Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány által kiírt, „Az ő sorsuk, a mi történelmünk” diákpályázatra (2023-24) benyújtott pályamunka szerkesztett változata
Bekő Levente, Burkus Bálint és Csíkász Levente munkája
Pattantyús-Ábrahám Géza Technikum
Támogató tanár: Kazóné Kardos Melinda, történelem tanár
1944 és 1945 között Magyarországon rengeteg borzalom és embertelenség történt. Ezekben a sötét időkben a propaganda a szomszédokat ellenséggé alakította és egymás ellen hergelte az embereket.
De voltak bátor és tettre kész személyek, akik nem adták fel emberségüket és bújtatták a veszélyeztetett embereket. Győr városában több lakos saját biztonságát nem féltve szembe ment a náci megszállókkal. Többeket elfogtak és bebörtönöztek vagy kivégeztek.
Az egyik híres győri embermentő Pattantyús-Ábrahám Imre volt.
A Pattantyús-Ábrahám család
Családja 1680-ban nemesi címet kapott I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől. Legrégibb ismert felmenői I. és II. Jakab. I. Jakab Fogaras várának pattantyúsa volt. Ábrahám Eustachius (Takesz) utódait kezdték kettős családnévvel Ábrahámnak is nevezni.
Imre 1891 augusztus 26.-án született Illaván. Testvérei közül Pattantyús-Ábrahám Géza neves gépészmérnök, tudós, egyetemi tanár, iskolánk névadója.
Pattantyús Imre középiskolai tanulmányait a trencséni és a nagyszombati gimnáziumban, felsőfokú tanulmányait pedig a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán végezte, itt szerzett kohómérnöki diplomát. [1]
Munkásévek
1918-ig a gölnicbányai állami szakiskola tanáraként és műhelyfőnökeként dolgozott.[2]
1919 áprilisában a Selmecbányáról Sopronba menekített Bányászati és Erdészeti Főiskola Fizika-elektrotechnika tanszékére került. 1924-től a Kohógéptani Tanszék vezetőjévé nevezték ki főiskolai rendkívüli tanárként, majd 1927-ben főiskolai rendes tanár lett. A „Kohógéptan” és a „Kalorikus és hidrogépek” című tantárgyakat adta elő. 1927-ben jelent meg első fontosabb tudományos munkája a „Szakaszos üzemű elektromotorok teljesítőképessége” címmel. Nagy szakmai visszhangot kiváltott munkája az 1929-ben megjelent, Cotel Ernővel közösen írt „Die Berechnung der Walzarbeit”.[3]
1931-ben a főiskolai tanács a Kohómérnöki Osztály dékánjává választotta. 1934-ben a soproni főiskolát beolvasztották a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe, ami a képzés egyetemi rangra emelését is jelentette. Ezzel egyidejűleg Pattantyús-Ábrahám Imre egyetemi nyilvános rendes tanári címet kapott. Dékáni beosztásával együtt jártak volna az átszervezés kapcsán meghirdetett leépítések. Erre azonban ő nem volt hajlandó, inkább leköszönt állásáról.[4]
1941 nyarán vette át a Győri Vagon- és Gépgyár Rt. irányítását. Fontos volt számára a gyár dolgozóinak a biztonsága és ennek érdekében többször is nyújtott be javaslatot óvóhely kialakítására. Ezt a felvetését azonban rendre elutasították.
Pattantyús az óvóhely kialakítását azért tartotta fontosnak, mert a hadiüzemmé alakított gyárban olyan hadi gépezeteket építettek, amik létfontosságúak voltak a német és a magyar hadsereg számára. Itt szerelték össze a Messerschmidt 109E és F vadászrepülőgépeket és gyártották a Winkler Dezső által tervezett Botond terepjárót, valamint a Turán könnyű páncélú harckocsit.[5]
Zsidó kollégák mentése
1944-ben a zsidók deportálása Győrben is megkezdődött.
Pattantyús több zsidó munkatársa elszállítását akadályozta meg, őt ezért a magyar Schindlerként is emlegetik. Ugyanazzal a módszerrel mentette ki a zsidókat, mint Oskar Schindler.
Sajnálatos módon nem sikerült megmentenie mindenkit. Összesen 3 család elhurcolását tudta megakadályozni.
Akiket meg tudott menteni:
Winkler 1901 július 11-én született Téten. Zsidó származása miatt az 1920-ban elfogadott numerus clausus értelmében nem tanulhatott magyar egyetemen. Ezért gépészmérnök tanulmányait a brünni egyetemen végezte el. Hazatérését követően 1 év munka után az autóosztályra helyezték. Itt tervezte a Rába kistraktort, majd nekilátott a Botond terepjáró megalkotásának is.
Győrből és környékéről 1944 nyarán kezdődtek a kitelepítések. Közel hatezer zsidót vittek el, akik közül nyolcszázötvenen tértek vissza.
Ha Winkler Dezső a gyárban nem lett volna kulcspozícióban, valószínű, hogy a többi győri zsidóval együtt elvitték volna. Pattantyús-Ábrahám Imre mentette meg a feleségével és gyermekével együtt. Több alkalommal hozta ki őket a gettóból, majd egyszer még a győri zsidókat szállító vonatról is sikerült lehoznia őket. 1945 márciusában mégis elhurcolták. Végül München közelében több társával megszökött. Szakmai munkásságát még évtizedekig eredményesen folytatta, 1952-ben Kossuth díjat is kapott. [6]
- Korein Armand
Korein Armandról nem sok információ maradt fent. Annyit tudunk, hogy eredetileg a Vagongyár budapesti központjának az alkalmazottja volt, aki a háború alatt költözött vidékre.[7]
- Lengyel József
Sajnos róla is kevés az információnk. Hídépítő mérnök volt, a 1930-as években az ő tervei alapján épült Győrben a Petőfi híd.[8]
Akiket nem tudott megmenteni:
Az elhurcoltak között nagyon sok munkás és családja volt, akik nagy része odaveszett a borzalomban.
Pattantyús nem csak zsidókat, minden üldözöttet menteni próbált.
- Urbantsok Tibor
A gyár baloldali érzelmű építésze volt, a nyilas hatalomátvételig őt is sikerült megmenteni, azonban a nyilasok 1944 őszén egy éjszaka a lakásán lőtték le. Valószínűleg úgy vélték, a „hivatalos” előállítást ismételten megakadályozza majd Pattantyús-Ábrahám Imre, ahogy az korábban már megtörtént.[9]
- A József Attila Kör tagjai
A Kört 1943 végén alakították a vagongyári dolgozók. Vezetője az öntöde üzemírnoka Németh László János volt. Röplapot készítettek „Békét akarunk!” felirattal, amellyel teleszórták a várost. A katonai nyilvántartóból szerzett űrlapokon hamis igazolványokat készítettek és a bujkálóknak, ellenállóknak juttatták el azokat. 1944. decemberében a nyilasok letartóztatták a kör tagjait. Két hétig tartó kínzás után Sopronkőhidára szállították a rabokat. A katonai törvényszék Németh László Jánost és Stelczer Lajost halálra ítélte, a többiek börtönbüntetést kaptak. A gyár dolgozói a Kör több tagját mentették meg úgy, hogy az őket kereső nyilasok előtt letagadták jelenlétüket, így alkalmat teremtettek nekik a menekülésre.[10]
A háború után
Pattantyús-Ábrahám Imrét a háború után német kollaboránsként letartóztatták és perbe fogták. Később a tanúk és a dolgozók vallomásai alapján felmentették minden vádpont alól.
1949-ben felkérték a Miskolcon frissen létrehozott Nehézipari Műszaki Egyetem soproni Bánya- és Kohómérnöki Karán előadásokat tartani. Ezek a teendők annyira lefoglalták idejét és energiáját, hogy az oktatást nem tudta összeegyeztetni a vállalat első számú vezetői feladataival, ezért a gyár irányítását átadta addigi helyettesének, ő vállalatvezető-helyettesként dolgozott tovább.[11]
1951-ben felkérték Általános géptani tanszék vezetésére, és újra kinevezték egyetemi tanárnak.
Haláláig itt dolgozott.
Pattantyús-Ábrahám Imre 2000-ben posztumusz kapta meg a Yad Vashem „Világ Igaza” kitüntetését, amit Izrael Állam Holokauszt Emlékintézete azoknak a nem zsidó embermentőknek ad, akik életük kockáztatásával mentették zsidó származású embertársaik életét a holokauszt idején.[12]
Fia, Pattantyús-Ábrahám Tamás még halála előtt rengeteg értékes anyaggal látta el iskolánkat édesapjáról és családjáról, ezeket nagy becsben tartja intézményünk. A család még élő tagjai rendszeresen ellátogatnak hozzánk, közösen őrizzük a Pattantyús-család emlékét. Iskolánk aulájában elhelyezett emléktábla is ezt tanúsítja.
Lábjegyzetek
[1] Győri Tanulmányok (179-182)
[2] Győri Tanulmányok (179-182)
[3] Győri Tanulmányok (180-182), Pattantyús-Ábrahám Imre emlékkönyv (5)
[4] Győri Tanulmányok (179-182), Pattantyús-Ábrahám Imre emlékkönyv (5)
[5] Győri Tanulmányok (184-195), Pattantyús-Ábrahám Imre emlékkönyv (6), Fekete tél (278-280)
[6] Győri Tanulmányok (190-191); lásd továbbá: „A győri zsidó Botond: Winkler Dezső” (szerk.)
[7] Győri Tanulmányok (190-191)
[8] Győri Tanulmányok (190-191)
[9] Fekete tél
[10] Fekete tél (20-40)
[11] Győri Tanulmányok (195-200), Pattantyús-Ábrahám Imre emlékkönyv (105-114)
[12] Pattantyús-Ábrahám Imre emlékkönyv, Győri Tanulmányok
Felhasznált irodalom
A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1896-1945, Győr-Sopron megyei Nyomdavállalat, 1972.
Ganz/ Millenáris Park: Álmok Álmodói: Világraszóló Magyarok II. deMax Művek, 2001-2002.
Gerencsér Miklós: Fekete tél, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.
Győri tanulmányok 9., Széchenyi Nyomda, 1988.
Kecskés Rózsa: Életutam dalai, Holdudvar Társulás Egyesület, 2005.
Holocaust Füzetek 11., A Magyar Auschwitz Alapítvány- Holocaust Dokumentációs Központ, 1999.
Wekerle Szabolcs: Életbiztosítás nyolc keréken, Magyar Nemzet 2011. június 07
Nagy István: Quiritatio, Sikoly. Győri zsidó tragédia, Győri Zsidó Hitközség, 2010.
Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre – Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára; Miskolci Egyetem, 1991.
Kisalföld napilap
Szerkesztette és az angol fordítást készítette: Krausz Péter