Hardi Titusz beszéde
a győri zsidó temetőben 2025. június 22-én tartott holokauszt megemlékezésen
Tisztelt Egybegyűltek!
Nehéz megszólalnom. De úgy érzem, kötelességem.
Nagyon nehéz megszólalnom, mert akkora a veszteség. Szeretem a történelmet, de most annyira nehéz emlékezni. Emlékezni szeretteinkre, emlékezni a veszteségre, szembenézni felelősségünkkel. Hol is kezdjem az emlékezést?
1944. július 9-én vitéz Ferenczy alezredes a következő jelentést küldte a M. Kir. Belügyminiszternek:
„A kitelepítési szállítások megindulása óta:
1944. május 14-től a mai napig összesen 147 vonattal 434 351 zsidófajú személy hagyta el az országot.”
és folytatja mérhetetlen cinizmussal:
„A fentiekben jelentett területen lefolyt összegyűjtés és szállítás alkalmával magyar közbiztonsági szervek részéről elkövetett visszaélésekről, bántalmazásokról, vagy kilengésekről jelentés nem érkezett be.”
Ezek szerint Ferenczy alezredes számára nem számít visszaélésnek minden vagyonuktól megfosztani embereket, karddal beverni őket marhavagonokba és úgy összezsúfolni őket, hogy sokan közülük már az út magyarországi szakaszát sem élték túl. A halottakat Kassán tették ki, és ott vették át a transzportot a német hatóságok.
A tragédia nem 1944. május 14-én kezdődött. Akkorra már gettókba zárták a zsidóságot.
A tragédia nem a gettóba zárással kezdődött. Addigra már megbélyegezték honfitársainkat, sárga csillagot kellett viselniük.
A tragédia nem a sárga csillag viselésével kezdődött. Addigra már foglalkozásuktól, megélhetésüktől, emberhez méltó életüktől megfosztották őket. Állami törvények mögé bújva rabolták ki őket. A rablás rendszerszintűvé vált. A társadalom széles rétegeit vonták be e fosztogatásokba, ezáltal a lakosság nagy tömegei váltak a hatalom cinkos bűntársaivá.
Amikor utána akartam járni, hogy pontosan mely törvények, rendelkezések korlátozták a zsidók életét 1938 és 1945 között, döbbenten szembesültem a ténnyel: csak a szövege ezeknek a gyalázatos rendelkezéseknek egy közepes méretű könyvet tesznek ki.
A tragédia nem 1938. május 29-én, az I. zsidó törvény hatályba lépésével kezdődött. Mert akkorra már elhitették a közvélemény nagyobbik részével, hogy van „zsidókérdés”. És ha van zsidókérdés, akkor azt meg kell oldani.
Nagyon nehéz folytatnom, de nem kerülhetem meg az egyházak, a történelmi egyházak, a katolikus egyház felelősségét.
Hazánkban a történelmi egyházak elbuktak ebben a megmérettetésben. Mert hallgattak, mert kétértelmű vagy nyílt antiszemita beszédeikkel gyilkos tüzeket tápláltak. Sokat gondolkodtam, hogy idézzek-e az 1920-as, 30-as évek egyházi beszédeiből. Annyira szégyenteljesek, annyira gyalázatosak, hogy nem vagyok hajlandó a számra venni olyan mondatokat, amilyeneket püspök, hordószónok mezei pap, vagy hungarista, magát kereszténynek valló egyén mondott és nem szégyellt leírni. Több kötetnyi antiszemita uszítás található könyvtárainkban. Ezekből a beszédekből, ezekből az írásokból egyenes volt az út a holokauszthoz, amint alkalom nyílt rá, bekövetkezett a tragédia.
Ilyenekről írja Szent Benedek 1500 évvel ezelőtt a Regulában:
„Mindezek nyomorult életmódjáról jobb hallgatni, mint beszélni.”
E korszak megtagadta a Názáretit, akire pedig állandóan hivatkozott. Megtagadta azt a Jézust, aki soha nem hagyta el népét, aki saját szavai szerint a TÓRÁ-t nem eltörölni jött, hanem beteljesíteni. Jól ismerjük az esetet, amikor egy törvénytudó megkérdezte Jézust, hogy melyik a legnagyobb parancs a törvényben. A következő választ kapta:
וְאָ֣הַבְתָּ֔ אֵ֖ת יְהֹוָ֣ה אֱלֹהֶ֑יךָ בְּכׇל־לְבָבְךָ֥ וּבְכׇל־נַפְשְׁךָ֖ וּבְכׇל־מְאֹדֶֽךָ׃
וְאָֽהַבְתָּ֥ לְרֵעֲךָ֖ כָּמ֑וֹךָ
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
Képtelen vagyok felfogni, hogyan takarhatta ki ezt a mondatot Magyarország magát kereszténynek állító törvényhozása, amikor 1938-tól 1943 végéig nem 3-4 zsidó törvényt hozott, hanem törvények, rendeletek garmadát; melyekkel zsidó származású állampolgárait fokozatosan kirekesztette a társadalomból, megbélyegezte, ellehetetlenítette és kirabolta. Mire a náci hadsereg bevonult Magyarországra 1944. márciusában már minden készen állt ahhoz, hogy a gettókat heteken belül felállítsák, majd pedig a deportálásokat elindítsák. A gyilkos gépezetet a magyar hatóságok állították fel.
Mindezt a keresztény magyar társadalom némán szemlélte, vagy lihegve végezte, vagy cinkosan várta, hogy a rablásból kivehesse a részét. Kevesen szálltak szembe vele, de néhányan megtették. Meg kell említenünk őket két okból is. Egyrészt mert mutatják, hogy lehetett másképp; másrészt, mert bátorítanak minket: az ő példájukat követve a jövő egészen másmilyen is lehet.
Néhány személyiség, akik méltók arra, hogy megnevezzük őket:
Lázár Andor, Magyarország igazságügyi minisztere 1938-ban. Nem volt hajlandó aláírni az I. zsidótörvényt. A lelkiismerete nem engedte, lemondott.
Kálló Ferenc esperes, tábori lelkész. Az antifasiszta szervezkedés egyik meghatározó alakja. Honvédkórházakban számtalan zsidót bújtatott, nyilvánított betegnek embermentési céllal, akik aztán keresztény papírokkal távozhattak. Szálasi hatalomátvételét követően az ágyhoz kötött beteg esperest 1944. október 29-én a nyilasok kivégzik.
Salkaházy Sára, Slachta Margit. A szociális testvérek egész apáca közössége a kezdetektől, következetesen kiállt a zsidóság mellett. Sára testvér pedig addig bújtatta zsidó testvéreit, míg egy napon velük együtt lőtték a nyilasok őt is a Dunába.
Amikor hamut szórunk a fejünkre és felismerjük egyházaink bűnös hallgatását, olykor cinkosságát a Soá tragédiája fölött, akkor azt is mondom, hogy meg kell keresnünk a múltban az előbb említett nagyszerű példákat: lehetett másképp is cselekedni, a legnagyobb embertelenség közepette is embernek megmaradni.
Zsidó Testvérek!
Szeretném elmondani nektek: felnőtt egy új nemzedék. Mi gyökerében másképp tekintünk rátok. Tőletek kaptuk a Tórát, a Prófétákat, az Írásokat. Mesterünket, a Názáreti Rabbit.
Azzal a tisztelettel, azzal a ragaszkodással nézünk fel rátok, amellyel a fiatalabb néz fel csodálattal az idősebb testvérére. Mert ő az okosabb, a bölcsebb, a tapasztaltabb. És főképp: akiért tűzbe tenné kezét, mert ő az egyetlen idősebb testvére, akihez a szeretet elvághatatlan szálai fűzik. Mi így tekintünk rátok. Egy családba tartozunk. És innen üzenem: ha még egyszer bántani akarnak titeket, akkor azt csak rajtunk keresztül tehetik. A mi példaképeink Angelo Rotta, Márton Áron, Sztehlo Gábor, Salkaházy Sára, Kelemen Krizosztom, Raoul Wallenberg és még sorolhatnám.
Engedjétek meg, hogy egy imával fejezzem be:
Örökkévaló Istenünk!
Útjaid kifürkészhetetlenek. Gyakran nem értjük.
Most eléd hozzuk testvéreinket, akiknek itt kéne nyugodniuk, de 81 évvel ezelőtt elvesztettük őket.
אָבִֽינוּ מַלְכֵּֽנוּ שׁ֝וֹמֵ֗ר יִשְׂרָאֵֽל
Megvalljuk, hogy Te vagy Izrael őrzője!
Te, aki az élet Ura vagy, emlékezzél meg gyermekeid lelkéről, akik az örökkévalóságba költöztek!
Legyenek ők befoglalva az öröklét kötelékébe, egyetemben Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea halhatatlan szellemével és a megdicsőült jámborok üdvözült lelkeivel az örök üdvösség honában, AMEN.
Hardi Titusz
Hardi Titusz OSB, a Szent Benedek Iskolák főigazgatója, mint a nevét követő rövidítésből is kiderül, bencés szerzetes, pap, tanár. Rendkívüli EMBER, csodálatos egyéniség. Humanista.
1962-ben született Budapesten, gyermekkorában szüleivel éveket töltött Algériában. Az ELTE-n magyar nyelv és irodalom, valamint francia szakon végzett. Katolikus papnak 1986-ban szentelték fel. Számos kitüntetés birtokosa (pld. Francia Akadémiai Pálmarend lovagja, Ember Mária Díj, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje). (link)
Többször járt jótékonysági misszión a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol is szemészorvos testvére, Hardi Richárd egy adományokból felépült klinikán szegény milliók szemésze lett. (link)
Titusz atya 2023-24-ben nélkülözhetetlen segítséget nyújtott alapítványunknak, a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítványnak, a győri zsidóság deportálásának 80. évfordulóján rendezett „Az ő sorsuk, a mi történelmünk” diákvetélkedőben, melyen győri és csornai diákcsapatok mellett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból három csapat is részt vett. (link) Csapatuk elindult 2025. évi, „Zsidóság-befogadás-kirekesztés ’25” témakörben folyó vetélkedőnkön is. (link)
A Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozó résztvevői által 2024. július 6-án ültetett ciprusok a Győr-szigeti zsidó temetőben, 2025. június– fotó: pkr
Szerkesztette, angolra fordította: Krausz Péter