Puskás Öcsi kalandja Riesz Frigyes professzorral
Riesz Frigyes
Frigyes (Győr, 1880. január 22 – Budapest, 1956. február 28) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Riesz Marcell matematikus bátyja. A két fiú a zsidó Riesz Ignác győri orvos és Nagel Szidónia fia.
(Győr, Kazinczy u. és Jedlik Ányos út sarok) © kozterkep/mapublic
Legfontosabb felismerése az, hogy a függvények közötti összeadás, számmal szorzás és skaláris szorzás műveletét alkalmasan definiálva, a függvények egy széles osztálya ugyanúgy viselkedik, mint a vektorok. E gondolat jelentőségének fölismerésével Riesz Maurice René Fréchet-vel és Stefan Banachhal együtt a funkcionálanalízis megalapítójává vált. A funkcionálanalízis az algebra, az analízis és a geometria módszereit egyesítő átfogó elmélet. Legismertebb eredménye a valós függvénytan köréből ismert Riesz-Fischer-tétel.
Felsőfokú tanulmányokat a zürichi műegyetemen (1897-99), a budapesti egyetemen (1899-1901) és a göttingeni egyetemen (1901-02) folytatott. Rövidebb ideig középiskolában tanított, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre került, mely a trianoni békeszerződés miatt 1921-ben Szegedre költözött. Riesz a szegedi egyetem matematikai intézet, majd 1929-től a Bolyai Intézet vezető professzora volt 1946-ig.
Neumann János úgy látta jónak, ha a Szegeden létrejött világhírű matematikai centrum együtt marad: Riesz, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla. Kétségtelen, hogy 1930 táján Szeged volt a világon az a hely, ahol a klasszikus függvénytant és a funkcionálanalízist a legmagasabb színvonalon lehetett tanulni. Nem véletlen, hogy Marshall Stone, a Harvard egyetem professzora, a funkcionálanalízis első monográfiájának a szerzője, Szegedre küldte tanulni munkatársát.
Riesz meghirdette a Függvényoperációk, majd a Hilbert terek elmélete és az Integrálegyenletek című előadásokat is. Mindezek az 1940-es évek végére könyvvé ötvöződtek és megszületett a funkcionálanalízis átfogó, példátlan sikerű tankönyve. Különösen nagy jelentőségű a Haar Alfréddal közösen indított Acta Scientiarum Mathematicarum című szakfolyóirat, mely a mai napig világszínvonalú a matematikai szaklapok között.
Amikor 1940. október 19-én a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, Riesz nem ment oda idős kora miatt, hanem átkérte magát az éppen megalakuló budapesti Horthy Miklós Tudományegyetemre, s vezette továbbra is a Bolyai Intézetet. 1946-tól haláláig a budapesti tudományegyetemen (akkori Pázmány Péter Tudományegyetem, majd 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) tanszékvezető egyetemi tanárként működött.
Riesz Frigyes kiemelkedő tudományos eredményeire és nagy nemzetközi (el)ismertségére tekintettel még a legnehezebb időkben is kivételes elbánásban részesült. Így például 1943 novemberében szolgálati útlevelet, kiutazási engedélyt és úti ellátmányt kapott genfi előadásokhoz. Riesz Frigyes egyébként felvarrta a megalázó sárga csillagot, de mindig felső kabátot húzott fölé … 1944 júliusában nyugdíjazták, de még augusztusban (!) néhány más zsidó származású professzorral együtt visszanyerte az állását.
A testvérek győri emléktáblájának avatásakor Marcell Svédországban élő leszármazottjai jelen voltak. Jártak a győri zsidó hitközség irodájában is, ahol az anyakönyvben megkeresték a testvérek születési bejegyzéseit (a hitközség tájékoztatása alapján).
Riesz életét a matematika töltötte ki. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint Puskás Öcsivel történt találkozása. 1954 kora tavasza, Prága, a csehszlovák főváros repülőtere. Az egyik fotelbe korosabb úr telepszik, a közelében két fiatalember ül le. Az idős férfi olvas. Közben, mert magyar szót hall, érdeklődve fordul a fiatalok felé, tudakolva, merre lesz az út. Amszterdamba megyünk, barátságos mérkőzésre – feleli az egyik.
Hamar kiderül: mindhárman Pestről jöttek, onnét nincs közvetlen járat, így Prágából repülnek tovább, a férfi Párizsba, egy konferenciára, a fiúk Brüsszelen keresztül Amszterdamba. Ott lesz a meccs. De mégis, milyen mérkőzés? – érdeklődik a magányos utas. – Hát mi más lenne, foci – válaszol egyikük, öntudattal, enyhén emelt hangon, és hozzáteszi még, hátha a tájékozatlan kérdező így megérti: futball, kérem szépen, futball! Aztán a társára bök: – Ő itt Lóránt Gyula, a sokszoros válogatott középhátvéd, talán hallott róla. Én pedig a Puskás vagyok.
Az idős úr mosolyogva biccent, bemutatkozik, kissé elmélázik, megszívja a pipáját, majd jön az újabb kérdés Puskáshoz: – És maga is futballista?
(Az anekdotát közölte Varga János székesfehérvári matematikatanár.)
Riesz Marcell
Marcell (Győr, 1886. november 16 – Lund (Svédország), 1969. szeptember 4), egyetemi tanár, Frigyes ugyancsak matematikus öccse.
Fejér Lipótnál doktorált a Budapesti Tudományegyetemen. 1911-ben Svédországba költözött. 1911-től 1925-ig a stockholmi egyetemen oktatott. 1926-tól 1952-ig a lundi egyetemen volt professzor. Nyugdíjba vonulása után 10 évet amerikai egyetemeken töltött. 1962-ben tért vissza Lundba, és ott is halt meg 1969-ben.
1936-ban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották.
Riesz Marcell a trigonometrikus sorokkal foglalkozott. Ő vezette be a Riesz-függvényt és bátyjával együtt bebizonyította az azóta Riesz testvérek tétele néven ismert állítást. 1930 után érdeklődése a potenciálelmélet és a parciális differenciálegyenletek elmélete felé fordult. Az 1940-es, 1950-es években Riesz a Clifford-algebrákon dolgozott.
Források
https://hu.wikipedia.org/wiki/Riesz_Frigyes ; https://hu.wikipedia.org/wiki/Riesz_Marcell ; https://hmn.wiki/hu/Frigyes_Riesz ; https://szegedma.hu/2021/02/az-ember-aki-nem-tudta-kicsoda-puskas-ocsi
Kovács I. Gábor: Magyarországi zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok sorsa a holokauszt erőterében 1930-tól 1945-ig (cikk), 2015. Kovács I. Gábor (szerk): Diszkrimináció, emancipáció, asszimiláció. Magyarországi egyetemi tanárok adattára I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Történeti elitkutatások – Historical Elite Research. Budapest, Eötvös kiadó: 2012. p. 172 alapján