Popper Vilma a 19-20. századi magyarországi irodalomtörténet alig ismert szereplője. Életéről sajnos csak foszlányok ismeretesek, a zsidósághoz való kötődéséről pedig még kevesebbet tudunk.
Írta: Polgár György
A termékeny irodalmár 1857. május 11-én született Győrött. Édesapja, Armin Popper az 1848-49-es szabadságharc oldalán küzdő osztrák önkéntesekből álló Bécsi Légióban szolgált. A felkelés leverése után Újvárosban telepedett le orvosként. Édesanyja, Josephine Leon szintén osztrák volt. Egy testvére volt, Helén Lujza. Győrött érettségizett. Orvos szeretett volna lenni, de akkoriban egy nő számára ez lehetetlen volt. Vilma anyanyelve a német, de kiválóan beszélt magyarul, angolul és franciául. Neveltetésében fontos szerepet kaptak a szabadságharc eszméi, amelyek nem egy munkájában is visszatükröződnek.
A zsinagóga közvetlen közelében, a mai Kossuth Lajos utca 14-ben laktak.
Angol és német nyelvtanárként helyezkedett el a Győri Királyi Felsőbb Leányiskolában (ma Kazinczy Ferenc Gimnázium), de édesapja praxisában is gyakran kisegített. Az első világháborúban – ekkor már ötvenhét éves– ápolónőnek jelentkezett és a leányiskolában berendezett katonai kórházban szolgált. Tagja volt a Győri Jótékony Nőegyletnek, alapítványt hozott létre a rászoruló diákok megsegítésére, felekezeti hovatartozás nélkül.
Popper Vilma soha nem ment férjhez. Élete utolsó évtizedeiben csöndesen, magányosan élt a szülői házban, testvére gyermekeivel és unokáival foglalkozott.
1944-ben, a nyilaskeresztes hatalomátvételt követően a Csillag-szanatóriumban talált rövid ideig menedéket, de az intézményt hamarosan bezárták. A város és környéke zsidóival együtt a győrszigeti gettóba kényszerítették, majd Auschwitzba deportálták. A nyolcvanhét esztendős asszony csodával határos módon túlélte az út borzalmait. A gázkamrában gyilkolták meg.
Német nyelven írt
Popper Vilma írásait németül vetette papírra. Tizenhat kötete közül mindössze három jelent meg magyarul. Eddig még senki nem vállalkozott a többi lefordítására. Minden bizonnyal ez lehet az oka annak, amiért kevéssé ismert a magyar irodalomért érdeklődők körében. Könyvei közül néhány angol nyelven is kiadásra került. Több írónkat fordította németre, többek között Mikszáth írásait. Ezért Ausztriában és Németországban a magyar irodalom nagyköveteként is számontartották. Külföldi szerzők írásait fordította magyarra.
Sokoldalú elbeszélő. Írt meséket, esszéket, karcolatokat, történelmi és egyéb tárgyú novellákat. Sok ismert kortárs íróval tartott fenn kapcsolatot, többek között Mikszáth Kálmánnal, Karinthy Frigyessel és Molnár Ferenccel. Szoros barátság fűzte a kor nevezetes színésznőjéhez, Jászai Marihoz is, akit még akkor ismert meg, amikor Jászai cselédlányként dolgozott a szomszédban. A híres művésznővel való találkozás emlékét őrzi Jászai Mari és a zöld pad című írása.
Első írói sikerét 1891-ben a Lipcsében kiadott Märchen und Geschichten für große und kleine Kinder (Mesék és történetek nagy- és kisgyermekeknek) kötetével érte el. Ettől kezdődően folyamatosan jelen volt a német irodalmi életben. Ez a műve magyarul Mesék és regék címen 1894-ben jelent meg, melynek szerzője „Vilma néni”. Nem ő, hanem Ágai Adolf, a nevezetes Borsszem Jankó című élclap alapítója fordította nyelvünkre és készített hozzá bevezetőt „Forgó bácsi” néven. A rövid mesék erkölcsi útmutatást adnak az olvasóközönségének: „Ezt a mesés-könyvet a gyermek önálló gondolkodásának fejlesztésére épp oly alkalmatosnak tartom, mint arra, hogy prédikálás nélkül terelje ébresztő lelkét a szépre és igazra” – írja Ágai.
Popper zsidósága egyáltalán nem tükröződik a történetekben. Sokkal inkább a keresztény többségi társadalom hagyományai jelennek meg, amire némely cím is utal, pl. Az első karácsonyfa, vagy a Mikulás. Ennek oka lehet talán, hogy asszimilálódott zsidó családból származott.
Második alkotását, az Altmodische Leute-t (Régimódi emberek) Drezdában adták ki ugyanabban az évben. Magyar változata, a Különös emberek öt évvel később került a hazai könyvpolcokra. Harmadik kötete a Neue Märchen und Geschichten az utolsó, ami magyarul is eljutott az olvasókhoz, Újabb mesék és regék címmel, 1900-ban.
Popper alapító tagja volt az 1909-ben létrehozott győri Kisfaludy Irodalmi Körnek, melynek célja „a magyar irodalom művelése, fejlesztése és terjesztése, a szépművészetek ápolása, felolvasások és ünnepélyek rendezése, valamint jelesebb irodalmi termékek kiadása által”. Ekkortól a győri lapok is publikálták írásait, melyeket azután irodalmi esteken olvastak fel. 1894 és 1920 között tagja volt a Verein der Schriftstellerinnen und Künstlerinnen Wien-nek (Írónők és Művésznők Egyesülete, Bécs) is, ahol szintén rendszeresen hangzottak el írásai. Históriáit az elsőrangú német szépirodalmi lapok szívesen közölték. Max Geißler, a kor egyik ismert német irodalomtudósa 1913-ban ugyan dicsérte novellisztikus tehetségét, de azt is hangsúlyozta, hogy Popper felismerte saját tehetségének határait.
1902-ben a Kossuth-centenáriumot egy, a szabadságharcról szóló ifjúsági regénnyel köszöntötte Die Fahne hoch! (Magasra a zászlót!) címen, majd írt egy életrajzi regényt Forstmayer Richárdról, a győri káptalan neves orgona- és csellóművészéről. 1926-ig gyakran jelentek meg magyarra fordított kisebb írásai helyi lapokban is, például a Győri Hírlap hasábjain. Ezek többnyire velős gondolatú rövid elbeszélések vagy Ezópusz stílusában megfogalmazott fabulák voltak.
Egyik jelentőségteljes novellája, az Ahasvér fiai is a Győri Hírlapban jelent meg. (Ahasverus, avagy a bolygó zsidó legendája egy középkori történet egy zsidó férfiról, akit Jézus Krisztus a Golgotára menet megátkozott, hogy életben maradjon az utolsó ítéletig. Ezért kénytelen vég nélkül a világban vándorolni.) Dr. Nagy Erzsébet, győri magyar-történelem szakos középiskolai tanár, helytörténész így ír erről a Popperól készített monográfiájában: „E rövid elbeszélés vallomás a hazaszeretetről és a kiközösítés fájdalmas élményéről. Az elbeszélés szereplői kiközösített emberek: egy nagybeteg cigány muzsikus és egy zsidó orvos. A haldokló így panaszolja el orvosának egy életen át hordott fájdalmát:
„Lássa doktor úr – szólt a cigány, mikor a vonó kiesett erőtlen kezéből – most már megkönnyebbültem. Öcséim ezeket a nótákat fogják fújni, ha majd temetnek, és az anyaföld befogadja megtért fiát. A halottnak megadják azt a földet, melyet az élőtől megtagadtak. Mi cigányok Ahasvér átkát viseljük, nekünk bolyonganunk kell, mindig csak bolyongunk, pihenés nélkül. Senki sem szereti forróbban a hazát, mint mi, senki sem énekli meg úgy az anyaföldet, amelyből egyetlen göröngy sem a miénk, mert mi nem vagyunk magyarok – csak cigányok…” „Öregem, ezt én is elmondhatom magamról” – szólt az orvos, én is Ahasvér átkát hordom, mert zsidó vagyok. Nekünk ugyan szabad a földért küzdenünk, véreznünk és meghalnunk, de azért mégis idegenek, mindig csak jöttment Ahasvér ivadékai maradunk.”
Műfordítással is foglalkozott.
A nácizmus előretörésével önálló kötete már nem jelenhetett meg. A hozzá hű Győri Hírlap álnéven helyet adott burkolt állatmeséinek, melyek mindegyikére a szellemes gúny, a térhódító nácizmus ostorozása a jellemző.
Szerény emlékek
Popper Vilma hagyatékának nem akadt megmentője.
A háború után, 1945-ben hazatért unokaöccse, dr. Korein Sándor, a Csillag-szanatórium egykori orvosa, egy fehér márvány emléktáblát helyezett el Popper Vilma volt lakóhelyének belső kapualjában. A Győri SZC Kossuth Lajos Technikum és Kollégium diákjai egy koszorú elhelyezésével és egy kis műsorral korábban minden évben megemlékeztek az írónőről az emléktáblánál. Az utóbbi években a bejutás leheltelenné vált, ezért ez a szép szokás elmaradt.
Mivel a rossz állapotban lévő, körülbelül 150 éves ház jelenleg felújítás alatt van, van remény arra, hogy nemsokára ismét lehetővé váljék a megemlékezés. Az emléktáblát átmenetileg leszerelték, a munkálatok befejeztével vissza fogják helyezni.
Petőcz Miklós irodalomtörténész és költő az alábbi, 1997-ben kelt versével így emlékezik meg a győri irónőról:
Popper Vilma! e név mintha
„De profundis” mélybe nyitna.
Gyermekszemmel látott arca
a gettószél s a kapuja
mintha tűnt titkot takarna…
.
Apja, míg a nemzet felkelt,
légiósként tett Bécsben rendet
s úgy állt a honvédséghez
sebészkése lett csak véres.
.
Többé Bécsbe vissza nem tért.
Maradt nálunk megtűrt vendég.
Orvos volt… s félholt a nemzet…
meg itt remélt több türelmet.
.
Így lett dráma lánya sorsa
Elnyelte gázkamrák korma.
Nyolcvanhat éves korában
a városházán én még láttam.
.
Házuk mellett állt egy zöld pad.
Kik látták, nem látják holnap.
Hol Jászaink kis cselédként
megvárta a játék végét.
.
s ezt a pár sort tollba mondta
Ő s Karsay Jolán és Flóra.
Mindkét játszótárs nagynéném
s rozsdás rézzé vált az élmény
S mert Két Kaszás menni késztet.
Ezt készítem a révésznek.
Dr. Nagy Erzsébet nem kis munkával 2006-ban összeállított egy hiánypótló monográfiát Popper Vilma a szelíd hangú írónő címmel, amivel méltó emléket állított a majdnem elfeledett zsidó írónőnek. Szerinte „Az igazi emlékápolást azonban az szolgálná, ha kiadásra kerülnének művei, s így gondolataival, szelíd emberségével jelen lenne az irodalomszeretők, az olvasók körében.”
Felhasznált források:
- A magyar irodalom győri nagykövete, Kisalföld, December 2, 2013
- Max Geißler: Führer durch die deutsche Literatur des 20. Jahrhunderts. Dunker, Weimar 1913
- Győri Legendák – Petőcz Miklós versei. Palatia Nyomda, Győr 1997
- Győri Életrajzi Lexikon, Győr Városi Könyvtár, 2020
- dr. Nagy Erzsébet: Popper Vilma, a szelíd hangú írónő, Győr, 2006
- Popper Vilma írónőre emlékeztek Győrben, Új Élet, 2013. december 15.
- Nagy Mária: 160 éve született Popper Vilma, a tragikus sorsú győri írónő, Győri szalon, 2017. május 11.
- Mazsihisz és jewishgyor website: Magyarországi zsidókért díj dr. Nagy Erzsébetnek-és-Harsányi-Lászlónak 2022. március 24. ; https://jewishgyor.org/2022/03/27/ez-az-onzetlen-asszony-nem-dijakert-dolgozik-hanem-embersegbol/ 2022. március 27
- Wikipedia
- Győri SZC Kossuth Lajos Technikum és Kollégium, Ladocsi-Tóth Mónika, szóbeli közlés, 2023. május 16