Szembenézés a 20. századdal a magyar-osztrák határvidéken
Frank N. Schubert könyve
Miről szól a könyv?
Hogyan emlékezünk a múltra? Mit választunk az emlékezéshez? És ami ugyanilyen fontos, mit töröltek ki a közemlékezetből? Hol találjuk ezeket a törléseket, a 20. századot meghatározó, sorsfordító események “elfelejtett” maradványait? A múlt nem múlt el (The Past is not Past) azt vizsgálja, hogy a magyarok és az osztrákok a közös határ két oldalán hogyan emlékeznek, torzítanak, felejtenek és hagyják figyelmen kívül az általában borzalmas évszázadot meghatározó sorsfordító eseményeket.
Ezen epizódok és fejlemények közé tartozik az első világháború, a Habsburg-birodalom összeomlása és a háború utáni politikai instabilitás, a trianoni békeszerződés, a második világháború és a holokauszt, a német nemzetiségűek kitelepítése, a vasfüggöny és az 1956-os forradalom, a szovjeturalom vége, valamint az 1989 utáni migrációs válság. A könyv – amely részben útikalauz, részben társadalomtörténet, részben emlékirat – ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
Alapjául tizenöt évnyi határvidék-járás, Győrből, a régió legnagyobb városából, a szerző otthonából induló utazások, valamint publikált források és a lakosokkal folytatott beszélgetések szolgáltak.
Tizenöt térkép és több mint 140 illusztráció segíti az olvasót a válaszok megtalálásában.
© F. N. Schubert
Személyes benyomások
Mick Schubert könyvének két fejezetét ismerhettem meg megjelenése előtt. A „Győr – a csodák csodája” és az „1944 utóhatása” címűeket. Letehetetlen olvasmány. Mick olyan szempontokat vet fel, olyan ismereteket oszt meg az olvasóval, amelyek számomra, öreg győri számára is meglepőek és-vagy ismeretlenek voltak. Végigvezet minket, némi iróniával kommentálva, számos jól ismert győri látnivaló fordulatos és gyakran sokkoló átváltozásán a 20. század elejétől napjainkig.
Rámutat arra, hogy a közelmúlt és a jelen embere hogyan próbálja eltussolni, megtagadni a múltat, egyoldalúan beállítani a mindenkori igazságot, elfelejteni és elfelejtetni többek között a zsidók elpusztításában játszott dicstelen-bűnös szerepeket és személyeket. Mick szinte minden oldalon jelzi, hogy a múlt mindig visszaköszön, az áldozatok és üldözőik, valamint leszármazottjaik sorsa így vagy úgy összefonódik. Némi megbékélés csak a tényleges igazság feltárása útján lehetséges.
Igen, a múlt nem múlt el és bizony újra ismétlődhet, ha nem vigyázunk. Egymásra. (A honlap szerk.)
Az idézet
Mick egyetértésével néhány bekezdést teszek közzé a Révai Gimnáziummal kapcsolatban, mely szíven ütött, mint hajdani révaist. Négy évet jártam a gimnáziumba, hajdani osztályom azóta is ötévente találkozik. Eddig soha nem hallottam, hogy az iskolaépület egy része milyen dicstelen szerepet játszott 1944-ben a vegyes házasságban élt, zsidó-keresztény, győri házaspárok tragikus sorsában. Fel kellene tárni e lesújtó történelmi momentum minden részletét, bár az érintettek megrendítő sorsán ez már semmit nem változtat. A könyv hatása alatt magam is megpróbáltam kezdeti szerény lépéseket tenni a kérdés kezdeti tisztázására és győri levéltári forrásból azt tudtam meg, hogy a megyei nyilas főispáni iratok több tucat kérvényt tartalmaznak a Révai gimnáziumban őrzött vegyes házaspároktól, ami csak megerősíti a könyv állítását.
E könyv megállapításai, no meg saját tapasztalataim alapján üzenem, Mick, igazad van, a múlt ma is itt járkál közöttünk. Mindnyájunknak szembe kell nézni vele valahára. (A honlap szerk.)
Idézet a 7. fejezetből: Győr – a csodák csodája
“…
A liget nyugati oldalán található Révai Miklós Gimnázium a háború elején a vasútállomás közelsége miatt katonai kórházként szolgált. Iskolaként az 1942–1943-as tanévben is tovább működött, amikor a zsidó tanulókat tömegesen elbocsátották. Az épület túlélte a háborús időszak légitámadásait, noha jelentős károkat szenvedett. A háború végén az orosz megszállók szintén kórházként használták.
Forrás: http://www.revai.hu/hun/
Amikor 1944 májusában létrehozták a gettót a Győrsziget városrészben, a Rába és a Rábca torkolata által közrezárt területen, ahol három zsidó imaház is volt, a Révai Gimnázium épületének egy része lett a „vegyes” gettó, ahova a zsidó-árja párokat zárták, akik mintegy harminc-negyven főt számláltak. Ők hosszabb ideig életben maradtak, mint a „sima” gettó lakói. Kis híján sikerült átvészelniük az egész háborút, azonban 1945. március 26. éjszakáján, kilenc óra körül a Mosoni-Dunához vitték, amit egyes helyiek úgy aposztrofáltak, hogy a „mozgó gettó” –, majd a Medve hídról (ma Széchenyi híd) a folyóba lőtték őket. Mindössze néhány órával később megérkeztek a szovjet csapatok. [1]
[1]A „mozgó gettót” nem szabad összetéveszteni az „úszó gettóval”. Utóbbi névvel az 1938-as Anschluss (Ausztria és Csehszlovákia németek általi megszállása) nyomán Ausztriából keletre menekülő több mint 3000 zsidót szállító hajókat illették. A hajók olyan helyeken vesztegeltek, mint Ásványráró (néha hónapokig), mielőtt a menekülteknek megengedték volna, hogy kiszálljanak.
Forrás: http://www.revai.hu/hun/
A Révai Gimnáziumon nem látható semmilyen jelzés a háború idején betöltött szerepére vagy az elhurcolt személyek sorsára vonatkozóan. A gyilkosságok helyszínén sincs jelzés, sem a hídon, sem a folyó mentén. Látszólag csak az áldozatok hozzávetőleges száma ismert. És bár erre a katasztrófára semmilyen jelzés nem utal, az iskolával szemközti parkban, az újonnan ültetett fákkal szemben van két, a talajba állított márványtábla – mindkettő magának az épületnek a húsz méteres körzetében. Az egyiket a helyi földgázszolgáltató 2009-ben állította annak örömére, hogy ügyfeleik száma elérte a 800 ezret. A másikat a Lions Club International tagjai helyezték el a 2015-ben Győrben tartott nemzetközi kongresszusuk emlékére. Ami a nyilasok által elkövetett vérontás áldozatait illeti, ennyi erővel soha nem is létezhettek volna – és gyilkosaik sem. Nincs az az érzésük, hogy valami hiányzik. [2]
[2] A Révai Gimnáziumban fogvatartottak lemészárlását ténylegesen megemlíti az Apor Vilmos püspök életéről szóló kiállítás szövege, amelyet a püspöki palotában rendeztek be. Randolph Braham „A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája” c. művének (I. kötet, 482. o.) megfogalmazását közvetlenül átvéve, a kiállítás a bebörtönzésük helyszínét „egy győri iskolaépületként” határozza meg, de ezt nem pontosítja.
…”
A magyar és az angol kiadás várhatóan együtt jelenik meg a magyarországi Holokauszt Emlékközpont – Holocaust Memorial Center (HDKE) gondozásában még ez év folyamán.
Lásd még: https://en.wikipedia.org/wiki/Frank_N._Schubert
Featured image: Wikipedia bejegyzés részlet F. N. Schubert-ről