Az ünnep lényege
A Szukkot, a „sátoros ünnep”, a zsidó hagyományban is az aratás befejezésének ünnepe. A zsidó naptárban egyfajta levezetése a drámai Jom Kippurnak, az „engesztelés napjának”, amikor is, a hagyományok szerint, Isten mindenki nevét beírja előző évi cselekedetei alapján a „jók”, a „közepesek” vagy a „gonoszok” könyvébe.
A Jom Kippur alkalmat ad hibák, tévedések és rossz cselekedetek megbánására, felülvizsgálatára, a rossz jóra változtatására. A vitás ügyeket le kell zárni, az általunk megbántottakat kiengesztelni, az adósságokat megtéríteni, a nézeteltéréseket elsimítani.
A Szukkot hetedik, záró, ún. hozsánnák napján (hósáná rábá) még egy utolsó lehetőség nyílik a „javításra”. Ezt a napot a „nagy segítségkérés napjának” is hívják, ugyanis ekkor, utolsó alkalommal „megfordíthatjuk Isten kedvezőtlen döntését”. A vallásos zsidók a megbánás jelképeként a tóraasztalt hétszer megkerülik és segélykérő imákat mondanak, majd a bűnöket szimbolizáló fűzfagallyakat a földhöz csapkodják.
A sátor
A lombsátor építésének eredete homályba vész, valószínűleg a régmúltban a földműves töltötte ideiglenes sátorban az aratási időszak éjszakáit.
A Sátor a bibliai hagyomány szerint kétféle dolgot jelképez: egyrészt a családi élet színterét, ahol a család legbelső, rejtett élete zajlik; másrészt az Istennel való közösség színhelyét.
E sátorba szimbolikusan minden nap más fontos történelmi személyiséget (Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron, Dávid) „hívnak meg” közös étkezésre.
Az ünnep jellegzetes kelléke egy háromféle növényből, datolyapálma-levélből (lúláv), mirtuszból (hádász) és szomorúfűz-ágból (árává) készült csokor (arbáá mínim), amit tartva a vallásosok körbejárják a zsinagógát és áldást mondanak a Szukkot napjain, kivéve a szombatot. A hetedik napon az áldást ismételve hétszer teszik meg ugyanezt az utat.
Öröm és vigasság
A hagyomány szerint a sátoros ünnepet hét napig tartó öröm, tánc, vigalom és mulatság jellemzi. A Szukkot hét vidám napja pezsgő közösségi élmény, amit őszi finomságok is fűszereznek.
Az öröm és vigasság oka érthető, hiszen a sátoros ünnep üzenete két esemény köré fonódik: az egyik az évente ismétlődő aratás, illetve szüret, mikor az emberek hálát adtak a betakarított termésért; a másik pedig egy régmúlt esemény: a pusztai vándorlás időszaka, amikor az Egyiptomból csodás módon megszabadult zsidók negyven éven át bolyongtak a Sínai-félsziget kő sivatagában, „élvezve Isten természetfölötti ellátását”.
Szép, közösségi, a világra kitekintő és befogadó eleme a szukkoti szertartássorozatnak a jeruzsálemi templom fennállása idejéből származó szokás, miszerint az egybegyűltek áldást mondanak a világ 70 népéért (a zsidó tradíciók szerint ugyanis ennyi nép él a világon). Naponta tíz népért mondtak áldást, utolsóként, a hetedik napon a zsidókért.
Az örömünnep része volt a mára a múlt ködébe veszett „vízmerítés” aktusa, amit a jó terméshez nélkülözhetetlen csapadékáldás reményében végeztek. A Talmud így ír róla: „Aki nem látta a vízmerítés örömünnepét Jeruzsálemben, nem látott még életében igazi örömöt…”.
Az etrog
Az etrog (citrus medica) a Földközi-tenger medencéjében termő, kényes, aromás citrusféle, melynek vastag, fehér héja és relatíve kevés gyümölcshúsa van. A szertartásokon csak sértetlen, hibátlan etrog használható.
A szertartás alatt alatt bal kézben, szárral felfelé tartják. Az első napon, amikor elhangzik az áldás (sehechejánu), az etrogot megfordítják, a növénycsokorral pedig Isten jelenlétének jeléül a négy égtáj felé intenek.
Használatban vannak ünnepi etrog- és méztartók, az előbbit kifejezetten szukkotra készítik általában ezüstből. Kifinomult, míves bonbonierre vagy cukortartóra hasonlít, szögletes vagy kerek formájú is lehet.
Ünnepi ételek
Más zsidó ünnepekkel ellentétben Szukkotkor nincsenek szigorú előírások az ünnepi ételekre vonatkozóan, de természetesen a frissen betakarított, bőséget, termékenységet jelképező őszi zöldségek, gyümölcsök, magvak kerülnek előtérbe. A bőséges kínálatot meghatározza a családi hagyományokon és a kulturális háttéren kívül a régió és a klíma is: az európai, mediterrán vagy észak-afrikai zsidó asztalokon helyi specialitások szerepelnek.
A szukkoti menü pár kedvelt fogása: sütőtök-krémleves, sárgarépa-krémleves, húsleves maceszgombóccal, saláta vörösáfonyával és gránátalma-magvakkal, Gefilte fisch, töltött zöldségek, sajtos padlizsán/húsos, sült padlizsántekercs, krumplis knis (burgonyás tészta), mézes-almás/mézes-szilvás csirke, Lokshen kugel (túrós sütemény), fonott kalács, almás-fahéjas rétes, sült gyümölcsök, kompótok stb.
Összeállította egy Győri Gyűjtő
Címlap kép: A Szukkot kellékei – növénycsokor, ezüst etrogtartó és etrog, Gilabrand
Források:
Másmetélt/Kultúrmetélt, 2019. 10. 19
Hetek, 1998. 10. 10
Zsidó.com
Mazsihisz.hu
Milev.hu