Mentorként a vetélkedőn
A magyarországi Raoul Wallenberg Egyesület több évtizede rendez holokauszttal kapcsolatos vetélkedőket a magyarországi középiskolás diákok számára. 10 évvel ezelőtt még a „Régen volt, hogy is volt?” néven futott. Körülbelül 5 évvel ezelőtt áttértek a konkrétabb a „Wallenberg nyomán” elnevezésre.
Jómagam sokáig nem tudtam ennek a vetélkedőnek a létezéséről, pedig történelem tanárként mindig motiváltam a diákjaimat, hogy versenyeken induljanak. Egyszer a győri regionális fordulóra kísértem el iskolánk egy csapatát, amit nem én indítottam, de a felkészítő kolléganő nem tudott elmenni és megkért, hogy helyettesítsem. Így indult az „én történetem”.
A 2010-es évek közepén éppen egy nagyon elhivatott, szorgalmas osztályban tanítottam történelmet. A 10. évfolyam vége felé szóltam a diákoknak, hogy meghirdették a „Wallenberg nyomán” c. versenyt, izgalmasnak ígérkezik és sok kreativitást igényel. Három tanuló jelentkezett: Felhalmi Luca, Mester Norbert és Pollreisz Marcell. „Időutazóknak” nevezték el magukat. 2017. júniusban már ismert volt néhány előzetes feladat. Például helyi zsidó emlékhelyeket kellett felkeresni, lefotózni, illetve bármilyen, a zsidó kultúrával kapcsolatos dologról, eseményről lehetett, sőt kellett is a diákok körében kedvelt facebook-on posztolni. Diákjaim nem késlekedtek, hatalmas lendülettel vetették bele magukat a megvalósításba. Zsinagógákat, emléktáblákat fényképeztek és zsidó temetőkbe látogattak el, nemcsak Győrben, hanem a város környékén is. Többször Budapestre is ellátogattak, ill. a családi nyaralás alatt is a zsidó emlékeket keresték, holott tudomásom szerint egyikük sem tartozott az izraelita közösséghez.
Az egyik fontos feladat interjú készítése volt egy holokauszt-túlélővel vagy olyan személlyel, aki embermentő volt. Nekünk mindegyik sikerült. Egy rokonom ajánlotta Sági Pálné, Kati nénit Celldömölkről, aki már elmúlt 90 éves, de szellemi frissességnek örvendett. Elutaztunk hozzá, és megcsináltuk az interjút. Ugyanakkor segítséget kértünk Villányi Tibor úrtól, a győri zsidó hitközség elnökétől. Ezzel elindult egy másik szála a történetnek. Villányi úr a közeli Kimlére kalauzolt bennünket, ahol megismerkedtünk a Láber családdal, akiknek az ősei zsidó fiatalokat bújtattak a vészkorszakban. Mindegyik történet mély benyomást tett ránk. A fiatalokat lenyűgözte Kati néni élni akarása és a kimlei család hősiessége. Remek interjúk születtek, amiket a Wallenberg-versenyen, de iskolai megemlékezéseken is előadtunk.
A csapat szorgalmasan készült a regionális fordulóra, amit 2017. novemberben megnyertünk Nagymegyeren (Szlovákia), az első olyan regionális döntőben, amit határainkon kívül tartottak. Két hónappal később Budapesten volt az országos döntő, amire egy speciális feladatot is kaptunk. Egy fogalmat kellett előadniuk a diákoknak, 2 másik csapattal együttműködve. A fogalomra magára már nem emlékszem, de nagyszerű volt együttműködni a vajdasági (Szerbia) és a nagyszalontai csapattal. Árnyjátékot adtunk elő, nagyon ügyesek voltak a fiatalok!
A Külügyminisztérium budapesti Bem téri épületében a csapat sorra vette az akadályokat és végül holtversenyben a 3. helyre futott be! Nagyon boldogok voltunk, pláne, amikor megtudtuk, hogy a díjunk egy felvidéki utazás lesz. (Erre az utazásra 2018. júniusban került sor).
Egy évvel később az „Időutazók” csapat ismét indulni akart a megmérettetésen és én nem mondtam ellent. Immár egy évvel érettebben, tanultabban álltak hozzá a feladatnak. A regionális döntőt magabiztosan nyertük Veszprémben 2018. őszén. Előzetes feladatként ismét filmet kellett csinálni egy embermentőtől. Ez alkalommal Apor Vilmos győri püspökről készült kisfilm. Ellátogattunk a győri Szent László Látogatóközpontba, ahol Kovács Renátó vezetett végi bennünket az Apor Vilmos kiállításon.
A döntőre szokás szerint most is a Külügyminisztériumban került sor, előtte délután a szervezők lehetővé tették a Dohány utcai zsinagóga meglátogatását csakúgy, mint előző évben. Itt jegyzem meg, hogy diákjaim a vetélkedők segítségével jutottak el Európa legnagyobb zsinagógájába (Dohány utca) vagy éppen a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba. A második kísérletünk már nem sikerült olyan jól a versenyen, most 6. helyet szereztünk, de nem a helyezés, hanem a részvétel, a programok és a közösség volt a lényeg.
2019-ben a „nyerő” csapatomtól búcsút kellett vennem, mert elballagtak az iskolából. Mindenképpen úgy terveztem, hogy kihagyok egy-két évet, de a koronavírus-járvány miatt ez végül 3 év szünet lett. A 2021/2022. évi Wallenberg nyomán versenyre viszont ismét sikerült három elszánt és tapasztalt versenyzőt szereznem. Iskolánk 10.K osztályából Erdős Blanka, Pálfi Tünde és Vida Virág vállalták az indulást. A „Győri Triumvirátus” nevet választották.
Megint Villányi Tibor úrtól kértünk segítséget. Ő ajánlotta a győri és Győr környéki zsidó temetők felkeresését. Mondván, hogy holokauszt-túlélő már alig akad. Így aztán egy viharos január végi délutánon felkerekedtünk és több helyszínt is körbejártunk. Megnéztük a győri zsinagóga udvarán a gyermek áldozatok emlékművét, kilátogattunk a győr-szigeti zsidó temetőbe, a megnéztük a pannonhalmi zsinagógát, a győrasszonyfai zsidó temetőt és a költő Radnóti Miklós abdai emlékhelyét. A lányok remek filmet készítettek a látottakból, amit a 2022. február 21-i veszprémi regionális fordulóban mutattunk be. Sok más feladat is következett még aznap, és estére kiderült, hogy másodikak lettünk, ami döntőbe jutást jelentett.
A döntőre Budapesten, Terézváros és Erzsébetváros határán az Avilai Nagy Szent Teréz templom plébániáján került sor. 10 csapat vetélkedett egymással, több körből állt most is a verseny. Diákjaim nagyon készültek az „élő” produkcióra: Szenes Hanna (a holokauszt egyik hősi alakja) életéből egy időszak dramatizált bemutatására. Ezen kívül volt több feladatlap, belvárosi séta, ill. az Erzsébetvárosi Zsidó Történelmi Tár megtekintése. Mind nagyon érdekes és elgondolkodtató program, persze legjobban az élőben előadott produkció miatt izgultunk.
Nagyon azért nem kellett izgulni, a drámaprodukció is jól sikerült, de a többiek előadása is lenyűgöző volt. Így aztán nagyon szoros lett a verseny. A végén csak 1-2 pont volt az élen végzett csapatok között. Mi a 4. helyre futottunk be. Összességében boldogok voltunk, ez is igen jó eredménynek számít. A külföldi utazásról most lemaradtunk, de értékes könyvjutalomban részesültünk.
Igazából nem a díjakért csináltuk, és nem ezért csinálom. A diákok a plusz tudás megszerzése és a tapasztalatszerzés miatt vágtak bele ezekbe a versenyekbe. Korábban keveset tudtak a magyar zsidóságról, ill. a holokausztról, most már jóval többet. Sokkal érzékenyebbek lettek a téma iránt, és tudásukat készek megosztani kortásaikkal, osztálytársaikkal. Én, mint felkészítő tanár örülök, hogy diákjaim tudásban és tapasztalatban gyarapodnak, valamint életre szóló élményeket szereznek. Közben találkozom a tanár kollégákkal, valamint a verseny elhivatott szervezőivel, és megbeszéljük, hogy ha nem jön közbe újabb világjárvány, akkor jövőre is találkozunk.
Közzétette: Dr. Tar Attila Szilárd, tanár, Győri SZC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium
Fényképek: © Baksa Kálmán Gimnázium
Featured image: © Pressenbild DPA; közétette: Der Spiegel