A zsidó élet újraindítása Győrben a holokauszt után
Adler Manó hagyatékából
Győri Zsidó Közösségi Bizottság létrehozásáról szóló, rendkívül érdekes iratot juttatott el hozzánk Adler Gyuri barátom, akivel együtt gyerekeskedtünk Győrben az 1950-60-as években. Hártyavékony másolópapíron fennmaradt írást édesapja, Adler Manó iratai közt találta.
Már korábban is kaptunk tőle izgalmas dokumentumot édesapja hagyatékából: a győri zsidó temetőben frissen felavatott mártír emlékmű kapcsán Schima A. Bandi ötvösművész Adler Manó építészhez 1947. június 18-án írt díszes elismerő oklevelét. Fia tollából rövidesen megjelenik édesapja életútja is ezen a honlapon.
Intézkedések a helyi zsidó élet újraindítására – optimizmus és elszántság
A Győri Zsidó Közösségi Bizottságfelállítását taglaló okmány csupán egy intézkedés tervezet.
Nem áll rendelkezésre információ az irat keletkezéséről, pontos dátumáról, a szerkesztők személyéről, a végleges okmányról és a benne foglaltak megvalósulásáról sem. Azonban az irat így is érdekfeszítő kordokumentum.
Valószínűsíthető, hogy 1945-ben a munkaszolgálatot és a koncentrációs táborokat túlélt, Győrbe hazatérő zsidók, szüleink fektették papírra szervezési intézkedések egész sorát azzal a céllal, hogy elősegítsék a zsidó polgári élet helyi újraindítását.
Nagyon könnyen elképzelhető, hogy Adler Manó egyike volt a szerkesztőknek, hiszen az ő irattárából került elő a dokumentum, továbbá korabeli hitközségi iratokból ismert aktív részvétele a győri zsidó közösség életében a háború után. Micsoda optimizmus, életerő és elszántság tükröződik ebből az iratból, hiszen a pusztulás kapujából visszatértek mérhetetlen veszteségeik láttán joggal tehették fel a kérdést „Mondd, van-e ott haza még…?”, ahogy meggyilkolt társuk, a költő tette (Hetedik ecloga – Radnóti Miklós, 1944, július).
A Bizottság felállítását célzó lépések
A meglelt dokumentum eredetije (PDF) itt olvasható:
Kiemeljük a számunkra fontosnak tűnő részeket:
- Tíz tagból álljon a vezetőség, de nem szabad e helyek mindegyikét betölteni, hogy jusson lehetőség a később (munkaszolgálatból, koncentrációs táborból) érkezők csatlakozására
- Ki a zsidó? Mindenki, aki annak vallja magát. Érdekvédelemben részesül mindenki, akit a korábbi zsidó rendeletek sújtottak.
- Mindenki végezzen közösségi munkát fizetett állásban vagy ingyen!
Szabadelvű és demokratikus elképzelések.
Győri akcióterv
A tervezet számos konkrét, gyakorlati intézkedést tartalmaz, mint
- A vezetőség tegyen tisztelgő látogatást a politikai pártok titkárságán, a polgármesternél, a fő- és alispánnál, a rendőrkapitányságon és az orosz katonai parancsnokságon.
- E hivatalokban kérjen támogatást a megindítandó szociális munkához. Hangsúlyozzák, hogy a zsidóság részt kér Győr újjáépítésében és fel akarja építeni feldúlt otthonait.
- Ismerjék el a Zsidó Bizottságot hivatalos érdekvédelmi szervként. A polgármester a Bizottsággal együtt adjon ki magyar és orosz nyelvű igazolványt a korábban deportált zsidók részére szabad mozgásuk biztosítása céljából. A Városházán hozzanak létre Zsidóügyi Osztályt.
- Jöjjön létre Vagyonkutatói Bizottság a városi vagyonfelkutató osztállyal egyeztetett módon.
- Az orosz katonai parancsnokság támogassa az érdekvédelmi tevékenységet, adjon ki szabad mozgást biztosító iratokat és igazolásokat; a hazatérők vehessenek igénybe orosz katonai járműveket utazásuk során.
- Meghatározták a Bizottság ügyosztályait is a zárójelbe tett feladatokkal: elnöki, jogügyi (a zsidókat kiközösítő vagyonkezelési intézkedések megszüntetése, zsidóktól elrabolt értékek kezelésére érdekvédelmi gondnokok kinevezése), műszaki (a zsidó ingatlanokban a háború alatt keletkezett károk helyreállítása, műhelyek és raktárak létesítése), kereskedelmi (a korábbi zsidó vállalkozások hasznosítása, az eredeti tulajdonosoktól elvett vállalkozások aktuális vezetőinek szükség szerinti leváltása és cseréje, készletek gondnok általi kiárusítása, üzlethelyiségek bérbe adása, ill. hazatért korábbi zsidó bérlők részére történő felszabadítása, azzal, hogy a deportált nem kötelezhető a deportáció idejére vonatkozó bér megfizetésére bérleménye után (!)), vagyonkezelői (a zsidó értékek felkutatása, leltározása, biztonságba helyezése), deportációs (a visszatérő és átvonuló deportáltak és muszosok segítése), szertartási (feladatai pld. vallási és kulturális élet szervezése)
Ellentmondásos, hogy az ügyosztályok fejezetben a „Bizottság” elnevezés helyett a nácik által korábban kikényszerített, rossz-emlékű „Zsidó Tanácsról” esik szó, melyet a deportálandó zsidók befolyásolására használtak. Ez a tervezet tényleges kidolgozatlanságára utal.
Határozott fellépés
Végül a tervezet azt az ajánlást fogalmazza meg, hogy a Bizottság a hivatalos szervekkel szemben „tanúsítson határozott fellépést, mert nekünk, kik teljesen kifosztva állunk itt, jogunk van elvárni a kereszténység legteljesebb támogatását. Százalékarányban a fasizmus mészárlásaiban a legtöbb vért mi vesztettük… de az erélyes fellépés alatt nem szemtelen magatartásra gondolunk … nem szükséges a felkínálkozó pozíciókat csak zsidók által betölteni”.
Eddig a győri Zsidó Közösségi Bizottság létrehozására 1945-ben tett erőfeszítéseket taglaló dokumentumról.
Epilógus a szerkesztőtől – a visszatérők drámája Magyarországon
Az elhurcolt túlélőket általában nem fogadták tárt karokkal. A szomszédok, ismerősök, volt üzleti partnerek és általában a kiközösítő közösségek gyanakvóan néztek rájuk, szinte azt kérdezve, „milyen jogon?”. Léteztek kivételes, tisztességes embertársak, akik becsülettel megőriztek és visszaszolgáltattak rájuk bízott javakat és emlékeket. Édesanyámnak egy becsületes, győri bútorasztalos adta át a nagyapám által még a család deportálása előtt lánya férjhez menetele alkalmából megrendelt és általa időközben elkészített bútor garnitúrát. Édesanyám első férjét ő sem tudta visszaadni… és emlékezzünk csak a háború utáni (hihetetlen, nem?) halálos kimenetelű pogromokra; a kunmadarasi eseményekre egy emlékezés kapcsán mi is utaltunk.
Végül, álljon itt egy részlet Standeisky Éva történész e súlyos kérdéskört érintő interjújából.
„Azt, ami az övék volt” – Interjú szemelvények
Standeisky Éva történész (sz. 1948) elhallgatott múltról, elmismásolt antiszemitizmusról, Magyar Narancs, 2017. június 27
Magyar Narancs: Ezek szerint a legtöbb érintett helyen már az is traumát okozott, hogy a deportált zsidók egy része visszatért?
Standeisky Éva: Hogyne, bár hozzátenném, hogy legtöbb helyen nem tért vissza hajdani lakhelyére az a kevés számú zsidó sem, aki túlélte a holokausztot. Ezért sem lehet teljes képünk az önkényesen széthordott, elzabrált javakról, zsidó ingóságokról, mert semmi nyom nem maradt utánuk. Csak azokból az esetekből következtethetünk a veszteség mértékére, ahol megpróbálták visszakövetelni azt, ami az övék volt. A kor Magyarországát ebből a szempontból sem úgy kell elképzelnünk, mint valami jól működő jogállamot. Amikor 1945 nyarán a túlélő zsidók hazatértek a deportálásból, munkaszolgálatból, kialakulatlan, rendezetlen, hektikusan formálódó hatalmi viszonyokat találtak. A szovjet megszállóktól sem remélhettek támogatást. Őket csak egy dolog érdekelte: legyen a legkisebb településen is rendezett közigazgatás, amely végrehajtatja a lakossággal a szovjet parancsnokok kívánságait: biztosítsa hadicéljaikhoz a munkaerőt, élelmezze a hadsereget.
Magyar Narancs: Amikor hazatérnek a holokauszt zsidó túlélői, találkoznak azokkal, akik tevőlegesen részt vettek a deportálásban. Milyen gyakran jelentkeztek olyan konfliktusok, amelyek a felelősségre vonásból, felelősséghárításból fakadtak?
Standeisky Éva: Nehéz kérdés, mert a helyi közigazgatás rövid időn belül több hullámban részben kicserélődött. Egyesek igazolóbizottság elé kerültek, másokat internáltak, hol megalapozottan, hol megalapozatlanul. A felelősségre vont tisztségviselők rendre arra hivatkoztak, hogy csak felsőbb utasításokat hajtottak végre, s ha nem ezt teszik, elbocsátják őket. A helyiek azonban tisztában voltak azzal, kik a jobboldali, szélsőjobboldali beállítottságúak, s kik viselkedtek a nehéz időkben is tisztességesen. …
Köszönet Adler Györgynek édesapja iratának megőrzéséért és rendelkezésre bocsátásáért
Közzétette Krausz Péter