Jiddis humor és bölcsességek

Herman Lipót gondolatai szóban és rajzban – egy győri gyűjtőtől

Kis prológus

1884. április 24-én született Herman Lipót, aki a XX. század magyar művészetének kedvelt festőművésze és grafikusa volt. Életműve több mint négyezer festményt és húszezer grafikát ölel fel. 1972 július 1-én hunyt el.

A Herman család otthon jiddisül beszélt. A jiddis a középkori német nyelv héber, lengyel és orosz kifejezésekkel tarkított változata. Hermann Lipót előszeretettel írt rajzaira jiddisül szólásmondásokat, amelyek közül néhány itt látható.

Tizenegy rajz

„Ehrlich ist schwerlich”, a rímes mondás jelentése: nehéz út a becsület
útja, nehéz becsületesnek lenni, különösen kártyázás közben!
„An Jontef kenn man alles thon – noch Purim stellt sach eraus, wer e Asesponem wor”, jelentése a féktelen viselkedés következményeire utal: Purimkor mindent szabad csinálni, de az ünnep után kiderül, hogy ki a szemtelen pimasz.
„Wenn scheile, schon trefe”, azaz, ha (valami) kérdéses, akkor már nem kóser. Ez a kóser házvezetésen kívüli ügyes-bajos dolgokra is igaz.
„Besser e miess Weib für sich, als eine schöne für andere”, ami magyarul annyit jelent, hogy jobb egy rút asszony, aki az enyém, mint egy szép, aki a másé.
„Lieber e miesze Chasene, wie e schene Levaje”, tehát: inkább egy ronda esküvő, mint egy szép temetés – ha van választási lehetőség.
„Es gibt ka schlachten Bronfe, es gebt nur a besseren”, ez az optimista piások mondása, azaz nincs rossz pálinka, csak jobb.
„Geredt is geredt”, ami olyasmit jelent, hogy a duma, az duma, azaz üres locsogás.
„E schön Ponem is e halbe Nedan”, ami nagy férfiúi tapasztalatra vall, azaz egy szép arc, egy fél hozomány.
„Der rechter Loschen ist was man mit Tate  Mame redt”, azaz az igazi nyelv az, amit az ember a mamával és a papával beszél, ami a szülők iránti tiszteletet tükrözi.
„Man soll nicht erleben zu starben” – fanyar és abszurd tréfálkozás a halállal: csak azt ne éld meg, hogy meg kelljen halnod!
„Mit mondott a Bábe? Nem fekszik le, akármilyen beteg.” (H. L. írása) „A Bábe egy primitív asszony volt. Nem szégyelled magad?” (H. L. feleségének az írása)

Kis epilógus

Herman Lipót fenti önarcképe nem sokkal halála előtt, 1972. június 12-én készült. Nyolcvannyolc éves volt …  A rajz alján talán egy házastársi vita örökítődött meg.

A művészt sokat foglalkoztatta a halál gondolata. A temetéseken néha az az ember érzése, hogy vagy a szónokot cserélték el, vagy a koporsót. Herman Lipót ezt akarta kivédeni, amikor azt írta, hogy „tehát azt kérem, olvassák fel ezeket a sorokat, melyeket – legalább remélem – még erőm teljében, sok évvel halálom előtt jegyzek le” ily módon: „Herman Lipót jó kedvű, a világot elég derűs szemmel néző festő volt. Nem kell őt zseninek kikiáltanunk, hiszen ebből neki már semmi haszna nincs, de nem volt tehetségtelen ember. Egy egyszerű lélek, ösztönös tehetséggel, nem is ostoba, nem is egészen műveletlen, de lusta és kényelmes. […] Herman Lipót jóindulatú volt az embertársaival szemben. Örült, ha azok jól érezték magukat…”

„Ugyan hányan mondhatják ezt el magukról? S ugyan hány embernek fontos ez?”

Eredeti rajzok fotói: egy győri gyűjtőtől

Az egyes eredeti rajzok részbeni magyarázatai és a Kis epilógusban szereplő idézetek forrása: Ember Mária, „Jár-kel, mint zsidóban a fájdalom, Herman Lipót rajzaival”, Origo-Press, 1988

Featured image: Herman Lipót (ismeretlen fotóművész)