Befejezetlen beszélgetés Bánki Péterrel, győri holokauszt túlélővel
Péter 87 éves, 1938-ban született Győrben.
Töredékes és itt-ott homályos beszélgetésünkre telefonon került sor 2024 december végén. Ez év január közepére személyes győri találkozón szándékoztuk tisztázni a nem egyértelmű információkat és Péter családi fényképeket is át akart átadni publikációs célra. E találkozóra azonban nem került sor. Tervezett találkozónk napján Győrbe utazva, nem ott élek, hiába csöngettem a lakásán, mert időközben Péter súlyos egészségi okok miatt kórházba került. Sikerült meglátogatni a kórházban, de ott a beszélgetés folytatására természetesen nem volt lehetőségünk. A látogatást követő megkeresésemre egyik fia telefonon minden kapcsolat elől elzárkózott. Másik fiát nem találtam meg.
Ez a negyedik győri holokauszt túlélővel készült anyagunk. Több győri sorstársról nincs tudomásom. Péter életútjának telefonon megismert adatait vele utólag ellenőriztetni nem tudtam és nem is tudom már.
A róla szóló töredékeket mégis kötelességemnek érzem megjelentetni, mintegy leróva tiszteletemet Bánki Péter előtt. A vele nem egyeztetett publikálás etikai kockázatát vállalom. Pontozások a szövegben adathiányra és a közölt információval kapcsolatos bizonytalanságokra utalnak.
Péter szülei
… 1938-ban jöttem a világra … … édesapám zsidó családba született. … munkaszolgálatos volt … rá alig emlékszem, mert 194…-ben meghalt a keleti fronton, az oroszországi Tula régióban. Nem ismerem a halálának okát, talán lelőtték, talán flekktífuszt kapott … Így aztán félárvaságra jutottam. Apám halála kihatott egész életemre …
Gyermekélet az édesapa halála után
Homályos emlékeim vannak … az 1940-es években egy időre Győrben anyámmal együtt börtönbe kerültem, mert az utcára egy nylonszerű anyagból készült átlátszó kabátban mentem ki és nem tűztük ki kívülről a sárga csillagot. Nagy börtön hodályra emlékszem, ágyunk nem volt, úgy százan lehettünk összezárva …
Másik emlékképem, hogy anyámmal Apor Vilmos győri püspöknél jártunk segítségét kérve, hogy megkeresztelkedhessünk és így megmenekülhessünk az üldöztetés elől … A püspöktől katolikus imakönyvet kaptunk … Felrémlik bennem, hogy Győrben egy Szelestey nevű plébánosnál bujkáltunk … (Szelestey Béla (1903-1986) 1935-től lelkész, majd plébános Győr-Nádorvárosban; forrás – a szerk.)
1944 júniusa …
Nem deportáltak minket …
A háború után …
Egy időre egy ORZSA (?) nevű zsidó szervezethez kerültem Budapestre. Itt árva zsidó gyerekeket gondoztak és cionista eszméket tanítottak … emlékszem, cionista dalokat énekeltünk …
Az az érzésem, hogy anyám valahogy szabadulni akart tőlem, mivel apám, azaz férje nélkül engem lényegében nem vállalt fel. Újra akarta kezdeni széttört életét és férjhez ment Steiner Gyulához, aki egy győri lakatos üzem tulajdonosa volt, később önálló lakatosmesterként dolgozott (Steiner Gyula a győri Zsidó Hitközség elnöke volt az 1960-as években – a szerk.) … Rosszul alakult kapcsolatom anyám új férjével …
… egy-két osztályt végeztem el Győrben, majd elküldtek élni Pestre anyám bátyjához, ahol tovább folytattam az iskolát … egy idő elteltével levelet írtam anyámnak, mert vissza akartam jutni Győrbe …
Újra anyámhoz kerültem, de változatlanul teher voltam a családban. Mostoha apám egész nap dolgozott …, anyám a háztartással foglalatoskodott … Többször elhangzott, szinte fenyegetésként, hogy elküldenek Pannonhalmára tanulni a bentlakásos gimnáziumba, hogy „kispap” legyek …
Egy veszekedést követően otthagytam az otthonunkat …
Hogyan alakult későbbi életed?
Elvégeztem a győri zeneművészeti szakközépiskolát, népszerű nevén a „konzit” (konzervatóriumot) hegedű szakon. Nem lévén otthonom, az iskola megengedte, hogy óráimra ott gyakoroljak … később három éven át a győri Zenei Tanárképző Intézetben tanultam és hegedű tanári diplomát szereztem … (abban az időben, a győri tanárképzés a budapesti Zeneakadémiához tartozott, a későbbiekben önálló főiskola lett, majd ez az intézmény olvadt bele a győri egyetem szervezetébe – a szerk.)
Egy ideig tagja voltam a Líra nevű zenekarnak (?) …, amelyikkel nyaranta Balatonfüreden játszottunk…
… évtizedeken át a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában tanítottam. … a hetvenes években tagja voltam a Győri Filharmonikus Zenekarnak és játszottam a győri színház zenekarában is …
Apai nagybátyám segítéségével lakást vásároltam … és megnősültem. 58 éven át éltünk együtt feleségemmel, aki egy évvel ezelőtt hunyt el rákban …
Ma
Nyugdíjba menetelem után … néhány évig egy trióban hegedültem hasonló korú társakkal, majd a trió megszűnt, egy ideig még ketten folytattuk a közös zenélést … ma már nem nyúlok a hegedűhöz …
Két fiam van …
… néha motorbiciklin eljártam uszodába, hogy társaságban legyek. Időnként találkoztam egy Győrszentivánon élő unokatestvéremmel …
A telefonos beszélgetés itt ért véget …
A beszélgetést lefolytatta, szerkesztette, az angol fordítást készítette: Krausz Péter
Köszönet Spiegel Marinkának, aki pontosította Péter zenetanári diplomája megszerzésének intézményi hátterét.