Recenzió
A Szülőföldünk Honismereti Egyesület, valamint az ennek az intézményi keretei között működő Győr Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társasága és a Bedécs Gyula Társaság 3. kiadványa, Győr-Csorna, 2024, melynek megjelentetését a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány és a Mazsihisz támogatta.
A Soá nyolcvanadik évfordulójához kapcsolódóan megjelent kötetében Aszt Ágnes, csornai régész-muzeológus rekonstruálja a valaha a lakosság tíz százalékát kitevő helyi zsidó közösség életét. A könyv megírásának az ötlete véletlenszerű volt. A Mosoni Zsidó Hitközség egy kamarakiállítást szervezett Kass János Zsidó ünnepek című rézkarc-sorozatából. Aszt úgy gondolta, a tárlatot érdemes lenne Csornára is elvinni, egybekötve az ottani zsidóság történetének a feldolgozásával. A könyv többéves kutatás eredménye.
Aszt Ágnes 2000-ben szerzett régész-muzeológus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Végzés után a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban helyezkedett el. 2015-ben került Csornára, ahol a Muzeális Kiállítóhelyen először muzeológusként, majd később a Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Kiállítóhely igazgatóhelyetteseként dolgozott. Munkássága kiemelkedő része az új állandó helytörténeti kiállítás létesítése, a Szili Zárdamúzeum létrehozása és az Élet – A csornai zsidóság története időszaki kiállítás megszervezése volt. Jelenleg a Kisbajcs Község Önkormányzata Integrált Közösségi és Szolgáltató tér vezetője. Aszt Ágnesnek ötvenhárom publikációja jelent meg, köztük három önálló kötet.
A szerző a kutatásaihoz a Csornai Múzeum adattárában felelhető gyűjtéseket, a soproni levéltár iratait, a Jad Vasem és az Arolsen Archívumok (a nemzeti szocializmus áldozatainak és túlélőinek világméretű németországi irattára) dokumentumait használta fel, valamint magánszemélyek által rendelkezésre bocsátott fényképeket, iratokat és szóbeli visszaemlékezéseiket. Ismét arcot ad a sok feledésbe merült személynek
A könyv kezdő fejezete: A magyarországi zsidóság története a törvények tükrében. Már a 2.-3. századból is vannak zsidó emlékek, és a honfoglalás idején is érkeztek zsidók a Kárpát-medencébe. A középkortól hol megkülönböztették és üldözték őket, hol kiváltságokat és védelmet élveztek, egészen a kiegyezésig. Ekkor jog szerint egyenlőek lettek a többségi társadalommal, az antiszemita érzelmek mégsem szűntek meg. Pedig szemben a Monarchia más kisebbségeivel, akik öntudatosan hirdették önálló arculatukat, a zsidó emberek izraelita vallású magyaroknak tekintették magukat. Az első világháborúban zsidó hazafiak ugyanolyan áldozatokat hoztak, mint a keresztény polgárok, a Tanácsköztársaság terrorját pedig ugyanúgy megszenvedték. Majd következtek a harmincas évek zsidóellenes törvényei, a kirekesztés, a kisemmizés, végül a deportálás a haláltáborokba, illetve munkaszolgálatra. A vészkorszakot túlélők közül sokan kivándoroltak, csak egy töredékük maradt az országban. A csornai zsidóság története mindenben visszatükrözi az országban lezajlott eseményeket.
A Csornai zsidóság története szakaszban, de az egész könyvben is visszatérő évszám 1853, a Csornai Hitközség megalakulásának az éve. Az 1800-as évek első harmadában az izraelita felekezetűek még csak a lakosság egy százalékát tették ki, az évszázad vége felé már tíz százalék körül mozgott. A zsidók kivették részüket a helyi gazdasági életből. A negyvenes évekig nagyjából szinten maradt az arányuk, majd a Soá következtében drámaian lezuhant, és a háború után is alacsony maradt. A túlélők közül sokan kivándoroltak, illetve 1956-ban disszidáltak.
A csornai zsidó áldozatvállalás a Nagy Háborúban. A zsidó szervezetek kifejezetten támogatták a hazafias kötelességek teljesítését. Hetvenkét bevonuló csornai zsidó férfi közül tizenhét hősi halált halt. De nem csak katonák állításával támogatta a helyi zsidóság a hadsereget, hanem anyagilag is. Mindezek ellenére alig emlékeztek meg erről az áldozatvállalásról, sőt antiszemita megmozdulásra is sor került, mint például az elesettek emléktáblájának a megrongálása.
A csornai hitélet keretei – a templomudvar az ortodox zsinagóga történetét ismerteti, valamint a rabbik és a hitközség más személyiségeinek a pályáját. Az osztatlan kétosztályos iskolában ortodox és neológ gyerekeket egyaránt tanítottak.
A csornai zsidó egyleti élet fejezetből kiderül, mennyire fontos színfoltjai voltak a közösség mindennapjainak a jótékonysággal, továbbképzéssel vagy kultúrával foglalkozó társaskörök. A legrégebbi, legnagyobb és legtehetősebb természetesen Csornán is a Hevra Kadisa volt. Az első világháborús hadiárvákat támogató Filléregylet országos jelentőségűvé fejlődött. A zsidóellenes jogszabályok tönkretették a virágzó egyesületeket.
Az élet háza – A csornai zsidó temető a temetkezés egyes szokásaival, a sírkövek jellegével, a rajtuk olvasható szövegekkel és szimbólumokkal foglalkozik.
A csornai zsidó emlékmű és emléktáblák a városban szintén a halotti kultusszal kezdődik. A lappangó zsidógyűlölet megdöbbentő példája, hogy a második világháború mártírjainak 1990-ben felavatott emléktábláján a település 655 zsidó áldozata közül mindössze egyetlen egy neve szerepel. Végül nem kevés huzavona után, több antiszemita véleménynyilvánítás ellenére, 2005-ben felavatták a belvárosban az ország első köztéri Holokauszt-emlékművét az összes meggyilkolt nevével.
A Válogatás a megmaradt zsidó polgári hagyatékokból szakasz különböző mindennapi használati tárgy és néhány judaika sorsát írja le. A gettósítás során sok mindennek nyoma veszett. Ellopták, „kiigényelték”, vagy az eredeti tulajdonosok másra bízták. Ami megmaradt, az magán- vagy múzeumi tulajdonban van.
A Családtörténetek a könyvnek mintegy a felét teszi ki és talán a legértékesebb része. Aszt Ágnes családrekonstrukciók révén nem hagyja, hogy emlékük az enyészeté legyen. Ehhez felhasznált anyakönyvi bejegyzéseket, igazolványokat, sok egyéb dokumentumot és szóbeli beszámolókat. A csornai zsidók főként kereskedők voltak, illetve különböző értelmiségi foglakozásokat űztek. Szinte mindegyik családnak ugyanaz a tragédia lett a sorsa: tagjaik nagy része haláltáborba került, vagy a munkaszolgálat alatti kegyetlenségek végeztek velük. A legtöbb esetben – a szó szoros értelmében – csak hírmondó maradt belőlük. Ők fokozatosan elhagyták a szülővárosukat. Volt, aki a háború után alijázott vagy nyugatra ment, néhányan az országon belül költöztek el. A 18. század óta itt lakó Gestetner család gyakran szerepel a könyvben. Az ő sarjuk Csorna leghíresebb polgárainak egyike Dávid, a stencilgép feltalálója, jóllehet ő a 20. század elején elhagyta az országot és végül Londonban telepedett le. A szerző külön ír a zsidóüldözés miatt keresztény vallásra áttértekre. Sajnos ez sem mentette meg őket a haláltól.
Aszt Ágnes muzeológusnak köszönet jár azért, hogy a sokoldalú forrásanyag mélyreható feldolgozásával nem hagyja, hogy Csorna zsidósága emléke az enyészeté legyen.
Aszt Ágnes: Élet – A csornai zsidóság története című munkája 2500 forint adományért szerezhető be közvetlenül a Szülőföldünk-Honismereti Társulatnál ezen az e-mail címen: kovacs.balazs.gyor@gmail.com.
Ez a recenzió a Szülőföldünk Honismereti Egyesület hírlapjában jelent meg először, annak rövidített változata.
Polgár György
