és más svájci Világ Igazai
Brunschweiler élete és életmentő tevékenysége
Eduard Benedek Brunschweiler (1910–1987) svájci állampolgár volt, akit a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága (ICRC) bízott meg azzal, hogy a második világháború végéhez közeledve, a német megszállás utolsó hónapjaiban az ICRC nevében gondoskodjon a pannonhalmai bencés főapátságról.
1944 elején Kelemen Krizosztom főapát levelet írt a Bizottságnak azzal a javaslattal, hogy a Magyarország északnyugati részén található főapátságot helyezzék a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) védelme alá. Friedrich Born, az ICRC budapesti képviselője megragadta ezt a lehetőséget, hogy egyrészt segítse a 800 éves történelmi épületek megóvását, másrészt pedig azokat a háború elől menekülők menedékhelyként használhassák. Born megállapodást kötött a magyar kormánnyal és a német haderővel arról, hogy az Apátság területét katonailag semlegesnek tekintsék, annak ellenére, hogy az közvetlenül a Szovjet Vörös Hadsereg és a német erők közötti védvonalon feküdt.
1944 októberében Born a Vöröskereszt nevében Brunschweilert, Budapesten élő üzletembert bízott meg a művelet irányításával. Brunschweilernek sikerült találkozót szerveznie Edmund Veesenmayerrel, a német Birodalom magyarországi meghatalmazottjával, amikor is megbeszélték a menekültek befogadásának a feltételeit. Veesenmayer beleegyezett, hogy zsidó gyermekeket fogadjanak be az Apátságban, de ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó menekültek aránya ne haladja meg a vegyes házasságban született zsidó menekültekét.
Abban az időben azokat a magyar zsidókat, akiket még nem szállítottak a megsemmisítő táborokba, nyugat felé menetelésre kényszerítették a szovjetek előre nyomulása elől, melynek során sokan meghaltak. Born utasítása Brunschweilernek az volt, hogy azok a gyermekek, akik elvesztették szüleiket vagy más okból védelemre szorultak, kapjanak menedéket, de a „politikai személyiségeket”, valamint a 14 év feletti férfiakat és fiúkat nem szabad befogadni. A valóságban azonban a pannonhalmai szerzetesek sok ilyen korlátozást figyelmen kívül hagytak.
Ahogy a Vörös Hadsereg Pannonhalmához közeledett, a menekültek száma körülbelül 3000 főre nőtt. Miután 1945 áprilisában a kolostor körüli magyar és náci védelmi erők vereséget szenvedtek, a Vörös Hadsereg átvette az irányítást a térség felett, és Brunschweilert, valamint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát kiutasították a kolostorból.
2006. október 17-én az apátságban felavatták Brunschweiler emléktábláját. 2009. március 31-én Izrael magyarországi nagykövete az akkori apát jelenlétében posztumusz tüntette ki Eduard Benedikt Brunschweilert a Világ Igaza kitüntetéssel a menekültek befogadásáért.
1944–1945-ben Budapesten működött további svájci Világ Igazai
A Világ Igazai listáján szerepel az a mintegy 50 izraeli Yad Vashem által kitüntetett svájci állampolgár is, akik a náci korszakban zsidókat mentettek meg.
Carl Lutz
Budapesten Carl Lutz-ot bízták meg 1942 és 1945 között a svájci követség konzuli védelmi osztályának vezetésével, egyben tizenkét háborúzó állam érdekeit is képviselte. Raoul Wallenberggel, Angelo Rotta apostoli nunciussal, Friedrich Born Vöröskereszt-küldöttel és más diplomatákkal együttműködve több tízezer védőlevelet, kivándorlási igazolást és csoportos útlevelet állítottak ki. Ennek eredményeként a budapesti zsidók többsége – akiket több mint száz menedékházban rejtettek el – megmenekült a deportálástól. 124 000 zsidó élte túl a háborút Magyarországon; közülük körülbelül a fele Carl Lutznak köszönheti az életét. A budapesti Vadász utca 29. szám alatt található úgynevezett Üvegházban – amely a második világháború alatt Carl Lutz svájci alkonzul mentőakciójának központja volt – a Budapesti Carl Lutz Alapítvány emlékszobát hozott létre. A zsidónegyedben is található egy emlékhely és egy róla elnevezett utca (Carl Lutz rkp.) a Duna a pesti oldalán, a Margit-sziget közelében.
Gertrud Lutz
Carl Lutz felesége. Míg férje, Carl Lutz és munkatársai több ezer zsidó számára állítottak ki védőleveleket, ezzel megmentve őket a megsemmisítő táborokba történő deportálástól, Gertrud Lutz élelmet szerzett be, főzött és gondoskodott a betegekről a svájci követség pincéjében, amely akkoriban rejtekhelyként szolgált. Miután elvált férjétől, a fáradhatatlan Gertrud bebizonyította, hogy nem csupán „a férfi oldalán álló nő” volt. Elszántan folytatta humanitárius küldetését. A Schweizer Spende segélyszervezetnél dolgozott, többek között az akkori Jugoszláviában, Finnországban és Lengyelországban, majd csatlakozott az UNICEF gyermeksegély szervezethez. Brazília elszegényedett északkeleti részén 1951-től táplálkozási programokat irányított és szülészeteket hozott létre. Gertrud Lutz szakmai pályafutását az UNICEF alelnökeként fejezte be Párizsban.
Peter Zürcher and Ernst Vonrufs
A háború vége felé Carl Lutz alkonzul két svájci ipari vállalkozót, Peter Zürcher-t és Ernst Vonrufs-t nevezte ki a budapesti svájci követség „Külföldi Érdekek Képviselete Osztályára”. Lutz attól tartott, hogy budai rezidenciájáról nem tud majd elég gyorsan cselekedni a svájci védelem alatt álló zsidók megmentése érdekében. Zürcher és Vonrufs feladataikat ügyesen és nagy bátorsággal látták el.
Friedrich Born
Friedrich Born a legsötétebb időkben tanúsított erkölcsi bátorságot. 1944-ben Born-t (született 1903-ban Langenthalban) kinevezték a Vöröskereszt budapesti küldöttségének vezetőjévé, Jean de Bavier utódjaként, gyakorlati tapasztalat nélkül a Vöröskereszt munkájában. A küldöttség munkájára elsősorban zsidókat alkalmazott. Kórházakat, gyermekotthonokat, árvaházakat és ingyen konyhákat hozott létre a magyar zsidók számára, és ezeket a létesítményeket a Vöröskereszt védelme alá helyezte. Körülbelül 7000–8000 gyermeket gondoztak a mintegy 60 gyermekotthonban és árvaházban. Born az ICRC felhatalmazásával védelmi papírokat állított ki az érintett emberek számára. Együttműködött továbbá latin-amerikai országok svájci konzuli képviseleteivel is, hogy azok országukra érvényes bevándorlási papírokat állítsanak ki, ezáltal biztosítva védelmet magyar zsidóknak a náci megtorlások és a deportálás ellen. Sajnos Born erőfeszítései ellenére sem tudta megakadályozni a deportálások többségét. Sikerült azonban leállítania az utolsó konvojok indulását, ezzel mintegy 7500 ember életét mentve meg. További 3000–4000 magyar zsidó kerülte el a koncentrációs táborokba szállítást azáltal, hogy az ICRC-küldöttségnek dolgozott.
Harald Feller
Harald Feller segítette Carl Lutzot a svájci védelem alatt álló zsidók megmentésében. Feller szorosan együttműködött a más semleges országok követségével, hogy folyamatos nyomást gyakoroljon a kormányra a zsidók üldözésének és deportálásának leállítása érdekében. Feller hamis svájci útlevelekkel és menedékkel segítette a svéd misszió tagjait, akiket a nyilaskeresztes párt támadott. A háború vége felé Feller több tucat zsidót rejtett el budapesti konzuli rezidenciájának pincéjében. 1945 februárjában a szovjetek letartóztatták Fellert és a svájci követség egy másik alkalmazottját, és Moszkvába szállították őket. Mindkettőjüket 1946 februárjában cserélték ki két Svájcban lezuhant pilótáért.
Hildegard Gutzwiller
Neve nem szerepel az alább közölt Yad Vashem-listán, de 1995. május 29-én elismerték Világ Igazaként – iktatószám: M.31.2/6611.
Hildegard Gutzwiller-t 1934-ben vették fel tanárnak a budapesti Sacré-Cœur kolostor Sophianumába. A második világháború alatt számos menekültet mentett meg a deportálástól úgy, hogy befogadta őket a kolostorba. Abban az időben a kolostor területe Svájc és a Vatikán diplomáciai védelme alatt állt. Gutzwiller neve szerepel a budapesti Nagy Zsinagóga dicsőséglistáján.
Otto Haggenmacher
Neve nem szerepel az alább közölt Yad Vashem-listán, de 1995. május 29-én elismerték igaz embernek – iktatószám: M.31.2/9549.
1944 októberétől 1945 februárjáig Otto Haggenmacher üzletember budai villájában több mint harminc zsidó gyermeket rejtegetett, gondozott és mentett meg a deportálástól. Ebben együttműködött vele a magyar Sztehlo Gábor lelkész. A gyermekek szüleinek többsége megsemmisítő táborokban vesztette életét. Haggenmacher a költségeket saját maga fedezte.
Zsidó életeket mentő további svájciak
Számos svájci életmentő tevékenykedett hazájában és néhány más európai országban.
Közülük néhányat lent sorolunk fel példaként, köztük olyanokat is, akiket a Yad Vashem nem tüntetett ki (ezt zárójelben jelöltük).
Paul Grüninger
A st. galleni vámparancsnok, aki dokumentumokat hamisított, hogy zsidó menekültek illegálisan bejuthassanak Svájcba, ezzel több száz ember életét mentve meg.
Jakob F. Spirig-Riesbacher
A háború alatt Spirig-Riesbacher részt vett üldözött zsidók és menekültek Svájcba juttatásában, valamint segített hamis iratok, menedék és élelem biztosításában.
Anna Riesen Flescher
A második világháború alatt Rómában rejtegette és mentette meg Joachim Flescher-t, zsidó pszichiátert, aki később a férje lett. Kitartása és leleményessége révén Joachim Flescher életben maradt, miközben családjának nagy része a Holokauszt áldozata lett.
Ernest Witwer
A háború éveiben Witwer a svájci humanitárius hagyományokat követve részt vett zsidó menekültek, hadifoglyok és politikai üldözöttek mentésében. A semleges Svájcból kiindulva olyan segélyakciókat szervezett, amelyek célja az volt, hogy biztonságos menedéket biztosítsanak a háború sújtotta Európa kiszolgáltatott lakosainak.
Margareta Tobler
Margareta Tobler a háborús évek alatt Svájc semleges státuszát kihasználva segített üldözötteken, főleg zsidókon, akik a náci megszállás elől menekültek. Menedéket, élelmet és hamis iratokat biztosított számukra, gyakran kockáztatva saját biztonságát.
Rosl & Ernst Battegay (nem kapták meg a Világ Igaza érdemérmet)
A Battegay házaspár Bázelben élt, és arról vált közismertté, hogy segített a náci üldözés elől menekülő zsidóknak. A háború alatt menedéket nyújtottak nekik és közvetítőként működtek közre a svájci hatóságok és a menekültek között. Sok esetben segítségüknek köszönhetően az üldözöttek biztonságban átjutottak Svájcba.
Ruth Schmid & Hans Schmid (nem kapták meg a Világ Igaza érdemérmet)
A háború alatt segítettek zsidók elrejtésében és védelmében: a házaspár a svájci–francia határ közelében élt és a második világháború alatt több üldözöttet, főként zsidó származású menekülteket segített át a határon a semleges Svájc területére.
Gertrud Kurz (nem kapta meg a Világ Igaza érdemérmet)
„A menekültek anyjaként” ismert, kiállt a Svájcba bejutni próbáló zsidó menekültek mellett és segítette őket.
Max Waibel (nem kapta meg a Világ Igaza érdemérmet)
Szerepet játszott az olaszországi harcok befejezését elősegítő kapcsolatok kialakításában és közvetetten életeket mentett, többek között zsidókat.
Források:
- Wikipedia
- Confédération Suisse 1
- Confédération Suisse 2
- ChatGPT név- és adatgyűjtésre
Az eredeti forrás szöveg angol nyelvű a megjelölt forrásokból.
Szerkesztette és MI-támogatással magyarra fordította: Krausz P.