Schmidl Lázár és családja az 1880-as évektől kezdve mintegy 50 éven át megédesítette a győri polgárok életét. Ő alapította Győr első cukorka és csokoládé gyárát, amelyet aztán Henrik János fiával együtt felvirágoztatott és a város egyik nemzetközi hírű termelő üzemévé fejlesztett ki.
Bár a gyár az 1930-as években megszűnt, emléke megmaradt. Például, alapítványunk 2024. évi, Győr és környékének zsidó emlékeiről szóló, “Az ő sorsuk – a mi történelmünk” címen meghirdetett diák pályázat keretében a Révai Gimnázium versengő diákjai által benyújtott egyik műalkotás a hajdani Schmidl termékek csomagolásának lehetséges, új változatait tartalmazta. A diákok összeállították a Schmidl gyár történetét is.
Az emlékmegőrzés jegyében alapítványunk 2024. évi kezdeményezésére Schmidl Lázár életét és különleges szakmai pályáját a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza és a Zsidó Kiválóságok Kiállítás Győr tárlat is beépítette e-adatbázisába. A látogatók könnyedén, mindkét helyszínen interaktív módon ismerkedhetnek meg e jelentős személyiségnek és családjának a tevékenységével.
Jelen írásban követjük az említett adatbázis szerkesztési követelményeit és egyben köszönetet mondunk a szerkesztőknek, hogy használhattuk az Schmidl Lázárról szóló szócikket, a melyet kiegészítettünk más forrásokból eredő információkkal és néhány képpel is. Köszönet illeti a Győri Szalon szerkesztőségét is, mert lehetővé tette a honlapjukon közzétett helytörténeti anyagok hasznosítását.
Élete dióhéjban
Schmidl Lázár 1826-ban született. Keveset, szinte semmit nem tudunk fiatal éveiről, szüleiről és testvéreiről. 1858-ban megszületett fia, Schmidl Henrik János, Patvarc településen (falu Budapesttől északra, a magyar-szlovák határon; a környező településekkel együtt (mint Balassagyarmat) része volt a régió zsidó hitéleti és gazdasági életének – a szerk.).
1879-ben fiával közösen megalapította első vállalkozását, egy cukorka- és csokoládégyártó üzemet Budapesten. A budapesti székhelyű gyárat 1883-banáttelepítették az akkoriban még önálló településnek számító Győr-Szigetre, a Gyár utcába (mai Vámbéry Áron utca). 1886. szeptember 30-án édesipari cégüket hivatalosan is bejegyezték a győri törvényszéken.
Schmidl Lázár fia, Henrik János, 1889-benlett a céghivatalos tulajdonosa és mindvégig fontos szereplőként volt jelen a cég életében.
Lázár 1897 decemberében hunyt el, három évvel később felesége is követte. A Győr-szigeti izraelita temetőben temették el őket. Nem ismert (legalább is előttem -szerk.) Schmidl Lázár síremléke, akárcsak fiáé sem. De ismert Lázár két feleségének közös sírköve.
Vállalkozói életútja
A Schmidl cukorkagyár megalapítása
A céget Schmidl Lázár először Budapesten kezdte el működtetni 1879-ben, ekkor azonban a gyár (valójában kisüzem) csupán egyetlen földszintes épületből állt, melynek egyik félreeső szárnyában tepsikben olvasztották/dermesztették a cukorkákat. Eleinte összesen négy alkalmazott kézi erővel dolgozta fel az alapanyagot.
A Schmidl-gyár Győr-sziget községbe telepítésének (1883) fő oka a Rábca folyó közelsége volt, mert annak vizét hasznosíthatták ipari célokra. Első termékük a köhögést és egyéb tüdőbántalmakat enyhítő, útifűkivonatot és malátát tartalmazó készítmény volt.
1889-ben fia, Henrik János hivatalosan cégtulajdonossá vált. A Schmidl-gyárat a tulajdonosai folyamatosan fejlesztették, további épületeket emelve a gyártelepen. Az immár tágasabb és szebb munkatermekben, modernebb gépek üzemeltetésével egyre magasabb színvonalú termékeket tudtak előállítani; a cég nagyon figyelt a csomagolás minőségére is.
Mindezek hozzájárultak a Győr-szigeti gyár hírnevéhez, amely kedvező áron szállított igen jó minőségű édességet az Osztrák–Magyar Monarchia országai, sőt Itália, Németország és Románia területére is.
A kakaó- és csokoládégyártás megkezdése
1893-ban a gyár fontos fordulóponthoz érkezett, mivel Magyarországon elsőként vezették be a cukorkagyártásban a vákuumfőzést. A termelést átalakították gőzüzeműre, így megkezdődhetett a selyemcukorka előállítása, amelyben nem volt versenytársuk Magyarországon. 1895-re már nagyjából hatvan alkalmazott dolgozott fel évi 300 tonna nyers cukrot, ami a kezdeti évekhez képest hatalmas fejlődésnek számított. Egyre újabb termékekkel álltak elő, például a Millenniumi cukorkával, ami ekkoriban az egyik legnépszerűbb édességnek számított.
1897 decemberében az elhunyt Schmidl Lázár fia, Henrik János állt a gyár élére, azonban a termékeken mindvégig megőrizte a Schmidl L. nevet. Az 1900-as évektől a gyár dolgozói létszáma 200 és 300 fő között alakult.
A századfordulón engedélyezték a termékek csomagolásán az ország címerének használatát. Évről évre további fejlesztéseket vezettek be. 1902. november 21-én avatták fel az új, kétszintes gyárépületet 200 ezer korona tőkebefektetéssel [1], amelyet kiegészítettek egy csokoládéüzemmel is. Így a következő évben megindulhatott a kakaó- és csokoládégyártás, ami évi hatezer tonnára emelkedett.
Bővülő termékkínálat, kielégíthetetlen igények
A Schmidl-gyár 1904-ben ünnepelte működésének 25. évfordulóját. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a termékpaletta a századforduló utáni években tovább bővült. A „Hungária” és a „Győri Háztartási” elnevezésű csokoládétermékeik voltak a legnépszerűbbek. Emellett a nívósabb győri kávéházakban – mint a Kioszk, a Lloyd vagy az Elite – meg lehetett kóstolni a Schmidl forró csokoládéját is. A vásárlók számára a csomagolás is jelezte a magas minőséget, termékeiket magyaros stílusú, különleges fém- és fadobozokban kínálták.
1905-re a gyár már kakaóport is előállított. A kínálat folyamatosan bővült, forgalomba hozták a zeneszerző emlékére „Liszt Ferenc-golyó” néven közismertté vált bonbont. Az árucikkek köre gyümölcscukrokkal, jégpasztillákkal egészült ki.
A gyár hírneve évről évre egyre inkább terjedt. A Győri Friss Újság 1907 májusában munkásbarát gyárosnak nevezi Schmidl H. Jánost, miszerint „Abból az alkalomból, hogy Szterényi József államtitkár meglátogatja a Schmidl-féle cukorkagyárat, a gyár tulajdonosa minden alkalmazottjának kék zubbonyt és fehér sapkát csináltatott a saját költségén”. [2]
1910-re igen széles választékot kínált a gyár: kakaó, kandiscukorka, karácsonyi bonbonok, desszert- és drazsébonbonok, köhögéscsillapító útifűcukorkák, selyemcukorkák, valamint gyógyszertári cikkek. Ilyen volt például a „Virág karamell”, az „Orosz karamell”, a „Likőrdesszert” és a „Favorit desszert”.
A Schmidl-gyár életében kétségkívül az első világháború előtti évek voltak a legsikeresebbek, ekkor készítették a legfinomabb desszerteket. Azonban a napi 2-3 tonnás termeléssel sem tudták kielégíteni a piac igényeit, hiszen a termékek iránti kereslet alaposan meghaladta a gyár kapacitását.
A Győri Friss Újság 1913. július 3-i számában írt a gyár munkásainak helyzetéről: „Ami a munkásviszonyokat illeti, a gyár büszke lehet arra, hogy harmincöt évi fennállása alatt egyetlen egyszer sem volt sztrájk. Ez a legfontosabb fokmérője annak, hogy a gyár munkásai tisztességes bánásmód mellett kereshetik meg mindennapi kenyerüket. A gyár újabb nagyítása befejeztével kívánjuk, hogy a gyár soká legyen büszkesége a győrieknek és a magyar gyáriparnak.” [2]
Az I. világháború hatásai
1915-ben a magyar csokoládégyárak a Honvédelmi Minisztériumtól jelentős méretű szállítmányra kaptak megrendelést: 500 000 doboz hadi bonbonra, valamint hat kocsirakomány egyéb csokoládé készítményre. A megbízás teljesítésére az Országos Iparegyesület Gerbaud Emil (a kor nagyon ismert cukrásza és csokoládégyárosa; Genf, 1854 – Budapest, 1919 – a szerk.) által vezetett cukorka- és csokoládégyári szakosztálya választotta ki a szállítókat, így a győri Schmidl-gyárat is – más kiemelkedő édességgyárakkal egyetemben. [1]
A cég csokoládéja nagy sikernek örvendett az orosz fogságba esett tisztek körében is a messzi Orenburgban, mielőtt Szibériába indították őket. Egy visszaemlékezés erről tanúskodik: „Bevásárlási kőrútunkon az egyik fényes cukrászüzlet kirakatában magyar nemzeti színű selyem- szalaggal átkötött, hosszúkás bonboniért fedeztünk fel. A födelén erdőrészlet, tót parasztruhás favágókkal. Négy rubel hatvan kopek volt az ára. Összeadtuk a pénzt, és megvettük. A győri Schmidl gyárból került ki: töltött csokoládébonbonok voltak benne. A messze vándorolt hazai gyártmányt áhítattal fogyasztottuk el, a nemzeti szalagból mindenki kapott a sapkájára egy darabkát, a maradékot pedig gondosan eltettem.” [6]
A lokális vásárlóerő ösztönzése érdekében 1916-ban megszületett a nagy népszerűségnek örvendő „Ágyú csokoládé”. A háború előtti minőséget azonban csak az import nyersanyagok felhasználásával lehetett volna biztosítani, de ennek hiányoztak a feltételei.
A gyár 1923-ban felvette a Schmidt–Pannónia Egyesült Csokoládé és Kekszgyár Rt. nevet, majd a név 1933. április 19-én Schmidl–Pannónia Csokoládé és Kekszgyár Rt.-ra módosult, mikor az 1919-ben alapított Pannónia Magyar-Hollandi Kekszgyár Rt. magába olvasztotta a Schmidl üzemet. [6]
Az 1920-as években a cég veszteségessé vált, amin csak időlegesen javított összeolvadása a piskótagyártó Pannónia Édesipari Vállalattal. Schmidl H. János 1936-os halálával, megfelelő vezető hiányában a cég csődbe ment, 1937-ben bejelentették megszűnését. [2] Az üzemben található gépeket, valamint a gyár teljes személyzetét az 1936-ban alapított győri Konkordia Sütemény és Ostyaüzem vette át.
A Schmidl L.-gyár épületeit lebontották, azonban a család lakóháza még ma is áll, habár nagyon rossz állapotban.
A Schmidl család közel élt a gyár épületeihez Győr-Szigetben, a gondos gazda rajta tartotta a szemét termelő üzemein.
Tudtad-e, hogy …
… mi volt a győri cukorkagyár legelső terméke
A győri székhelyű cukorkagyár első terméke az útmellfű bonbon volt, amelyet malátából, valamint a frissen leszedett útifű nedvének kivonatából állítottak elő. Ez a különlegesség rendkívül hatékony megoldást jelentett köhögés, rekedtség, mell- és tüdőbajok esetén. A nyákbajokat gyógyító közkedvelt bonbont először csak budapesti gyógyszertárakban és kereskedésekben találhatták meg a vásárlók, majd néhány év múlva, ahogy a gyár megkezdte egyre több, különböző cukorka gyártását is, termékeik elterjedtek a hazai és nemzetközi piacon is.
…miért pont „Ágyú csokoládé”
Az I. világháború miatt a termelés visszaesett a győri édességgyárban, ezt az 1916-ban piacra dobott új termék, az „Ágyú” védjegyű csokoládé nagy népszerűsége ellensúlyozta. Nevét bizonyára, az 1913-ban megalapított győri ágyúgyárról kapta, amely igen jelentősen hozzájárult számított az akkori Magyar Királyság fegyverellátásához.
Így hivatkoztak erre az édességre: „Aki egyszer a Schmidl-féle győri „Ágyú csokoládét” megízleli, soha idegen gyártmányt nem vesz, mert meggyőződik róla, hogy jobb és az árak is mérsékeltebbek az idegen gyártmányok áránál.” [1]
Olyan sikeres volt, hogy még a háború után is sokáig forgalmazták.
… elsőként gyártott selyemcukorkát az országban
A gyár életében az alapító fia, Schmidl H. János jelentős szerepet játszott. Folyamatosan fejlesztette a termelési folyamatokat, és újabb gyárépületek épített. Hatalmas előrelépés volt a gyár életében, amikor 1893-ban a gyártást gőzüzeműre alakították át és ennek köszönhetően megkezdhették – hazánkban elsőként – a selyemcukorka-gyártást is.
… rokoni szálak fűzték egy másik győri cukorkagyároshoz, Árpás Ignáczhoz
1893-ban amikor Schmidl Lázár fia, Schmidl H. János vette át a cég vezetését, Árpás Ignáczot bízták meg a Schmidl-gyár üzletvezetésével. Ennek oka nem csak az volt, hogy egy kisebb cukorkagyárat üzemeltetett, hanem az a tény is, hogy Árpás Schmidl H. János lánytestvérét vette el feleségül. 1895-ben már saját cégét irányította, amelynek fő terméke a különféle gyümölcscukrok voltak. Emellett olyan szabadalmai voltak, mint a burgonyacukorból készült cukorkák.
… Lázár fia, Schmidl H. János Győr-szigeti letelepedését követően hathatósan kivette a részét Győr közéletéből és jelentős szerepet játszott a helyi zsidó közösségben is
Kezdeményezte a Győr-szigeti Ipartestület megalapítását. Az 1896. évi budapesti Millenáris Kiállításon miniszteri dicséretben részesült közösségszervezői munkájáért. 1903. január 8-tól az Országos Ipartestület Igazgatóságának tagja lett. Szorgalmazta Győr és Győr-Sziget egyesülését, amely 1905-ben megtörtént. 1908. július 16-án Sziget megválasztotta a győri Törvényhatósági Bizottság képviselőjének. 1906-tól 1928-ig az Országos Iparegylet cukorka- és csokoládé szakosztályának alelnöki tisztségét töltötte be. 1913-tól Révfalu és Sziget önkormányzati képviselőjeként tevékenykedett. A Győri Neológ Izraelita Hitközség elnöke is volt, a város zsidó kulturális és szociális intézményeinek támogatójaként. Ebben partnere volt felesége, Buchwald Szidónia is, aki 1817-től 1928 márciusáig a Győri Nőegylet elnöki tisztségét látta el. [2]
[1] A győri édesipar kezdetei: A Schmidl és Árpás cukorkagyárak, Galambos Krisztina írása; Győri Szalon
[2] 163 éve született Schmidl H. János gyáros, cukorka- és csokoládékészítő – Csitkovics Gyula írása; Győri Szalon
[3] A Radó-szigeti Kioszk – Győri Szalon
[4] A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota – Győri Szalon
[5] Diák műalkotások – Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány honlapja
[6] Pannónia Kekszgyár Emlékhely címe: Gyár utca, …
[7] Google Maps Street View
[8] Modern Győr
Szerkesztette: Krausz P.
