajnos azóta már sem Gyuri, sem Pollák Pali nincs az élők sorában.
Mivel Magyarország egyre jobban belesodródott a fasiszta világba, a zsidó csapat lehetőségei már oda szűkültek, hogy csak a közeli zsidó birtokok valamelyikén táborozhattak. A csapat utolsó táborát 1939 nyarán, a Ménfőcsanak melletti Hodálypusztán rendezte. A birtokon Krausz János bérlő gazdálkodott, ő volt szíves a táborozást engedélyezni.
A most következő levél Vértes Istvánnak, a csapat korábbi cserkészének szól, aki megértette az idők szavát, megérezte a közelgő vihart és az első volt – vagy legalább is az elsők közé tartozott – az Izraelbe kivándorlók között.
Hodálypuszta Nagytábor, 1939. jún. 29.
479. SZ. SZŐGYI LÁSZLÓCSERKÉSZCSAPAT GYŐR
Kedves Cserkésztestvérünk!
Hodálypusztai Nagytáborunkban nagy szeretettel gondolunk Rád és az imént befejezett hangulatos tábortüzünket Reád emlékezve, a Te tiszteletedre rendeztük meg. A Hatika-Eskü szép dallamánál minden cserkésztestvér gondolata feléd szállt.
Cserkész szeretettel üdvözlünk, Parancsnok Ullmann József (+ 17 aláírás)
A levél jellemző arra a helyzetre, amely a 30-as évek végén és a 40-es évek első felében a zsidóságot, és benne természetesen a cserkész mozgalmat is tragédiába döntötte.
A levélben említett tábortűz mellett is valószínű, hogy elhangzottak azok a dalok, melyeket az Izraelbe kivándorolt cserkésztestvéreik révén ismertek meg az itthon maradottak és a nehéz időkben gyakran énekeltek. Álljon itt közülük kettő (melyekre Szende László emlékezett vissza, sajnos a dallamát nem közölte):
A Jordánon suttog a szél A Jordán regéket mesél. És sejtelmes hangját Oly messzire viszi a szél. Elviszi messzire, távoli földekre, A zsidó szívekbe.
xxx
A Kineret tó partján Egy kicsinyke kis sziklán Ül egy fekete bachur És magában így beszél: Tízet szerettem És kilencet feledtem, De azt az egyet elfeledni Nem tudom soha.
Az 1939-40-es évről alig tudunk valamit. Szekeres László, 1939-ben érettségizett cserkész kiscserkész-vezetőként többször vitte kiscserkészeit kirándulni még 1940 tavaszán is. Tábor azonban 1940-ben már nem volt.
A zsidótörvények és az ezzel párhuzamos állami nyomás egyre jobban nehezedett a Magyar Cserkészszövetségre. Választás előtt álltak: vagy feloszlatják az egész szövetséget (mind a 600 cserkész-csapatot), vagy kizárják az ekkor 14 csapatba tömörült 2000 zsidó cserkészt a szövetségből. A többiek érdekében ez utóbbi mellett döntöttek és az 1940 decemberében tartott közgyűlés határozata szerint megszűnt a zsidó cserkészet Magyarországon. Ezzel természetesen megszűnt a 479. számú Szőgyi László cserkészcsapat is.
De mi történt a cserkészekkel?
Számos cserkész követte – természetesen szüleivel együtt – Vértes Pistát. Sokan vándoroltak ki a világ legkülönbözőbb országaiba Izraeltől Észak és Dél Amerikán keresztül Ausztráliáig, de még egyéb helyekre is.
Voltak, akik – mint például Szende László, Erdély Miklós, és sokan mások – itthon maradtak és sorsuk lett a munkaszolgálat, majd a deportálás. Akinek szerencséje volt, sikerült élve megúsznia, de ezek voltak kevesebben. A többség azonban csakúgy, mint szüleik, családjuk nagy része a koncentrációs táborok áldozata lett.
Akik élve maradtak, azok a háború után új életet kezdtek és életük végéig emlékeztek arra, hogy …
… “volt egyszer Győrött egy zsidó cserkészcsapat, amely sok fiúnak segített abban, hogy szép gyermekkoruk, jellemet formáló ifjúságuk, élménydús fiatalságuk legyen.” (Szende László sorai)
Álljon itt befejezésül néhány cserkészének (Szende László emlékezete alapján).
Megjött már a fecskemadár, fészket rakott nálunk. Hívogat már a napsugár, nagytáborba vágyunk. Virág nyílik a hegyoldalon, nincs szebb annál semmi: Harsog a kürtszó, cserkész pajtás, táborba kell menni.
xxx
Este van, este, szép csendes este, ragyognak ránk a csillagok. Nem zúg a szellő a sátrak mellett, jó anyám csak Rád gondolok. Aggódó, könnyes két szemedre, mosolygó szép tekintetedre. Te jársz eszembe jó anyám, téged szeretlek igazán.
xxx
Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. Hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol. Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér. Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér.
Utószó
Végére értem az írásnak és szomorúan állapítom meg, hogy rövidebb lett, mint szerettem volna. Nagyon kevés forrás-munkát és még kevesebb tanút találtam több, mint 50 év után, amit felhasználhattam az íráshoz. Itt szeretném megköszönni az adatgyűjtés kezdetekor még életben talált két egykori cserkész készséges beszámolóit, ami nélkül nem készülhetett volna el a történet.
Felvetődhet a kérdés: miért éppen én írtam meg katolikus létemre a győri zsidó cserkészcsapat történetét: Megpróbálok erre a jogos kérdésre feleletet adni.
Csak a háború után voltam – nem egészen két évig – cserkész, majd 1990-ben, mint a Révai Gimnázium tanára, én szerveztem újjá az iskola 42. számú Turul cserkészcsapatát. 65 éven keresztül elnöke is voltam a Magyar Cserkészszövetség VII. győri kerületének. E két minőségben találkoztam a Szőgyi László cserkészcsapat nevével. Felkeltette érdeklődésemet, hisz a háború előtti, gyermekkori éveimből szeretettel emlékszem vissza a városunkban élt zsidókra: orvosunkra, fogorvosunkra, valamint édesapám barátaira, üzletfeleire, alkalmazottaira. Úgy éreztem, hogy – bár nem róluk szól, mégis – az ő emléküknek tartozom ezzel az írással.
Nagyon örülök, hogy ezzel emléket állíthattam a győri Szőgyi László cserkészcsapat működésének.
a Zachor Alapítvány és a USC Soá Alapítvány Győri Nagykövetének írása
Ha valaki annyira szerencsés, hogy szüleivel, nagyszüleivel sokat beszélgethet a gyermekkorukról, sokszor életre szóló élményt szerez. Mindannyiunknak fontos, hogy személyes történeteken keresztül tudjunk meg minél többet őseinkről. Nincs ez másként akkor sem, ha a történelemmel foglalkozunk. Az iskolai oktatásban is egyre nagyobb szerepet kap az „oral history”, a személyes történetmesélés, mely egyéni nézőpontból láttat egy történelmi eseményt. A 20. század történetét tanítva én magam is sokszor nyúlok ehhez az eszközhöz.
A Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban és annak tagintézményében a Bartók Béla Ének-zenei Általános iskolában tanítok. Az általános iskola Győr-Szigetben található. Amikor a magyar történelmen belül várostörténettel, majd szűkebben vett helytörténettel foglalkozunk, megkerülhetetlen a győri zsidóság történetének megismerése. Legyen szó a szigeti gyárak építéséről, a boldog békeidőkről, vagy a vészkorszakról. Így van ez a középiskolás diákok esetében is, akik számtalanszor megfordulnak a zsinagóga épületében iskolai rendezvények alkalmából. Számukra is kikerülhetetlen, hogy megismerjék annak a közösségnek az életét, történetét, amely ezt a csodás épületet felépítette és használta.
Oktatási, nevelési munkámban hatalmas segítséget jelentett, amikor 2015-ben elvégeztem a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért és a Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány együttműködésében szervezett, „Videóinterjúk a 21. század oktatásában” című tanártovábbképzést, mely teljesen új perspektívát nyitott számomra a személyes élettörténetek alkalmazására az iskolai oktatásban. A Zachor Alapítvány, a Soá Alapítvány partnereként, holokauszt túlélők életinterjúira, személyes élettörténeteire épülő tananyagok, oktatási programok, tanártovábbképzések szervezésével foglakozó civil oktatási szervezet.
Az elmúlt években több továbbképzésen vehettem részt, fejlesztettem és kipróbáltam tananyagokat, elkészítettem a győri zsidóság történetét bemutató IWalkot, ami egy videóinterjús helytörténeti séta. A videóinterjúkra reflektálva diákjaimmal művészeti pályázatra készítettünk alkotásokat. Az IWitness online oktatási felületen található interjúrészletek és tananyagok segítségével készítettem fel két középiskolás osztályt egy Auschwitzba tett látogatásra.
Az embermentő, Kleininger András, volt bartókos diák, alkotása; készült 2017-ben, amikor András 7. osztályos volt, a Zachor Alapítvány a „Művészet az elmondhatatlan tolmácsa” c. pályázatára.; fénykép Mesterházi Ildikótól
Nagy megtiszteltetésként ért, hogy a Zachor Alapítvány és a USC Soá Alapítvány 2022 szeptemberében indult nagyköveti programjába, mint győri nagykövet csatlakozhattam.
Nagykövetként feladatomnak tekintem, hogy minél szélesebb körben megismertessem a két alapítvány tevékenységét, olyan programok szervezésével, melyek közelebb hozzák a tanárokhoz, a diákokhoz, és sok esetben a „hétköznapi emberekhez” a videóinterjúkból elénk táruló személyes történeteket, segítve ezzel a rasszizmus, az intolerancia, az antiszemitizmus és az előítéletesség elleni küzdelmet, valamint a holokauszt traumájának feldolgozását.
A szervezés alatt álló programok közül figyelmükbe ajánlom a 2023 áprilisában Győrbe látogató művészeti kiállítást, illetve az IWalk alkalmazásban megújuló győri sétát, mely programok a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tisztelegnek az áldozatok előtt. Mindkét programról részletes leírást, pontosabb időpontokat a következő alkalommal írok.
Győr, 2023. február 24
Az alapítványok munkájáról itt olvashatnak részletesebb leírást:
E pár sort a magyar nyelvű Wikipedia alapján reprodukálom.
Miért is? Azért, mert Apor Vilmos volt az egyetlen magyar katolikus főpap, aki nem minden kockázat nélkül nyíltan kiállt a zsidóság védelmében a legnehezebb, 1940-es időkben.
Született Segesváron 1892-ben és meghalt Győrben, 1945-ben, mint Győr püspöke.
A neves erdélyi arisztokrata család sarja. A jezsuitáknál tanult. A győri egyházmegye szemináriumába jelentkezett, az innsbrucki egyetemen szerzett diplomát. 1915-ben szentelték pappá.
Gyulán kezdte meg szolgálatát segédlelkészként és tanárként, majd plébánosként. 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója után, az elfogott gyulai polgárok ügyében többedmagával a román királynénál kieszközölte a túszok szabadon bocsátását.
Kiemelten foglalkozott az egyház szociális felelősségével. Gyermek-ínségkonyhát működtetett, számos közösséget hozott létre, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket és a betegeket, templomot újított föl, katolikus lapot alapított. 1919-ben, amikor a Tanácsköztársaság eltörölte a hittanoktatást az állami iskolákban, a szülők mozgósításával Gyulán elérte ennek az intézkedésnek a visszavonását.
1941-ben, 49 éves korában, győri püspökké szentelték. A bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.
1943. augusztus 26-án a győri püspöki palotában gyűltek össze a kor katolikus közszereplői, hogy megvitassák a keresztény politizálás lehetőségeit, szembehelyezkedve a korszak kurzuspolitikájával.
„És aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről és azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy az embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös.” – Apor Vilmos püspök 1944 pünkösdvasárnapi prédikációja (részlet)
A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben (1945).
Tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai ugyanakkor hatástalanok maradtak. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, vagy továbbküldte az oltalomleveleket ezrével kiállító Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellához. Segítette a város polgári lakosságát is, a kolostorok vezetőivel együttműködve sok menekült elhelyezését biztosította, különösen Győr 1944. áprilisi bombázása után.
1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. A várost a visszavonuló németek is lőtték, találatot kapott a székesegyház is. A püspök minden menekülőt befogadott, a Püspökvár pincéiben több száz ember talált menedéket.
Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona dulakodás közben halálosan megsebesítette, április 2-án, belehalt sérüléseibe.
Ideiglenesen a győri karmelita templomban temették el. Újratemetésére 1986-ban került sor, ekkor a győri székesegyház Héderváry-kápolnájában helyezték végső nyughelyére.
1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Apor Vilmos 1944-45-ös életmentő tevékenysége és a magyar zsidó közösség megmentése érdekében tett győri és országos fellépései közismertek. Az 1980-as években fel is terjesztették a Világ Igaza címre, melyet az izraeli Yad Vashem intézet döntése alapján ítélnek oda.
Több komoly magyar forrásban szerepel, hogy Apor Vilmos meg is kapta ezt a címet. Ezeknek az anyagoknak az olvasása alapján én magam is ebben a tévhitben éltem. De a Yad Vashem intézettől a közelmúltban megtudtam, hogy a cím odaítélésére nem került sor. Az intézet tájékoztatása szerint a püspök embermentő tevékenységéről természetesen tudnak, de mivel tanúvallomások vagy hiteles dokumentumok eddig nem kerültek benyújtásra, a Világ Igaza elismerést nem tudták megítélni a számára.
A jeruzsálemi Yad Vashem Holokauszt Történelmi Múzeum éjjel, Építész: Moshe Safdie, yadvashem.org
Olvasóinkat kérjük, ha valaki tud bármilyen konkrét részletről Apor Vilmos győri püspök zsidó életek megmentéséért tett konkrét lépéseiről, lépjen kapcsolatba velünk. Ha érkezne olyan tanúvallomás vagy megdönthetetlen dokumentáció arról, hogy a püspök a holokauszt alatt akár egy zsidó személynek konkrét védelmet vagy segítséget nyújtott, az a Világ Igaza cím odaítélése kérdésében nagy előrelépést jelentene.
„Aki megment egy életet, egész világot ment meg” – a Talmudból
Egy győri orvosdoktor hányattatásai a 2. világháború végnapjaiban
Az „Apa naplója” címet viselő dokumentumot, a győri Bakonyi doktor közelmúltban elhunyt lánya, Bakonyi Hugi (igazából Irén), őrizte meg. Az írás Hugi lányán és barátokon keresztül jutott el hozzám. Ezt követően fedeztem fel, hogy a leírás már korábban megjelent a világhálón az Archivnet gondozásában.
Honlapunkon hat részletben, csak jelentéktelen kihagyásokkal teszem közzé a naplót, a kihagyásokat mindenhol három ponttal jelölöm. Nem változtatom a szöveget, kivéve kisebb, írásmódbeli pontatlanságok javítását és bekezdések, valamint hosszabb mondatok tördelését a könnyebb olvashatóság kedvéért.
A napló 1945. március 19-én, Pencen indul, pont egy évvel a német megszállás után. Ott határozta el Dr. Bakonyi, hogy a jegyzeteit naplóba foglalja. Ez az 1945. március 8-i bejegyzésből, a napló vége felé, egyértelműen ki is derül. A teljestörténet 1944. december 12-én indul (felesége utolsó látogatásának időpontja). Itt-ott némi következetlenség van a dátumozásban, de ez igazán nem zavaró.
A bemutatott fényképek a munkaszolgálatról és magyarországi hadműveletekről nem képezik a napló részét, csupán illusztrációként szolgálnak. A bemutatott mai Google térképek talán kicsit segítik a földrajzi eligazodást.
Miközben honlapunkra szerkesztem a naplót, édesapámra, Krausz Károlyra (1903-1983) gondolok, aki Bakonyi doktorhoz hasonlóan, a háború végnapjaiban több társával megpróbált leszakadni muszos századáról, de szemben Dr. Bakonyival, sajnos nem jó irányba indult, rossz akaratú orosz katonák kezébe került és oroszországi hadifogolytáborban kötött ki. Hosszú hónapok elteltével onnan vezetett útja vissza Győrbe, ahol ’nem volt haza már’.
Krausz Péter
Tehát a napló:
A napló első oldala, Forrás: archivnet. hu
„Ezeket a sorokat, melyekben megörökítem vándorlásom történetét, azzal a célzattal írom, hogy évek múltán is feleleveníthessem a dolgokat, hogy kedves Feleségem, ki tőlem távol van, ha a sors úgy hozná, ebből értesüljön sorsom alakulásáról, amíg a napló tart. Ezért arra kérem azt, akinek a napló esetleg kezébe kerülne, hogy juttassák el Feleségemnek, a következő címre: Dr. Bakonyi Istvánné szül. Kőműves Irén Győr, Erzsébet liget u. 16.A.
Levelezőlap a munkaszolgálatból, Forrás: HDKE
Penc, 1945. III.19
Már hosszú idő óta vajúdik bennem a gondolat, hogy papírra fektessem azokat az eseményeket, amelyek velem történtek 1944. december 12-e óta, midőn Feleségem elutazott Óbarokról. Ezen idő óta semminemű életjelt nem kaptam Felőle, remélem szerencsésen hazaérkezett. …
A helyzet mind feszültebb, esténként távoli villanásokat látunk, a környékbeli keretbeliek tudni vélik, hogy egyes községek már orosz fennhatóság alá kerültek. A nappali órákban szinte állandósul a berepülés, de szerencsére nem bombázzák barakktáborunkat, a század útjavításra van kirendelve.
… minden nap lemegyek Óbarokra, és ott próbálok valami újat és pozitívat megtudni. Mi hárman, orvosok elhatároztuk, hogy semmi körülmények között sem megyünk tovább, hanem amennyiben a századaink parancsot kapnak az indulásra, úgy mi csendesen lemaradunk. Közben az események rohamosan fejlődnek, a mi gyengélkedő szobánkba beköltözik egy főhadnagy és kísérete, ki az útjavítási munkálatokat vezeti, és megkezdik a bánya értékesebb gépi alkatrészeinek bevagonírozását. … kiszivárgott hírek szerint a német főhadnagy, tekintettel a front fenyegető közelségére, 18-a óta állandóan sürgeti a századok indítását Komárom irányába.
Ez természetesen lehetetlenség, mert egyrészt az utakat a visszavonuló egységek veszik igénybe, másrészt embereink oly hiányos öltözetben vannak, hogy kb. ¼ részük állandóan a barakkban tartózkodik és munkára sem vonul ki. Az utakat állandóan támadják az orosz gépek és mint veszem észre, a századparancsnokok sem akaródznak útnak indulni. Az utakon állandóan özönlik vissza a német katonaság, főleg az ellátó oszlopok és gépesített egységek, rengeteg tank, részben megrongálódva. Egy jó húz 2-3 bedöglöttet.
Muszosok pihenőben, Forrás: HDKE
Közben az Óbarokra vezető út mentén a lucernásba befészkelte magát 4 német légelhárító ikergéppuska és az elhaladó orosz gépekre tüzel, azok természetesen viszonozzák a tüzet és most már szinte állandósul a géppuskázás közvetlen közelünkbe és emellett az ágyúzás is mind közelebb hallatszik.
19-én már nem vonul ki útjavításra a század, mert a tőlünk 6 km-re lévő munkahely már erősen veszélyeztetett, az oroszok közvetlen közel vannak. Az emberek állandóan a bánya óvóhelyeken tartózkodnak, még enni sem jönnek rendesen haza.
Én rendesen a közeli óvóhelyen vagyok, de mi nem kapunk támadást. Közben minden nap lemegyek a postára és azt hiszem 18-án történt, hogy éppen a lucernás közepén voltam, midőn 2 orosz gép jött és parázs géppuskatűzbe jutottam. Meg is fogadtam, hogy a jövőben futólépésben fogok azon a tereprészen áthaladni.
Ugyanezek a gépek az Újbarokon átvezető út mentén ledobtak néhány bombát, emberéletben nem esett kár. A német főhadnagy mindinkább szorgalmazza útnak indításunkat és semmi kifogást nem fogad el, de az elindulás lehetetlenség egyrészt az említett okoknál fogva, másrészt a századot lehetetlenség összeszedni, mert szanaszéjjel bújnak a légitámadásoktól való félelmükbe, éjjel sem alszanak odahaza, hanem óvóhelyeken, pincékbe rejtőznek.
… XII. 20-ig odahaza aludtam, de már nagyon kellemetlen volt, a mosdó feletti polcról potyogtak le a holmijaim az állandó rázkódtatásoktól és így én is elhatároztam, hogy bevonulok a fiukhoz. Csütörtökön teljesen visszapakoltam és részletekben bevittem holmijaimat Óbarokra, ahol Friedreichék pincéjében helyeztük el. … már a konyha sem működött, mert szakácsaink is jobbnak látták biztonságosabb helyet keresni, tekintettel az állandó légi tevékenységre. …
Az Óbarokhoz vezető úton 2 alkalommal igazoltattak a tábori csendőrök, de szerencsére nem kértek semmi írást és megelégedtek bemondásommal, hogy orvos vagyok és megyek biztonságosabb helyre. Csütörtök éjjel Freibergernél és Charapnál aludtam, de ott ugyanolyan fenyegető volt a helyzet, mint nálam és elhatároztuk, hogy a jövőben követjük Friedreichék példáját és mi is a pincében fogjuk tölteni az időt. Péntek reggel felmentem a századhoz, de ott teljes zűrzavart találtam… Boriska kotyvasztott valamit a tiszti konyhában, tőle is elbúcsúztam – azóta sem láttam, és még néhány apróságot összeszedve lementem Óbarokra.
Muszosok és keretlegények, Forrás: honvedelem.hu
Majdnem egész nap a pincében voltunk, az országúton végeláthatatlan sorban vonulnak vissza, időnként repülőgépek jönnek és nem tudjuk, hogy milyenek, mindenesetre jó lesz lemenni, mert néhány sorozatot nagyon könnyen megeresztenek. A major is tele van német és magyar autókkal, nem nagyon kellemes közelség. Az orosz gépeket nagyon lövik, de eredmény nélkül, közben úgy látszik német messze hordókat állítottak fel Vázsony puszta körül és azok onnan lőnek Felcsút irányába, honnan az oroszok viszonozzák a tüzet, a ki- és belövések nagyon hasonlók, és mi találgatjuk, hogy vajon ez a dörrenés mi volt.
Pincénk nem nagyon biztonságos, de mégis jobb a semminél, a túlzsúfoltság óriási. …
Óbarok, Vázsony puszta, Google térkép
Az étkezés teljesen rapszodikus, az ebédet természetesen megzavarja egy repülő támadás, amely az országút ellen irányult … A német tankok erősen lőnek, egy tank bevette magát a 2 ház közé és onnan lövöldöz, tehát közvetlen közelből. Az orosz pilóta ismételten visszatér, és bizony nem sajnálja a lövedéket, aminek meg is látszik a hatása, mert a cselédház ablakai mind betörtek.
SS-ek a Dunántúlon, Forrás: vilaghaborufegyverei.blog.hu
Egy másik tank a templom előtt áll, de ennek kezelőszemélyzete, úgy látszik, már megelégelte a háborút, mert egyetlen lövést sem adott le és még a pénteki napon el is ment. Ugyancsak elmentek a lucernáson felállított ikergéppuskák, … aminek nagyon örültünk, mert állandóan kellemetlenkedtek. Éjjelre kissé elcsendesedett, úgyhogy Charap, Freiberger és én elhatároztuk, hogy a posta szobában fogunk aludni, ahol mégis kényelembe helyezheti magát az ember és legalább ki tud nyújtózkodni. …”
Az első rész vége.
Ne hagyd ki majd a második részt, amelyből megtudod, hogy szégyen a futás, de hasznos, meg, hogy jönnek az oroszok.
Papp Oszkár, a Győri AC (Győri Atlétikai Club) elnöke, a közelmúltban nyilatkozta a Kisalföld c. győri napilap online változatának (1):
„Vallom, hogy a múlt megbecsülése nélkül egyetlen sportágnak sem lehet jövője. Az evezősöknél ez az ars poetica mindig is megvolt …
… immár 145 éves az evezés Győrben, /klubunk/ az ország egyik, ha nem a legrégebbi, még ma is aktívan működő egyesülete …”
A Győri AC első világháborús hősi halottak tiszteletére állított emlékműve, mellette az egyesület elnöke Papp Oszkár
„Kevesen tudják … hogy a tanmedence mögött van egy kőtábla, melyet az első világháborúban hősi halált halt evezősöknek emeltek elődeink. Igazából nem ismerem a történetét … 2018-ban, illetve idén … meg is emlékeztünk a több mint száz éve elhunyt sportolókról” mondta Papp Oszkár, aki szívesen szervezne egy találkozót a háborúban elesett evezős sportemberek ma élő családtagjai számára.
Hajósok és fürdőzők a mosoni Duna-ág győri szabadstrandján, Glück József felvétele, címlap kép (2)
„Valószínűleg unokákról, dédunokákról van szó, akik talán szívesen megismerkednének egymással, a győri evezéssel, hiszen ez a közös a családjaik múltjában. … egy ilyen találkozóval … méltó módon lehetne emlékezni azokra, akik az egyesületünk dicső múltjának a részesei voltak” nyilatkozta a klubelnök.
A sportklub emlékművén a következő nevek szerepelnek: dr. Kellner József művezető, Szőgyi László művezető, dr. Reichenfeld Rezső titkár, Csillag Gyula, Czigler János, Gold Gyula, Gunyhó János, Gyulai Antal, Harmat Lajos, Haut Dezső, Holló Lajos, Karsay Elek, Keszey Imre, Meixner Lőrincz, Németh Antal, Rosenkrantz Nándor, Róth Emil, dr. Sághy Imre, Schnabel Lipót, Szaltzer József, Turcsek Tádé, Wottitz Róbert.
A hozzátartozók a klub Facebook-oldalán (Győri Atlétikai Club-Evezős Szakosztály) vagy az info@gyac.hu e-mail címen vehetik fel a kapcsolatot a szakosztállyal.
Eddig a Kisalföld újság híradása.
Elnézem a győri sportklub szomorú emlékművét és a rajta sorolt neveket.
Önkéntelenül felötlik bennem a győri Zsinagóga bejáratánál hajdan emelt, ugyancsak első világháborús, impozáns emlékfal és rajta a közel kilencven zsidó származású katonaáldozat névsora. Mivel hasonlóságot látok az egyik és a másik emlékműre vésett nevek között, részletesen összehasonlítom a két listát.
Első világháborús emlékmű a győri Zsinagógában
Sejtelmem beigazolódik. A sportegyesület emlékművén szereplő nevek közül számos megtalálható a győri zsinagóga első világháborús emlékművén is: Dr. Kellner József, Szőgyi László, Csillag Gyula, Gold Gyula, Gyulai Antal, Harmat Lajos, Rosenkrantz Nándor és Wottitz Róbert. Az evezős hősi halott Szaltzer József valószínűleg a zsinagógai emlékmű Saltzer Józsefének felel meg.
Tehát a 22 Győri AC-s katonaáldozat között 9 zsidó hősi halott volt. Negyven százalék, majdnem minden második áldozat.
Szkiffek, túrahajók, ladikok – mindig is népszerű volt az evezés Győrben, GlückJózsef
Ezt látván írtam a Győri AC elnökének, jelezve neki „felfedezésemet” és megemlítve a holokauszt túlélők leszármozottai részére szervezett 2024-es győri Világtalálkozót, ami segíthet a hajdani evezősök családi hátterének a feltárásában, ahogy azt a sportklub kezdeményezte.
Két hete írtam a klubnak, még várom a választ… Újra kellene írnom? Vagy ne hozzak zavarba senkit? Visszatérek további hírekkel, ha valaha is lesz mivel.
A Wikipédia szerint (1) Nof HaGalil (héberül: נוֹף הַגָּלִיל, lit. Galilea látképe; arabul: نوف هچليل), korábbi nevén Názáret Illit egy több mint 40 000 lakosú város Izrael északi körzetében. Az 1957-ben alapított várost zsidó városnak tervezték, amely az arab Názáret városára és a Jezréel-völgyre néz. Nevét 2019-ben “Nof HaGalil”-ra változtatták.
A Názáreth Illit létrehozását az 1950-es évek elején kezdeményezték. Gazdasági és biztonsági okai voltak annak, hogy ebben a régióban várost alakítsanak ki.
Egy 1 200 dunamnyi földterületet, amelynek körülbelül a fele Názáret önkormányzati határain belül feküdt, 1954-ben közcélú fejlesztések céljaira kisajátítottak, az ilyen típusú kisajátításokat lehetővé tevő törvényre hivatkozva. Az intézkedés elleni tiltakozások eljutottak az Izraeli Legfelsőbb Bírósághoz, amely 1955-ben elfogadta (HCJ 30/55) a kormány állítását, miszerint a földterület kizárólagos célja kormányzati létesítmények építése. Erre a célra azonban csak 109 dunamot használtak fel, és a lakóövezetek tervezése folytatódott. Az első lakások 1956 szeptemberében készültek el, és a lakók még abban az évben beköltöztek.
2014-ben a város lakosságának etnikai és vallási összetétele 64,4%-ban zsidó és egyéb nem arab, a többi arab volt. Az 1990-es években Názáreth Illit volt az ország leggyorsabban fejlődő városa a lakosság számát tekintve. Az újonnan érkezők között voltak a volt Szovjetunióból és Dél-Amerikából bevándorlók, köztük fiatal párok.
A város lakossága azóta egyre fogyatkozik, a város kereskedelmi és ipari bázisának romlása miatt. Így a fiatalabb lakosság nagy része elhagyta a várost, megváltoztatva a város demográfiai szerkezetét.
2010-ben a városnak 12 általános iskolája és két középiskolája volt, egy hitoktatási és egy műszaki középiskola.
Nof HaGalil önkormányzata igyekszik fenntartani a város parkjait és a környező Churchill-erdőt, amelyet az Egyesült Királyság zsidó közössége Winston Churchill emlékére adományozott.
A Hapoel Nof HaGalil a város legnagyobb futballklubja. A kosárlabda és az asztalitenisz szintén népszerű helyi sportágak.
Nof HaGalil testvérvárosi kapcsolatot ápol az argentin San Miguel de Tucumánnal, a németországi Leverkusennel, az ausztriai Klagenfurttal, a magyarországi Győrrel, az ukrajnai Csernyivcivel, a franciaországi Saint-Étienne-nel, a romániai Alba Iuliával és a szerbiai Kikindával.
Győri tárgyalások
Nof HaGalil küldöttsége 2022 szeptemberében Győrbe látogatott. Ronen Plot polgármester találkozott Dr. Dézsi Csaba András győri polgármesterrel. (2) Az izraeli delegáció három napot töltött Győrben. A két polgármester a győri városvezetés működéséről, kapcsolatuk erősítéséről és fejlesztéséről, valamint a menekülthelyzetről tárgyalt.
“Hasonló problémáink vannak, és a megoldások is hasonlóak lehetnek. A látogatás célja a kulturális, sport és egyéb kapcsolatok kiépítése, felelevenítése volt” – mondta Dr. Dézsi Csaba András.
Plot polgármester szerint “komolyan beszélhetünk a két város közötti együttműködésről, és megállapodtunk abban, hogy erre a célra operatív tervet készítünk, amely magában foglalja a sport és a kultúra területén történő cserekapcsolatok intenzívebbé tételét”.
Az izraeli delegáció találkozott Villányi Tiborral, a Győri Zsidó Hitközség elnökével.
Ez év novemberében új zsinagógát avattak Nof HaGalil-ban, mégpedig egy indiai zsinagógát, ugyanis az Eliayahu-Hanavi nevű szentélyt az indiai Bnei Menashe törzsből származó zsidó bevándorlók közössége építette. E közösség úgy tartja, hogy tagjai az izraeli északi királyságból i.e. 721 körül az asszír birodalomba rabszolgának elhurcolt tíz elveszett zsidó törzstöredék egyikéből származnak. Ugyanakkor, nagy valószínűség szerint, a zsidó vallást az 1950-es években felvett törzscsoportról van szó.
A legenda szerint, őseik évszázadokon keresztül vándoroltak Közép-Ázsiában és a Távol-Keleten, mielőtt észak Indiában, a mai mianmari és bangladesi határ közelében letelepedtek. Hagyományaik sajátosak, de tartják a szombatot, kóser szokás szerint étkeznek és tartják a zsidó ünnepeket. Az izraeli főrabbinátus, az egyének formális áttérését megkövetelve, elismerte a törzs zsidó eredetét és máig már a közösség 5200 tagja vándorolt be az őshazába. További 5000 fő még Indiában vár a befogadásra. Nof HaGali polgármestere, Ronen Plot, nyílt karokkal fogadta az egzotikus zsidó bevándorlókat. (3) (4)
Ezzel az írással Glück József fényképész előtt kívánunk tisztelegni, aki nagy szorgalommal és hozzáértéssel örökítette meg az utókor számára Győr sok-sok helyszínét a 20. század első harmadában. Lokálpatriotizmusa felbecsülhetetlen emléket állít a 100 évvel ezelőtti, gyorsan iparosodó városnak, a történelmi és akkori kortárs épületeknek egyaránt. A korszak Győr városa iránt érdeklődök a különlegességnek számító Glück fényképek révén tudják csak igazán maguk elé idézni, hogyan is nézett ki a város egy évszázaddal ezelőtt. Képei párjukat ritkítják.
Glück József (1887-1944)
Győr város lakóinak képi megjelenítése a szociálisan érzékeny Glück számára azonban az épületek látványán és megörökítésén túl kiemelkedő jelentőségű volt: láthatjuk a kor egyszerű munkásait, az utcákon sétálókat, a sok helyen feltűnő gyerekeket, a Kis-Dunában vagy a Cziráky uszodában fürdőzőket, a városképtől már akkor elválaszthatatlan evezős világot és így tovább. Glück egy valóságos győri, képi szociográfiát teremtett egy évszázaddal ezelőtt.
Városháza, már 100 éve is a város jelképe
E bejegyzés itt következő bekezdései teljes egészében és szó szerint Nagy Mária munkájából származnak (1).
A 401. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, a hajdani iparos tanonciskola, háttérben a Zsinagóga kupolája
Dunakapu tér, a jobboldali cégtáblán: Berger Pálinka
Glück 1887. november 11-én született Székesfehérváron, itt végezte iskoláit és itt tanulta ki a fényképészmesterséget is. A gyakorlattal töltött évek után Győrben találjuk, itt folytatta munkáját. 1898-ban a Deák Ferenc 13. szám alatti (ma Aradi vértanúk útja) nyitja meg műtermét.
Münchenben fejlesztette és gyarapította fényképészeti ismereteit, és itt 1909-ben sikeres mestervizsgát tett.
Dunarészlet, nagy az evezős élet
Medencés uszoda, háttérben a Cziráky obeliszk, melyet a Rábaszabályozó Társulat évtizedes elnöke, Gróf Cziráky Béla (1852-1911) emlékére állítottak
Az akkor még kezdetleges és főleg nehéz fényképezőgépével folyamatosan járta a várost, megörökítette az utcák, terek életét. A század elejétől a második világháború kitöréséig szinte kivétel nélkül ő fényképezte a városban zajló építkezéseket, műemlékeket.
Duna-híd, a ma is álló szegecselt révfalui híd elődje, amelyet Léderer Ágoston, a vagongyár alapítójának vendégeként hajdan Egon Schiele megfestett Kecskelábú híd címmel
Teleki utca, jobbra lent Glück aláírása
A véletlennek és néhány lelkes győri polgár értékmentő cselekedetének köszönhető, hogy Glück József fotóinak többsége megmaradt az utókor számára. Ma a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum őrzi a 24×30 cm-es üvegnegatívjait és több pozitív nagyítását, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér tulajdonában pedig 145 fotója található.
Rozália-ház, Kazinczy utca 21, épült 1703-ban, Palermói Szent Rozália, a pestisben szenvedők védőszentje után kapta az elnevezését
Széchenyi-tér, a barokk város főtere
Virág-köz, szemben Österreicher József kereskedése
A korabeli fotókiállítások majdnem mindegyikéről elismeréssel tért haza. 1926-tól a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, 1935-től a Győri Ipartestület Gazdasági Bizottságának volt az elnöke, mint a fotószakosztály vezetőségi tagja.
Karmelita templom és rendház, a győri barokk másik remek példája
Nemcsak a fényképész szakmának, hanem a város közéletének is tevékeny és köztiszteletben álló résztvevője volt. Tisztséget viselt többek a Győri Ének- és Zeneegyletben, a Tűzoltó Egyesületben és a Mentő Egyesületben. A győri Neológ Izraelita Hitközség Iskolabizottságában is aktívan részt vett.
Különösen fontosnak tartotta, hogy a Kossuth utcai izraelita elemi iskola tanulói korszerű oktatásban és felvilágosult nevelésben részesüljenek.
A Zsinagóga
A Zsinagóga környezete, az egykori Nádor beszállóvendéglő és kávéház hátsó traktusától nézve, helyén 1932-ben avatták fel az iparos tanonciskolát
Nádor udvar, az átriummal kialakított Nádor Beszállóvendéglő és Kávéház főhomlokzata
Kossuth Lajos utcai részlet a Zsinagógával átellenben
Évtizedekig tagja volt a város törvényhatósági bizottságának. Innen zsidó származása miatt 1939-ben kizárták. 1940-ben a városi ipartestület a felügyelőbizottságába választotta, majd később, az antiszemitizmus fokozódásakor megfosztották állampolgári jogaitól.
Glück József és Singer Janka, felirat: „A mi drága jó fiunknak, 1937 III. 3”
Iparát 1942. május 1-jével megszüntették. 1944 májusában családjával együtt gettóba kényszerült, 1944. június 11-én vagy 14-én feleségével (Glück Józsefné, Singer Janka) Auschwitzba deportálták. Innen soha többé nem tért vissza. Valószínűleg 1944 júniusában halt meg Auschwitzban – a pontos dátum nem ismert. Egy leszármazottjáról, fiáról tudjuk, hogy Izraelben élt: 1990-ben hazalátogatott Győrbe és részt vett édesapja kiállításának megnyitóján.
Glück József itt bemutatott képanyaga a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, Győr, gyűjteményéből származik, felhasználását az intézmény engedélyezte. (2)
Augusztusban a szentendrei Vajda Lajos múzeum udvarán kialakított szabadtéri színpadon játszották a tragikus sorsú Szenes Hanna történetét, amelyet a fiatal költő versei, naplója és visszaemlékezések felhasználásával Tóth Réka Ágnes és Widder Kristóf állított össze, zenéjét Födő Sándor szerezte. Hanna szerepét a rá oly annyira hasonlító Bíró Eszter játszotta nagyon meggyőző módon. (1)
Hanna és Eszter (2)
Valódi élmény volt, annak ellenére, hogy az előadás nem a ritmust általában nagyban meghatározó színpadi deszkákon, hanem a múzeumi udvar minden lépést elnyelő puszta földjén játszódott, szinte visszhangtalanul, zaj nélkül. Értelmezhetjük-e ezt úgy, hogy Hanna sorsát és emlékét majd egykoron ilyen visszhangtalanul felejtjük el?
Bízunk benne, nem így lesz. Bíró Eszter és társai e cél érdekében is vállalhatták Hanna színpadi megjelenítését. Tudjuk azt is, hogy a nyilasok által brutálisan és értelmetlenül legyilkolt Hannát Izraelben nemzeti hősként tisztelik, ami tényleges biztosítéka emléke fennmaradásának. Magyarországon is így kellene ennek lenni és nem csak zsidó körökben.
Az előadás kapcsán jutott eszembe, hogy Győrben egy köztér viseli Hanna másodunokatestvérének a nevét. Szenes Iván park.
Szenes Iván park Győrben (3)
Hogyan kerül a csizma az asztalra? Hiszen Iván Budapesten született 1924-ben és ott is halt meg 2010-ben.
A világhálón kutatva nem került nagy erőfeszítésbe, hogy lássam, hogyan kötődött a nem győri, rendkívül népszerű Szenes Iván a városhoz.
Először lássuk a művészt. Szinte felsorolni is nehéz Szenes művészi tevékenységének főbb fejezeteit.
A Wikipedia (4) meghatározása szerint Szenes Iván magyar író, dalszövegíró, dramaturg és zeneszerző. Statisztikák és egy 2000-es kimutatás szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője, regisztrált színházi bemutatóinak száma több mint 400. Csak az Imádok férjhez menni című darabjának 2010-ig harminchárom bemutatója volt. Érdemes művész.
Szenes Iván 1973-ban (4)
Édesapja, Szenes Andor (1899–1935), ugyancsak író.
Iván a második világháború után újságíróként és dramaturgként, színpadok művészeti vezetőjeként dolgozott, miközben egymás után írta dalait.
És itt jön a győri kapcsolat: Szenes Iván 1961–1979 között a győri Kisfaludy Színház dramaturgja.
Elképesztő slágereinek listája. Csupa ismert dal, amiket a 20. század legismertebb magyar táncdalénekesei és kiemelkedő színészei vittek sikerre. Az én korosztályom tagjainak talán megdobban a szíve e nótákra emlékezve. Csak néhány példa a legnagyobbakból, megemlítve az egyes számok eredeti előadóját is:
Nehéz a boldogságtól búcsút venni – Apostol Együttes
Isten véled édes Piroskám, Nemcsak a húszéveseké a világ – Aradszky László
Jöjjön ki Óbudára – Bilicsi Tivadar
Az a jamaicai trombitás – Bodrogi Gyula Voith Ágival
Melletted nincsenek hétköznapok – Ferrari Violetta
Mindenkinek van egy álma – Harangozó Teri
Próbálj meg lazítani –Hofi Géza
Álltam a hídon – Karády Katalin
Annyi ember él a földön, Kislány a zongoránál, Nem vagyok teljesen őrült – Koós János
Bocsánat, hogyha kérdem – Korda György
Úgy szeretném meghálálni, A régi ház körül, Találkozás egy régi szerelemmel – Kovács Kati
Álltam a hídon – Lantos Olivér
Mások vittek rossz utakra engem – Ráday Imre
Szeretni bolondulásig – Szécsi Pál
Orchideák – Tolnay Klári–Páger Antal
Engem nem lehet elfelejteni – Váradi Hédi Tölcsért csinálok a kezemből – Zalatnay Sarolta
Lehet elérzékenyülni, nyomban dúdolni a fülbemászó dallamot és lehet fanyalogni. Akárhogy is van, a Wikipedia szerint Szenes Iván minden idők legtermékenyebb magyar slágerszerzője. És valószínűleg egyike a legsikeresebbeknek is.
Az idős mester (5)
A művész halála után, lánya Szenes Andrea létrehozta a Szenes Iván Művészeti Díjat.
Győrben népszerűsége töretlen. Erről tanúskodik a nevéről elnevezett park. Idén júliusban Győrben már nyolcadik alkalommal szervezték meg a Szenes Iván emlékestet és családi napot.
A 2022-es emlékest plakátja (6)
Iván népszerűségével talán halálában is segíti Hanna emlékének megőrzését.
Összeállította: Krausz Péter
Források:
(1) HANNA – szabadesés több szólamban, Szentendrei Teátrum A darab ősszel budapesti kőszínházban is megnézhető.
A Holokauszt 80. szomorú évfordulójáról történő méltó megemlékezésre létrehozott alapítvány diákpályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a helyi fiatalok érdeklődését felkeltse a hajdani győri és környéki zsidó közösség múltja iránt. Ez a múlt közös múlt, alaposabb megismerése toleránsabb, nyitottabb, összefogóbb és erősebb lábakon álló jövőt biztosít a város számára.
A pályázaton tíz meghívott győri, pannonhalmi és csornai középiskola háromfős diákcsapatai vesznek részt. Munkájukat az iskolák történelemtanárai támogatják. A projekt indító megbeszélésére 2022 szeptember hó közepén került sor, amely alkalomból a témát magas szinten ismerő szakértők adtak tájékoztatást az érintett iskolák tanárai részére.
Krausz Péter, a Zsidók Győri Gyökerei Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint „a diákpályázat a kerek évfordulós megemlékezés előkészületeinek egyik legfontosabb részét képezi. Szervesen kapcsolódik a koncentrációs táborokat túlélők leszármazottjai részvételével 2024 júliusára tervezett győri Világtalálkozóhoz. Példa egyben a találkozó multigenerációs és befogadó jellegére. Arra törekszünk, hogy az indulók munkáit minél szélesebb körben megismerjék. Ennek jó eszköze lesz valamennyi pályázati eredmény bemutatása az összes induló diák előtt és természetesen a zsűrinek. Ezen túlmenően a győztes csapat előadja kutatási eredményeit a Világtalálkozó keretében megrendezésre kerülő emlékkonferencián is. A legjobb művészeti alkotásokat kiállítjuk. Biztosítjuk továbbá a kutatási jelentések és művészi alkotások online megjelentetését is.”
A „Zsidók Győri Gyökerei Alapítvány Győr és környéke zsidó múltjának és jelenének széleskörű megismertetéséért” elnevezésű civil szerveződés 2021 második felében létesült. Bejegyzésére 2022 januárjában került sor. Fő feladatának a Holokauszt 80. évfordulójáról történő méltó megemlékezés előkészítését és kapcsolódó projektek lebonyolítását tekinti.
Lehetőség nyílik győri családtörténetek feldolgozására és kiállítására is. Aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel, vegye fel a kapcsolatot Csendes Tündével, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) doktoranduszával, akinek a győri zsidóság története tárgyában végzett kiterjedt kutatásait a HDKE fel fogja használni. Írjon a következő címre: cstundegyor@gmail.com
Köztudott, hogy az egykori győri zsidó Menházban már évek óta látogatható a helyi Zsidó Hitközség által létrehozott, a helybeli zsidóság történetét feldolgozó kiállítás, amely a zsidó szokásokkal és hagyományokkal egyaránt foglalkozik.
A tervezett budapesti kiállítás új elemeket is tartalmazni fog. Így például érinti majd a Győr környékén a holokauszt előtt gazdálkodó zsidó földtulajdonosok tevékenységét és családjuk mindennapi életét is.
Az elképzelések között szerepel a budapesti Emlékközpont időszaki kiállításának későbbi Győrbe költöztetése is.
A Holokauszt Emlékközpont állami intézmény, amely a Páva utcai Zsinagóga felújítása és egy új épületkomplexum építése eredményeként 2004. április 16-án nyitotta meg kapuit első kiállításával, az Auschwitz Albummal.
Címlapkép: Sárga csillaggal a Révfalui hídon, 1944 (1)
Az én generációmhoz tartozó (70+) győriek gyermekkorunk óta ismerjük a történetet vagy annak néhány töredékét az auschwitz-i és strasshof-i vonatok végzetes cseréjéről. Szüleim baráti körében is összetalálkoztak olyan túlélők, akik az itt elmesélt történet általuk „szerencsésnek” vagy „szerencsétlennek” ítélt vonatán utaztak.
Gettóba kényszerülők a Rába feletti „Kettős” hídon (2)
Mégis újfent megrázott Zöldi Lászlónak a világhálón megjelent, „A két lábon járó zálogok” című, minapi írása (3).
Ebből idézem a győri elhurcoltakat oly súlyosan érintő részletet:
„A Magyar Nemzet washingtoni tudósítójával, Avar Jánossal 1984 májusában Braham professzort látogattuk meg New York-i irodájában. A neves holokauszt-kutató erdélyi nevéből, az Ábrahám Adolfból állította össze magának Amerikában a Randolph L. Braham nevet. Egy órát szánt ránk. Már vagy fél órája beszélgettünk, amikor egy itthoni dokumentumfilmet említettem meg, amelyben a győri gettó kényszerű lakóit csendőrök kísérik a marhavagonokhoz. A menetben láttam mosolygó arcokat. Vajon minek örültek?
Randolph L. Braham (1922-2018) (4)
A professzor izgatott lett, és elnézést kért, hogy magunkra hagy bennünket, de utánanézne valaminek. Egy óra múlva tért vissza. Az eredményt az Élet és Irodalom 1984. június 15-i számában olvasható interjú alapján foglalom össze. Braham professzor a győri bevagonírozást az úgynevezett Joel Brand-akcióval hozta összefüggésbe. A hazai zsidóság egyik vezetője fölkereste Eichmann SS-Obersturmbannführert, aki kis létszámú egységével Budapestről felügyelte a deportálásokat. Felajánlott neki 12 ezer teherautót a magyar zsidókért.
A német alezredes tudomásul vette a szokatlan ajánlatot, és amíg Brand rábeszéli a náciellenes szövetséges hatalmakat a cserére, ‘zárolt’ 30 ezer zsidót. Márpedig a német birodalom osztrák tartományához /ahol is mezőgazdasági munkaerőre volt szükség – a szerk. megjegyzése/ a győri gettó volt a legközelebb. Mezőgazdasági munkára indították tehát ‘a két lábon járó zálogokat’. A zsúfolt szerelvény el is indult északra, Érsekújvár felé, majd nyugat helyett keletnek fordult. A vonatparancsnok SS-Scharführer (őrmester) Kassán vette észre a tévedést, és felhívta főnökét, aki ezt mondta neki: ‘Ha már ott vagy, vidd tovább őket Auschwitzba, majd küldök másokat Ausztriába.’
Az interjú megjelenése óta csaknem négy évtized telt el. A kutatók már árnyaltabban értelmezik az 1944-es történetet, a lényeg azonban aligha változott. Braham professzor így fogalmazta meg 1984-ben: ‘A sors tragikus tréfája, hogy a győri zsidók halálának árán szegedi és debreceni zsidók ezrei maradtak életben.’” (3)
Eddig az idézet.
Hír a győri gettó felállításáról egy helyi kiadványban, 1944. május (5)
Levelezésünk alkalmából Zöldi László felhatalmazta honlapunkat cikkének néhány soros újraközlésére, egyben felhívta a figyelmünket írása utolsó soraira, miszerint manapság már megoszlik a kutatók véleménye arról, hogy mi is történt 1944-ben.
Átnézve néhány forrást, számomra úgy tűnik, hogy a látható ellentmondások dacára a történet igaz, vagy nagyon könnyen igaz lehetett, mert azokban a rettenetes időkben bármi és az ellenkezője is megtörténhetett, hiszen teljesen kiszámíthatatlanok voltak az akkori gyilkosok és elnyomók őrült, gonosz és minden körülmények között súlyos következményekkel járó döntései.
Joel Brand (1906-1964) (6)
Persze „magasabb szintről nézve”, az áldozatok teljes létszámát tekintve a vidéki zsidóság tragédiájában „nem osztott, nem szorzott”, hogy melyik csendőrkörzet deportáltjai kerültek Auschwitzba, és kiket hurcoltak „kíméletesebb” koncentrációs táborba, pld. Strasshof-ba, miközben a célállomás megválasztása bizonyosan egyéni sorsokat pecsételt meg.
Lehet, ha a győri deportáltak egy része az ausztriai Strasshof elosztó táborba kerül, Bécs közelében, attól északkeletre, nagyobb esélyük lett volna a túlélésre. De ki tudja: 21 ezer magyar zsidót szállíttatott Eichmann Strasshof-ba, sokszor egész családokat. Az „idill” azonban nem sokáig tartott. Az 1944-es aratás után ugyanis az itt őrzött rabszolgák egy részét a hírhedt Bergen-Belsen-be, más részüket pedig a háború vége felé Mauthausen-be és Theresienstadt-ba hurcolták. Összesen kétezer magyar zsidót, azaz az oda hurcoltak 10 %-át, a Vörös Hadsereg szabadította fel Strasshof-ban. (7)
A magyar újságírókkal lezajlott találkozóján Braham professzor a strasshof-i alternatívát Joel Brand akciójához kapcsolta. Brand valóban kulcsszerepet játszott a kamionokat-életekért tárgyú, Eichmann-nal folytatott kaotikus tárgyalásain, majd Eichmann látszólagos beleegyezését követően eredménytelenül próbálta meggyőzni a szövetségesek képviselőit e menekülési lehetőségről. (6)
Braham, Randolph L.: A népirtás politikája c. munkája magyar kiadásának fedőlapja (8)
Ugyanakkor, a professzor „A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon” (2. bőv. és átd. kiad. – Budapest: Belvárosi Kvk., 1997.) című saját munkájában az eseményt, amelyet „’Félretevés’ Strasshofba” elnevezéssel illet, az Eichmann és Kasztner Rudolf közötti tárgyalások eredményeként említi. Az általuk kötött egyesség keretében került a szegedi körzet deportáltjainak egy része Ausztriába. Itt most idézzük közvetlenül Braham professzort:
„Kasztner arra számított, hogy az első szállítmány zsidó Győrből és Komáromból indul majd, azokról a területekről, ahol javában folyt a zsidók deportálása. Habár ezt a tervet a jelek szerint Eichmann jóváhagyta, a II. és a III. csendőrkerületből való összes transzportot, beleértve természetesen a győrieket és a komáromiakat is, rutinszerűen Auschwitzba irányították, alighanem a transzportokért felelős valamelyik SS-Scharführer kétbalkezessége következtében. A győri transzportért felelős Scharführer csak akkor vette észre, hogy a vonat száma nem szerepel a nyilvántartásban, mikor a transzport már a szlovák határra érkezett; felhívta Eichmannt és utasításokat kért. Eichmann, akit inkább a „terv teljesítése” foglalkoztatott, mintsem az erkölcsi kötelesség, nyilván utasította a Scharführert, hogyha a transzport már a szlovák határon áll, akkor menjen csak tovább Auschwitzba. Úgy döntött, Kasztnert majd egy Magyarország más részéből való transzporttal „kárpótolja”.” (10)
Ugyanaz a történet, csak más nevek.
Kasztner Rudolf (1906-1957) rádióadás közben Izraelben (9)
Újabb fordulat: egyes kutatók szerint a történet nem így igaz, vagy akár nem is igaz, miközben az 1944-es, feje tetejére állt világban akár igaz is lehetett.
Berkes Tímea 1995-ös diplomamunkájában (témavezető: Karsai László, közismert történész) ezzel kapcsolatosan írja: „Braham átveszi Kasztner jelentéséből a „vonatcsere” történetét; ez nem tartható, mivel a németekkel való megegyezés napján már a második deportáló vonat is elindult Győrből.” (11)
Tehát a vonatcsere meg sem történt?
Megtörtént vagy nem történt meg, mint mondtam, a tényleges szenvedésen, az áldozatok és az üldöztetésnek kitetettek számán ez mit sem változtatott.
Ezen a ponton hadd idézzem emlékezetünkbe az „Életvonat” című francia-belga-holland-román filmet, melynek írója-rendezője a román Radu Mihaileanu.
Az Életvonat c. film plakátja (12)
„1941 egyik estéjén Shlomo, a falu bolondja világrengető hírekkel tér haza: a nácik a szomszédos települések összes zsidó lakóját ismeretlen helyre deportálják. Az ő falujuk a következő a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetésével még aznap este összeül, hogy megvitassák, hogyan menthetnék meg a közösséget. Végtelen veszekedések után a legjobb ötlet csak hajnalban pattan ki Shlomo fejéből: szervezzék meg saját ál-deportálásukat. Eljátsszák az áldozatokat, a vonatszerelőket, a náci tiszteket és katonákat. A fellelkesült lakosok náci egyenruhákat szabnak, vásárolnak egy leselejtezett rozsdás mozdonyt, svájci rokonukat hazahívják, hogy németül tanuljanak tőle, hamis iratokat gyártanak és kocsiról-kocsira összetákolják a vonatot. És egy szép napon – akár Noé bárkája – elindul a vonat a falu összes lakójával.” (12)
És mi a filmben elmesélt mosolyogtató-zokogtató történet vége?
„… s ott látjuk Shlomo-t csíkos sapkában és rabruhában, szögesdrótok mögött állva mesét mondani. Hogyan? Amit eddig láttunk-hallottunk a csodás megmenekülésről, lehet, hogy csak mese volt?!” (13)
Valójában, Arany János idevágó szavait idézve, „nem mese az gyermek”.
A már jóformán feledésbe merült egykoriCsillag Szanatórium alapítója és igazgató-főorvosa, Dr. Csillag József 1887. október 28-án született Győrben. Édesapja Csillag Géza (1850?-1944?), édesanyja Goldberger Gizella (1859-1927). A zsidó elemi iskolába járt és a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában érettségizett 1907-ben.
A Csillag Szanatórium a győri Árpád utca 20. szám alatt, a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből
A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett diplomát 1912-ben. Ezután külföldön szerzett tapasztalatokat, 1913 és 1914 között Berlinben és Bécsben.
Az első világháborúban katonaorvosként a 10. tüzérezrednél 39 hónapon át teljesített frontszolgálatot. Főorvos ezredesi ranggal szerelt le. Helytállásáért több kitüntetést kapott: a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét, a Koronás Arany Érdemkeresztet, két Signum Laudist, a Károly Csapatkeresztet.
1917-től a budapesti Rókus Kórház sebészeti osztályán dolgozott. Sebész, nőgyógyász, gégész és urológus szakorvos volt.
1920 elejétől újra Győrben élt. Megnősült, feleségül vette Korein Józsát (Jozefin) (1901-1944). Négy gyermekük született.
Újsághír a Szanatórium megnyitásáról, Dunántúli Hírlap, 1924. január 17
Dr. Csillag József Győrben, az Árpád út 20. számú házban megnyitotta Csillag Szanatóriumát, melyet aztán igazgató-főorvosként működtetett. A Szanatórium lehetővé tette, hogy Felső-Dunántúl megyéiből és városaiból nem kellett Budapestre vinni a folyamatos orvosi és ápolói felügyeletet igénylő betegeket, gyorsabban, olcsóbban hozzájuthattak komplex egészségügyi ellátáshoz Győrben.
Dr. Csillag József megnyitáskori beszéde Dunántúli Hírlap, 1924. január 17
A megnyitás idején a szanatórium 14 fekvőbeteg befogadását tette lehetővé, emellett voltak egy- és kétágyas szobái, ahol a betegek kísérői számára biztosítottak elhelyezést. A sebészeti és nőgyógyászati beavatkozások elvégzésére alkalmas műtő tetővilágítást kapott, és a kor legkiválóbb gépeivel, műszereivel látták el. Európai színvonalú felszereltség jellemezte a röntgenosztályt és laboratóriumot is. A testegyenészeti terem gépcsodái még az intézetet felkereső orvosokat is meglepték. A ragályos kórban szenvedők kivételével bármilyen beteget elláttak.
A szanatórium hirdetése, Pápai Hírlap, 1925. június 27
Az intézetben a betegek ápolását kezdetben vöröskeresztes ápolónők végezték egy főnővér vezetésével, később evangélikus diakonisszák kapcsolódtak be a munkába. A főorvos és a diakonisszák munkakapcsolatát a kölcsönös megbecsülés jellemezte.
Nővérszoba a szanatóriumban, a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből
Dr. Csillag József felesége vezette a szanatóriumban az élelmezést. Antal fiuk, aki maga is sebészorvos lett, szintén részt vállalt a munkában (a háború után évtizedekig a budapesti János Kórházban dolgozott).
A Csillag-család a szanatóriumban lakott. Amikor súlyos beteg kezelése az éjszaka folyamán a főorvos szakértelmét követelte meg, Zsohár Lenke diakonissza köteles volt felébreszteni a doktort.
Zsohár Lenke(1908-2011), hosszú éveken keresztül a szanatórium diakonissza műtősnővére, a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből
A szanatóriumban kitűnő orvosokat alkalmaztak. Az orvosi gárda tagja volt Csillag József sógora, Dr. Korein Sándor (1899-1989) belgyógyászati főorvos, aki az általános konzíliumi tanácsadó szerepét is betöltötte. Az ún. szegények és idős egyedülállók otthonának önkéntes orvosaként is működött.
Betegápolás a Csillag Szanatóriumban, a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből
Visszaemlékezések szerint Dr. Corradi Gyula (1905-1980) csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos is részt vett a szanatórium munkájában.
Dr. Csillag József (balról a negyedik) műtét előtt, a győri Evangélikus Diakonissza Anyaház gyűjteményéből
A szanatórium megnyitásakor Dr. Csillag által tett kijelentést, miszerint intézete nem csupán egy szűk réteg, hanem egész Győr társadalmának rendelkezésére áll, a korabeli újsághírek is igazolják.
Baleseti sérültek ellátása a Csillag Szanatóriumban, Győri Hírlap, 1934. május 2, részlet
Dr. Csillag József a Győri Torna Egylet evezős osztályának orvosaként is működött. Tagja volt a Német Sebésztársaságnak, rendezvényeikre 1942-ig folyamatosan meghívták.
Dr. Csillag Józsefnek az Orvosi Hetilapban megjelent szakcikke, 1926. március 14, részlet
A szanatóriumok nemzetközi tanácskozásain is aktívan részt vett, Budapesti Hírlap, 1936. szeptember 18, részlet
Tagja volt a Győri Izraelita Hitközség iskolaszékének az 1930-as években, valamint a győri törvényhatósági bizottságnak virilistaként 1942. január 8-ig. Tagságának végét a belügyminiszter rendelete jelentette.
Dr. Csillag bejelentése a magyar hatóságok megkülönböztető rendelkzéseit követően, A győri zsidóság története, különös tekintettel a holocaustra c. dokumentumgyűjteményből
A szanatóriumi munka tovább folytatódott, pincéjét 1943-ban légoltalmi mentőhellyé nyilvánították. A győri első bombatámadás idején úgyszólván megállás nélkül dolgoztak a szanatórium orvosai és nővérei.
1944. május végén a Csillag Szanatórium bezárta kapuját, Dr. Csillagot családjával együtt a győrszigeti gettóba kényszerítették. Június 11-én, vasárnap, a győri zsidók első csoportjával mindnyájukat marhavagonba terelték (idősebb fia kivételével, aki ekkor munkaszolgálatos). Néhány nap után a szerelvény megérkezett velük Auschwitz-Birkenauba.
A bezárt szanatóriumot a Polgármesteri Hivatal tanácsnoka, Horváth István hivatalosan „zsidómentesnek” nyilvánította.
Az épület eltulajdonítására Dr. Csillag elhurcolását követő hónapban a Győri Nemzeti Hírlapban megjelent “javaslat”, 1944. július 9., részlet
A Csillag Szanatórium épületét további egészségügyi munkára az Evangélikus Diakonissza Anyaház is igényelte, s ezzel kapcsolatban beadvánnyal fordultak a Belügyminisztériumhoz. Az orvosi munkaerők kormánybiztosa a szanatórium gyógyászati eszközeit, berendezéseit kiutalta az Anyaház részére.
A szanatóriumot bombatalálat érte (először 1944. július 2-án sérült meg), megrongálódott a tető és kitörtek az ablakok. Az épület most már felkeltette a tolvajok figyelmét. A felszerelés fogyatkozása egy idő után feltűnt a pénzügyigazgatóságnak, ezért a megmaradt ingóságot haladék nélkül elárusította. Két nap alatt mindent széthordtak.
Pár hónappal később, 1945 március végén Győr városa felszabadult, az első zsidó munkaszolgálatosok és az auschwitzi deportáltak közül néhányan áprilisban megérkeztek. A szanatórium egykori tulajdonosa, dr. Csillag József is túlélte a koncentrációs tábort és visszatért szülővárosába. Győrszigetben (!) talált otthonra.
Családjából három idősebb gyermeke vészelte át a holokausztot, legkisebb fia és felesége Auschwitzban életüket vesztették.
Dr. Csillag József legyengült szervezete a koncentrációs táborban kialakult tüdővészt nem tudta leküzdeni, a deportálástól számított egy év elteltével, 1945. június 11-én, 58 évesen elhunyt.
Honlapunk (www.jewishgyor.org) kéri az olvasókat, írjanak nekünk, ha ismerik Dr. Csillag József ma valószínűleg Budapesten élő leszármazottjait (email, telefonszám kellene), mert szeretnénk velük kapcsolatba lépni.
Kemény József 1930-ban írta meg „Vázlatok a győri zsidóság történetéből” című könyvét, amely egyfajta krónikaként tárja elénk, mi mindent cselekedtek városukért és a helyi zsidó közösségért a Győrben élő zsidó polgárok. Munkájában kitér a Menház történetére is. Az alábbiakban Kemény leírására támaszkodunk könyve megjelenésének időpontjáig.
1889-ben Dr. Pfeiffer Fülöp orvos, mint a városát szerető és támogató győri polgár és zsidó hitközségi elnök, 4 000 koronás alapítványt tett azzal a nemes céllal, hogy az alapítvány jövedelméből tápintézet létesíttessék szegény tanulók számára, akik a közeli zsinagóga két oldalszárnyában működő zsidó elemi iskola nebulói voltak. Az alapítványhoz jóval később több jómódú adakozó jelentős összeggel járult hozzá, így Schreiber Ignác 130 000; Meller Ignác, Hatschek Jakab és Kürschner Dezső 20 000 – 20 000, Wolf Károly 13 600, Fürst Márton 12 400; Winkler Samu, Scheiber Mór és Hacker Sándor 12 000 – 12 000; Eisenstaedter Lipót, Back Hermann és Redlich Lipót 11 000 – 11 000; Fuchs Albert és Wolf Miksa 10 000 – 10 000 korona tőkével, hogy csak a legkiemelkedőbb támogatókat említsük.
Megoldatlan volt a gyermekek étkeztetése mellett az öregek gondozása is. Annyi pénz nem jött össze adakozásból, hogy külön-külön építsék meg a gyermekintézményt, a közétkeztetést nyújtó rituális konyhát, valamint az aggok házát. Így egyesítették a célokat.
A Menház és tápintézet 1913-ban Fénykép: Glück József
1913-ban elkészült a Menház Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri műépítészek pályatervei alapján. Az új épület egyike lett Győr-Újváros legsikerültebb középületeinek, arányai és enyhén neo-klasszikus stílusa a városrész díszére vált a zsinagóga közvetlen szomszédságában, a Kossuth Lajos utca és a Palatinus (ma Erkel Ferenc és Dr. Róth Emil utca) utca sarkán.
„Az alagsorban talált helyet egy hatalmas konyha tálaló helyiséggel és edényszertárral, hús- és fűszerkamarával, odébb a központi fűtőház fa- és szénkamarával. A földszinten balra nyílt az étkezőterem a tálalóval, mellette gondnoki lakással. Jobbra voltak az aggszobák, a betegszoba és a személyzet szobái. Az emelet legszebb része a cca. 110 m2-es imaterem volt, mellette szintén aggszobák, betegszoba és más kiszolgálóhelyiségek. A padlástérben mosókonyha is helyet kapott. Az épület a kor követelményeinek megfelelően arra készült, hogy kellemes otthont nyújtson az elhagyott aggastyánok számára, megenyhítvén öregségüket. De egyben arra is volt hivatva, hogy középpontja legyen iskolásaink gondozásának.” (l. Kemény József)
A Menház imaterme Fénykép: Kemény Pál
Az intézet működését alapjaiban rázkódtatta meg az első világháború. A szobákat lakás célokra használták, termeiben részben katonákat szállásoltak el. A gyermekek élelmezése is megszakadt. Ekkor Dr. Pfeiffer ismét jelentős, 30 000 koronás összeget ajánlott fel a Menház rendbe tételére és példáját számos további adakozó követte. Tisztségváltásokat is követően felújították az épületet és a Menház kezdte újra betölteni régi funkcióit, sőt azok még tovább is bővültek (a Leányegyesület konyhájával).
A történelem azonban rövidesen újfent, kegyetlenül közbeszólt: egy virágzó és fejlődő közösség életét keserítették meg előbb a zsidótörvények, majd bekövetkezett a Holokauszt tragédiája. A magyar állam Győr ötezer olyan lokálpatrióta polgárát, egész családokat, köztük nőket és gyermekeket veszejtett el, akik nélkül ez a város talán sohasem fejlődött volna annyira dinamikusan, mint ahogy az ténylegesen történt.
A második világháború után, a poklokat megjárt, vagyonuktól megfosztott, kevesebb, mint kilencszáz túlélő kénytelen volt eladni a Menházat a városnak, mert azt egyszerűen nem tudta fenntartani. A Menházból óvoda lett, de később már az sem működött, az elhagyatott épület állaga csak egyre romlott.
2012-ben kedvező fordulat történt. A hitközség az önkormányzattal történt megállapodás alapján öt évi részletre visszavásárolta az épületet, hogy megakadályozza teljes lepusztulását, és elejét vegye az épület esetleges lebontásának. Erre kötelezte a hagyomány tisztelete és az építtetők emléke…
Megindult az épület teljes felújítása, amelyhez szükséges anyagi eszközöket a hitközség pályázatok útján nyerte el és a további fejlesztéseket is így kívánja finanszírozni. Első lépésben az épület emeletén a hitközség egy óvodának biztosított helyet. Ezeket a helyiségeket ma a Magyar Pünkösdi Egyház óvodája bérli. Később sikerült a teljes épületet megmenteni az enyészettől. Földszintjén egy kiállító tér és egy színházterem került kialakításra.
Ezt követően, ezekben a terekben a hitközség zsidó vallás- és helytörténeti kiállítást rendezett be, amely nagy vonalakban utal a zsidóság általános és magyarországi történetére, ünnepeire és szokásaira, valamint bemutatja a győri zsidóság kiemelkedő képviselőit, hozzájárulásukat a város gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Több tabló ad számot a „hétköznapi” zsidó családok életéről ma már történelmi értékű fényképanyag segítségével. A kiállítás célja az ismeretterjesztés, az emlékezés és emlékeztetés. Győr néhány középiskolájából a történelemtanárok rendszeresen hoznak el ide diákokat, hogy a fiatalok megismerkedjenek a történelemkönyvekből hiányzó fejezettel. Külföldi látogató is akad szép számmal. A kiállítás vendégkönyvének bejegyzései a látogatók pozitív élményeiről tanúskodnak.
A színházteremben több éven át sikeresen működött egy mikrószínház neves művészek fellépésével. Az országos hírnévre szert tett kisszínpad előadás sorozata sajnos megszakadt, jelenleg a termet bérlik.
A győri hitközség tervei között szerepel a helyi zsidóságra vonatkozó interaktív adatbázis létrehozása és a szükséges számítógépes háttér kialakítása a Menház alagsorában, melyet szintén teljesen fel kell újítani. A győri Múzeum vállalja a már kialakított zsidó helytörténeti gyűjtemény ezen új, modern szekciójának későbbi üzemeltetését.
Frigyes (Győr, 1880. január 22 – Budapest, 1956. február 28) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Riesz Marcell matematikus bátyja. A két fiú a zsidó Riesz Ignác győri orvos és Nagel Szidónia fia.
Legfontosabb felismerése az, hogy a függvények közötti összeadás, számmal szorzás és skaláris szorzás műveletét alkalmasan definiálva, a függvények egy széles osztálya ugyanúgy viselkedik, mint a vektorok. E gondolat jelentőségének fölismerésével Riesz Maurice René Fréchet-vel és Stefan Banachhal együtt a funkcionálanalízis megalapítójává vált. A funkcionálanalízis az algebra, az analízis és a geometria módszereit egyesítő átfogó elmélet. Legismertebb eredménye a valós függvénytan köréből ismert Riesz-Fischer-tétel.
Felsőfokú tanulmányokat a zürichi műegyetemen (1897-99), a budapesti egyetemen (1899-1901) és a göttingeni egyetemen (1901-02) folytatott. Rövidebb ideig középiskolában tanított, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre került, mely a trianoni békeszerződés miatt 1921-ben Szegedre költözött. Riesz a szegedi egyetem matematikai intézet, majd 1929-től a Bolyai Intézet vezető professzora volt 1946-ig.
Riesz Frigyes egyetemi díszben
Neumann János úgy látta jónak, ha a Szegeden létrejött világhírű matematikai centrum együtt marad: Riesz, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla. Kétségtelen, hogy 1930 táján Szeged volt a világon az a hely, ahol a klasszikus függvénytant és a funkcionálanalízist a legmagasabb színvonalon lehetett tanulni. Nem véletlen, hogy Marshall Stone, a Harvard egyetem professzora, a funkcionálanalízis első monográfiájának a szerzője, Szegedre küldte tanulni munkatársát.
Riesz meghirdette a Függvényoperációk, majd a Hilbert terek elmélete és az Integrálegyenletek című előadásokat is. Mindezek az 1940-es évek végére könyvvé ötvöződtek és megszületett a funkcionálanalízis átfogó, példátlan sikerű tankönyve. Különösen nagy jelentőségű a Haar Alfréddal közösen indított Acta Scientiarum Mathematicarum című szakfolyóirat, mely a mai napig világszínvonalú a matematikai szaklapok között.
Amikor 1940. október 19-én a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, Riesz nem ment oda idős kora miatt, hanem átkérte magát az éppen megalakuló budapesti Horthy Miklós Tudományegyetemre, s vezette továbbra is a Bolyai Intézetet. 1946-tól haláláig a budapesti tudományegyetemen (akkori Pázmány Péter Tudományegyetem, majd 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) tanszékvezető egyetemi tanárként működött.
Riesz Frigyes kiemelkedő tudományos eredményeire és nagy nemzetközi (el)ismertségére tekintettel még a legnehezebb időkben is kivételes elbánásban részesült. Így például 1943 novemberében szolgálati útlevelet, kiutazási engedélyt és úti ellátmányt kapott genfi előadásokhoz. Riesz Frigyes egyébként felvarrta a megalázó sárga csillagot, de mindig felső kabátot húzott fölé … 1944 júliusában nyugdíjazták, de még augusztusban (!) néhány más zsidó származású professzorral együtt visszanyerte az állását.
A testvérek győri emléktáblájának avatásakor Marcell Svédországban élő leszármazottjai jelen voltak. Jártak a győri zsidó hitközség irodájában is, ahol az anyakönyvben megkeresték a testvérek születési bejegyzéseit (a hitközség tájékoztatása alapján).
Riesz életét a matematika töltötte ki. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint Puskás Öcsivel történt találkozása. 1954 kora tavasza, Prága, a csehszlovák főváros repülőtere. Az egyik fotelbe korosabb úr telepszik, a közelében két fiatalember ül le. Az idős férfi olvas. Közben, mert magyar szót hall, érdeklődve fordul a fiatalok felé, tudakolva, merre lesz az út. Amszterdamba megyünk, barátságos mérkőzésre – feleli az egyik.
Puskás és Lóránt együtt örülnek
Hamar kiderül: mindhárman Pestről jöttek, onnét nincs közvetlen járat, így Prágából repülnek tovább, a férfi Párizsba, egy konferenciára, a fiúk Brüsszelen keresztül Amszterdamba. Ott lesz a meccs. De mégis, milyen mérkőzés? – érdeklődik a magányos utas. – Hát mi más lenne, foci – válaszol egyikük, öntudattal, enyhén emelt hangon, és hozzáteszi még, hátha a tájékozatlan kérdező így megérti: futball, kérem szépen, futball! Aztán a társára bök: – Ő itt Lóránt Gyula, a sokszoros válogatott középhátvéd, talán hallott róla. Én pedig a Puskás vagyok.
Puskás Ferenc, a világhírű futballista, aki nem ismerte Riesz Frigyest
Riesz Frigyes, a világhírű matematikus, aki nem ismerte Puskás Lajost
Az idős úr mosolyogva biccent, bemutatkozik, kissé elmélázik, megszívja a pipáját, majd jön az újabb kérdés Puskáshoz: – És maga is futballista?
(Az anekdotát közölte Varga János székesfehérvári matematikatanár.)
Riesz Marcell
Marcell (Győr, 1886. november 16 – Lund (Svédország), 1969. szeptember 4), egyetemi tanár, Frigyes ugyancsak matematikus öccse.
Riesz Marcell professzor, Fejér Lipót tanítványa
Fejér Lipótnál doktorált a Budapesti Tudományegyetemen. 1911-ben Svédországba költözött. 1911-től 1925-ig a stockholmi egyetemen oktatott. 1926-tól 1952-ig a lundi egyetemen volt professzor. Nyugdíjba vonulása után 10 évet amerikai egyetemeken töltött. 1962-ben tért vissza Lundba, és ott is halt meg 1969-ben.
1936-ban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották.
Riesz Marcell a trigonometrikus sorokkal foglalkozott. Ő vezette be a Riesz-függvényt és bátyjával együtt bebizonyította az azóta Riesz testvérek tétele néven ismert állítást. 1930 után érdeklődése a potenciálelmélet és a parciális differenciálegyenletek elmélete felé fordult. Az 1940-es, 1950-es években Riesz a Clifford-algebrákon dolgozott.
Kovács I. Gábor: Magyarországi zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok sorsa a holokauszt erőterében 1930-tól 1945-ig (cikk), 2015. Kovács I. Gábor (szerk): Diszkrimináció, emancipáció, asszimiláció. Magyarországi egyetemi tanárok adattára I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Történeti elitkutatások – Historical Elite Research. Budapest, Eötvös kiadó: 2012. p. 172 alapján
A magyarországi Raoul Wallenberg Egyesület több évtizede rendez holokauszttal kapcsolatos vetélkedőket a magyarországi középiskolás diákok számára. 10 évvel ezelőtt még a „Régen volt, hogy is volt?” néven futott. Körülbelül 5 évvel ezelőtt áttértek a konkrétabb a „Wallenberg nyomán” elnevezésre.
Jómagam sokáig nem tudtam ennek a vetélkedőnek a létezéséről, pedig történelem tanárként mindig motiváltam a diákjaimat, hogy versenyeken induljanak. Egyszer a győri regionális fordulóra kísértem el iskolánk egy csapatát, amit nem én indítottam, de a felkészítő kolléganő nem tudott elmenni és megkért, hogy helyettesítsem. Így indult az „én történetem”.
A 2010-es évek közepén éppen egy nagyon elhivatott, szorgalmas osztályban tanítottam történelmet. A 10. évfolyam vége felé szóltam a diákoknak, hogy meghirdették a „Wallenberg nyomán” c. versenyt, izgalmasnak ígérkezik és sok kreativitást igényel. Három tanuló jelentkezett: Felhalmi Luca, Mester Norbert és Pollreisz Marcell. „Időutazóknak” nevezték el magukat. 2017. júniusban már ismert volt néhány előzetes feladat. Például helyi zsidó emlékhelyeket kellett felkeresni, lefotózni, illetve bármilyen, a zsidó kultúrával kapcsolatos dologról, eseményről lehetett, sőt kellett is a diákok körében kedvelt facebook-on posztolni. Diákjaim nem késlekedtek, hatalmas lendülettel vetették bele magukat a megvalósításba. Zsinagógákat, emléktáblákat fényképeztek és zsidó temetőkbe látogattak el, nemcsak Győrben, hanem a város környékén is. Többször Budapestre is ellátogattak, ill. a családi nyaralás alatt is a zsidó emlékeket keresték, holott tudomásom szerint egyikük sem tartozott az izraelita közösséghez.
Az egyik fontos feladat interjú készítése volt egy holokauszt-túlélővel vagy olyan személlyel, aki embermentő volt. Nekünk mindegyik sikerült. Egy rokonom ajánlotta Sági Pálné, Kati nénit Celldömölkről, aki már elmúlt 90 éves, de szellemi frissességnek örvendett. Elutaztunk hozzá, és megcsináltuk az interjút. Ugyanakkor segítséget kértünk Villányi Tibor úrtól, a győri zsidó hitközség elnökétől. Ezzel elindult egy másik szála a történetnek. Villányi úr a közeli Kimlére kalauzolt bennünket, ahol megismerkedtünk a Láber családdal, akiknek az ősei zsidó fiatalokat bújtattak a vészkorszakban. Mindegyik történet mély benyomást tett ránk. A fiatalokat lenyűgözte Kati néni élni akarása és a kimlei család hősiessége. Remek interjúk születtek, amiket a Wallenberg-versenyen, de iskolai megemlékezéseken is előadtunk.
A csapat szorgalmasan készült a regionális fordulóra, amit 2017. novemberben megnyertünk Nagymegyeren (Szlovákia), az első olyan regionális döntőben, amit határainkon kívül tartottak. Két hónappal később Budapesten volt az országos döntő, amire egy speciális feladatot is kaptunk. Egy fogalmat kellett előadniuk a diákoknak, 2 másik csapattal együttműködve. A fogalomra magára már nem emlékszem, de nagyszerű volt együttműködni a vajdasági (Szerbia) és a nagyszalontai csapattal. Árnyjátékot adtunk elő, nagyon ügyesek voltak a fiatalok!
Az „időutazók”: Pollreisz Marcell, Mester Norbert, Felhalmi Luca és Dr Tar Attila, tanár (bj), 2017-18
A Külügyminisztérium budapesti Bem téri épületében a csapat sorra vette az akadályokat és végül holtversenyben a 3. helyre futott be! Nagyon boldogok voltunk, pláne, amikor megtudtuk, hogy a díjunk egy felvidéki utazás lesz. (Erre az utazásra 2018. júniusban került sor).
Egy évvel később az „Időutazók” csapat ismét indulni akart a megmérettetésen és én nem mondtam ellent. Immár egy évvel érettebben, tanultabban álltak hozzá a feladatnak. A regionális döntőt magabiztosan nyertük Veszprémben 2018. őszén. Előzetes feladatként ismét filmet kellett csinálni egy embermentőtől. Ez alkalommal Apor Vilmos győri püspökről készült kisfilm. Ellátogattunk a győri Szent László Látogatóközpontba, ahol Kovács Renátó vezetett végi bennünket az Apor Vilmos kiállításon.
A döntőre szokás szerint most is a Külügyminisztériumban került sor, előtte délután a szervezők lehetővé tették a Dohány utcai zsinagóga meglátogatását csakúgy, mint előző évben. Itt jegyzem meg, hogy diákjaim a vetélkedők segítségével jutottak el Európa legnagyobb zsinagógájába (Dohány utca) vagy éppen a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba. A második kísérletünk már nem sikerült olyan jól a versenyen, most 6. helyet szereztünk, de nem a helyezés, hanem a részvétel, a programok és a közösség volt a lényeg.
2019-ben a „nyerő” csapatomtól búcsút kellett vennem, mert elballagtak az iskolából. Mindenképpen úgy terveztem, hogy kihagyok egy-két évet, de a koronavírus-járvány miatt ez végül 3 év szünet lett. A 2021/2022. évi Wallenberg nyomán versenyre viszont ismét sikerült három elszánt és tapasztalt versenyzőt szereznem. Iskolánk 10.K osztályából Erdős Blanka, Pálfi Tünde és Vida Virág vállalták az indulást. A „Győri Triumvirátus” nevet választották.
Megint Villányi Tibor úrtól kértünk segítséget. Ő ajánlotta a győri és Győr környéki zsidó temetők felkeresését. Mondván, hogy holokauszt-túlélő már alig akad. Így aztán egy viharos január végi délutánon felkerekedtünk és több helyszínt is körbejártunk. Megnéztük a győri zsinagóga udvarán a gyermek áldozatok emlékművét, kilátogattunk a győr-szigeti zsidó temetőbe, a megnéztük a pannonhalmi zsinagógát, a győrasszonyfai zsidó temetőt és a költő Radnóti Miklós abdai emlékhelyét. A lányok remek filmet készítettek a látottakból, amit a 2022. február 21-i veszprémi regionális fordulóban mutattunk be. Sok más feladat is következett még aznap, és estére kiderült, hogy másodikak lettünk, ami döntőbe jutást jelentett.
A „Győri Triumvirátus” csapata: Vida Virág, Erdős Blanka, Dr Tar Attila, tanár, és Pálfi Tünde (bj), 2022
A döntőre Budapesten, Terézváros és Erzsébetváros határán az Avilai Nagy Szent Teréz templom plébániáján került sor. 10 csapat vetélkedett egymással, több körből állt most is a verseny. Diákjaim nagyon készültek az „élő” produkcióra: Szenes Hanna (a holokauszt egyik hősi alakja) életéből egy időszak dramatizált bemutatására. Ezen kívül volt több feladatlap, belvárosi séta, ill. az Erzsébetvárosi Zsidó Történelmi Tár megtekintése. Mind nagyon érdekes és elgondolkodtató program, persze legjobban az élőben előadott produkció miatt izgultunk.
Nagyon azért nem kellett izgulni, a drámaprodukció is jól sikerült, de a többiek előadása is lenyűgöző volt. Így aztán nagyon szoros lett a verseny. A végén csak 1-2 pont volt az élen végzett csapatok között. Mi a 4. helyre futottunk be. Összességében boldogok voltunk, ez is igen jó eredménynek számít. A külföldi utazásról most lemaradtunk, de értékes könyvjutalomban részesültünk.
Igazából nem a díjakért csináltuk, és nem ezért csinálom. A diákok a plusz tudás megszerzése és a tapasztalatszerzés miatt vágtak bele ezekbe a versenyekbe. Korábban keveset tudtak a magyar zsidóságról, ill. a holokausztról, most már jóval többet. Sokkal érzékenyebbek lettek a téma iránt, és tudásukat készek megosztani kortásaikkal, osztálytársaikkal. Én, mint felkészítő tanár örülök, hogy diákjaim tudásban és tapasztalatban gyarapodnak, valamint életre szóló élményeket szereznek. Közben találkozom a tanár kollégákkal, valamint a verseny elhivatott szervezőivel, és megbeszéljük, hogy ha nem jön közbe újabb világjárvány, akkor jövőre is találkozunk.
Közzétette: Dr. Tar Attila Szilárd, tanár, Győri SZC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium
„Wallenberg nyomán” verseny, „Hogyan is maradtam meg” kisfilm, kiállítások
Örömmel olvastuk a győri Pattantyús-Ábrahám Géza Technikumtól a közelmúltban kapott információs anyagban, hogy a fiatalok, legalább is egy részük, törekszik arra, hogy ne feledjünk.
Meséld el fiaidnak, meséljék el mindenki fiainak.
A felnővő ifjú generációknak ismerni kell az ország és a világ történelmi traumáit, kudarcait és bűneit, akárcsak nagyszerű tetteit, kiemelkedő sikereit is.
Sok más mellett emlékezniük kell, hogy mi is történt 1944-ben, hogy zajlott le a zsidóság szörnyű tragédiája, a holokauszt és hogy az embertelenség közepette is bátran felléptek embermentők Győrben, Magyarországon és a nagyvilágban.
E témakörben rendezik meg évente az országos „Raul Wallenberg nyomán” középiskolai tanulmányi versenyt.
Örömteli, hogy győri iskolák is eredményesen vesznek részt ezen a megmérettetésen, amelynek többek között a Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum diákjai is évek óta aktív szereplői.
2017-ben az iskola 3 fős diákcsapata Kazóné Kardos Melinda történelem tanárnő vezetésével eljutott a veszprémi területi döntőbe. A holokauszt és az embermentés témakörein kívül az antiszemitizmus, a tolerancia, a rasszizmus és az idegengyűlölet kérdéseivel foglalkoztak a diákok. Sokrétű feladatokat teljesítettek: a verseny előtt egy közösségi oldalon profilt kellett létrehozniuk, ahol képeket és bejegyzéseket tettek közzé a Pattantyús-Ábrahám Imrével, a győri Wagon- és gépgyár egyik vezetőjével kapcsolatosan, akit a Yad Vashem a „Világ Igazai” között tart számon. A Haász Bence, Horváth Tamás, Jakus Márk összetételű csapat nagy sikert ért el többek között egy ötperces filmmel, amelyet a 85 éves holokauszt-túlélőről, Stern Joli néniről készítettek „Hogy is maradtam meg” címmel.
A csapat, Haász Bence, Horváth Tamás és Jakus Márk, 2017 és 2018
2018-ban, ezúttal az embermentő Pattantyús-Ábrahám Imréről elnevezett csapat változatlan felállásban jutott el a budapesti döntőbe. A 86 induló között megjelentek csapatok szomszédos országokból is, így Szlovákiából, Romániából és Szerbiából. Facebook-profilt kellett létrehozniuk, ahol képeket és bejegyzéseket kellett közzétenni egészen a verseny döntőjének időpontjáig. A győri csapatnak feladatokat kellett megoldani a roma holokauszt győri vonatkozásairól is. A végső megmérettetésre a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központban került sor, ahol is többek között tesztet kellett kitölteni a központ kiállításáról, majd egy kvíz következett a holokauszt és embermentés témakörében. Ezután a résztvevők látogatást tettek a Dohány utcai zsinagógában.
A Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum az elmúlt időszakban számos, a tárgykörbe tartozó kiállítást is szervezett.
2017-ben mutatták be a technikumban a „Felfedezők, Tudósok, Mágusok – magyar találmányok” című kiállítást a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely segítségével és az iskola tanárainak magángyűjteményeiből. A tárlat zsidó származású magyar feltalálókat és tudósokat mutatott be, akik jelentősen hozzájárultak egy-egy tudományterület fejlődéséhez. Többek között Richter Gedeonnak a gyógyszeriparban betöltött szerepét, Szilárd Leónak és Teller Edének a fizikában meghatározó jelenlétét és számos más neves tudós munkásságát ismerhették meg a látogatók, emellett a művészetek világába is betekinthettek Robert Capa fotóművész munkáin keresztül, sőt bemutatásra került Harry Houdini szabadulóművész és Gross Rezső (Rodolfo) bűvész is. A kiállítás anyagát archív filmfelvételek színesítették. Két hét alatt közel 500 győri diák látogatta meg a kiállítást.
Képek a„Felfedezők, Tudósok, Mágusok – magyar találmányok” kiállításról, 2017
2018-ban 600 diák vett részt történelmi időutazáson “A megtévesztés állama: a náci propaganda hatalma” című kiállítás keretében, melyet ismét csak a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely anyagaiból állítottak össze, ugyancsak Kazóné Kardos Melinda történelem tanárnő vezetésével. Az ez alkalommal megszervezett rendhagyó történelem oktatás keretében a tanulók egykori náci propaganda plakátokat néztek végig. Majd feladatlapokat töltöttek ki, illetve kísérleti jelleggel “tömegmanipulációt követtek el”, azt az abszurd tételt “bizonyítandó”, hogy az embereknek félniük kell a – nem létező – marslakóktól.
A rendhagyó történelem órára a technikum saját diákjain túl tanulók érkeztek a győri Krúdy Gyula Technikumból, a Gárdonyi Géza és a Kölcsey Ferenc általános iskolákból, valamint Győrújbarátról és Ikrényből is. Ellátogatott a kiállításra tíz történelem szakos tanár is győri és környéki iskolákból.
Képek a “A megtévesztés állama: a náci propaganda hatalma” című kiállításról, 2018
Hogy tetszett a diákoknak a különleges óra? Így nyilatkoztak erről a győri Kisalföld című napilapnak: „Olyan volt, mintha óriási történelemkönyvet lapoztunk volna”.
2019-ben szervezte Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum a „Ha az lehetek, aki vagyok” című Anne Frank emlékkiállítást. A kiállítás anyagát az amszterdami Anne Frank Ház bocsátotta rendelkezésre. Három hét alatt Győrből és környékről közel 900 diák és 27 tanár látta ezt a kiállítást, melynek célja az volt, hogy a fiatalok könnyebben felismerjék a diszkrimináció és a kirekesztés veszélyeit, többet megtudjanak az emberi jogokról, megtanulják értékelni a demokráciát, és egy befogadó, toleráns, multikulturális társadalom fő vonásait.
„Ha az lehetek, aki vagyok” című Anne Frank emlékkiállítás szórólapja, 2019
Szívet melengető és bátorító, hogy vállalkozó tanárok és nyitott szívű és agyú diákok befogadóak olyan „nehéz témák” iránt, mint a kirekesztés, a fajgyűlölet, a másság elutasítása, antiszemitizmus, ugyanakkor az ezen jelenségek elleni felelős fellépés, sőt ennek jegyében akár az önfeláldozás is. Csak a történelmi ismeretek bővítése, az egyén és a tömeg történelmi választási lehetőségének és felelősségének a felismerése és elfogadása vezethet fokozatosan az oly annyira óhajtott társadalmi békés egymás mellett élés felé.
Kazóné Kardos Melinda történelem tanárnő közlése alapján
A Stolpersteine, azaz a botlatókövek a Wikipedia meghatározása szerint:
„Günter Demnig német szobrász alkotásai; a nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet.”
Győrben a Spitzer család rakatta le az első köveket 2016-ban. A MAZSIKE karolta fel az ügyet, a költségek egy részét állta is állami támogatásból, illetve megszervezte Demnig úr útját. 2019-ben a Spiegel, Winkler, Klein (Quittner) és Adler családok is köveket helyeztettek el a városban. A Neuwirth család emlékkövei még elhelyezésre várnak.
2019 szeptemberéig Magyarországon összesen 446 botlatókövet raktak le, ebből 150-et Budapesten.
A családjára történő emlékezéskor és az emlékövek elhelyezésekor Spitzer Olga így érzett: „Nem volt könnyű a döntés, mert féltem, de a dac nagyobb volt bennem, mint az antiszemitizmus miatti félelem.”
Az következő linken található információ a Magyarországon letett botlatókövekről: https://mazsike.hu/projektek/botlatokovek/ A (nem teljesen naprakész) térképen megtekinthetők a győri kövek is.
Aki ma emlékkövet szeretne elhelyeztetni, forduljon a MAZSIKE-hez. Át kell tudni adni a standardizált felirathoz szükséges összes adatot, beleértve az áldozat utolsó szabadon választott lakóhelyét. Ezeket kell elküldeni a mazsike@gmail.com címre bármilyen tisztázandó kérdéssel együtt.
Szembenézés a 20. századdal a magyar-osztrák határvidéken
Frank N. Schubert könyve
Miről szól a könyv?
Hogyan emlékezünk a múltra? Mit választunk az emlékezéshez? És ami ugyanilyen fontos, mit töröltek ki a közemlékezetből? Hol találjuk ezeket a törléseket, a 20. századot meghatározó, sorsfordító események “elfelejtett” maradványait? A múlt nem múlt el (The Past is not Past) azt vizsgálja, hogy a magyarok és az osztrákok a közös határ két oldalán hogyan emlékeznek, torzítanak, felejtenek és hagyják figyelmen kívül az általában borzalmas évszázadot meghatározó sorsfordító eseményeket.
Ezen epizódok és fejlemények közé tartozik az első világháború, a Habsburg-birodalom összeomlása és a háború utáni politikai instabilitás, a trianoni békeszerződés, a második világháború és a holokauszt, a német nemzetiségűek kitelepítése, a vasfüggöny és az 1956-os forradalom, a szovjeturalom vége, valamint az 1989 utáni migrációs válság. A könyv – amely részben útikalauz, részben társadalomtörténet, részben emlékirat – ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
Alapjául tizenöt évnyi határvidék-járás, Győrből, a régió legnagyobb városából, a szerző otthonából induló utazások, valamint publikált források és a lakosokkal folytatott beszélgetések szolgáltak.
Tizenöt térkép és több mint 140 illusztráció segíti az olvasót a válaszok megtalálásában.
Mick Schubert könyvének két fejezetét ismerhettem meg megjelenése előtt. A „Győr – a csodák csodája” és az „1944 utóhatása” címűeket. Letehetetlen olvasmány. Mick olyan szempontokat vet fel, olyan ismereteket oszt meg az olvasóval, amelyek számomra, öreg győri számára is meglepőek és-vagy ismeretlenek voltak. Végigvezet minket, némi iróniával kommentálva, számos jól ismert győri látnivaló fordulatos és gyakran sokkoló átváltozásán a 20. század elejétől napjainkig.
Rámutat arra, hogy a közelmúlt és a jelen embere hogyan próbálja eltussolni, megtagadni a múltat, egyoldalúan beállítani a mindenkori igazságot, elfelejteni és elfelejtetni többek között a zsidók elpusztításában játszott dicstelen-bűnös szerepeket és személyeket. Mick szinte minden oldalon jelzi, hogy a múlt mindig visszaköszön, az áldozatok és üldözőik, valamint leszármazottjaik sorsa így vagy úgy összefonódik. Némi megbékélés csak a tényleges igazság feltárása útján lehetséges.
Igen, a múlt nem múlt el és bizony újra ismétlődhet, ha nem vigyázunk. Egymásra. (A honlap szerk.)
Az idézet
Mick egyetértésével néhány bekezdést teszek közzé a Révai Gimnáziummal kapcsolatban, mely szíven ütött, mint hajdani révaist. Négy évet jártam a gimnáziumba, hajdani osztályom azóta is ötévente találkozik. Eddig soha nem hallottam, hogy az iskolaépület egy része milyen dicstelen szerepet játszott 1944-ben a vegyes házasságban élt, zsidó-keresztény, győri házaspárok tragikus sorsában. Fel kellene tárni e lesújtó történelmi momentum minden részletét, bár az érintettek megrendítő sorsán ez már semmit nem változtat. A könyv hatása alatt magam is megpróbáltam kezdeti szerény lépéseket tenni a kérdés kezdeti tisztázására és győri levéltári forrásból azt tudtam meg, hogy a megyei nyilas főispáni iratok több tucat kérvényt tartalmaznak a Révai gimnáziumban őrzött vegyes házaspároktól, ami csak megerősíti a könyv állítását.
E könyv megállapításai, no meg saját tapasztalataim alapján üzenem, Mick, igazad van, a múlt ma is itt járkál közöttünk. Mindnyájunknak szembe kell nézni vele valahára. (A honlap szerk.)
Idézet a 7. fejezetből: Győr – a csodák csodája
“…
A liget nyugati oldalán található Révai Miklós Gimnázium a háború elején a vasútállomás közelsége miatt katonai kórházként szolgált. Iskolaként az 1942–1943-as tanévben is tovább működött, amikor a zsidó tanulókat tömegesen elbocsátották. Az épület túlélte a háborús időszak légitámadásait, noha jelentős károkat szenvedett. A háború végén az orosz megszállók szintén kórházként használták.
Amikor 1944 májusában létrehozták a gettót a Győrsziget városrészben, a Rába és a Rábca torkolata által közrezárt területen, ahol három zsidó imaház is volt, a Révai Gimnázium épületének egy része lett a „vegyes” gettó, ahova a zsidó-árja párokat zárták, akik mintegy harminc-negyven főt számláltak. Ők hosszabb ideig életben maradtak, mint a „sima” gettó lakói. Kis híján sikerült átvészelniük az egész háborút, azonban 1945. március 26. éjszakáján, kilenc óra körül a Mosoni-Dunához vitték, amit egyes helyiek úgy aposztrofáltak, hogy a „mozgó gettó” –, majd a Medve hídról (ma Széchenyi híd) a folyóba lőtték őket. Mindössze néhány órával később megérkeztek a szovjet csapatok. [1]
[1]A „mozgó gettót” nem szabad összetéveszteni az „úszó gettóval”. Utóbbi névvel az 1938-as Anschluss (Ausztria és Csehszlovákia németek általi megszállása) nyomán Ausztriából keletre menekülő több mint 3000 zsidót szállító hajókat illették. A hajók olyan helyeken vesztegeltek, mint Ásványráró (néha hónapokig), mielőtt a menekülteknek megengedték volna, hogy kiszálljanak.
A Révai Gimnáziumon nem látható semmilyen jelzés a háború idején betöltött szerepére vagy az elhurcolt személyek sorsára vonatkozóan. A gyilkosságok helyszínén sincs jelzés, sem a hídon, sem a folyó mentén. Látszólag csak az áldozatok hozzávetőleges száma ismert. És bár erre a katasztrófára semmilyen jelzés nem utal, az iskolával szemközti parkban, az újonnan ültetett fákkal szemben van két, a talajba állított márványtábla – mindkettő magának az épületnek a húsz méteres körzetében. Az egyiket a helyi földgázszolgáltató 2009-ben állította annak örömére, hogy ügyfeleik száma elérte a 800 ezret. A másikat a Lions Club International tagjai helyezték el a 2015-ben Győrben tartott nemzetközi kongresszusuk emlékére. Ami a nyilasok által elkövetett vérontás áldozatait illeti, ennyi erővel soha nem is létezhettek volna – és gyilkosaik sem. Nincs az az érzésük, hogy valami hiányzik. [2]
[2] A Révai Gimnáziumban fogvatartottak lemészárlását ténylegesen megemlíti az Apor Vilmos püspök életéről szóló kiállítás szövege, amelyet a püspöki palotában rendeztek be. Randolph Braham „A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája” c. művének (I. kötet, 482. o.) megfogalmazását közvetlenül átvéve, a kiállítás a bebörtönzésük helyszínét „egy győri iskolaépületként” határozza meg, de ezt nem pontosítja.
…”
A magyar és az angol kiadás várhatóan együtt jelenik meg a magyarországi Holokauszt Emlékközpont – Holocaust Memorial Center (HDKE) gondozásában még ez év folyamán.
Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb náci megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. évi felszabadításának évfordulója.
Örömmel tesszük közzé annak a beszélgetésnek a rövid összefoglalóját, melyet Villányi Tiborral, a Győri Zsidó Hitközség elnökével folytattunk 2022. januárjának első napjaiban. Azt az általános kérdést tettünk fel, hogy Tibor hogyan látja a győri zsidó közösség múltját, jelenét és jövőjét. Válasza az alábbi.
A győri zsidóság múltja és jelene
A győri zsidó közösség jelenéről nem sok jót tudok mondani. A hitélet minimálisra zsugorodott, miközben számomra ez a legfontosabb fokmérője a zsidó élet meglétének. Sajnos a holokauszt következményeként ez jellemző sok vidéki hitközségre. A Győri Hitközség és Zsinagóga udvarán felállítottunk egy emlékoszlopot az elhurcolt és megölt 400 győri és Győr környéki gyermekáldozat nevével. Mind 14 év alattiak voltak. Ők és a meg nem született utódaik lennének most egy klasszikusan működő hitközség tagsága.
Ennek ellenére rengeteg teendőm van és mindent, amit teszek, azért teszem, hogy ne tűnjön el nyomtalanul a hajdan jelentős közösség nagy hagyománya. Őseink kiemelkedő szerepet játszottak Győr iparosodásában, gondoljunk csak Léderer Ágostonra és társaira, akik nagyon sikeresen működő gyárak alapító tulajdonosai és a győri közélet kiemelkedő szereplői voltak. Működésük nyomán Győr komoly iparvárossá fejlődött, kezdve a malomipartól a Vagongyárig, a Szeszgyárig, a város villamosításáig, a textilgyárak sokaságáig, a növényolajgyárak és még számos más üzem létrehozásáig. Ezek a gyárak és üzemek a 19. század vége óta győri polgárok tízezreinek adnak munkát és megélhetési lehetőséget.
Csak az én elnökségi időszakomban több mint száz személyt temettünk el a szigeti temetőben. Ugyanakkor, ez idő alatt alig született Győrben zsidó kisgyermek. Tehát az 1944-ben történt tömeggyilkosággal elindult zsugorodási folyamat, melyet a további elvándorlás csak erősített, megállíthatatlanul folytatódik.
A közösségi ügyek iránti, a vallási életen túlnyúló érdeklődés szintje is rendkívül alacsony. Sajnos, ez már a pusztulást túlélő generációra is jellemző volt, sajnálatosan éppen ők adták, sőt ajándékozták el a Zsinagóga épületét és a Menházat is. Ez utóbbit már visszavásárolta a hitközség a várostól. Az erősen leromlott állapotú épületet sikerült részben felújítani. Földszintjén létrehoztunk egy zsidó vallás-, és helytörténeti kiállítást és egy holokauszt emlékszobát. Az egyik teremben egykori győri családok tablói kaptak helyet. 80 férőhelyes színháztermet is berendeztünk, ami kulturális rendezvényekre alkalmas. Mindezzel célunk az ismeretterjesztés, az emlékezés és emlékeztetés.
Tehát a nagy Zsinagóga már nincs tulajdonunkban, csak egy imatermet használhatunk. Itt tartjuk a szombat fogadását és ünnepeinket. Van előimádkozónk, és kéthetente rabbi jön Budapestről a szombat megtartására és tanításra. 2021 augusztusában a Széchenyi István Egyetemmel karöltve egy szép ünnepség keretében, méltó módon emlékeztünk meg a Zsinagóga 150 + 1 éve történt felszentelésének évfordulójáról. A rendezvényt egy évvel el kellett halasztanunk a Covid járvány kitörése miatt.
Számomra nagyon fontos, hogy ami most megvan, az maradjon is meg. Ennek érdekében ápolom a hitközség kapcsolatait Győr város vezetésével és a kormány megfelelő szerveivel is.
A 2024-re tervezett világtalálkozó
A találkozó megszervezését elvileg támogatom és annak céljaira biztosítom a zsidó intézmények, mint az imaterem, a Menház és a temető látogathatóságát. A rendezvényeken természetesen ott leszek.(Megjegyzés – KP: az Egyetem már engedélyezte nagy Zsinagóga igénybevételét a tervezett események egyik helyszíneként.)
A kezdeményezés nemzetközi jellege is dicséretes, azonban sajnos a tapasztalatom a külföldre került győri túlélők és leszármazottaik kapcsán nem túl pozitív. Néhány éve megpróbálkoztam a külföldi érdeklődés felkeltésével Győr irányában az Új Kelet-ben közzétett közleményekkel, azonban semmilyen reakció sem volt. Sokaknak fekszik felmenője a nagy munkával rendbehozott és folyamatosan karbantartott temetőben, de nagyon sokan a külföldön élők közül, bár időnként meglátogatják a sírokat, nem gondolnak arra, hogy a temetőt fenn is kell tartani, a sírokat ápolni kell. Ez szomorú. Meg kell érteni, hogy a jelentős munkálatok fedezetéül – miután a magyar állam nem finanszírozza a temető karbantartását – az élő hozzátartozóknak rendszeresen fizetni kellene az éves temető fenntartási díját, amely nem nagy összeg. 2022. január 1-től egyes sírra 5.000 Ft, dupla sírra 10.000 Ft. Itt kell megjegyeznem, hogy ez az összeg egy általános temetőfenntartási díj, nem az egyes sírkövek javítási költsége. Az elmúlt két évben hatszáz élő hozzátartozó nélküli, kidőlt sírkövet állíttattunk fel kegyeleti és balesetelhárítási okokból, nagy anyagi ráfordítással.
Kapcsolatban vagyunk a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetével, és az általuk nyújtott pályázat jóvoltából felújításra került 18 első világháborús hősi halott síremléke.
Tervek a jövőre
Nem látok a jövőbe.
Természetesen folytatjuk eddigi munkánkat, mint a hitélet szervezése, a temető karbantartása, a Menház üzemeltetése és Győr kulturális életében történő részvételünk biztosítása.
Terveim között szerepel a győri zsidóságra vonatkozó interaktív adatbázis létrehozása és a szükséges számítógépes háttér kialakítása a Menház alagsorában, melyet teljesen fel kell újítani. Mindez rengeteg pénzt fog felemészteni. Ehhez kormányzati segítséget is kértem. A győri Múzeum vállalná a már nálunk kialakított zsidó helytörténeti gyűjtemény új, modern szekciójának későbbi üzemeltetését.
Alkalmi kiállításokat is szervezünk, így például a Múzeum által biztosított lehetőséggel élve, a közeljövőben a zsidó esküvőről fogunk kiállítást bemutatni.
Ahogy a már két éve tartó járvány lecseng és a helyzet normalizálódik, újra elindítjuk a Győri Zsidó Szabadegyetem előadássorozatát is.
Összefoglalásul annyit, hogy a jelenlegi nehéz helyzet ellenére működünk, magam is, mint mondtam, aktívan működöm, igyekszem terveimet szép sorban, a lehetőségek keretei között teljesíteni, annak érdekében, hogy a zsidóság nyomai megmaradjanak e nagyhagyományú, szép, történelmi város életében.
Eddig Tibor válasza, amit nagyon köszönünk. Igen bizakodunk, hogy a világégés 80. évfordulójának emlékére 2024 júliusában tervezett és már előkészület alatt álló nemzetközi találkozó remélt sikere kedvezően befolyásolja a győri és Győrhöz kötődő zsidóság hagyományainak ápolását és hozzá fog járulni a győri zsidó közösségi élet gazdagodásához.
Szunyogh Szabolcs 1950-ben született Budapesten. Tanárként végzett, de elsősorban újságíróként, lapszerkesztőként, rádiósként dolgozott. Ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek, hangjátékok szerzőjeként is ismert. Ma a Klubrádió munkatársa. Munkájáért többek között Radnóti-díjjal és Várhegyi György-díjjal tüntették ki. (A „Magyar menóra” c. könyv fülszövege)
A GYŐRI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE
1490-ben Győrből Sopronba költözött egy Simon nevű zsidó, ez a legrégibb adatunk a győri zsidóságról. A XVIII. századból egy városi határozat sajátos módon értesíti az utókort a zsidók létezéséről: 1748-ban úgy döntött a magisztrátus, hogy kiűzi a zsidókat. A győri zsidókról a középkor után az első komolyabb létszámú közösségre utaló híradás 1795-ből származik: ekkor építették meg az első imaházat Győr-Szigetben. Az első rabbi, akiről tudunk, Schick Ábrahám volt, ő 1803–18 között szolgált Győrben rabbiként.
A szabadságharc idején a győri zsidók Klapka György seregében harcoltak, ezért az osztrákok megsarcolták a hitközséget, a rabbit letartóztatták, egy fiút pedig kivégeztek. 1851-ben a győri és győr-szigeti zsidók közös hitközséget hoztak létre, ugyanebben az évben alapították az iskolát. (1864-től kezdve magyar nyelven folyt a tanítás.) 1866-ban írtak ki pályázatot egy korszerű zsinagógára, amely Benkó Károly és Fränkel (Fraenkel) Vilmos tervei szerint meg is épült, 1870. szeptember 15-én avatták fel. (A templomot 1925–26-ban Bachrach Arnold tervei szerint felújították, kibővítették.)
A nagy szakadás Győrt sem kerülte el: 1870-ben kiváltak a hagyományhű zsidók a reform iránt nyitott kongresszusi közösségből, és létrehozták az ortodox hitközséget.
A kongresszusi, tehát neológ hitközség viszont az ország egyik legfontosabb gyülekezetévé emelkedett. Elnöke Schreiber Ignác királyi tanácsos, a Vaskorona Rend lovagja, az osztrák–magyar bank alkormányzója. Ő hatalmas adományokkal támogatta nemcsak a szegény sorsú gyerekek tanulását, hanem a szegény sorsú tanítók megélhetését is. Ha egy kereskedő elszegényedett vagy csődbe ment, fordulhatott hozzá segítségért. Az ő támogatásából épült fel a zsidó öregek otthona, ahogy akkor nevezték, az Aggok Háza is. Az utódja egy orvos lett, név szerint Pfeiffer Fülöp, aki elődjéhez méltó filantróp tevékenységet végzett. Ettől kezdve (a holokausztig) hagyománnyá vált Győrött, hogy a hitközségi elnök személyes vagyonából is példamutató jótékony munkát végez.
Győrben rövidesen fellendítették az ipart a zsidók. Schlesinger Adolf szeszgyárat, Neubauer Károly gyufagyárat, Kohn Adolf növényolajgyárat, Back Hermann hengermalmot alapított, Keppich Illés pedig dunai gőzhajózási társaságot.
A hitközség hazafias gondolkodású volt, tagjai lelkesen vettek részt az 1. világháborúban, 85 fiatal életét is vesztette a győri hitközség tagjai közül.
A könyv számos zsidó emlékhelyet ismertet az országban
Egy ORZSE (=Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) hallgató (Lőrinczi Enikő) dolgozatában így számol be a zsinagóga történetéről: „A templomépülethez kapcsolódó iskolát már 1869. október 17-én megnyitották. A költségeket a hitközség az ülőhelyek örök áron való megvételéből, a hitközség tagjainak kamatmentes hiteléből és adományokból fedezte. 1927-ben egy téli templommal bővítették az épületet. A háború után a templom használaton kívül maradt, így állapota fokozatosan romlott. A zsinagóga 1968-ban állami, 1993-ban városi tulajdonba került. 2003-ban kezdődött meg teljes felújítása. A több mint 140 éves zsinagógát 2006 augusztusára sikerült újjávarázsolni. Az egykori győri zsinagóga ma múzeumépületként szolgál, illetve kulturális rendezvényeknek ad otthont. Központi terében és karzatain Vasilescu János műgyűjteménye állandó kiállításon tekinthető meg. Az egykori iskolai szárnyban a Zeneművészeti Főiskola kapott helyet. A holokauszt után a megfogyatkozott zsidó közösség ma már egy külön imatermet használ, amely a zsinagógával azonos épülettömbben található.”
Ma 1444 olyan magyar város és falu van, amelyben volt, de több mint hét évtizede nincs már zsidó hitközség. Győr szerencsére más helyzetben van, noha a holokauszt során tulajdonképpen a győri zsidóságot legyilkolták, mintegy ötezer embert. (A korábban 5700 lelket számláló győri hitközségből a háború után 780 maradt.)
A gettót a Sziget nevű városrészben alakították ki, innen a gyárvárosi nyomortelep barakkjaiba hajtották át a zsidókat, miközben megalázó és durva motozásnak vetették alá őket. Fontos megemlíteni, hogy a győri püspök, akit később részeg orosz katonák lőttek le, Apor Vilmos megpróbálta megakadályozni a deportálást és személyesen ment a nyomornegyedbe a zsidókért, de a csendőrök elkergették.
Magyarországon először Győrött emeltek gránittömböt a holokauszt során elhurcolt zsidó gyerekek emlékére. Mivel az egykori zsinagóga a Széchenyi István Egyetem kezelésébe került, itt, ennek az udvarán állított emléket 2007-ben az elhurcolt ötszáz gyereknek Schweitzer József főrabbi és Szekeres Tamás rektor. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület nevében öt botlatókövet helyeztek el 2016-ban elhurcolt győri zsidók emlékére.
Talán legigazabban azok a pedagógusok őrzik a mártírok emlékét, akik tanítványaik szívében emelnek emlékművet. Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium honlapján olvashatjuk például egy tizenegyedikes kislány megható sorait: „2015. április 16-án, a magyarországi holokauszt áldozatainak emléknapján Győrbe kirándultunk. A városban található zsinagógát és holokauszt emlékházat látogattuk meg. Az előbbiben meghallgatott érdekes előadásból átfogó képet kaptunk a magyarországi zsinagógák építészeti jellemzőiről és funkciójáról. Majd a felsőbb szinteken a holokauszt-túlélők és zsidó művészek festményeit tekinthettük meg. Ezután átsétáltunk a közelben található emlékmúzeumba, amely a háború alatt menedékként szolgált az üldözötteknek. Ma már a zsidó kultúra megismerésében segíti az odalátogatókat. Szó volt a vallási ünnepekről és hagyományokról, de az egyszerű mindennapokról is. A látogatás legemblematikusabb része számomra a holokauszt-emlékszoba volt, ahol az idegenvezető hölgy mesélt a családja által megélt borzalmakról. Nagyon köszönjük a lehetőséget, megindító és tanulságos út volt.”
A GYŐRI NEOLÓG ZSINAGÓGA
Az az épület, amely ma megtekinthető, és amelyik valamikor a győri zsinagóga volt, Győr Újváros nevű negyedében, a Petőfi téren, pontosabban a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt található. A historizmus és a szecesszió stílusjegyeit mutató zsinagóga részletes kiviteli terveit az Örömy, Hencz és Bergh nevű pesti cég dolgozta ki, a kivitelező Fränkel (Fraenkel) Vilmos bécsi építész volt, de igazi tervezőjének Benkó Károlyt tarthatjuk.
Ez egy nagyon impozáns épület. Külső mérete 22,25×35,30 méter.
A hatszáz négyszögöles telket 1866-ban vásárolta meg a hitközség, hogy ott iskolát és templomot építtessen. Összesen 33 pályamű érkezett a pályázatra, közülük Benkóét fogadták el. A költségeket közadakozásból és hitelből fedezték. Először – ez egy jellegzetes zsidó vonás –, az iskola készült el, és csak utána a templom.
A zsinagóga alaprajza téglalap alakú, de mivel a sarkokhoz tornyok illeszkednek, ezért végeredményben a központi tér nyolcszögre emlékeztet. A tornyokat és az imateret könnyű öntöttvas oszlopokra helyezett kupolák fedik, az ikerablakok ívelt záródásúak, a hatalmas rózsaablakon beömlő fény pedig emelkedetté varázsolja a templom belső terét. A kupola több, mint 33 méterre emelkedik az alapszint fölé. A frigyszekrény, a Tóra-fülke és előtte a bima – a neológ szokásoknak megfelelően – a templom keleti végén található. A frigyszekrény fölötti héber szöveg jelentése: „Íme, a Szövetség Ládája, az egész föld Uráé”. (Ez egy bibliai idézet, Józsua könyvének 3. fejezetéből, a 11. versből való.) A belső téren kétszintes, Dávid-csillagokkal díszített karzat fut körbe.
Ez az egyik első neológ zsinagógánk. A keresztény bazilikákra emlékeztet annyiban, hogy vertikalitása az ég felé törő vallásos érzületet fejezi ki, bár nem annyira egyértelműen, mint a budapesti neogótikus Frankel-zsinagóga. Az épület belső tere gazdagon díszített, külső képe pedig a hatalmas kupolával és a tornyok gömbsisakjaival a város egyik dísze.
Eredetileg négyszáz hívő számára volt a zsinagógában ülőhely, de az 1926-ban megkezdődött és 1927. november 20-án befejeződött felújítás során kibővítették a templomot. A háború után, 1946. március 15-én újraszentelték ugyan a zsinagógát, de a töredékére csökkent létszámú győri gyülekezet nem tudta sem megtölteni, sem fenntartani. Az iskolaszárnyakat már 1950-ben államosították, az épület maradék része pedig 1966-ban „ajándékozással” az állam tulajdonába került, a gabonaforgalmi vállalat irodái működtek itt, továbbá a tanács leselejtezett bútorainak raktára. 1973-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola megkapta az iskolaszárnyat. A Kossuth utcai szárnyban még működött a hitközség, és az emeleten volt egy imaterem is (mind a hitközség, mind az imaterem amai napon is működik – honlap szerkesztő). 1994-1999 között, részben Európai Unió támogatásával, sikerült felújítani az épületet, amely ha nem is ragyog teljes régi szépségében, de legalább nem romlik tovább. Jelenleg a Széchenyi Egyetem és a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum működteti, koncerteket rendeznek a kiváló akusztikájú imatérben.
Léderer Ágoston, közgazdász, vegyész, gyáralapító és műgyűjtő (Böhmisch-Leipa, Csehország, 1857 – Bécs,1936), a Győri Szeszgyár és Finomító Rt. (1890 eleje) és a győri Magyar Waggon- és Gépgyár megalapítója (1896), egyben a Monarchia legnagyobb műgyűjteményének tulajdonosa volt. Az Osztrák Vasúti Forgalmi Rt. és a Magyar Vasúti Forgalmi Rt.megalapítása is az ő nevéhez fűződik.
Egon Schiele: Léderer Ágoston
Oly sok minden kötötte Győrhöz, hogy esküvőjét Serena Pulitzerrel (Budapest, 1867 – Budapest, 1943) 1892-ben Győrben tartották meg. A szertartást a Dohány utcai zsinagóga főrabbija vezette. 1911-ben pedig családjával együtt Győrbe költözött, és megszerezte a magyar állampolgárságot. Az első világháború után visszaköltöztek Bécsbe. Bécsi lakásuk a Bartensteingasse 8. alatt volt, kastélyuk (Ledererschlössel) Wien-Weidlingauban.
Léderer a világháború során nagy összegekkel támogatta a menekülteket, szegényeket és a megsegítésükre létrehozott intézményeket. 1915-ben ő maga is alapítványt hozott létre rokkant katonák segítésére 200 000 koronás összeggel.
Nemcsak gyáralapító és műgyűjtő volt, de művészpártoló is. A család szoros baráti kapcsolatban állt a kor leghíresebb bécsi művészeivel, köztük Gustav Klimttel. Bécsi lakásuk egyik szobáját Klimt festményeinek szentelték. Klimt egész alakos képet festett a kor híres szépségének tartott Serenáról, de Serena édesanyjáról és lányáról, Elisabethről is. 1912-ben Klimt ajánlására Egon Schielét is megismerte a család, aki hosszabb időt töltött náluk Győrben. Schiele ezalatt több képet is festett a legfiatalabb fiúról, Erik Lédererről, de a ház uráról is ismert egy szép portréja. Ez alatt az idő alatt festette meg az akkor még álló győri Kecskelábú fahidat (az elpusztultnak vélt kép a véletlennek köszönhetően pár éve feltűnt).