Valóság és ezüst álom – egy győri gyűjtőtől
Mi is a stetl?
A „Stetl” jiddis szó várost jelent.
Az olyan településeket nevezték stetl-nek, ahol a lakosság jelentős része zsidó volt és jiddisül beszélt. A Kelet-Európában, többségében lengyel területen kialakult XIV.-XIX. századi stetl-ek eredetileg a földdel rendelkező nemesség tulajdonát képezték. A gazdasági növekedés elősegítésére a zsidókat arra ösztönözték, hogy telepedjenek le birtokukon. A telepesek közül sokan Nyugat és Közép-Lengyelországból származtak, ahol hagyományosan nagy volt az antiszemitizmus.
A zsidó kisvárosok virágkora körülbelül az 1840-es évekig tartott. A hanyatlásnak több oka is volt, az egyik a gazdasági helyzet romlása, valamint a települések túlnépesedése, a másik az 1880-as évektől az e területeken is egyre erősödő antiszemitizmus. A pogromok hatására 1915-ig közel kétmillió zsidó hagyta el Kelet-Európát. Ekkorra a térség zsidó lakosságának háromnegyed része élt stetl-ekben. A II. világháború során, a városkák lakóit vagy helyben megölték, vagy deportálták és zömük koncentrációs táborban pusztult el. Töredéküknek sikerült főleg az Egyesült Állomokba kivándorolnia, ahol megpróbálták folytatni a „stetl hagyományt”.
Emberek és intézmények
Legfőbb két intézmény a stetl-ben a Shul, ami nem más, mint a zsinagóga, és a Chédére, azaz a „szoba”, ahol a zsidó kisfiúk Tórát, Talmudot és a zsidó élet törvényeit tanulták.
Kikkel találkozhattunk egy klasszikus stetl-ben?
A zsidók által űzött hagyományos foglalkozások mellett, mint suszter, kovács, szabó és egyéb szakmunkák, számos vallási „munkakör” is akadt. A stetl-ekben a rabbin kívül a a zsidó (vallási) életnek fontos szereplője volt a Melamed, a tanító. A Shamas arra figyelt, hogy a Shul tiszta és használatra alkalmas legyen. A Zogerke vezette a lányok és asszonyok imáját, tanulását.
Kiemelkedő szerepe volt a Shadchan-nak, a jól ismert házasságközvetítőnek. Ugyanakkor a Hachnasat Kálá segített anyagilag a szegény menyasszonyok és vőlegények kiházasításban. Míg a rabbi a zsidó törvények tudója, addig a Mágid a városka lakóinak erkölcsi és érzelmi életért volt felelős.
Chevra Kádisa, azaz a szent társaság, ma is a vallásos temetésekkel foglalkozó a szervezet.
A Hachnasat Orchim a vendégek fogadására létrejött egylet, a Bikur cholim társaság pedig azért jött létre, hogy a tagjai látogassák és segítsék a közösség betegeit.
A Shochet, azaz a hentes gondoskodott az állatok kosher szabályok szerinti levágásáról.
Piac és szombat
Napjainkban a stetl-beli életet sokan egy ideális, tökéletes világként képzelik el, azonban a zsidó kisváros tele volt szegény emberekkel, és a kistelepülések közmű ellátottsága nagyon alacsony színvonalú volt. Leginkább piacnapokon pezsgett az élet a stetl-ben, amikor is sok család érkezett a városkába vagy eladni a portékát, vagy megvásárolni az otthon szükséges árukat. A kereskedők és kisérőik a piac után a helyi, főként zsidók által birtokolt vendéglőkben és üzletekben költötték el napi bevételük egy részét.
A hét legfontosabb napja itt is a szombat. Ilyenkor csend uralta a városkát, a helyiek csak a zsinagógákat keresték fel. A családok otthon étkeztek, leggyakrabban csak ekkor került az asztalra hal és hús, amit a többség egyszerű hétköznapokon nem engedhetett meg magának.
Annak ellenére, hogy Európában a II. világháború alatt elpusztították a klasszikus stetl-eket, az amerikai kontinensen a mai napig is találkozhatunk az egykori stetl hagyomány alapján létrejött településekkel.
Stetl a művészetben
A stetl életét édes-kesernyésen mutatja be Sólém Áléchem, jiddis nyelven alkotó író, a „Tóbiás, a tejesember” című művében, amelyben nyolc kis történetet mond el Tevje, a Kijev (!) környéki tejesember, életéből. Áléchem írására támaszkodik az 1964-ben bemutatott Bock-Stein-Harnick trió „Hegedüs a háztetőn” című musical-je, amelyet 1971-ben megfilmesítettek.
A festészetben sem maradt nyomtalan a zsidó városka, melyet például Marc Chagall, Chaim Goldberg, Carl Osterzetzer és Mane Katz gyakran ábrázoltak.
Neves ezüstműves műhelyek alkotásaiban is felfedezhető a stetl-i hagyomány. Jelen írásban ilyen – a zsidó városka életét megjelenítő – miniatűr ezüst műtárgyakat mutatunk be egy győri gyűjtőtől.
Ludwik Nast
Ludwik Nast, az ötvösmester 1801 körül született. Varsóba érkezésének és önálló munkásságának kezdete ismeretlen. Fia, szintén Ludwik, 1830 körül született, feleségét, Juliát 1840-ben szintén ötvösként említik. A Nast műhely az 1820-as évek második felében kezdte meg tevékenységét. Idősebb Ludwik halála után a műhelyt és az üzletet Júlia vezette 1854-ig, amikor fia, az ifjú Ludwik, miután megszerezte a mesterlevelet, a céget saját nevére vette. A vállalkozás 1887-ben szűnt meg. A nastówi műhely védjegye a saját farkába harapó kígyó képe. A műhelyben készült tárgyakon a dőlt betűs LNast mesterjelet alkalmazták a műhely védjegyével, a fémjel és a városnév feltüntetésével.
Forrás: Miklós Dóri: Stetl – a zsidó város, ZsBlog 2018
Fényképek: © győri gyűjtő
Featured image: Fiddler on the Roof (Chaim Topol, film)