150 éve született a Bakony és Győr megye flórájának elhivatott felfedezője
1876. december 13-án látta meg a napvilágot Dr. Polgár Sándor, kora egyik meghatározó botanikusa, a Győri Főreáliskola (ma Révai Miklós Gimnázium és Kollégium) hajdani legendás tanára. Életműve mind a mai napig hivatkozási alap a magyar növénytanban.
Az ő tiszteletére lepleztek le október 22-én ünnepélyes keretek között egykori lakóhelyén, a Bisinger sétány 4. sz. alatti ház homlokzatán egy emléktáblát, Sándor József Péter győri művész remekül sikerült csempeportréját. A hideg, szeles idő ellenére számos vendég és gimnazista vett részt az eseményen.
Dr. Schmidt Dávid, a Soproni Egyetem adjunktusa üdvözölte a vendégeket. Schmidt fáradhatatlan kutatója Dr. Polgár Sándor életének és szakmai tevékenységének, aki nem engedte, hogy e kiváló tanár és kutató feledésbe merüljön.
Őt követte Horváth Péter, a Révai Gimnázium igazgatója, aki azt ecsetelte, milyen rendkívüli erővel tudta Dr. Polgár Sándor lelkesíteni a diákokat. Az elméleten kívül rengeteg gyakorlati tevékenységbe vonta be őket, számtalan tanulmányi kirándulást szervezett nekik. Ő oltotta be tanítványába, Zólyomi Bálintba a növénytan iránti végtelen vonzalmat, aki később neves akadémikus, egyetemi tanár lett.
Unokája is méltatta
Ezután az unoka, Menzl Anna holokauszt-túlélő osztotta meg gondolatait. Mint elmondta, személyes élménye nincs a nagyapjáról, mivel amikor 1944 júniusában deportálták a zsidókat, ő még csak kétéves volt. Amit tud róla, azt édesanyjától, életben maradt rokonoktól, valamint a nagyapa tanítványaitól és kollegáitól hallotta. Kivétel nélkül mindenki nagy tisztelettel, és aki ismerte, mély szimpátiával beszélt róla. „Szerettem nagyapámat. Simogatása csak a képzeletemben létezett, ami azzal a fájdalommal és keserűséggel párosult, hogy ezt a kiváló embert csak közvetve ismerhettem” – árulta el érzéseit. Elmondta, hogy a fő pilléreken túl, széles érdeklődése kiterjedt az irodalomra, a filozófiára és a zenére is. A latin mellett kiválóan beszélt franciául és németül. Dr. Polgár Sándor, mint ahogyan az egész család, magyarnak érezte és vallotta magát.
Néher András országgyűlési képviselő a kiváló botanikus méltatása mellett kitért arra is, hogy a magyarság történetét különböző családi hagyományok, vallások és életutak alakították. A város múltjához tartoznak mindazok, akik itt tanítottak és dolgoztak, és akik az otthonuknak tekintették Győrt. „Polgár Sándor zsidó volt, de magyarként élt. Nekünk ez a legfontosabb! Itt, Magyarországon mindannyian magyarok vagyunk és egy közösséget alkotunk”, jelentette ki.
A nap egyik fénypontja egy Polgár-berkenye csemete (Sorbus polgariana) elültetése volt a Révai Miklós Gimnázium előtti Honvéd ligetben. Ez a róla elnevezett, Magyarországon védett, endemikus fafaj a rózsafélék családjába tartozik.
Emlékülés
A nap záróeseménye egy emlékülés volt Dr. Polgár Sándor egykori munkahelyén, ahol 35 éven át oktatott természettant és kémiát. Bevezetőként a közönség meghallgatta Vinczi Réka, a tudós tiszteletére írt, Október végi fohász című versét.
Majd Dr. Schmidt Dávid tartott előadást 150 éve született Dr. Polgár Sándor címmel. Számtalan korabeli fénykép segítségével ismertette a tanár életútját és gazdag munkásságát. Vérbeli pedagógusként magával ragadó, szemléletes órákat tartott, miközben iskolai kirándulásokat, önképzőköröket szervezett. Külön gondja volt a tehetséges diákokra, egyben az iskola krónikása, pénztárosa, a szertárak fejlesztője is volt. Tevékeny szerzője volt a Reáliskolai Értesítők folyóiratnak. Ahányszor igény volt rá, más győri iskolánál vagy különböző szervezetek részére is szívesen tartott ingyenes órákat. „Méltán nevezhetjük őt hangyaszorgalmú kutatónak” – jelentette ki Schmidt némi pátosszal, majd rögtön meg is magyarázta, miért gondolja így: „Több, mint húszezer darab azoknak a herbáriumi lapoknak a száma, amelyek a budapesti Természettudományi Múzeum növénytárát gazdagítják az ő gyűjtéseinek köszönhetően”. 52 behurcolt növényfajt írt le, amelyek azelőtt nem voltak Magyarországon ismertek. Több publikációt írt a környék növényvilágáról. Fő műve, a Győr megye flórája már a zsidóüldözések korában, 1941-ben jelent meg. Tekintélyét bizonyítja, hogy az akkori sötét idők ellenére „Győr szabad királyi város támogatásával” adták ki. Alkotását Boros Ádám jeles botanikus így méltatta 1955-ben: ”…a legalaposabb növénytani monográfia, amit magyar földről valaha is írtak.”
Kovács Péter tanár, a LocArt Természetvédelmi Mérnöki iroda vezetőjének a prezentációja zárta az összejövetelt. Ő Polgár munkássága okán beszélt Győr és környéke természeti adottságairól, és hogy ezekkel feltétlenül többet kellene többet foglalkozni, ahogy ezt a Győr-Moson-Sopron megye több táján már most is így teszik.
Tragikus halál
1944-ben Dr. Polgár Sándor barátai, a hazai botanika akkori vezető személyiségei közösen nyújtottak be kérvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy kíméljék meg – eredménytelenül. 1944 áprilisában a nyilasok a város többi zsidó lakosával együtt a Győr-szigeti gettóba kényszerítették. Június 11-én deportálták Auschwitzba, ahol megérkezése után, június 16-án gázkamrában gyilkolták meg a hazáját, a diákjait és a tudományt mélységesen szerető tudós tanárt. 67 évet élt.
Emléke legyen örök áldás! – זיכרונו לברכה (Zichrono livracha!)
Polgár György
