A zsidó élet tárgyai

Egy győri gyüjtőtől

Érmék az első zsidó háború előtt, alatt és után

Az első zsidó háború (i.sz. 66-70) pénzverése a felkelők szimbólumait és jelszavait mutatja, ezért különösen fontos volt identitásuk megalapozása szempontjából. Az ezüst érmék verése a Római Birodalomtól való függetlenség kinyilvánítása volt, mert ezüst érméket csak a császárnak volt joga kibocsátani. Az újonnan bevezetett, nagy számban forgalomba hozott pénzérme a zsidó lázadás sajátossága volt, ami általában nem jellemezte a többi, a birodalom által leigázott nép felkeléseit. Az új érmék a gyűlölt római császár képe helyett a kultusz és az ünneplés szent tárgyait ábrázolták, és feliratuk Izrael megváltását hirdette a császári “istenség” helyett.

Amikor a zelóták átvették az irányítást a jeruzsálemi templom felett, övék volt a templomi kincstár, és az úgynevezett tíruszi sékelben beszedett templomadó is. Ezek az érmék 94%-ot meghaladó ezüst tartalmukkal jól szolgáltak az új érmék alapanyagául. Ott verték őket a templomban.  Az érmék verése a városban bárhol megtörténhetett volna, de mind a verendő ezüstöt, mind pedig az új ezüstpénzt is biztonságban kellett tárolni, amit igazán csak a templomban tudtak garantálni. 

Ez azt jelenti, hogy a papok a pénzverést ösztönözték, de lehet, hogy szervezték is. Az új érmék ezüsttartalma szokatlanul magas (98%) volt. Ez a magas ezüsttartalom azt jelzi, hogy a Templom kincstárában lévő egyéb ezüsttárgyakat is valószínűleg beolvasztottak az új érmékbe. Jeruzsálemben a háború alatt nagy mennyiségű ezüst sékel és fél sékel érme készült. Hangsúlyozandó, hogy ezekre egyik zsidó katonai vezetőnek sem volt rávésve a neve. 

Az a tény, hogy a pénzverés Jeruzsálem elestével i.sz. 70-ben megszűnt, arra utal, hogy Jeruzsálemben volt található a legfontosabb pénzverde.

A felkelés 2., 3. és 4. évében a jeruzsálemi pénzverde bronz érméket (prutah) is vert.  A bronz érméken megjelenő motívumok mindegyike (amfora, szőlőlevél, pálmafa, gyümölcskosár, etrog és lulav) gyakori az ókori zsidó ikonográfiában, és megtalálható a késő ókori zsinagógák mozaik padlóin is.

Ha valaki szimbolikus jelentést szeretne adni a szőlőlevél motívumának, akkor itt az arany szőlőre gondolhat, amely műalkotás a jeruzsálemi templom belső házának bejáratát díszítette.

A Júdea felett aratott győzelem után, ünneplő római érmék kijózanító sorozata váltja fel a felkelés érméit. Ezek a “Judaea Capta” érmék a nehéz háború kimenetelét hirdették a birodalom minden részén, emlékeztetve a többi tartományt, hogy ha lenne is, reménytelen minden szabadságtörekvésük. Érmén emlékeznek meg arról is, hogy Vespasianust, a júdeai római haderő parancsnokát, császári rangra emelték.

Az alábbiakban bemutatunk néhány korabeli érmét.


Aulus Plautius ezüst dénár Kr. e. 55

Római pénzverde

Előlap: Cybele (Istenek Anyja) tornyos feje
Hátlap: Bacchius Judaeus (II. Aristobulus, Júdea főpapja és királya) térdel jobbra, gyeplőt tartva és olajágat nyújtva; mögötte álló teve

Prutah, Júdea, Heródes-dinasztia, Nagy Heródes, Kr.e. 40-4

1,8 gramm, 15,2 mm, jeruzsálemi pénzverde

Előlap: horgony görög felirattal körülvéve (Heródes király)
Hátlap: kettős kornukópia (bőségszaru), a szarvak között és a pelletek (apró golyók) felett caduceusszal (Hermes szimbóluma)

Prutah, Judea, prokurátorok, Poncius Pilátus, Kr. u. 26-36

15 mm, 1,94 g, 11 h

Előlap: RY 16 (Kr. u. 29), IOYΛIA KAICAPOC (Júlia Cézár [felesége])
Hátlap: három összekötött gabonafül, TIBЄPIOY KAICAPOC (Tiberius császár), simpulum (kis merőedény)

Prutah, Judea, Claudius, prokurátor, Kr. u. 52-59

Előlap: pajzsok és lándzsák keresztezik egymást
Hátlap: két datolyafürtöt tartó hatágú pálmafa

Prutah, Claudius, prokurátor, Kr. u. 54 (Claudius uralkodásának 14. éve)

Előlap: KLAYDIOC KAICAP GERM (Claudius császár GERmánia) és két keresztezett pálmaág
Hátlap: IOYΛIA AGRIPPINA (Julia Agrippina, Claudius felesége) négy sorban egy koszorúban

Ezüst sékel (másolat); első zsidó háború 3. évéből, Kr. u. 66-70

22mm, 13,19 g, 12h; vonzó sötétszürke tónusú

Előlap: gyöngyös peremű Omer-csésze (ősi zsidó mérőedény a Templom idejéből); felette dátum és felirat: “Jeruzsálem, a Szent”
Hátlap: három gránátalma ága
(említi Meshorer 202; Hendin 662 – numizmetikai kutatók, referencia számok)

Prutah, első zsidó háború, Kr.u. 69

Előlap: a forradalmi érméken szereplő dátum a háború kezdetétől, azaz Kr. u. 66-tól számítódik; a harmadik év érméje az amfora alakjában különbözik, amelynek díszes fedele
Hátlap: egy ágról lelógó szőlőlevél, körülötte a Herut Tzion (Cion szabadságáért) felirat

Bronz prutah nyolcad sékel az első zsidó háború 4. évéből (Kr. u. 69-70)

4,96 g

Előlap: Cion megváltására
Hátlap: lulav két etroggal, “negyedik év”

Vespasianus Dénár Kr.u. 70/71

Ezüst

Előlap: babérkoszorút viselő Vespasianus, körülötte a nevét és címeit megnevező felirat: IMP CAESAR VESPASIANVS AVG
Hátlap: egy római trófea alatt sírva látható Judaea, és a IVDAEA felirat.

Római AR dénár, Traianus, Kr. u. 103-111

18,3 mm, 3,35 g, 7 h

Előlap: IMP TRAIANO AVG GER DAC P M TR P (IMPerator TRAIANO AUGustus GERmanicus DACicus Pontifex Maximus TRibunitia Potestas), babérkoszorús mellkép, jobbra, bal vállán drapériával
Hátlap: Arabia, drapériával, balra áll, jobb kezében ágat tartva az előtte haladó teve felett, bal kezében egy köteg vessző (?)

A leírások szakirodalmi forrásai:

Érmék fényképei: © a gyüjtő; Featured image: a bázeli zsidó múzeum tárlója, © editor