Unokahúguk győri utazása, 2026. május
Írta: Emilienne Baneth-Nouailhetas
Megtiszteltetés és egyben megható élmény, hogy közzétehetjük ezt a rövid visszaemlékezést és utazási beszámolót, amelyet angol nyelven írt Emilienne Baneth, PhD, a franciaországi Rennes-i Egyetem bölcsészettudományi professzora, aki Dr. Róth Emilnek – a győri közösség mai napig nagy tiszteletben tartott, mártírhalált halt rabbijának – és feleségének, Erzsébetnek másodunokahúga.
A szerkesztő
Bevezető helyett
Egy sárga kartonborítékra nagynéném remegő betűkkel írt fel néhány nevet. A Hollander család tagjainak nevét. Ezeket 2026 májusában saját szememmel láttam Subotica-n (Szerbia; magyarul Szabadka – a szerk.), dédapám, Hollander Samu sírkövén. Olga nagymamám családtagjainak nevét: mindannyian 1944-ben haltak meg Auschwitzban, kivéve Pál nagybátyámat, akit még 1941-ben Belgrádban öltek meg. Életben maradt: Artur Hollander nagybátyám, aki Izraelbe emigrált, valamint Olga nagymamám és két kisgyermeke, Éva nagynéném és apám, János – nagymamám találékonyságának, leleményességének és Barta Ferenccel (egyes forrásokban Bartha – a szerk.), a portugál követség ügyvédjével ápolt barátságának köszönhetően. 1948-ban Franciaországban találtak menedéket.
E boríték hátoldalán pedig pókhálószerű kézírással ez állt:
„Emellett Dr. Roth Emil (a legtöbb magyar forrásban Róth Emil – a szerk.), egy jól ismert és tiszteletben tartott rabbi, aki a zsidó ellenállás segítségével megmenthette volna magát, de nem volt hajlandó elhagyni gyülekezetét. Felesége apám húga, Erzsébet volt. Őt és édesanyját, az én nagymamámat, két gyermekkel együtt deportálták:
Egy fiút, a körülbelül 10 vagy 12 éves Györgyöt,
És egy lányt, akinek a nevét elfelejtettem, szerintem 7 vagy 8 éves volt.
Mindannyian elpusztultak.”
Évi nagynéném ezeket a rövid jegyzeteket egyik unokatestvéremnek írta, aki a borítékban található fotóról érdeklődött, amelyen a sírkő látható.
„Mindannyian elpusztultak”. Ez a két utolsó szó fájdalmasan érint, szinte szálakként kötnek a holokauszt borzalmaihoz; egyben elindítják lelkem gyógyulását, amihez családom történetének rekonstruálása és elfelejtett nevek felidézése vezet.
Korábbi felfedezéseim
2022 őszén bukkantam rá ezekre a szavakra, amelyek részletezik a szabadkai temetőben található Hollander-síremléken szereplő neveket, de megnevezik Baneth Erzsébet nagy-nagynénémet (más családi forrásokban Banet – a szerk.), István testvérét, továbbá Erzsébet férjét is, Dr. Róth Emilt.
Épp hazafelé tartottam rövid, amerikai unokatestvéreimnél töltött tartózkodás után, és már az út során több anyagot gyűjtöttem azzal a céllal, hogy darabról-darabra felidézzek emlékeket és történeteket, amelyeket saját családom hallgatása megsemmisített. Életemben még sohasem hallottam Dr. Róth Emilről; azt sem tudtam, hogy István nagyapámnak nővére is volt, nemhogy azt, hogy egy rabbihoz ment feleségül.
A repülőtéren ülve, a Franciaországba tartó járatomra várva, lázasan kutattam az interneten Dr. Róth Emil után. Ámulattal láttam, milyen jelentős személyiség volt a győri zsidó közösségben, és hogyan őrzik jelenleg is az emlékét.
Így kezdődött küldetésem, melynek célja az volt, hogy rekonstruáljam családja múltját, és újra életre keltsem Erzsébet nagy-nagynéném és gyermekei, György és Jutka nevét. Eközben megpróbáltam megidézni nagyapám, István emlékét is. Nagymamámtól, aki apámmal együtt túlélte a háborút Budapesten, tudom, hogy nagyapa magasan képzett, szinte költő-filozófus volt. Nővére, Erzsébet valószínűleg osztotta testvére, nagyapám magas intellektusát.
Megkezdődött győri „kalandozásom”.
Húsz évvel ezelőtt már kutattam családom történetét, de akkoriban dokumentumok és más anyagok sokkal nehezebben voltak hozzáférhetők, alig álltak rendelkezésre digitalizált formában. Akkor a sötétben tapogatóztam. Ezúttal viszont még a repülőtéri váróteremben töltött rövid várakozás alatt is rengeteget tudtam kideríteni. Sokat lépett előre a világ, hogy megmentsék a múlt nyomait, az igazság apró morzsáit, a családfákról lehullott leveleket. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik kutatóként, történészként vagy genealógusként közzéteszik ismereteiket. Nagyapám, István nyomára a Klarsfeld Alapítvány által digitalizált, jelenleg az USHMM archívumában őrzött magyar katonai nyilvántartásokban bukkantam rá.
Megtaláltam Erzsébet és István édesanyját is, Kohut Jolánt, aki Évi nagynéném emlékei szerint Róth Emil családjánál lakott, amikor a deportálások megkezdődtek. Ha így volt, átélte ő is a győri gettósítás megpróbáltatásait, a barakkokba terelést és a végső, szörnyű utat Auschwitzba.
Rátaláltam Banet Viktor sírjára is a budapesti Kozma utcai temetőben a Findagrave.com alkalmazás segítségével. Az időpontok egyeztek: született 1878-ban, meghalt 1931-ben. Erzsébet és István apja volt, vagyis Kohut Jolán férje.
Még ezekben a napokban, tehát 2022-ben határoztam el, hogy a lehető legkorábbi alkalommal Magyarországra utazom, és végigjárom azokat az utcákat, ahol családom érintett része élt valaha.
Utazás Magyarországra
Végül 2026 májusában útra keltem. Nagy sajnálatomra Évi nagynéném néhány héttel az utazás előtt, 2026 márciusában, 91 éves korában elhunyt az Egyesült Államokban; így már soha nem oszthatom meg vele gondolataimat. Nélkülözhetetlen beszélgetőtársam volt, ellenőrizte kutatási eredményeim és feltevéseim pontosságát.
Párizsból vonattal indultam Bécsbe, részben, hogy mélyebben átélhessem az utazás és az átmenet élményét, részben azért, mert vonatot látva mindig azokra az ezrekre és milliókra gondolok, akiket a nácik halálba hurcoltak Európa vasútvonalain.
Budapest
Magyarországon először Budapesten álltam meg; abból a városból akartam indulni, ahol Baneth Erzsébet született és ahol 1932-ben feleségül ment Dr. Róth Emilhez. Korábban megkaptam házassági anyakönyvi kivonatuk másolatát, amely szerint Erzsébet és Emil 1932. február 25-én kötöttek házasságot Budapesten. Dr. Róth Emil kezdetben az egri „status quo ante” gyülekezet rabbija volt.
Igyekeztem bejárni az utcákat, amelyeken dédanyám, Jolán is járhatott. Nagynéném emlékezett, hogy Jolán egy ideig fia, Baneth István és felesége, Olga családjánál élt, majd Győrbe költözött, amikor a rabbi és Erzsébet leánya, Jutka is megszületett.
A győri anyakönyvek szerint György, Emil és Erzsébet első gyermeke 1933. január 27-én született. Akkoriban bizonyíthatóan Egerben éltek.
1935-ben Dr. Róth Emilt kinevezték Győr főrabbijává; biztosan ragyogó elme és karizmatikus személyiség volt, hiszen ekkor még csak 28 éves.
Rendkívüli érzés olyan helyen járni, ahol családunk tagjai is jártak, miközben e családból már semmi sem maradt. Ugyanez az érzés ragadott meg, amikor a budapesti zsinagógát, sőt az Operaházat is felkerestem, ahová apám – emlékei szerint – gyerekként járt.
A Kozma utcai temetőben valóban megtaláltam Banet Viktor sírját, amelyen a lehető legegyszerűbb felirat áll: „Apánk”. A felirat egyszerűsége és a birtokos alak teremti meg e rövid szó megrendítő közvetlenségét; úgy érzem, mintha István nagyapám, és Erzsébet nagy-nagynéném szólalnának hozzám, átlépve letűnt korok határain.
Győr
Négy budapesti éjszaka után ismét vonatra szálltam, nyugat felé, Győr irányába. Itt találkoztam Csendes Tündével, helyi történésszel, akit lenyűgöz Győr múltja. Tünde hihetetlenül jól ismeri a győri zsidó közösséget, valamint Dr. Róth Emilnek a közösségre gyakorolt hatását 1935 és 1944 között. Baneth Erzsébetről és a gyerekekről azonban semmit sem tudott – a Róth családról egyetlen közös fénykép sem maradt fenn, bár nyugodtan feltételezhetjük, hogy több ilyen kép készült valaha. Nagymamám albumaiban találtam egy fényképet, amelyen Róth György látható unokatestvérével, Baneth Évával, Évi nagynénémmel. Amikor megkérdeztem tőle, ki mellett is áll, azonnal felismerte Gyurit.
A győri mártírok névsorában, az anyák nevét feltüntető oszlopban Baneth Erzsébet édesanyja, Kohut Jolán mellett csak egy kérdőjel látható. Lányával és unokáival együtt halt meg ismert szörnyű körülmények között.
Minden beszámoló szerint Dr. Róth Emil rendkívüli ember volt, kivételes intellektussal, erkölcsi tartással, energiával és az oktatás iránti szenvedélyes elkötelezettséggel. Így a nagy-nagynénémet, Erzsébetet érintő információ hiányát azzal pótlom, hogy tudom: egymást választották és házasságot kötöttek, amikor is Erzsébet még nagyon fiatal volt, mindössze 23 éves. Szükségszerűnek tűnik az a következtetés, hogy ő is kivételes nő lehetett, aki nem csupán támogatta, hanem mélyen megértette férje eszményeit.
Ez nem csekély jelentőségű, ha arra a sorsra gondolunk, amelyet Dr. Róth Emil szándékosan választott magának és családjának; Erzsébet bizonyára szorosan részt vett e döntés meghozatalában.
Ismert, hogy Dr. Róth Emilnek 1944 májusában–júniusában felajánlották a menekülést a gettóból az úgynevezett „Kasztner-vonaton”. Valahogyan Évi nagynéném is tudta, hogy a Róth családnak menekülést kínáltak, hiszen ezt írta arra a bizonyos borítékra. Vajon tudta-e a rabbi, mi vár a magyar zsidók százezreire? Valószínűleg tudta; mégsem hagyta el nyáját, és Erzsébet is fontos szerepet játszhatott a döntés meghozatalában, mert nem volt hajlandó elhagyni férjét.
A győri temetőben a túlélő közösség piramist emelt az 1944-ben meggyilkoltak emlékére.
Belül a falakon azoknak a táboroknak a listája olvasható, amelyek elnyelték a deportáltakat. Róth Emil jelképes sírja e megrendítő emlékmű közepén áll. Bárcsak a családjára is emlékeznének itt! A belső falra a Teremtés könyvéből származó verset véstek: Mit tettél? Testvéred vére kiált hozzám a földről. Ott álltam a kis piramisban és olvastam a neveket.
A kis Györgyre és Jutkára gondoltam; Erzsébetre, nagy-nagynénémre gondoltam. Jolán dédanyámra, Erzsébet édesanyjára gondoltam, aki velük volt, és akinek a neve szintén sehol sem látható.
Hálás vagyok azért, hogy itt leírhattam a neveket, amelyeket Róth Emil családjának Baneth-ágból származó, brutálisan meggyilkolt tagjai, őseim viseltek; azok se merüljenek soha feledésbe.
Ahogy Győr utcáin sétáltam, átkeltem hídjain és elmerengtem a fenséges zsinagógán, ahol Róth Emil szertartást celebrált és gyülekezetét erősítette, igyekeztem felidézni az ott született életek szépségét és a Róth-család rendkívüli életerejét; ez minden gondolatomban megjelenik ahelyett, hogy kizárólag arra a borzasztó katasztrófára emlékezzek, amely elpusztította őket. Hadd fejezzem ki határtalan érzelmeimet költői formában:
Köszönet Amir Livnatnak, aki elküldte nekem Róth Emil és nagy-nagynéném, Baneth Erzsébet házassági anyakönyvi kivonatát, valamint Krausz Péternek, a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnökének, Csendes Tündének és Spitzer Olgának, akik segítettek győri utazásom előkészítésében és lebonyolításában.
Szerkesztette és magyarra fordította DeepL-re is támaszkodva: Krausz P.