Az egyiptomi kivonulás ünnepe
A pészah, vagyis a kovásztalan ünnep előtt már egy-két héttel elkezdődik a nagytakarítás, hogy biztosan ne maradjon egy morzsa sem a kovászos élelmiszerekből.
Hajdanán a zsidóknak gyorsan kellett elhagyniuk Egyiptomot, ezért nem volt arra idő, hogy megkeljen a kenyér az útra. A zsidók azóta a kovászos élelmiszereket ünnepélyesen elégetik, vagy szerződéssel átruházzák nem zsidó felebarátaikra.
A hagyomány szerint a kenyér helyett 8 napig a kovásztalan kenyér, a macesz (más néven pászka vagy laska) kerül az asztalra, sütéshez pedig az ebből készült lisztet használják.
A pészah előestéje a széder este, amely családi ünnep. Az este, mint minden zsidó ünnep, gyertyagyújtással és kiddussal, áldással kezdődik. Szokás egy darab maceszt is félretenni, illetve elrejteni, amelyet a gyerekeknek kell megtalálniuk az este végén, és amit a vacsora befejezéseként fogyasztjuk el. Ez az úgynevezett afikomán, ami az áldozati bárány helyettesítésére szolgál, hiszen a jeruzsálemi Szentély lerombolása óta a zsidók nem áldoznak.
Széder estén a viszonylag egyszerű, általában sült húsból és krumpliból álló vacsora meghatározott rend szerint zajlik, a fogások között a családfő meséli el a kivonulás történetét. Ehhez a Haggadát hívja segítségül, a kivonulásra emlékező könyvet. A gyerekeket is aktívan bevonja az ünnepi megemlékezésbe.
Az ünnep alatt csak pészahi edényeket szabad használni.
A széder legfontosabb kelléke a szédertál, amelyre az este jelképeit teszik: egy keménytojást, szinte szénné égetett csirkenyakat, amely a Szentély idejéből az áldozatra emlékeztet, főtt krumplit vagy retket (kárpász), keserű gyökeret, egy salátalevelet és reszelt tormát, illetve a reszelt almából, darált dióból és borból gyúrt keveréket, a maltert. A szédertál mellett egy tálkában sós víz is van, amely a könnyeket jelképezi.
Az ünnep főszereplője a kovásztalan kenyér, hozzá társul a bor. Előbbiből három egész lapot helyezünk egy letakart tálra vagy egy terítőre, vagy másfajta tartóba. Ezekből a széder esti hagyomány szerint többször fogyasztanak.
A három macesz lap szimbolizálja Izrael népének három nagy csoportját: kohén, lévi és jiszráel. Egy maceszt eltörünk (ahogyan egy szegény ember sem tud egész kenyeret fogyasztani – erre utal a macesz egy másik elnevezése: a szegénység kenyere), kettőre pedig áldást mondunk (ahogy más ünnepeken két barheszre mondunk áldást).
A borból négy pohárral iszunk a lakoma során, egy pohárral pedig Élijáhu (Illés) próféta számára is kitöltünk, ezt az asztal közepére helyezzük.
Ezen az estén minden pohár bort kissé bal oldalra dőlve kell meginni, mert ezalkalommal a zsidók királyokként és nem szolgaként étkeznek. A borra is áldást kell mondani.
E bejegyzés hatására néhány olvasónknak biztosan kedve támad házi laska (nálunk így hívták a maceszt) készítésére. Álljon itt ehhez néhány hasznos tanács:
- alapanyag: búza, rozs, árpa, zab vagy tönköly liszt
- attól a pillanattól kezdve amikor a liszthez vizet adnak, legfeljebb 18 perc telhet el a sütés végéig (ezután az erjedés már elkezdődhet, és emiatt a laska nem felel meg a hagyományos előírásoknak)
- a kovásztalan kenyér formája lehet kerek és szögletes is; a kerek inkább a házilag kézzel, míg a szögletes, a négyzet vagy téglalap alakú a géppel készült laskára jellemző
Sok sikert a házi laska sütéséhez, jó étvágyat és szép ünnepet!
Irodalom
Haggada, Schlesinger Josef könyvkereskedése 1905
Milév, Magyar Zsidó Múzeum és Archivum 2020
Flódni, Magyar zsidó.hu, 2021
Egy régi hitközség emlékei, Dr. Berstein Béla; A kismartoni gettó művészete, Wolf Sándor, Múlt és Jövő, 1914
Fedlapkép
MAZSIHISZ honlap, 2020