Kategóriák
Családtörténetek

Kardos Erzsébet (1902–1945) – egy gyermekorvos-pszichoanalitikus Győrből

Írta Borgos Anna

Kardos Erzsébet a pszichoanalízis budapesti iskolájának egyik legígéretesebb tehetsége volt. Tragikusan rövid pályája, miközben egyedi és különleges volt, a magyar (női) pszichoanalitikusok számos jellemző vonását is mutatja: a társadalmi háttér, a nők egyetemi lehetőségei, a numerus clausus és a zsidóüldözés, az emigrációk, az érdeklődési területek vagy az azonos szakmából való partnerválasztás tekintetében.

Kardos Erzsébet Győrben született 1902-ben asszimilált zsidó kereskedőcsaládban. Apja, Kardos Jenő (1899-ben magyarosított Kohnról) férfi divatüzletet működtetett Győr belvárosában (a Baross u. 4. szám alatt). Anyja, Eislitzer Teréz cipőboltot vitt a Baross u. 12-ben, de miután 1924-ben megözvegyült, mindkét üzletet ő vezette; 1927-től a Baross u. 15. szám alatt, a családi ház földszintjén, amelyet megvásárolt és kibővített.

Kardos cipő- és divatüzlet, Győr, Baross u. 15, 1932 körül (Horváth Attila jóvoltából)

Öccse, Imre 1904-ben, húga, Ilona 1905-ben született. Erzsébet a győri állami leánygimnáziumban (ma Kazinczy Ferenc Gimnázium) érettségizett 1921-ben („jól érett”), osztálytársai között volt Kovács Margit, a később nevessé vált keramikus. Közben 1916-17-ben magántanuló volt, 1917-19 között pedig a Győr városi felső kereskedelmi iskolában tanult.

Az 1920 szeptemberétől érvénybe lépő numerus clausus törvény a budapesti orvoskaron nemcsak a zsidókra, hanem 1920 és 1926 között a nőkre is vonatkozott, utóbbiakra egyenesen teljes kizárást, numerus nullust vezettek be. Kardos Erzsébet tanulási vágya (és a család anyagi helyzete és támogatása) úgy tűnik, elég stabil volt ahhoz, hogy külföldön kezdje meg egyetemi tanulmányait. 1921 őszétől 1923 őszi szemeszteréig a würzburgi egyetem orvoskarán tanult, az 1924 tavaszától 1926 nyaráig terjedő öt szemesztert pedig a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvoskarán végezte, ahol 1927 júniusában szerzett diplomát.

Kardos Erzsébet, Würzburg, 1920-as évek

Győri barátjának, majd würzburgi évfolyamtársának és egy ideig élettársának, Bánki Ödönnek írt levelei sok információt tartalmaznak körülményei és lelkiállapota változásairól ebben az időszakban. A levelek leginkább az egyetemi ügyek, anyagi nehézségek, tervek és lehetőségek, a család, az ismerősök és a politika témáit érintik.

Kardos Erzsébet, hallgatói nyilvántartás, Würzburgi Egyetem

Sokszor hangulati labilitás, olykor kétségbeesés érződik a levelekből (többnyire a családi-társadalmi realitások miatt), ugyanakkor nagyfokú tudatosság és önreflexió, intellektuális érdeklődés és ambíció, érettség és önállóság is.

Kardos Erzsébet és Bánki Ödön, Starnbergi-tó, Németország, 1925

Visszatérően reflektál a politikai eseményekre, amelyek húsbavágóan érintik lakóhelyével, tanulmányaival, jövőjével kapcsolatos döntéseit. 1923-tól Európa több egyetemére, Lipcsébe, Pozsonyba, Bázelbe, Bernbe, Münchenbe is beadta felvételi kérvényét. Sejthetően Würzburgban is sűrűbbé váltak az antiszemita megnyilvánulások, ezért kezd új helyekben gondolkodni, noha már kötődik a városhoz. (A menekülés és a biztonságosabb, élhetőbb hely keresése emlékeztethet minket a jelenlegi helyzetre, bár más történelmi kontextusban.)

„Kuci, múltkor valami furcsa félelem fogott el a németországi rémhírek hatása alatt […]. Légy szíves add be a kérvényemet Leipzigbe és még esetleg más egyetemre, ami nem Bajorország, és ahova csak egy csepp kilátás van, hogy felvesznek. Azt hiszem, másutt kilátás úgysincs, legfeljebb Giessenben. Mindegy bárhol, de biztosítékot szeretnék. Talán közben a rostocki iratokat megszerezted, és akkor be lehet adni két helyre. Persze ha Würzburg visszafogad, eszembe se lesz elmenni.”
Győrből Würzburgba, 1923? nyár

Az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos dilemmák túlmutatnak az intellektuális szempontokon: a szóba jöhető helyeket az adminisztratív lehetőségek, az anyagiak és a politikai körülmények is behatárolják. A honosításhoz legalább négy szemesztert Magyarországon kellett elvégezni, a bonyolult és/vagy sikertelen átjelentkezéseken kívül Kardos végül ezért is dönt úgy, hogy (würzburgi szigorlata után) itthon, a pécsi orvoskaron fejezi be tanulmányait (ahol sem a nőkre vonatkozó numerus nullus nem érvényesült, sem a zsidókat érintő numerus clausust nem alkalmazták annyira szigorúan).

Érdeklődését és ambícióját jelzi, hogy saját ötlettől vezérelve nekikezd egy alapvető német klinikai szakkönyv fordításának (Ernst Magnus-Alsleben: Vorlesungen über klinische Propädeutik), amelyhez magyar kiadót is próbál keresni, végül úgy tűnik, sikertelenül.

A diplomaszerzés után Kardos Erzsébet nem maradt Magyarországon: 1927 nyarától két évig asszisztensként dolgozott Düsseldorfban Arthur Schlossmann gyermekklinikáján (Kinderklinik der Städtischen Krankenanstalt). Ez idő alatt egy évig az Auguste-Victoria-Haus düsseldorfi gyermekotthonának főorvosa volt, ahol 120 gyermekről gondoskodott, valamint előadásokat tartott a nővérek orvosi képzésében.

Innen még nagyobb távolságba ugrott földrajzilag és szakmailag is: 1929-ben Kolumbiába hívták, ahol Barranquillában Maxim Bauer müncheni bakteriológus magánklinikáján gyermekorvos adjunktusként dolgozott, és a szintén Bauer által vezetett bakteriológiai intézetben trópusi betegségek laboratóriumi vizsgálatát végezte.

Másfél éves dél-amerikai tartózkodása alatt (Bauer hasonló expedíciói nyomán) a Venezuela északi részén, Kolumbia határánál fekvő Guajira félszigeten élő guajiro indián törzshöz szervezett expedíciókat egyedül (első nőként), és tanulmányozta népszokásaikat és életmódjukat.

Az expedíciókról a napilapok (a Magyar Hírlap, illetve az ott megjelent két cikket átvevő Délamerikai Magyarság) is beszámoltak. A Magyar Hírlap 1932 májusában interjút készített Maxim Bauerrel, melyben az orvos Kardos Erzsébetről is elismeréssel beszélt, olyannyira, hogy a venezuelai Sierra Nevada de Mérida általa először megmászott 6000 méteres gleccserét Kardos-csúcsnak szándékozott elnevezni (erre nem találtam későbbi nyomot).

A Magyar Hírlap 1932. októberi 15-i száma már kifejezetten Kardos Erzsébet útjairól, az általa meglátogatott indián törzs életmódjáról és szokásairól számol be újságírói kommentárok kíséretében.

Halk szavú, meleg tekintetű, csendes kis lány ül velem szemben. Senki se hinné el róla, hogy mennyi tudás van kedves homloka mögött, milyen hallatlan energia van ebben a kicsi, bájos teremtésben, aki külföldi tudományos körökben elismert nevet vívott ki magának. […] A rendkívül tehetséges fiatal orvosnő még a tavasszal jött vissza Columbiából, mert, amint mondja: pszichikailag nem bírta elviselni az ottani atmoszférát. Azóta Németországban tartózkodott. Münchenben és Berlinben dolgozott különböző tudományos intézetekben szép sikerrel. Most a honvágy hazahozza Magyarországra. Egy ideig otthon marad a családjánál Győrben, ahol ugyancsak dolgozni fog.
Magyar Hírlap, 1932 október 15

1932-ben tehát Kardos visszatért Európába, és Berlinben a Frigyes császár és császárné gyermekkórház orvosigazgatója, Heinrich Finkelstein gyermekorvos mellett dolgozott. 1932 őszén „a honvágy hazahozta” Magyarországra (és feltehetőleg a németországi politikai helyzet), és egy ideig Győrben élt, ahol gyermekorvosi rendelőt is nyitott a családi házban. Rendelője várószobáját Bánki Zsuzsa Bauhaus művész tervezte.

Hír a magánrendelés megnyitásáról, Dunántúli Hírlap, 1932. november 22.

1933-tól két évig Szondi Lipót mellett dolgozott a Magyar Királyi Állami Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Kórtani és Gyógytani Laboratóriumában. Itt a fiatalkorúak bíróságáról küldött fiatalkorú bűnözők pszichológiai és biológiai vizsgálatát, valamint értelmi fogyatékos gyerekek vizsgálatát és fejlesztő terápiáját végezte.

1934-től Kovács Vilmához járt kiképző analízisbe, és két év után a gyermekorvosi praxis mellett pszichoanalitikus gyakorlatot is kezdett. 1940-ben házasságot kötött Pető Endrével, a (nála két évvel fiatalabb) gyermekorvos-pszichoanalitikussal. Petővel közös munkájuk is volt: megkísérelték a játék metapszichológiai leírását, rámutatva, hogy az elsődleges folyamatok minden sajátossága megtalálható a gyermek játékában. Kardos egyetlen (posztumusz) tanulmánya („Contributions to the theory of play”) ebből a közös gondolkodásból született. A tanulmányt Pető Endre publikálta 1956-ban a British Journal of Medical Psychology-ban, saját kiegészítéseivel.

1939-ben bevándorlási kérelmet nyújtottak be Ausztráliába, ahová végül szeptemberben megkapták a vízumot. A házaspár mégis Budapesten maradt. Pető idős édesanyja és az akkor frissen berendezett közös lakás is itt tartotta őket, veszélyérzetük nem volt elég erős. Ezen kívül mindketten abban az évben lettek a Pszichoanalitikai Egyesület tagjai, készen álltak az analitikus praxisra.

A nyilasuralom alatt hamis papírokkal, külön helyen bujkáltak, svéd menlevelet is kaptak, amíg valaki feljelentette Kardost, és 1945 januárjában, röviddel Budapest felszabadulása előtt meggyilkolta egy nyilas brigád. Nemes Lívia pszichoanalitikus írja a magyar zsidó pszichoanalitikusok vészkorszak alatti sorsáról szóló cikkében (Orvosi Hetilap, 1985. nov. 3.): „Ormos Margit ideggyógyász idézte fel emlékét: 1945 januárjában a gettó kapujában találkozott vele, táska volt kezében, talán menekült valahonnan, vagy segítségére sietett valakinek. Valószínűleg ő látta utoljára.” Apja már nem érte meg a háborút, anyját viszont Győrből deportálták, Auschwitzban gyilkolták meg. 1950-ben Kardos Erzsébet testvérei is Ausztráliába emigráltak, és halálukig Sydneyben éltek, gyermeke egyiküknek sem született.

Kardos Erzsébet szüleinek sírja Győrben

1946 júniusában, a Ferenczi Sándor tiszteletére tartott emlékülésen Hermann Imre pszichoanalitikus megemlékezett az áldozatokról, és felolvasták Kardos játékról szóló munkáját is. Hermann így jellemezte Kardost: „Érzékeny és jószívű volt, és bátran segített sokakat számára igen veszélyes körülmények között. A fiatalabb kollégák közé tartozott az Egyesületben, de már kiváló nevet szerzett, különösen a gyermekanalízis területén.” (International Journal of Psychoanalysis, 1946)

Kardos Erzsébet ígéretes pályáját derékba törte az antiszemita politika, amellyel egyetemi tanulmányainak megkezdésétől fogva szembesült. Emigrációit, külföldi tartózkodásait részben a politikai kényszer, részben a szakmai kíváncsiság motiválta. De a töredékes pályát tekintve is kirajzolódik egy aktív, sűrű életút és egy gondolat- és érzelemgazdag személyiség: a sokirányú gyermekorvosi, antropológiai és pszichoanalitikus érdeklődés és az intellektuális és gyógyító munka iránti elkötelezettség.


A cikk hosszabb verzióját lásd itt: http://imagobudapest.hu/images/lapszamok/2021_3_Noi_nezopontok_es_sorsok/4-Borgos.pdf (magyarul) és itt: https://www.routledge.com/Women-in-the-Budapest-School-of-Psychoanalysis-Girls-of-Tomorrow/Borgos/p/book/9780367650889 (angolul).

A levelek, fényképek és további értékes információk megosztásáért hálás köszönettel tartozom Bánki Ödön lányának, Esther Bánki Hollandiában élő művészettörténésznek.


Borgos Anna pszichológus, nőtörténész, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet munkatársa, az Imágó Budapest folyóirat főszerkesztője. Fő kutatási területe a 20. századi eleji értelmiségi nők életpályája és a szexualitás története. (A szerk.)