Egy győri orvosdoktor hányattatásai a 2. világháború végnapjaiban
Az első részben megtudtad, miért és hogyan születik a napló, a másodikban pedig azt, hogy a német és magyar katonai egységek nem tudnak ellenállni az oroszok előretörésének, bombák hullanak a karácsonyi ünnepek alatt is, egy jó pár bakancs aranyat ér és az orvos mindig és mindenhol segíteni tud a bajba jutottokon. A harmadik részben olvastál alkalmi kényszermunkáról, az orvosi felszerelések és gyógyszerek zabrálásáról, a vándorló csapat fehérvári kalandjairól és közeledésükről a főváros felé. A negyedik részben megismerjük a részeg orosz katonák viselkedését, valamint a kölcsönösen jövedelmező “árucserét”, a malenkii robotot (kényszermunka az oroszok részére), azt, hogy mennyire fontos a jó igazolványok megléte, és hogyan keresnek bort egy orosz harci egységnek. Dr. Bakonyi elmagyarázza a magyar hatóságok és az orosz hadsereg zsidókkal szembeni viselkedése közötti különbséget. Ez az összehasonlítás az utóbbi javára szól. Az ötödik részben megismerjük a párkányi, jószívű Schatz bácsit, megtudjuk, hogy Dr. Bakonyi orvosi munkáját betegei liszttel, zsírral és szalonnával fizetik meg, nagy nehézséget okoz a szigorúan ellenőrzött hidakon történő átkelés, támadnak a tetvek Zebegényben, Dr. Bakonyi rokonokkal és ismerősökkel fut össze Budapesten, hosszabban tartózkodik és mint orvos praktizál egy Penc nevű faluban.
Fejezzük be a történetet.
III. 25 vasárnap
Délelőtt templomban voltam, és nagyon elgondolkodtam a dolgok felett. Nagyon szeretnék már otthon lenni és főleg Veled, k. Feleségem. A mai újságban olvasom, hogy Esztergomot, Felsőgallát, Tatabányát már elfoglalták az oroszok, sőt egyesek szerint már Komáromot is. Most írtam Parányi Ferinek, ki Vácon van és újabb híreket kérek tőle, mert ha igazak ezek az értesülések, úgy én azonnal megindulok hazafelé.
III. 27 kedd
Remélem, hogy mára megkapom Parányi válaszát. Az itt lévő orosz telefonista szerint az orosz hadsereg elfoglalta Komáromot és már körülzárta Győrt. Ez nem jó hír, mert ha ostromra kerül a dolog, úgy rengeteg újabb felesleges áldozat lesz. Nagyon aggódom, mi jön még! Számítgatom a napokat, ha csakugyan igazak a hírek, úgy holnap megindulok, és ha kis szerencsém van, úgy húsvétra hazamehetek, … innen valamivel több, mint 100 km az út.
III. 28 szerda
Parányi Feri tegnap írt és levelében azt írja, hogy kb. 2 hét múlva akar útnak indulni. Én a magam részéről nem akarok tovább várni, teljesen bepakoltam és holnap reggel nekiindulok. Vácon megérdeklődöm mi a helyzet, és melyik úton tudok továbbmenni. Ha lehet, úgy Párkánynak megyek, és úgy tovább, mert nagyon érdekel Schatz bácsi sorsa, ki Párkányban maradt.”
Epilógus
Eddig tart „Apa naplója”.
De ki is volt Dr. Bakonyi István?
Lányával, Hugival, aki megőrizte e naplót, már nem tudok beszélni édesapjáról.
Dr. Bakonyi hányattatásai vége felé jutott el Penc faluba, amely szerencsére nem feledkezett meg az 1945 márciusában ott praktizáló muszos orvosról. A Penci Hírek c. helyi kiadvány ezt írta róla 2018-ban:
„A napló írója, Bakonyi István győri orvos, aki 1904-ben született izraelita vallású polgári családba. Alap és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte és bár sikeres érettségi vizsgát tett, jó tanulmányi eredményei dacára továbbtanulási szándékait az akkor érvényben lévő numerus clausus miatt „nem támogatták”. Így 1922-23-ban asztalosként helyezkedett el.
1923-ban felvételt nyert a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1929-ben szerzett oklevelet. Tanulmányai után, Győrbe visszaérkezve, mentőorvosként dolgozott, majd 1937-től munkaszolgálatra történő behívásig – megvalósítva elképzelését egy korszerű rendelő kialakítására – magánorvosként szolgálta Győr város polgárait.
Az 1930-as években megismerkedett Kőműves Irénnel, későbbi feleségével, aki nem volt zsidó származású, de a zsidótörvények szerint 1942. augusztus 23-án bekövetkezett házasságkötésük csak úgy volt lehetséges, hogy leendő felesége áttért az izraelita hitre. A munkaszolgálat alatt sokat volt férje közelében, csak akkor utazott el, amikor már a helyzet ezt nem tette lehetővé. Házasságukból két leánygyermek született.”
És ki volt Bakonyi Irén?
Még Hugiról, Bakonyi István egyik lányáról, a napló őrzőjéről, néhány szót.
Évtizedekkel ezelőtt a győri temetőben találkoztam vele. Nagy meglepetésemre igazán szerényen és egyszerű szavakkal elmesélte, hogy sportlövő és nem is akármilyen szinten, mert többszörös magyar bajnok és a nemzeti válogatott tagja!
Nagyszerű sportemberi teljesítmény, kitartását talán éppen édesapjától örökölte.
2019 márciusában bekövetkezett igazán korai halála alkalmából a Budapesti Sportlövő Szövetség az itt részben idézett nekrológot tette közzé:
„Bakonyi Irén 1948-ban született értelmiségi családban.
A Győri Dózsában ismerkedett meg a sportlövészettel, ahonnan 1970-ben igazolt az Újpesti Dózsába. Rövidesen tagja lett a válogatottnak …
1981-től az Újpesti Dózsa Sportlövő Szakosztályának Technikai vezetője … Az UTE mai eredményességének megalapozásában elévülhetetlen érdemei vannak.
De nem csak a Szakosztályért, hanem annak versenyzőiért is odaadóan tevékenykedett. Sportolóink jelentős része köszönheti egzisztenciájának alakulását Irénkének.
Ő volt az, aki az Egyesület, a Szakosztály nehezebb időszakában is kitartott mellettünk.
…
Részt vett a Magyar Sportlövők Szövetség és a Budapesti Sportlövő Szövetség napi munkájában is. Mindkét szervezetnek elnökségi tagja volt. Ezek a pozíciók nem csak titulusok voltak Irénke számára. Rendkívül sok munkát jelentettek neki. A diákversenyektől a kontinens viadalokig kivette a részét a szervezéstől a lebonyolításig az összes munkafolyamatból. Versenybíróként is részt vett a sportlövészet napi életében.
…
Súlyos betegsége ellen sportemberként küzdött, de egy pillanatnyi remény után ebből a harcból nem került ki győztesen.”
Szerkesztette és az angol fordítást készítette Krausz Péter