1843. november 30-án született Kiss József, a költő
Apja szegény zsidó falusi boltos, anyja a pogromok elől Magyarországra menekült litván zsidó kántortanító leánya.
Az irodalommal a Gömör és Kis-Hont vármegyei Serkén ismerkedett meg Almási Balogh Sámuel református pap segítségével. Szülei rabbinak szánták, ez elől 13 éves korában Bécsbe szökött. Később hazatért, pár évet gimnáziumba járt, amit anyagiak híján abbahagyott és vándortanítónak állt. 1867-ben, amikor a magyar országgyűlés elfogadta a zsidók emancipációját, Pestre költözött, remélve versei kiadását.
1890-től a Nyugat egyik előfutárának tekinthető „A Hét” c. folyóirat alapító szerkesztője. Többek között e folyóiratnak is köszönhetően kezdődött a modern magyar irodalom története. A Petőfi Társaság, majd a Kisfaludy Társaság tagjává választotta.
Pályája kezdetén balladákat írt, melyek a falusi zsidóság életét ábrázolták. Később fő témájává a város, a modern ember vált. Verseinek hangvétele az ünnepélyestől a tragikusig terjedt. Több művét is megfilmesítették, 1916-ban mutatták be a Simon Judit című ballada filmváltozatát, 1918-ban a Jehova című költeményét filmesítették meg.
Valamennyi zsidó ünnephez kapcsolódóan írt verset. E versek az Ünnepnapok című kötetben jelentek meg először 1888-ban a Révai Testvérek nyomdájának kiadásában.
| Ima A páska-ünnepre |
| Rabszolganépet vittél a pusztába, Nyakas, hitetlen, léha tömeget, S nevelted őket győzelmes csatákra, Hogy megvehessék igért földedet. Elhullott mind, ki homlokán viselte És lelkében a rabság bélyegét, De támadt új sarj, a mely megismerve, Híredet egy világra vitte szét. |
| Múló dicsőség, nyári éjnek álma Volt tűzhelyünk a Jordán mentiben Nemzeti létünk napjai számlálva, Trón s hatalom odalett — de mi nem. Az omladékok felcsapó lángjából, Mely nyaldosá szentélyed ó falát: Egyet menténk meg a nagy pusztulásból: Téged, uram! javaink legjavát. |
| S mikor a vihar szétszórt a világra És lettünk a vadnál védtelenebb — És a hontalanság keserű átka Bölcsőtől sírig ránk nehezedett: Mikor rettegés volt az űzött álma Véres, villámos, hosszú éjszakán: Akkor tűntél fel teljes glóriádba’, Meg akkor ismerénk csak igazán. |
| Hogy nagyságod nem oltárkövön épül, S nem templomok márványán az erőd, Ó, hogy te nagy vagy minden jelkép nélkül S eltörpül tér, idő színed előtt. Hogy mit népednek szántál örökségül, Nem elmúló, veszendő földi kincs, Nem láng, mely elhuny, nem jog, mely elévül, De hűséged, melynek határa nincs. |
| Leborulok ím előtted a porba, Fönségnek istene! te hű vezér! Akinek nagyságán se folt, se csorba, S halandó mérték hozzád fel nem ér. Vezess, vezérelj tovább is bennünket A lét harczában, a mely végzetünk Míg szemeink bízva terajtad csüggnek, Egy világ üldhet – el nem veszhetünk! |
A „Legendák a nagyapámról” című főművét Kiss József 1911-ben adta ki először, majd később újabb részekkel egészítette ki. Így is maradtak tervezett, de meg nem írt, illetve befejezetlen fejezetek. Egyetlen teljes kiadása 1926-ban, a költő fiainak magánkiadásában jelent meg, 500 példányban. Az 1911-es, még nem teljes kiadásból csak egy könyvtári példányról, az 1926-os teljes kiadásból pedig két példányról tud a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA).
A magánkiadás érdekessége, hogy azt neves, a kultúrát szerető győri polgárok hozzájárulásai is lehetővé tették. Közülük többen az I. világháborúban harcoltak a hazájukért, számosan, később a holokauszt áldozataként haltak meg. Egy-két név a győri támogatók listájáról: Dr. Pfeifer Miklós, Áldor Kálmán, Eisenhartz Lipót, Dr. Anhalzer Pál, Dr. Dukesz Miksa, Dr. Nobel Vilmos, Dr. Dezső Pál, Radó Béla, Fried Mihály, Dr. Bánki Zoltán, László Jenő.
A költőt az irodalmi pályán fia Kiss Jenő Sándor (1885–1944) követte, mint író, újságíró. Ő rendezte sajtó alá az említett magánkiadást és a kötethez nagyszerű előszót írt. Megrázó adalék, hogy Kiss Jenő Sándor Caracasban élő leánya, Éva, egy helyen azt nyilatkozta, hogy az apja büszke ember volt; amikor 1944. október 16-án csillagos házakból rendőrök vitték el az embereket, és neki azt mondták, hogy maradjon, mert a rendelet 60 éven felüliekre nem vonatkozik, apja kihúzta magát s azt mondta: ötvenkilenc éves vagyok. Soha többet nem hallottak róla semmit.
1913-ban országosan ünnepelték Kiss József hetvenedik születésnapját. A jubileumi díszülést a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében a Petőfi Társaság rendezte. Köszöntésére nemcsak a zsidóság képviselői vonultak fel nagy számban, hanem a liberális érzelmű keresztények is. Szülőhelye, Mezőcsát, díszpolgári címet adott a költőnek. Ady Endre a Nyugatban azt írta, hogy a hetvenéves dalnok élete prófétai, sőt messiási volt. „Benne fejeződött ki, s vetődött előre az a jelentős és jós, sorsszerű szerep, melyet a sors később ez elmaradt országocskában a magyar zsidóságnak juttatott. Lapjával, a Héttel, fölnevelt bennünket új írókat és új olvasókat. Büszke és még mindig forradalmi zászlót hajtunk meg előtte, atyamesterünk előtt.”
A költőfejedelem 1921. december 31-én hunyt el, nyughelye a Kozma utcai temető.
Emlékezetét a vészkorszakban művei betiltásával, könyvei bezúzásával próbálták eltörölni. 1944. június 15-én Kolosváry-Borcsa Mihály, államtitkár, akit 1946-ban mint háborús bűnöst kivégeztek, díszmagyarban, közel 500 ezer kötet felett beszédet mondott a budafoki Első Magyar Kartonlemezgyárban:
„Ezzel az ünnepi aktussal, amelynek itt tanúi vagyunk, egy több, mint fél évszázados egészségtelen folyamat ér véget: a zsidó szellemiség elhatalmasodása a magyar szellem felett. Ez a folyamat körülbelül Kiss Józseffel kezdődött meg a magyar irodalomban, ő tette meg az első félig-meddig épkézláb kísérletet a hatvanas évek végén a magyar irodalomba való behatolásra, de ez a térfoglalás a magyar szellemtől mindvégig távol állott és mindig örökre idegen maradt. …
Én vállaltam a könyvégető liberális oldalról annyiszor elítélt és barbárnak minősített szerepét, mert ezt az irodalmat ki kell tépni a magyar szellemi életből. Az ideérkezett könyvek szétzúzása az első lépés s első felvonásként körülbelül 500 000 zsidó könyv fog megsemmisülni. Ezzel … komoly nemzetgazdasági feladatot is teljesítenek, … [e könyvek] újból nyersanyaggá válnak, papírrá, a magyar szellemi élet nyersanyagává.”
Kolosváry-Borcsa hangsúlyozta, hogy a tisztogató munka közel sem fejeződött be, hiszen minden magyar otthon könyvespolcát meg kell tisztítani a mételyező irodalomtól, majd kezébe ragadott egy Kiss József kötetet, rövid részletet olvasott fel a „fajöntudatos” Legendák a nagyapámról című kötetből, majd a mázsás zúzóhengerek közé hajította, melyre a munkások lapátolták rá a többi „zsidó fércművet”.
Ma csak néhány köztér, utca és szobor őrzi emlékét és költészete ismét felfedezésre vár.
Összeállította: Krausz András
Források:
Kiss József összes költeményei, Singer és Wolfner Budapest, 1920
Arcanum: A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában – Kiss József
Országos Széchenyi Könyvtár: Kiss József
Új Hét: Száz éve halt meg Kiss József
zsido.com: 100 éve hunyt el Kiss József, a zsidó költőfejedelem, Cseh Viktor