A modern győri zsidóság történetét mutatja be egy látványos új kiállítás, amelyet 2026. március 22-én nyitottak meg
„A gólesz száműzetést, azaz kényszert jelent, míg a diaszpóra lehet választott is” – kezdi a név első részének magyarázatát Zima András, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) igazgatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense, majd folytatja: „Útjai pedig azért, mert minden tájnak megvannak a sajátosságai. A zsidók mindig alkalmazkodtak ahhoz a helyhez, ahol letelepedtek.” Szeretnék a zsidóság útjait, azaz sokféleségét érzékeltetni, vagyis azt, hogy az itteni, ojberlandi (felvidéki) askenázi világ lényegesen eltér a polisi (galicíai) zsidó élettől, ami Kelet-Magyarországra volt jellemző. „Világképekből, változó társadalomszerkezetekből indultunk ki” – veszi át a szót a kiállítás kurátora, Glässer Norbert, a Szegedi Tudományegyetem docense „A zsidóságot évszázadokon keresztül a messianisztikus várakozások jellemezték. Gyökeres változást a felvilágosodás és a premodern kor hozott a természetjogi szemléletével és az evilági társadalomjobbító törekvéseivel.” Elmondása szerint a zsidóságot hol elűzték, hol megtűrték, de mindig elkülönültek a városi társadalom többi részétől. Egészen a 19. század végéig volt ez így, amikor Győr város ipari és kulturális modernizációjának egyik mozgatórugójává válhatott, a nem zsidókkal közösen. A Menház gyönyörűen felújított alagsorában összeállított kiállítás pontosan ezt a zsidó polgári életvilágot mutatja be, azt, hogy milyen összefonódások voltak gazdasági, társadalmi, téren, az életmódot és a kölcsönhatásokat illetően. Mautner, Perl, König, Schmidl vagy Spitzer: csak néhány a számos jól ismert zsidó családok közül. Kereskedők, iparosok, birtokosok voltak, akik nem csak Győr gazdasága fellendülésében töltöttek be fontos szerepet, de a kulturális életében is, amelyeknek a Soá vetett végett és amely a régi formájában már sosem volt képes talpra állni. De mégsem ér itt véget a megemlékezés, mert a kis múzeum utolsó terme a túlélők és leszármazottaik útkereséséről szól. Van, aki visszatért, mások akár az országon belül, akár a nagyvilágban találták meg a boldogulásukat. Mégsem szakadtak el győri gyökereiktől. Üres vitrinek várják itt a további tárgyi, szöveges felajánlásokat.
A Menház eredeti szerepe az idősek gondozása és a szegény családokból származó gyerekeknek étel biztosítása volt. A holokauszt után azonban többé nem tölthette be a feladatát, hiszen a közösség, amely hajdanán élettel árasztotta el ezt a helyet, tragikusan megfogyatkozott. Az elkövetkezendő évtizedekben az épület állapota folyamatosan hanyatlott. Amikor 2012-ben a város eladásra kínálta az épületet a hitközség 66 millió forintért megvásárolta. Ma egy szerényebb zsidó helytörténeti kiállításnak és egy óvodának ad otthont az épület, illetve mostantól az új tárlatnak is.
„Két éve várom, hogy köszönthessem a látogatókat a Gólesz útjain kiállításon” – árulta el a megnyitón tartott beszédében Grósz Andor a Mazsihisz elnöke, aki győri születésű. Elmondta, hogy a borzasztóan elhanyagolt pince felújítása sokat váratott magára, de most már egy olyan kiállításnak ad otthont, amely nem csak új ismereteket kínál, hanem valódi találkozást a győri zsidóság történetével, emberekkel, sorsokkal. „A kiállítás a közös történelmet mutatja meg, de nem csupán a pusztításban, hanem az építkezésben, a fejlődésben is” – fejtette ki véleményét Grósz.
Sztáray Péter külgazdasági és külügyi államtitkár szerint a holokauszt pusztítása után alig maradt, aki tovább vigye a győri zsidó közösség gazdag hagyományait. Ezért is tartja fontosnak, hogy minél több látogató keresse fel az új kiállítást.
Pintér Bence polgármester pedig hangsúlyozta: a mai Győr gazdasági ereje és kulturális gazdagsága nagyban köszönhető azoknak a zsidó elődöknek, akik generációkon át segítették építeni a várost. Erre a mai győrieknek is büszkének kell lenniük, hiszen a város jelenlegi sikerei ezeken az alapokon nyugszanak.
A kiállítás már nagyon régi álom volt, de a munka csak bő két évvel ezelőtt kezdődött. A kutatási anyagokat széles körből válogatták össze, például Domán István néhai főrabbi hagyatékából vagy Csendes Tünde helytörténész, az ORZSE doktorandája óriási gyűjteményéből, illetve magántulajdonban lévő dokumentumokból. Hathatós lendületet adott a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány is. Mindezt Glässer Norbert rendezte kiállításba, míg a látványt a Heonlab Kft. tervezte és valósította meg. Amikor a látogató végigmegy az élményszerű öt termen, a viszonylag rövid magyarázó szövegek mellett sok hang- és képeffektussal találkozik, valamint néhány interaktív állomással. Aki bővebb információkra kíváncsi, QR-kódok révén a HDKE weboldalához kapcsolódva tudhat meg további részleteket.
Zima nem csak magában a kiállításban gondolkodik, hanem azon túlmenően. „Norbival el tudnánk képzelni, hogy be lehetne iktatni egy örökségturista útvonalba. A közelben van Bécs, Kőszeg, Sopron, Gönyű pedig fontos holokauszt-emlékhely.” Glässer reméli, hogy a helyi oktatásba is bevonják a tárlatot, például az iskolai holokauszt-emléknap kapcsán. Ez megegyezik Pintér Bence polgármesternek elgondolásával is: „Szeretnénk a kiállítást a város gazdag kulturális kínálatába besorolni. Ezen kívül szándékomban áll az iskolák vezetőinek felhívni a figyelmét erre a kiváló lehetőségre” – osztotta meg a terveit a Zsidók Győri Gyökerei tudósítójával. De ennél sokkal messzebb is ment. Elmondta, hogy a város elindította azoknak a régi vagyoni ügyeknek a vizsgálatát, amelyek a történelem viharai során kerültek önkormányzati kezelésbe.
A Gólesz útjain jelenleg csak a Győri Zsidó Hitközségnél történő előzetes bejelentkezéssel látogatható. Remélhetőleg a jövőben folyamatosan is nyitva lesz a Menházban.
Írta Polgár György