Programon Prága, a zsidó Prága, a theresienstadt-i Gettó és Kis Erőd
A Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány 2024 októberének első napjaiban tanulmányi kirándulást szervezett középiskolás diákoknak, akik részt vettek egy áprilisban zárult, a győri és környékbeli zsidóság történetével foglalkozó diákpályázaton.
A tanár kísérőkkel együtt közel 40 főt kitevő csapat megismerkedett Prága fő nevezetességeivel. Felkeresték a zsidóság történelmi emlékhelyeit, a 13. századi, kora gótikus, ma is működő Régi-új zsinagógát, melynek oldalfalain ma a 2023. októberében túszul ejtett izraeli, még életben lévő vagy brutálisan meggyilkolt foglyok fényképei láthatók, a 16. században épített, ma a Holokauszt áldozataira emlékező Pinkas zsinagógát és az 1868-ban nyílt mór stílusú Spanyol zsinagógát, amely a cseh zsidóság történetét bemutató kiállításnak ad otthont. A diákok meglátogatták a 15. századtól használt zsidó temetőt, ahol 12 ezer sírkő zsúfolódott össze, mert a zsidó közösség részére kijelölt temetkezési hely szűkössége miatt az évszázadok során több rétegben kellett temetkezni.
Megrendülve szembesültek a „emberségesnek” hazudott theresienstadt-i Gettóval, amit az SS Adolf Eichmann és embereinek kíméletlen irányításával tranzit gettónak használt oly módon, hogy ide fennállása alatt közel 140 ezer zsidót deportáltak és 1942-45 között innen 90 ezer személyt hurcoltak tovább haláltáborokba: Auschwitzba, Treblinkába és Sobiborba, valamint a Balti Államok gettóiba, továbbá Lodzba, Minszkbe és Varsóba. A diákok végigjárták a Kis Erőd gyilkos helyszíneit, ahol a jóságos Patyomkin falunak álcázott Theresienstadt a maga brutalitásában nyilvánult meg. Theresienstadt „egyedi, különös és sajátos” jellegének megértését Karsai László történésznek a helyszínen tartott előadása nagyban elősegítette.
Győri, pannonhalmai és csornai technikumok és gimnáziumok 15-18 éves diákjainak és tanárainak alkalma nyílott bepillantani a cseh történelembe, különös tekintettel a zsidó közösség sokévszázados helyi történetébe és a Holokauszt csehországi borzalmaiba.
Az utazás a társadalmi együttélés fokozott békéjét, az embertársak közötti tolerancia és megértés erősödését szolgálta.
Keresztény ihletésű civil kiállás az antiszemitizmus ellen és a zsidóság élete, értékei és Izrael népe mellett
A Marsch des Lebens – a Menetelés az Életért az őszinte emlékezet, a történelmi felelősséggel való szembenézés, az antiszemitizmus elleni fellépés és a zsidóság élete, értékei és Izrael népe melletti kiállás civil, keresztény ihletésű mozgalma. Németországból indult ki és ma már hazánkban is ismert.
Nem a közismert, nagy hagyományú és sokak által régóta tiszteletben tartott Élet Menete szervezetről és rendezvényeiről, az ezen néven évente sokfelé a világban, így Magyarországon is rendezett felvonulásokról és Holokauszt megemlékezésekről van szó.
A magyarországi Holokauszt 80. évfordulóján a Menetelés az Életért magyar közössége, egységben a német partnereivel, több módon is tervezi, hogy aktívan részt vállaljon emlékév eseményeiben.
A mozgalom 2024. május 14-én a budapesti Rumbach utcai zsinagógában nyitott konferenciát szervez a mozgalom németországi alapítóival, Jobst Bittner lelkésszel és munkatársaival együtt. A német közösség tagjai olyan családokból származnak, amelyekben a nagyszülők egyenesen náci elkövetők voltak vagy azok nemzedékéhez tartoztak. Bemutatják a holokauszt elkövetőinek leszármazottjai körében a szembenézés és az őszinte múltfeltárás terén több évtizede végzett munkájuk tapasztalatait. Kiállnak Izrael mellett, különös tekintettel a 2023. október 7-szörnyű események kapcsán.
A mozgalom magyarországi képviselői keresztényként és civilként találkozni szeretnének a honi Holokauszt áldozatainak és túlélőinek leszármazottaival, azért, hogy tanúbizonyságát adhassák, hogy a hajdani elkövetők leszármazottainak e mozgalomban létrejövő közössége megpróbál őszintén szembenézni saját családjaiknak, közösségeiknek és népüknek a Soában történt embertelenségekért viselt felelősségével.
A Menetelés az Életért arra hív fel, hogy mindazok, akik ebben a munkában részt kívánnak vállalni, saját lakhelyükön május 14. és július 10. között, a 80 évvel ezelőtti magyarországi deportálás hónapjai alatt, helyi keretek között segítsenek egy-egy megemlékezést, emlékmenetet szervezni, amelynek célja
a túlélők és leszármazottaik emlékeinek felelevenítése, találkozás az elkövetők leszármazottaival az utóbbiak történelmi tisztánlátásának és társadalmi felelősségvállalásának elősegítése jegyében és azért, hogy az elkövetők és a némán hallgatók leszármazottai hangot adhassanak a múlt szégyenével való szembenézésüknek, továbbá kapcsolataikat a zsidó közösséggel és Izraellel morálisan új alapokra helyezzék
kiállás a nem zsidó és zsidó közösségek békés együttélése és Izrael mellett, harc az antiszemitizmus, a rasszizmus és az intolerancia minden megnyilvánulásával szemben.
Íme a német közösség által készített videó, ami egyszerű tanácsokat ad helyi események megszervezéséhez.
Mindenki, aki vállalkozik közreműködésre és / vagy helyi esemény megszervezésére, jelentkezzen a német vagy a magyar közösség honlapján.
A győri zsidóság története az iskolai oktatásban, személyes interjúkon keresztül – III. rész
Mesterházi Ildikó,
a Zachor Alapítvány és a USC Soá Alapítvány Győri Nagykövetének írása
Előző írásaimban bemutattam Önöknek a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) Soá Alapítvány oktatásban használható videóinterjúinak fontosságát. Megismerkedtünk a győri IWalk-kal – videóinterjús helytörténeti sétával, melynek segítségével akár önállóan is bejárhatók a győri zsidósághoz köthető fontosabb helyszínek, miközben helyi kötődésű holokauszt-túlélők történeteivel ismerkedhetünk meg.
Ebben az írásban a USC Soá Alapítvány platformjára, az IWitness felületre (iwitness.usc.edu) szeretném felhívni figyelmüket, mely kimondottan oktatási céllal jött létre. Épp ezért, egy rövid figyelemfelkeltő írást olvashatnak, melynek nem célja a felület minden részletének, jellemzőjének bemutatása.
Ha Ön kedves olvasó pedagógus, akkor a cikk végén megtalálja azokat a hivatkozásokat, melyek segítenek a felület jobb megismerésében, annak gyakorlatban való alkalmazásában. Ha laikus érdeklődő, abban az esetben is érdekes lehet a felületen való böngészés, illetve ajánlhatja azt a környezetében levő diákoknak is.
Az IWitness oktatási platform célja, hogy az USC Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívumának videóinterjúit minél könnyebben elérhetővé tegye a tanárok és diákok számára, valamint segítse a pedagógiai munkában való használatukat az interjúkra épülő tananyagok hozzáférhetővé tételével. Érdemes a felületre regisztrálni akár tanárként, akár diákként, de számos lehetőség adódik regisztráció nélkül is.
Regisztráció nélkül a Watch fülre kattintva, belenézhetünk tematikus interjúrészletekbe, melyek között téma és nyelv alapján kereshetünk.
Pedagógusként nagyon sok ötlet, módszertani leírás is segítségünkre lehet, hogy az interjú részleteket minél több fajta tanórán, minél több témakörben használhassuk. Az oldalon található kész tananyagokat alkalmazhatjuk például történelem, állampolgári ismeretek, magyar nyelv- és irodalom, etika és erkölcstan, élő idegen nyelv, mozgóképkultúra és médiaismeret, vizuális kultúra, vagy osztályfőnöki órákon, de használhatók szakkörökön, iskolai projektek alkalmából is.
Többféle feladattípus közül választhatunk, alkalmazkodva oktatási intézményünk technikai feltételeihez, a rendelkezésünkre álló időkerethez, diákjaink érdeklődési köréhez. A feladatok közös vonása, hogy a konstruktivista pedagógia alapján épülnek fel. Ennek lényege, hogy a diák nem csak passzív befogadója a tanár által kínált információknak, hanem előzetes ismereteit és saját véleményét, érzéseit felhasználva együtt építik fel, konstruálják meg a tudást különböző források értelmezése és a kapcsolódó kérdések segítségével. Ez történhet csoportmunkában, vagy egyénileg. Ebben az esetben a diákok az online térben egyénileg járják végig a megismerés útját. Válaszaikat önállóan fogalmazzák meg, melynek megtekintésére lehetősége van a pedagógusnak. De lezárhatjuk a feladatot közös beszélgetéssel is.
Végezetül engedjék meg, hogy személyes véleményemmel zárjam e rövid ismertetőt. Én magam azért szeretem az IWitness felületet, mert amellett, hogy segít elmélyíteni diákjaim tárgyi tudását, segíti a kritikai gondolkodás fejlesztését. Elősegíti, hogy a diákok nyitottabbak legyenek a körülöttük zajló eseményekre, aktív állampolgárrá válhassanak. Lehetővé teszi, hogy aktívan részt vehessenek a tanulási folyamatban.
További információkat találhatnak a következő linkeken:
Dr. Róth Emil (Joel Zvi) rabbi életének gyökerei és korai évei
Amir Livnat írása
Ivrit változat alul
Bevezetés
Dr. Róth Emil (Joel Zvi) rabbi, a győri neológ hitközség 1944 előtti utolsó rabbija a város zsidó történetének ismert alakja. Cionista szemléletével a II. világháború kitörése előtti években a város számos fiatalját, köztük az ortodox hitközség tagjai közül is sokakat meggyőzött arról, hogy Palesztinába, Izrael földjére vándoroljanak ki, és ezzel életüket mentették meg. Róth rabbi a háború alatt végig a gyülekezetével maradt, annak ellenére, hogy lehetőséget kapott, hogy megmentse magát és családját. Róth rabbit, mint közösségéhez hűséges tanítót és szellemi vezetőt, gyakran emlegetik „Győr Korczakjaként”. Emlékezetes még az ortodox Benzion Snyders rabbival közös prédikációja a zsidó közösség utolsó szombatján, a Budai utcai barakk-táborban, az Auschwitz-Birkenauba való deportálás előtt.
Nem meglepő tehát, hogy Róth rabbira a győri zsidók és leszármazottaik vezetőként és példaképként, szinte mitikus alakként emlékeznek. Ennek megfelelően sokat írtak már a győri rabbiként eltöltött éveiről, 1935-től a hitközség utolsó napjaiig 1944 júniusában. Kevésbé ismert és dokumentált viszont az az időszak, mielőtt Róth rabbi átvette győri pozícióját. A következőkben ezeket a hiányosságokat pótoljuk, és nyomon követjük Róth rabbi gyökereit és korai éveit.
Gyermekkor
Róth Emil 1907. szeptember 21-én született. A magyar mellett a Joel Zvi (יואל צבי) zsidó nevet kapta, ennek okairól később lesz szó. Vezetéknevét, Róthot, a modern héberben „רוט”-ként, a hagyományos zsidó héberben általában „ראָטטה”-ként írják.
Róth Emil születési anyakönyve, 1907 (forrás:FamilySearch)
A budapesti levéltárban őrzött anyakönyvi adatok fényt derítenek Emil családjára. Szülei Róth Izsák és Kohn Irén, akik 1904. július 28-án kötöttek házasságot. Emil szülei öt fia közül a harmadik. Legidősebb testvére Dezső (Dávid) 1905. június 10-én született. Másodikként, 1906. augusztus 29-én jött világra Andor (Mordechai), és utánuk, mint említettük, következett Emil. Emil fiatalabb testvérei Sándor, aki 1909. október 6-án, és László, aki körülbelül egy évvel később, 1910. október 21-én született.
Róth Izsák és Irén házassági anyakönyvi bejegyzése, 1904 (Forrás: FamilySearch)
Emil Kunszentmártonban született, ahol szülei, Izsák és Irén éltek, és ahol valamennyi gyermekük világra jött. Kunszentmárton a mai Magyarország keleti részén, az Alföldön, a fővárostól, Budapesttől mintegy 130 km-re délkeletre található. A Körös folyó keleti partján fekszik, amely a Tisza egyik mellékfolyója, és a határában a folyón átívelő híd miatt fontos keresztútnak számít. Kunszentmárton már 1807-ben városi rangot kapott.
1910-ben, nem sokkal Róth Emil születése után 10 921 lakos élt itt, ebből 222 zsidó. A városban 1912-ben új zsinagógát építettek, amely ma is létezik. A kunszentmártoni zsidók többsége mezőgazdaságból, kereskedelemből és különböző kézműves mesterségekből élt. A városban élő zsidóknak gabonamalmuk, faipari üzemük és nyomdájuk is volt. Emil családja gabonakereskedésből tartotta el magát. Tiszai teherhajókon szállították a gabonát.
Kunszentmárton a régi időkben (Forrás: Képeslaptár)
A kunszentmártoni Zsinagóga napjainkban (Forrás:Wikipedia)
Emil gyermekkori családi életét testvére, Róth Sándor visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, aki a későbbi években az izraeli Ma’abarot Kibbutz tagja lett, és egyébként az Israel Goren héber nevet vette fel. A „Tiszától a Hefer-patakig” című könyv magyar származású Kibbutz-tagok, köztük Israel Goren történeteit gyűjti össze. Az ő emlékeit idézzük:
„A faluban egy 25 családból álló kis zsidó közösség élt. A szüleim kóser konyhát tartottak, sábátkor bezárták a boltjukat stb. és megünnepelték a zsidó ünnepeket: peszách, ros hásáná, jom kipur stb. Gyakran idézték a „Le’Shana Haba’a Bi’Yerushalim” („Jövőre Jeruzsálemben!”) c. verset. Családunk nagyon melegszívű volt, és meghitt volt a kapcsolat a családtagok között. A szüleim otthonában szívtam magamba a zsidó hagyományt, ami mindannyiunk számára sokat jelentett: szüleimnek, nagyszüleimnek és nekünk, az öt fiúnak… A vakációk idején apa a rabbi szemináriumból egy diákot látott vendégül, aki nekünk Tórát tanított. Az iskolaév alatt csak heti egy órában volt vallásoktatás, ami nagyon szegényes keveset adott. A vakációink csodálatosak voltak: délelőtt a zsinagóga udvarán játszottunk, aztán egy-két órát tanultunk a diákkal, délután pedig – mint minden más gyerek és fiú – alkonyatig úsztunk a házunk melletti patakban. Így nőttünk fel a faluban, és jól éreztük magunkat. Apám a gabonakereskedésben dolgozott. Jómódú család voltunk”.
Róth Emil (valószínűleg középen) és testvérei, A „Tiszától a Hefer-patakig” című könyvből, p. 53 (Forrás:Yad Yaari archive)
A kunszentmártoni elemi iskola befejezése után a Róth család gyermekei, köztük Emil is, a közeli Szegedre kerültek gimnáziumba. 1920-ban, Róth Emil ottani tanulmányainak kezdetéhez közel, a szegedi zsidó közösség 6 958 főből állt, ami a város teljes lakosságának mintegy 6%-át tette ki. Többségük a neológ hitközséghez tartozott.
Családtörténet
Most visszamegyünk néhány évet, hogy nyomon követhessük Emil tágabb családjának történetét és annak eredetét. A szüleivel kezdjük, és tovább haladunk a családfán korábbi generációkig. Emil édesapja, Róth Izsák 1878. április 3-án született Komádiban, amely Kunszentmártontól mintegy 120 km-re keletre, a mai magyar-ukrán határ közelében található. A Róth család korábbi generációi is ebben a városban éltek.
Róth Izsák édesapja, azaz Emil nagyapja, Róth Lajos/Leopold, zsidó nevén Yehuda Aryeh. Izsák édesanyja Porgesz Aranka. A házaspárnak Izsákon kívül 4 lánya született: Hermina, később Fisch Béla felesége, Rosa, később Josef Baron felesége, Ethel, később Schwarz Izsák felesége, és még egy lány. Felesége, Aranka halála után, 1891. szeptember 15-én Lajos feleségül vette Sussman Sara-Szerénát. Egy fiuk és három lányuk született.
Emil édesanyja, Kohn Irén 1877. június 4-én született. Szülei Kohn János és Kohn Regina. Irénen kívül még egy Ödön nevű fiúról tudunk. Irén Csongrádon született, de a közeli Kunszentmártonban, Róth Emil szülőhelyén nőtt fel. A Róth családhoz hasonlóan Kohn János is gabonakereskedéssel foglalkozott. A viszonylag kisvárosban valószínűsíthető, hogy a Róth és a Kohn családokat üzleti szálak fűzték össze, ami végül Izsák és Irén, Emil szülei közötti házasságot is elősegíthette.
Róth Izsák and Kohn Irén családja, készítetteA. Livnat
A következőkben tovább utazunk visszafelé az időben, hogy még távolabbi gyökereket is felkutassunk a Róth családbanl. Lajos, Emil nagyapja, Róth Dávid és felesége, Klein Frumet fia. Lajoson kívül három fiuk született, Ignatz-Yitzchak, Isidore-Israel, Simon és egy lányuk, Memet (Engel). Mint említettük, a családnak ez a generációja már Komádiban élt.
Még egy generációval korábban találjuk Róth Dávidot, aki Róth Simon és Reich Rózsa (Reisel Reich) fia. Dávidon kívül még két gyermekük született: Josua és Sara, később Jakob Feldman felesége. Simon apja, aki a család legkorábbi ismert őse, Róth Joel. Róth Emil az ötödik generációs ősének, azaz ük-ük-nagyapjának a héber nevét viseli. De, mint kiderült, nem erről a személyről kapta a nevét.
A Róth dinasztia korai generációi, készítette A. Livnat
A korábban említett Róth Simonnak, Róth Emil ősének volt egy első felesége Reich Rózsa előtt: Zipora, született Gotlib. Egyetlen fiukat Róth Joel Zvi-nek hívták, akit valóban nagyapjáról neveztek el, és aki később e dinasztia leghíresebb alakja lett. Róth Emil tehát Joel Zvi Róthról kapta a nevét: dédapja féltestvéréről. Joel Zvi Róth 1820-ban született Komádiban. Rabbiként szolgált több nyugat-magyarországi városban. 1854-ben Huszt városában kezdett rabbiként szolgálni, ott nagy jesivát alapított, és fokozatosan Magyarország egyik legjelentősebb rabbijává vált. 1892-ben bekövetkezett halála után több, a szellemi hagyatékát tartalmazó könyv jelent meg, a legjelentősebb a Beit HaYozer (בית היוצ „ר, amely név héberül Joel Zvi Róth nevének rövidítésére utal).
A Beit HaYozer c. könyv fedőlapja (Forrás: HebrewBooks)
A tanulás évei
Miután áttekintettük családja történetét, most ismét Róth Emilre összpontosítunk. Róth Emil 1926 júniusában kezdte meg tanulmányait a budapesti Zsidó Teológiai Szeminárium és Zsidó Tudományegyetem, mai nevén Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem (ORZSE) hallgatójaként. Ezt a neológ hitközséghez kötődő intézményt még 1877-ben alapították, és ma is működik. A Szeminárium végzősei a magyarországi neológ zsidóság vezető személyiségeivé váltak. Emil tanulmányai idején Blau Lajos (Yehuda Aryeh) rabbi volt a rabbiszeminárium vezetője.
A budapesti Rabbiképző a korai években (Forrás: Seminary website)
Róth Emil tanulmányairól szóló szemináriumi összefoglaló jelentés, az ORZSE Könyvtárának jóvoltából
Róth Emil öt éven át tanult a Rabbiképzőben. Tanulmányai alatt a Szeminárium hallgatói a Budapesti Egyetemen filozófiai doktori fokozatot szereztek. Tanulmányai részeként Róth Emil munkájának középpontjában Bertinoro Obadiah rabbi állt: egy 15. századi rabbi és kommentátor, aki Olaszországban született, majd Izrael földjére költözött, és a jeruzsálemi zsidó közösség egyik vezetőjeként szolgált. Róth 1930-ban „Obadjah Bertinoro palesztinai utazása” címmel jelentette meg dolgozatát. Egy példányát a jeruzsálemi Héber Egyetemnek ajándékozta. Ez a kézzel írt dedikációt is tartalmazó példány jelenleg az Izraeli Nemzeti Könyvtárban található.
Róth Emil tanulmányai során Jeruzsálemben tartózkodott a Héber Egyetem vendéghallgatójaként. Az egyetem akkoriban még a kezdeti éveiben járt, és a város többi részétől távol, néhány épületből állt a Scopus hegy tetején. Emil 1930. október 28-án érkezett a brit mandátummal alatt lévő Palesztinába a „Zelio” nevű hajóval. Körülbelül egy évig maradt Jeruzsálemben. A Héber Egyetemen folytatott tanulmányai mellett Emil a Rabbi Kook Központi Jesivában is tanult, amelyet Abraham Isaac Kook rabbi, a leendő Izrael főrabbija vezetett. Tanulmányai alatt a jesiva rabbi Kook házában volt, a ma róla elnevezett utcában, Jeruzsálem központjában. Jeruzsálemi tartózkodása alatt Emilt meglátogatta öccse, Róth Sándor, aki körülbelül hat hónapig maradt Izraelben.
Magyarországra történt visszatérése után, 1932. február 24-én Róth sikeresen letette a rabbivizsgát a budapesti Rabbiképzőben és rabbivá szentelték. Az erről szóló értesítés a Szeminárium 1931/2. tanévre szóló évkönyvében jelent meg.
Értesítés Róth Emil Rabbi felszenteléséről, az ORZSE Könyvtárának jóvoltából
Eger rabbija
Felszentelése után nem sokkal Róth Emilt kinevezték rabbinak Eger városába. A városhoz fűződő kapcsolatáról már 1931. június elejétől, már rabbivá szentelése előtt is jelennek meg beszámolók. Eger Magyarország északi részén, a fővárostól, Budapesttől mintegy 120 km-re északkeletre található.
A zsidók a várost német nevéből eredően Erlau vagy Erloi néven is emlegették. Róth rabbit a Status Quo Ante közösség – a magyar zsidóság önálló része, amely nem tartozott sem a neológ, sem az ortodox közösséghez – rabbijává nevezték ki. A Status Quo Ante a magyarországi zsidóság kis része volt, Egerben azonban ez volt a meghatározó közösség, amelyhez a város zsidóságának nagy része, ezekben az években 2 100 fő, tartozott. Ugyanebben az időszakban az egri kis ortodox közösség rabbija Shimon Sofer rabbi, a híres Chatam Sofer unokája volt. Sofer rabbi 1881-től 1944-es auschwitzi meggyilkolásáig szolgált Egerben.
A Nagy Zsinagóga pompás épülete a város központjában volt található, az egri Status Quo Ante közösség központjaként szolgált. Az épületet 1913. szeptember 13-án avatták fel, ma már nem létezik.
Az 1975-ben Jeruzsálemben megjelent Erloi Yizkor-könyv (Az egri zsidók emlékkönyve) Róth rabbi egri munkásságáról ezt írja: „Dr. Róth Emil, a fiatal rabbi, a budapesti Rabbiszeminárium végzőse, aki két évet töltött Izrael földjén, a jeruzsálemi Héber Egyetemen és [Kook rabbi] Haro’e jesivájában, 1932-ben érkezett a városba. Miután Dr. Eliezer Schweiger Nyitrára költözött, ide hívták meg a főrabbinak.
Rövid hivatali ideje alatt Dr. Róth Emil forradalmat vezetett be az ifjúsági oktatásban. A magyarországi rabbik közül ő volt a legaktívabb és legkövetkezetesebb a cionizmus és a héber nyelv terjesztésében … Dr. Róth Emil új lendületet hozott az egri cionista tevékenységbe. Az Ohel Shem iskola tantermeiben Róth rabbi korcsoportokra osztotta az ifjúságot, így legalább 4-5 oktatási csoport, mintegy 100 iskolás, a napi rendes tanulás után cionista zsidó légkörbe került. Héber dalokat és a héber nyelvet tanulták, ismereteket szereztek Izrael földjéről és népének történelméről. A sok kirándulás és nyári tábor, amelyet maga a fiatal és tehetséges rabbi szervezett és vezetett, különösen sikeres volt a fiatalok körében”.
Szintén ebben a könyvben találjuk az egri születésű Meir Zeira (Klein Tibor) visszaemlékezéseit: „Miután Róth Emil rabbi megkezdte működését, jelentős fordulat következett be: a zsidó ünnepeket a gyerekek az Izrael földjéhez való kötődés részeként ünnepelték, miközben megismerkedtek az ünnep szimbólumaival, gyönyörű héber nyelvű dalokkal és a rabbi által elmesélt megható történetekkel. Mindez az iskola után, az Ohel Sém termében történt. Mindezek miatt gyakran voltak nézeteltérések az iskola vezetősége és a rabbi, valamint fiatal segítői között.”
1935-ben Róth rabbit a győri neológ közösség rabbijává nevezték ki, ezért elhagyta Egert. Távozása után helyére Dr. Récz Zoltán rabbi került, aki szintén a budapesti Rabbiszemináriumban végzett. Róth rabbihoz hasonlóan őt is Auschwitzba vitték gyülekezetével együtt. Ő túlélte a borzalmakat.
Az Egerben és Győrben töltött idő alatt Emil családot alapított. Az 1910-ben Budapesten született Baneth Erzsébetet (Elisheva) vette feleségül. 1934 körül született legidősebb fiuk, György (Yehuda Aryeh), majd 1937 körül lányuk, Eszter Judit.
Róth Emil tehát a továbbiakban győri rabbiként működött, az utolsó napokig tartó változatos munkásságát ebben a városban itt nem részletezzük. 1944 júniusában a győri zsidókat két transzportban az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba hurcolták. Köztük volt Róth Emil, felesége és gyermekei is. Egyikük sem maradt életben. A holokausztban Izsákot, Emil édesapját is megölték. Édesanyja, Irén nem sokkal korábban hunyt el. Testvére, Róth Andor (Mordechai), felesége, Ágnes, és lányuk, Hanna is elpusztult.
Emil három testvére, Dezső, Sándor és László a család utolsó túlélői. Mindhárman kivándoroltak Izraelbe, és ott találtak otthonra. Idősebb testvére, Dezső még Magyarországon feleségül vette Klein Klárát. Kunszentmártonban éltek, ahol 1932-ben megszületett fiuk, Pál. Klárát és Pált 1944 júniusában Auschwitz-Birkenauba deportálták és ott megölték. Dezső túlélte a holokauszt éveit. A háború után feleségül vette Neiman Sara Parcelt, aki szintén a holokausztban vesztette el férjét. 1951-ben vándoroltak ki Izraelbe, és a Haifa melletti Kiryat Bialikban éltek. Róth László, a testvérek közül a legfiatalabb, szintén Kiryat Bialikban lakott.
Emil egyik testvére már korábban Izraelbe érkezett: Róth Sándor, akit már említettünk ott, ahol Róth Emil gyermekkoráról és tanulmányairól volt szó. Sándor Magyarországon jogot tanult, és ezzel párhuzamosan mezőgazdaságot, azt remélve, hogy Izrael földjén ez utóbbi hasznos lesz. Különböző cionista csoportokhoz csatlakozott, és többszöri próbálkozás után 1935-ben kivándorolt Izraelbe. Izraelben felvette a héber Israel Goren nevet. Csatlakozott a Ma’abarot Kibbutzhoz, amely a Netanjától nem messze fekvő Sharon területén található. Feleségül vette Klara Kliger-t, és két gyermekük született, Yitzhak és Igal.
Róth Emil testvérei, készítette A. Livnat
A Dr. Róth Emil rabbiról szóló beszámolót nem is lehetne mással befejezni, mint testvére, Izrael Yanai szavaival: „Idősebb testvérem, aki a Rabbiszemináriumban tanult, haza hozta a cionista eszmét, amely lángra lobbantotta bennem a vágyat, hogy ténylegesen cionista legyek. Az ő hatására csatlakoztam a ‘Makkabi’ cionista diákszövetséghez… neki köszönhetően kerültem Izraelbe – miközben az ő sorsa nagyon keserves volt… mindezek majd szinte emlékműként szolgálnak a holokausztban elpusztult és nem a zsidó hagyományok szerint eltemetett bátyám emlékének”.
E pár sort a magyar nyelvű Wikipedia alapján reprodukálom.
Miért is? Azért, mert Apor Vilmos volt az egyetlen magyar katolikus főpap, aki nem minden kockázat nélkül nyíltan kiállt a zsidóság védelmében a legnehezebb, 1940-es időkben.
Született Segesváron 1892-ben és meghalt Győrben, 1945-ben, mint Győr püspöke.
A neves erdélyi arisztokrata család sarja. A jezsuitáknál tanult. A győri egyházmegye szemináriumába jelentkezett, az innsbrucki egyetemen szerzett diplomát. 1915-ben szentelték pappá.
Gyulán kezdte meg szolgálatát segédlelkészként és tanárként, majd plébánosként. 26 évesen nagy tekintélyre tett szert, amikor a román katonák túszszedő akciója után, az elfogott gyulai polgárok ügyében többedmagával a román királynénál kieszközölte a túszok szabadon bocsátását.
Kiemelten foglalkozott az egyház szociális felelősségével. Gyermek-ínségkonyhát működtetett, számos közösséget hozott létre, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket és a betegeket, templomot újított föl, katolikus lapot alapított. 1919-ben, amikor a Tanácsköztársaság eltörölte a hittanoktatást az állami iskolákban, a szülők mozgósításával Gyulán elérte ennek az intézkedésnek a visszavonását.
1941-ben, 49 éves korában, győri püspökké szentelték. A bíboros 1941 elején őt nevezte ki a Magyar Szent Kereszt Egyesület elnökévé, amely testület az egész ország területére kiterjedően a keresztény hitre térő zsidó polgárok ügyével foglalkozott.
1943. augusztus 26-án a győri püspöki palotában gyűltek össze a kor katolikus közszereplői, hogy megvitassák a keresztény politizálás lehetőségeit, szembehelyezkedve a korszak kurzuspolitikájával.
„És aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről és azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy az embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös.” – Apor Vilmos püspök 1944 pünkösdvasárnapi prédikációja (részlet)
A német megszállás és nyilas hatalomátvétel után felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Keményen bírálta és ostorozta a fennálló rendet, személyesen kelt a kiszolgáltatottak védelmére a német és nyilas vezetőkkel szemben (1945).
Tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai ugyanakkor hatástalanok maradtak. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, vagy továbbküldte az oltalomleveleket ezrével kiállító Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellához. Segítette a város polgári lakosságát is, a kolostorok vezetőivel együttműködve sok menekült elhelyezését biztosította, különösen Győr 1944. áprilisi bombázása után.
1945. március 28-án megkezdődött Győr ostroma. A várost a visszavonuló németek is lőtték, találatot kapott a székesegyház is. A püspök minden menekülőt befogadott, a Püspökvár pincéiben több száz ember talált menedéket.
Március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona dulakodás közben halálosan megsebesítette, április 2-án, belehalt sérüléseibe.
Ideiglenesen a győri karmelita templomban temették el. Újratemetésére 1986-ban került sor, ekkor a győri székesegyház Héderváry-kápolnájában helyezték végső nyughelyére.
1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Apor Vilmos 1944-45-ös életmentő tevékenysége és a magyar zsidó közösség megmentése érdekében tett győri és országos fellépései közismertek. Az 1980-as években fel is terjesztették a Világ Igaza címre, melyet az izraeli Yad Vashem intézet döntése alapján ítélnek oda.
Több komoly magyar forrásban szerepel, hogy Apor Vilmos meg is kapta ezt a címet. Ezeknek az anyagoknak az olvasása alapján én magam is ebben a tévhitben éltem. De a Yad Vashem intézettől a közelmúltban megtudtam, hogy a cím odaítélésére nem került sor. Az intézet tájékoztatása szerint a püspök embermentő tevékenységéről természetesen tudnak, de mivel tanúvallomások vagy hiteles dokumentumok eddig nem kerültek benyújtásra, a Világ Igaza elismerést nem tudták megítélni a számára.
A jeruzsálemi Yad Vashem Holokauszt Történelmi Múzeum éjjel, Építész: Moshe Safdie, yadvashem.org
Olvasóinkat kérjük, ha valaki tud bármilyen konkrét részletről Apor Vilmos győri püspök zsidó életek megmentéséért tett konkrét lépéseiről, lépjen kapcsolatba velünk. Ha érkezne olyan tanúvallomás vagy megdönthetetlen dokumentáció arról, hogy a püspök a holokauszt alatt akár egy zsidó személynek konkrét védelmet vagy segítséget nyújtott, az a Világ Igaza cím odaítélése kérdésében nagy előrelépést jelentene.
„Aki megment egy életet, egész világot ment meg” – a Talmudból
