Lóránd László emlékére

Nemzetközi hírű, győri biokémikus

Ezzel a bejegyzéssel emlékezünk Győr egyik nagyhírű szülöttjére, aki az USA-ban maradandót alkotott a sejt- és molekuláris biológia tudományterületen. Meg kell említenünk testvérhúgát, Lóránd Zsuzsannát, budapesti, majd 1973-tól amerikai gyermekorvost is, akiről honlapunkon korábban külön bejegyzést tettünk közzé.

Élete dióhéjban [1] [2]

Lóránd László Győrben született 1923. március 23-án és Chicagóban hunyt el 2018. december 6-án. 1953-ban találkozott Joyce Brunerrel, akit később feleségül vett. Joyce szintén tudós-kutató volt és szorosan együttműködött férjével biokémiai kutatásaiban. Felesége 2010-ben halt meg.

*A Lóránd család 1925 körül – Fénykép: 2. sz. lábjegyzet*

Édesapja, Dr. Lóránd (sz. Löwinger) Hugó, közszeretetnek örvendő győri gyermekorvos (Győr, 1891 – Auschwitz, 1944), édesanyja Klein Margit (1896 – 1998), a szülők 1920-ban házasodtak össze. Gyermekeik tehát: László és Zsuzsanna. Édesapja nem, de édesanyja és Zsuzsanna húga túlélték Auschwitz-ot, László pedig a munkaszolgálatot. (l. a 2. sz lábjegyzetet)

László a győri Bencés Gimnáziumban tanult az 1930-as években és itt is érettségizett 1941-ben. A Horthy rendszer által bevezetett numerus clausus rendelkezések miatt egyetemi tanulmányokra nem volt lehetősége. Édesapja tanácsára kétkezi szakmát tanult a Győri Általános Közlekedési Vállalatnál autószerelő és géplakatos ipari tanulóként. A tanoncidőszakot 1942 júniusában fejezte be.

*Lóránd tanonc felszabadításáról szóló, ipari iskolai bejegyzés, 1941 – Fénykép: 2. sz. lábjegyzet*

Ezt követően, a nagyhírű, győri származású matematikus, Riesz Frigyes segítségével bejutott a szegedi Polgári Iskolai Tanárképzőbe, ahol fizika és matematika tárgyakat vett fel és közben bejárt a szegedi egyetemre is biokémiát hallgatni. Itt, a Szent-Györgyi Intézetben ismerkedett meg Laki Kálmán professzorral. (l. a 2. sz lábjegyzetet)

*A Lóránd testvérek 1939-ben – Fénykép: 2. sz. lábjegyzet*

1944-ben munkaszolgálati behívót kapott. Komáromban, később Győrben teljesített szolgálatot. Ekkor találkozott utoljára édesapjával. Munkaszolgálatos századát később Győrből Hegyeshalom felé masíroztatták a németek visszavonulásával egyidejűleg. Ekkor sikerült megszöknie, visszatért Győrbe, ahol több győri család bújtatta. 1945 tavaszán beiratkozott a szegedi egyetemre, közben várta vissza édesanyját és nővérét a koncentrációs táborból, akik végül szerencsésen meg is érkeztek Győrbe. László időközben átiratkozott a budapesti egyetemre, ahol Laki Kálmán professzor közvetítésével Szent-Györgyi Albert professzor mellett demonstrátori állást kapott. 1948-ban diplomázott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Utolsó éves medikusként részt vett egy jelentős felfedezés, a véralvadási folyamatban fontos szerepet játszó u.n. Laki-Lóránd faktor azonosításában. 1948 végén került Angliába, ugyanis Szent-Györgyi azt tervezete, hogy az USA-ban összeszedi kedvenc munkatársait és ezért Lóránd Lászlónak is szerzett útlevelet. (l. a 2. sz lábjegyzetet)

1948–52 között a Leeds-i Egyetemen dolgozott, ahol PhD fokozatot szerzett biomolekuláris szerkezetek kutatásának eredményeiről készített disszertációjával. 1952–55 között már az USA-ban, a detroiti Wayne Egyetemen tanított gyógyszertant és fiziológiát, majd 1955-től a Northwestern Egyetem kémiai tanszékének munkatársa, ahol 1961-től professzor.

1971–1978 között a Thrombosis Research, majd 1981–2000 között az Inflammation folyóiratok szerkesztő-bizottsági tagja. 1987–1991 között a Nemzeti Tudományos Akadémia (US National Academy of Sciences) tagja. 1990–91 között a Rákközpont Alapkutatási Részlegének igazgatóhelyettese. 1993-ban a Sejt- és Molekuláris Biológiai Tanszék kutatóprofesszora. Kutatási területe ekkor a véralvadás biokémiája és az öregedés folyamata.

1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választották.

Jelentős szakmunkái: Sol Sherry Lecture in Thrombosis: research on clot stabilization provides clues for improving thrombolytic therapies (2000); Factor XIII and the clotting of fibrinogen: from basic research to medicine (2005); Crosslinks in blood: transglutaminase and beyond (2007)

Számos tudományos díjjal ismerték el munkásságát: James F. Mitchell-díj (1973), a Nemzetközi Trombózis- és Hemosztázis Társaság Életműdíja (1983), Lady Davis-díj (1985), a NIH MERIT Díj (1989-1998), az Amerikai Egészségügyi Kutatási Életműdíj (1993), az Amerikai Szívszövetség Sol Sherry Kiváló Előadói Díja (1998).

Őrizzük Loránd László PhD, a sejt- és molekuláris biológia emeritus professzorának emlékét [3]

Ezt a nekrológot a Northwestern University kutatója, Anna Williams írta 2018. december 18-án

*Lóránd László – Fénykép:* *Northwestern University*

Lóránd László, PhD, a Sejt- és Molekuláris Biológia tanszék nyugalmazott professzora, valamint a Northwestern Egyetemen több mint 60 éven át tevékenykedő kiemelkedő tudós december 6-án elhunyt. 95 éves volt.

Lóránd nemzetközileg elismert biokémikus volt, akit a véralvadási mechanizmusok terén elért úttörő felfedezéseiről ismertek; emellett nagy tiszteletnek örvendő oktató és mentor, valamint odaadó férj, apa és nagyapa volt.

„László kivételes tudós volt, emellett rendkívüli kolléga, mentor és barát” – mondta Robert Goldman, PhD, a sejtbiológia Stephen Walter Ranson professzora és a Sejt- és Molekuláris Biológia Tanszék vezetője. „A Northwestern tudományos közösségének oszlopos tagjaként felfedezései tartós és rendkívül jelentős hatást gyakoroltak a tágabb tudományterületre. Nagyon fog hiányozni, de maradandó örökséget hagyott maga után. Személyes szempontból soha nem fogom elfelejteni azokat a lenyűgöző beszélgetéseinket, amelyek több mint 40 évvel ezelőtt kezdődtek, és néhány héttel ezelőtt értek véget, amikor Anne-nel meglátogattuk Lacit néhány nappal halála előtt.”

Lóránd 1923-ban született Győrben, Magyarországon. A Budapesti Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd 1951-ben biomolekuláris szerkezetekből doktorált az angliai Leeds-i Egyetemen. A Wayne State Egyetem Orvostudományi Karán tanított fiziológiát és farmakológiát, mielőtt 1955-ben csatlakozott a Northwesternhez.

… Neki köszönhető az egyetemek közötti orvostudományi együttműködés megerősítése, valamint számos kiemelkedő tudós toborzása az egyetemünkre.

*Lórándot 2013 novemberében a Northwestern Egyetemen rendezett tudományos szimpóziumon kitüntették – Fénykép: Northwestern University*

Lóránd több mint 200 tudományos munkát publikált. A trombózis, a fehérje-kötődések és a kalciumionok területén végzett kutatásai jelentős hatást gyakoroltak a véralvadás területén. Különösen a XIII-as faktor (amelyet korábban Laki–Lóránd-faktor néven és fibrin-stabilizáló faktorként emlegettek) társfelfedezője volt; ez a fehérje döntő szerepet játszik a véralvadásban.

Lórándot 1987-ben választották meg a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává. Emellett az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Tudományos Akadémia külföldi tagja volt, és pályafutása során számos egyéb díjat és tiszteletbeli fokozatot kapott.

Lórándot felesége, Joyce Bruner-Lorand előzte meg a halálban. Hátrahagyta lányát, Michele Lóránd orvost, két unokáját és két dédunokáját.

*Lóránd László, 2013. augusztus 9 – Forrás: Alchetron*

Feinberg Orvostudományi Kar [3]

A Feinberg Orvostudományi Kar, ahol Lóránd több évtizeden át professzorként és kutatóként dolgozott, Chicago egyik külvárosában található. A Northwestern Egyetem 12 karja és főiskolája közül az egyik. Az orvostudományi kar teljes idejű orvostudományi doktori képzést, számos közös diplomaprogramot, posztgraduális orvosi képzést, valamint orvosi továbbképzést kínál.

E a magánintézményt 1859-ben alapították, oktatói gárdája 3400 főből áll, alapítványi vagyona pedig 1,9 milliárd amerikai dollár.

*A Feinberg Orvostudományi Kar, Chicagó – Forrás:* *Northwestern University*

Lóránd magyarországi tudományos ismertsége és elismertsége

2012-ben Lóránd fő, vendég előadóként videó előadást tartott a Debreceni Egyetem konferenciáján, amelyet a Trombózis Kutatás Európai szervezete rendezett. [4]

*Lóránd László, Woods Hall, Massachusetts, Northwestern University, videó előadása a Debreceni Egyetemen 2012-ben – Forrás:* *Search Alchetron*

2015 októberében „A magyar alvadási faktor” címmel konferenciát tartottak Debrecenben [5]. Ezen tizenöt ország 65 tudományos kutatója vett részt.

A véralvadás XIII-as faktorát magyar alvadási faktornak is szokták nevezni, mivel felfedezése Laki Kálmán és Lóránd László magyar kutatók hazai munkáján alapult, és egy időben Laki-Lóránd faktornak is hívták. A XIII-as faktor fontos szerepet játszik a vérzéscsillapításban, sebgyógyulásban, és a magzat kihordásában is – magyarázta Muszbek László akadémikus. Ha a XIII-as faktorhiányos betegek megelőzésként nem kapnak rendszeres faktor pótlást, sokszor életveszélyes kötőszöveti vérzések, esetenként halálos kimenetelű agyvérzés lép fel.

Négy évre rá, 2019 novemberében, már Lóránd halálát kövezően „Lóránd László Emlékkonferencia”-t rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, amely Lóránd László professzornak, a trombózis és hemosztázis kutatás nemzetközileg elismert kutatójának, az MTA külső tagjának és az USA National Academy of Sciences tagjának, a véralvadás XIII-as faktora társfelfedezőjének állított emléket. [6]