A zsidó szociális gondoskodás szép példája
Kemény József 1930-ban írta meg „Vázlatok a győri zsidóság történetéből” című könyvét, amely egyfajta krónikaként tárja elénk, mi mindent cselekedtek városukért és a helyi zsidó közösségért a Győrben élő zsidó polgárok. Munkájában kitér a Menház történetére is. Az alábbiakban Kemény leírására támaszkodunk könyve megjelenésének időpontjáig.
1889-ben Dr. Pfeiffer Fülöp orvos, mint a városát szerető és támogató győri polgár és zsidó hitközségi elnök, 4 000 koronás alapítványt tett azzal a nemes céllal, hogy az alapítvány jövedelméből tápintézet létesíttessék szegény tanulók számára, akik a közeli zsinagóga két oldalszárnyában működő zsidó elemi iskola nebulói voltak. Az alapítványhoz jóval később több jómódú adakozó jelentős összeggel járult hozzá, így Schreiber Ignác 130 000; Meller Ignác, Hatschek Jakab és Kürschner Dezső 20 000 – 20 000, Wolf Károly 13 600, Fürst Márton 12 400; Winkler Samu, Scheiber Mór és Hacker Sándor 12 000 – 12 000; Eisenstaedter Lipót, Back Hermann és Redlich Lipót 11 000 – 11 000; Fuchs Albert és Wolf Miksa 10 000 – 10 000 korona tőkével, hogy csak a legkiemelkedőbb támogatókat említsük.
Megoldatlan volt a gyermekek étkeztetése mellett az öregek gondozása is. Annyi pénz nem jött össze adakozásból, hogy külön-külön építsék meg a gyermekintézményt, a közétkeztetést nyújtó rituális konyhát, valamint az aggok házát. Így egyesítették a célokat.

1913-ban elkészült a Menház Mocsányi Károly budapesti és Stadler Dezső győri műépítészek pályatervei alapján. Az új épület egyike lett Győr-Újváros legsikerültebb középületeinek, arányai és enyhén neo-klasszikus stílusa a városrész díszére vált a zsinagóga közvetlen szomszédságában, a Kossuth Lajos utca és a Palatinus (ma Erkel Ferenc és Dr. Róth Emil utca) utca sarkán.
„Az alagsorban talált helyet egy hatalmas konyha tálaló helyiséggel és edényszertárral, hús- és fűszerkamarával, odébb a központi fűtőház fa- és szénkamarával. A földszinten balra nyílt az étkezőterem a tálalóval, mellette gondnoki lakással. Jobbra voltak az aggszobák, a betegszoba és a személyzet szobái. Az emelet legszebb része a cca. 110 m2-es imaterem volt, mellette szintén aggszobák, betegszoba és más kiszolgálóhelyiségek. A padlástérben mosókonyha is helyet kapott. Az épület a kor követelményeinek megfelelően arra készült, hogy kellemes otthont nyújtson az elhagyott aggastyánok számára, megenyhítvén öregségüket. De egyben arra is volt hivatva, hogy középpontja legyen iskolásaink gondozásának.” (l. Kemény József)

Az intézet működését alapjaiban rázkódtatta meg az első világháború. A szobákat lakás célokra használták, termeiben részben katonákat szállásoltak el. A gyermekek élelmezése is megszakadt. Ekkor Dr. Pfeiffer ismét jelentős, 30 000 koronás összeget ajánlott fel a Menház rendbe tételére és példáját számos további adakozó követte. Tisztségváltásokat is követően felújították az épületet és a Menház kezdte újra betölteni régi funkcióit, sőt azok még tovább is bővültek (a Leányegyesület konyhájával).
A történelem azonban rövidesen újfent, kegyetlenül közbeszólt: egy virágzó és fejlődő közösség életét keserítették meg előbb a zsidótörvények, majd bekövetkezett a Holokauszt tragédiája. A magyar állam Győr ötezer olyan lokálpatrióta polgárát, egész családokat, köztük nőket és gyermekeket veszejtett el, akik nélkül ez a város talán sohasem fejlődött volna annyira dinamikusan, mint ahogy az ténylegesen történt.
A második világháború után, a poklokat megjárt, vagyonuktól megfosztott, kevesebb, mint kilencszáz túlélő kénytelen volt eladni a Menházat a városnak, mert azt egyszerűen nem tudta fenntartani. A Menházból óvoda lett, de később már az sem működött, az elhagyatott épület állaga csak egyre romlott.
2012-ben kedvező fordulat történt. A hitközség az önkormányzattal történt megállapodás alapján öt évi részletre visszavásárolta az épületet, hogy megakadályozza teljes lepusztulását, és elejét vegye az épület esetleges lebontásának. Erre kötelezte a hagyomány tisztelete és az építtetők emléke…
Megindult az épület teljes felújítása, amelyhez szükséges anyagi eszközöket a hitközség pályázatok útján nyerte el és a további fejlesztéseket is így kívánja finanszírozni. Első lépésben az épület emeletén a hitközség egy óvodának biztosított helyet. Ezeket a helyiségeket ma a Magyar Pünkösdi Egyház óvodája bérli. Később sikerült a teljes épületet megmenteni az enyészettől. Földszintjén egy kiállító tér és egy színházterem került kialakításra.

Ezt követően, ezekben a terekben a hitközség zsidó vallás- és helytörténeti kiállítást rendezett be, amely nagy vonalakban utal a zsidóság általános és magyarországi történetére, ünnepeire és szokásaira, valamint bemutatja a győri zsidóság kiemelkedő képviselőit, hozzájárulásukat a város gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. Több tabló ad számot a „hétköznapi” zsidó családok életéről ma már történelmi értékű fényképanyag segítségével. A kiállítás célja az ismeretterjesztés, az emlékezés és emlékeztetés. Győr néhány középiskolájából a történelemtanárok rendszeresen hoznak el ide diákokat, hogy a fiatalok megismerkedjenek a történelemkönyvekből hiányzó fejezettel. Külföldi látogató is akad szép számmal. A kiállítás vendégkönyvének bejegyzései a látogatók pozitív élményeiről tanúskodnak.

A színházteremben több éven át sikeresen működött egy mikrószínház neves művészek fellépésével. Az országos hírnévre szert tett kisszínpad előadás sorozata sajnos megszakadt, jelenleg a termet bérlik.
A győri hitközség tervei között szerepel a helyi zsidóságra vonatkozó interaktív adatbázis létrehozása és a szükséges számítógépes háttér kialakítása a Menház alagsorában, melyet szintén teljesen fel kell újítani. A győri Múzeum vállalja a már kialakított zsidó helytörténeti gyűjtemény ezen új, modern szekciójának későbbi üzemeltetését.

A Menház a Holokauszt 80. évfordulója alkalmából 2024-ben rendezendő Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozó egyik színhelye lesz.
Források: „Vázlatok a győri zsidóság történetéből”, Kemény József, 1930; Győri Zsidó Hitközség; www.jewishgyor.org honlap
Featured image © Anna Shvets, Pexels