Egy győri gyüjtőtől
Érmék az első zsidó háború előtt, alatt és után
Az első zsidó háború (i.sz. 66-70) pénzverése a felkelők szimbólumait és jelszavait mutatja, ezért különösen fontos volt identitásuk megalapozása szempontjából. Az ezüst érmék verése a Római Birodalomtól való függetlenség kinyilvánítása volt, mert ezüst érméket csak a császárnak volt joga kibocsátani. Az újonnan bevezetett, nagy számban forgalomba hozott pénzérme a zsidó lázadás sajátossága volt, ami általában nem jellemezte a többi, a birodalom által leigázott nép felkeléseit. Az új érmék a gyűlölt római császár képe helyett a kultusz és az ünneplés szent tárgyait ábrázolták, és feliratuk Izrael megváltását hirdette a császári “istenség” helyett.
Amikor a zelóták átvették az irányítást a jeruzsálemi templom felett, övék volt a templomi kincstár, és az úgynevezett tíruszi sékelben beszedett templomadó is. Ezek az érmék 94%-ot meghaladó ezüst tartalmukkal jól szolgáltak az új érmék alapanyagául. Ott verték őket a templomban. Az érmék verése a városban bárhol megtörténhetett volna, de mind a verendő ezüstöt, mind pedig az új ezüstpénzt is biztonságban kellett tárolni, amit igazán csak a templomban tudtak garantálni.
Ez azt jelenti, hogy a papok a pénzverést ösztönözték, de lehet, hogy szervezték is. Az új érmék ezüsttartalma szokatlanul magas (98%) volt. Ez a magas ezüsttartalom azt jelzi, hogy a Templom kincstárában lévő egyéb ezüsttárgyakat is valószínűleg beolvasztottak az új érmékbe. Jeruzsálemben a háború alatt nagy mennyiségű ezüst sékel és fél sékel érme készült. Hangsúlyozandó, hogy ezekre egyik zsidó katonai vezetőnek sem volt rávésve a neve.
Az a tény, hogy a pénzverés Jeruzsálem elestével i.sz. 70-ben megszűnt, arra utal, hogy Jeruzsálemben volt található a legfontosabb pénzverde.
A felkelés 2., 3. és 4. évében a jeruzsálemi pénzverde bronz érméket (prutah) is vert. A bronz érméken megjelenő motívumok mindegyike (amfora, szőlőlevél, pálmafa, gyümölcskosár, etrog és lulav) gyakori az ókori zsidó ikonográfiában, és megtalálható a késő ókori zsinagógák mozaik padlóin is.
Ha valaki szimbolikus jelentést szeretne adni a szőlőlevél motívumának, akkor itt az arany szőlőre gondolhat, amely műalkotás a jeruzsálemi templom belső házának bejáratát díszítette.
A Júdea felett aratott győzelem után, ünneplő római érmék kijózanító sorozata váltja fel a felkelés érméit. Ezek a “Judaea Capta” érmék a nehéz háború kimenetelét hirdették a birodalom minden részén, emlékeztetve a többi tartományt, hogy ha lenne is, reménytelen minden szabadságtörekvésük. Érmén emlékeznek meg arról is, hogy Vespasianust, a júdeai római haderő parancsnokát, császári rangra emelték.
Az alábbiakban bemutatunk néhány korabeli érmét.
Aulus Plautius ezüst dénár Kr. e. 55
Római pénzverde
Prutah, Júdea, Heródes-dinasztia, Nagy Heródes, Kr.e. 40-4
1,8 gramm, 15,2 mm, jeruzsálemi pénzverde
Prutah, Judea, prokurátorok, Poncius Pilátus, Kr. u. 26-36
15 mm, 1,94 g, 11 h
Prutah, Judea, Claudius, prokurátor, Kr. u. 52-59
Prutah, Claudius, prokurátor, Kr. u. 54 (Claudius uralkodásának 14. éve)
Ezüst sékel (másolat); első zsidó háború 3. évéből, Kr. u. 66-70
22mm, 13,19 g, 12h; vonzó sötétszürke tónusú
(említi Meshorer 202; Hendin 662 – numizmetikai kutatók, referencia számok)
Prutah, első zsidó háború, Kr.u. 69
Bronz prutah nyolcad sékel az első zsidó háború 4. évéből (Kr. u. 69-70)
4,96 g
Vespasianus Dénár Kr.u. 70/71
Ezüst
Római AR dénár, Traianus, Kr. u. 103-111
18,3 mm, 3,35 g, 7 h
A leírások szakirodalmi forrásai:
Érmék fényképei: © a gyüjtő; Featured image: a bázeli zsidó múzeum tárlója, © editor