Herman Lipót gondolatai szóban és rajzban – egy győri gyűjtőtől
Kis prológus
1884. április 24-én született Herman Lipót, aki a XX. század magyar művészetének kedvelt festőművésze és grafikusa volt. Életműve több mint négyezer festményt és húszezer grafikát ölel fel. 1972 július 1-én hunyt el.
A Herman család otthon jiddisül beszélt. A jiddis a középkori német nyelv héber, lengyel és orosz kifejezésekkel tarkított változata. Hermann Lipót előszeretettel írt rajzaira jiddisül szólásmondásokat, amelyek közül néhány itt látható.
Tizenegy rajz

útja, nehéz becsületesnek lenni, különösen kártyázás közben!










Kis epilógus
Herman Lipót fenti önarcképe nem sokkal halála előtt, 1972. június 12-én készült. Nyolcvannyolc éves volt … A rajz alján talán egy házastársi vita örökítődött meg.
A művészt sokat foglalkoztatta a halál gondolata. A temetéseken néha az az ember érzése, hogy vagy a szónokot cserélték el, vagy a koporsót. Herman Lipót ezt akarta kivédeni, amikor azt írta, hogy „tehát azt kérem, olvassák fel ezeket a sorokat, melyeket – legalább remélem – még erőm teljében, sok évvel halálom előtt jegyzek le” ily módon: „Herman Lipót jó kedvű, a világot elég derűs szemmel néző festő volt. Nem kell őt zseninek kikiáltanunk, hiszen ebből neki már semmi haszna nincs, de nem volt tehetségtelen ember. Egy egyszerű lélek, ösztönös tehetséggel, nem is ostoba, nem is egészen műveletlen, de lusta és kényelmes. […] Herman Lipót jóindulatú volt az embertársaival szemben. Örült, ha azok jól érezték magukat…”
„Ugyan hányan mondhatják ezt el magukról? S ugyan hány embernek fontos ez?”
Eredeti rajzok fotói: egy győri gyűjtőtől
Az egyes eredeti rajzok részbeni magyarázatai és a Kis epilógusban szereplő idézetek forrása: Ember Mária, „Jár-kel, mint zsidóban a fájdalom, Herman Lipót rajzaival”, Origo-Press, 1988
Featured image: Herman Lipót (ismeretlen fotóművész)