Könyv készül a győri buszozás történetéről
Győr autóbusz-közlekedése 1926-ban indult el, amikor Csillag István megalapította a STAR garázst, majd egy társával egy autóbuszüzemet. Winkler Ágoston, a győri Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszékének docense az elmúlt száz év győri autóbusz-közlekedésnek a történetét és előzményeit kutatja. Vele beszélgettünk az e témában készülő könyvéről.
Ágoston, mi késztetett ennek a kutatásnak a beindítására?
Gyerekkorom óta érdekel a közösségi közlekedés. Az egyetem elvégzése után az akkori Kisalföld Volánnál helyezkedtem el, közel tizenhét évig dolgoztam ott, illetve a jogutódjainál. Menetrendtervezéssel, hálózattervezéssel, utastájékoztatási rendszerekkel foglalkoztam. Az egyetemen is ezeket a témákat tanítom a közlekedésmérnök hallgatóknak. Ahogy teltek az évek, egyre inkább kezdtem érdeklődni a múlt iránt is: hogyan indult a győri buszközlekedés, kik alapították, milyen kihívásokkal találták szembe magukat? Először csak szúrópróba-szerűen kerestem régi újságcikkeket, olvastam az ebben az ügyben írt tanulmányokat. Ahogy egyre jobban belemélyedtem, egyre inkább vonzott a téma. Majd elhatároztam, hogy igyekszem minél többet kinyomozni, beleértve azokat a szempontokat is, amikről nem nagyon írtak, majd ezt könyv alakjában közzétenni.
Mit azok a szempontok, amikről nem írtak, de Téged izgatnak?
A személyek, akik úttörő szerepet vállaltak ebben a folyamatban. Nekik általában csak a nevük szerepel a tanulmányokban. De engem az is érdekelt, hogy milyen életük volt. A történetek mögötti arcokat is szeretném bemutatni. Ezen kívül a vonalhálózat áll a kutatásom fókuszában: mikor, merre jártak a helyi autóbuszok Győr területén.
Hogyan gyűjtötted az adatokat?
A legterjedelmesebb és legidőigényesebb a napilapok átnézése volt. Ebben nagyon sokat segített az Arcanum adatbázis. Az 1950-es évektől már voltak menetrendkönyvek, de a régebbi időkből sajnos nem maradtak ezek fenn. Szerencsére az újságokban rendszerint meghirdették a változásokat. A győri könyvtárban az 1800-as évektől az 1950-es évekig terjedő cikkeket is átnéztem. Főleg a húszas évekből származókat, amikor beindult a buszközlekedés. Természetesen elolvastam a témával foglalkozó korábbi tanulmányokat is, de főképp az elsődleges forrásokra fektettem a hangsúlyt a keresés során, az esetleges pontatlanságok kiküszöbölése érdekében. Egy hatalmas, majdnem háromezer sorból álló Excel-táblázatot készítettem a forrásoknak a rendezésére. A személyekkel kapcsolatosan pedig családfa-kutató internetes oldalakat használtam.
Sikerült olyan utódokat találni, akik tudtak Neked segíteni?
Nem volt kis munka megtalálni őket! Szinte mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, életrajzi adatokkal vagy fényképekkel támogattak, amiért rendkívül hálás vagyok nekik. Volt, aki egy régi menetrendet bocsájtott rendelkezésre.
Hogyan indult meg a tömegközlekedés Győrött?
Az 1860-as években merült fel először az igény, hogy Kiskút üdülőövezetbe lehessen valahogyan eljutni úgy, hogy ne a poros úton kelljen gyalogolni. De ezek még csak omnibuszok, azaz lovas társaskocsik voltak, amelyek alkalomszerűen közlekedtek a nyári hónapokban, főként az ottani vendéglősök megbízásából. Később, 1905-ben és 1907-ben a város hajót bérelt, azzal utaztak az emberek Kiskútra. Többször terveztek trolibusz- és villamosvonalakat, de ezekből nem lett semmi.
Az 1920-as években kezdett el intenzívebben terjedni a modernnek számító buszos közlekedés, amihez nem volt szükség felsővezetékre vagy vágányra. Addig folyt a vita ennek a megvalósításról is, mígnem 1926 augusztusában Csillag István fogta magát Békefy Elemérrel és beindította a vállalkozását. Buszüzem mellett töltőállomás és javítóműhely volt, továbbá pihenőhely az autósoknak. Sőt, vezetői tanfolyamot is hirdettek. Találtam a korabeli napilapokban még élménybeszámolókat is egy-egy buszos utazásról is. Sőt, az „ölelkező” szakaszokon alapuló díjszabás bevezetése annyira tetszett a lakosságnak, hogy valaki egy versikét is írt erről.
Mennyire befolyásolta az akkor már erőteljes antiszemitizmus az indulást?
A két társ közül Csillag István zsidó származású volt. Nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy ez bármilyen problémát okozott volna. Az első években kifejezetten prosperált a cég. A város is be akart lépni, de ezt a minisztérium – máig ismeretlen okból – nem hagyta jóvá. Ettől függetlenül, 1931-ben egyesült a STAR Garázs és az autóbuszüzem, 1932-ben pedig – a tulajdonosok valamennyi kapcsolódó érdekeltségét integrálva – létrejött a Győri Általános Közlekedési Vállalat.
1939-ben Csillag nehéz döntést hozott: kilépett a maga alapította üzemből, hogy származása miatt ne érje a céget hátrány, és a tulajdonrészét eladta egy Tárnok Árpád Béla nevű vállalkozónak. Később aztán volt több tulajdonosváltás is. A név a második világháború utánig megmaradt, később viszont sor került az államosításra, és onnantól már egy országos szervezet, a MÁVAUT, az AKÖV, végül a Volán része lett.
Mi lett Csillag István és családja sorsa a vészkorszakban?
A legtöbben sajnos Auschwitzba kerültek, volt, aki máshova. Nagyon kevesen tértek haza. Magáról Csillag Istvánról csak annyit lehet tudni, hogy Birkenauban, az építési munkacsapatban dolgoztatták, és – a Holokauszt-túlélő unokaöccse, Csillag János írása szerint – 1944 végén látták utoljára. 54 vagy 55 éves volt. Pedig lett volna lehetősége megmenekülni. Volt egy keresztény barátnője, miután elhunyt a felesége, aki felajánlotta, hogy elbújtatja. De Csillag úgy gondolta, hogy a németeknek csak olcsó munkaerőre van szükségük, akiket tudnak dolgoztatni. Nem gondolta, hogy a deportálás végzetes lehet. Önként döntött úgy, hogy ő igenis menni akar, és a többi családtagnak, akik esetleg nehezebben tudnának ott boldogulni, segít, mivel jó kondícióban volt. A családtól tudom, hogy erős fizikumú ember volt, sportolt is.
Van Csillag Istvánról vagy a STAR garázsról valamilyen emlék a Volánnál?
Amikor a Volán alapításának az ötvenéves évfordulója volt – ők a cég történetét 1948-tól számítják – kiadtak egy könyvet és abban röviden írnak a kezdetekről. Az említett tanulmányokban is megemlékeznek a STAR garázsról. Célom, hogy még több győri megismerje, mi volt a Volán előtti időkben, és persze a folytatást is, egészen napjainkig.
Úgy tudom, Győrben volt más zsidó gyökerű közlekedési vállalkozó is.
A STAR Garázs és Autóbuszüzem műszaki vezetője, Inkei László, szintén zsidó származású volt, aki eredményes munkájáért később részesedést is kapott a társaságból. Innentől Csillaggal és Békefyvel együtt töltötte be az ügyvezetői posztot. 1941-ben ő is eladta tulajdonrészét, 1942-ben pedig teljesen távoznia kellett a cégtől. Valamilyen oknál fogva őt nem deportálták 1944-ben, az év őszén mégis menekülnie kellett. A Vértes és a Pilis hegység barlangjaiban, majd a Balaton mellett bujkált családjával. 1945-ben jelentős szerepe volt abban, hogy a második világháborúban szinte teljesen elpusztult közlekedési vállalat talpra álljon, és az autóbusz-forgalom újra elindulhasson.
A másik történet még a buszközlekedés előtti időszakból való. Schneider Vilmos egy mosoni omnibusz-vállalkozó volt, aki Moson és Magyaróvár között – a mai Mosonmagyaróvár akkor még két külön település volt – üzemeltetett majdnem húsz éven át nagy sikerrel járatokat. 1895-ben Győrött is megpróbálkozott ezzel. Az elején még úgy tűnt, hogy tetszik a győrieknek és sokan használták, valószínűleg az újdonság ereje miatt. Ahogy teltek a hónapok, egyre kevesebben vették igénybe. Inkább a vasútállomástól, akik nagy poggyászokkal érkeztek, utaztak vele. Másnak az egy-két kilométeres távolságért nem érte meg fizetni. Egy évet sem ért meg a szolgáltatás.
Neki mi lett a sorsa?
Még a Holokauszt előtt természetes úton elhunyt, elég szép kort ért meg. A leszármazottai közül sokakat Auschwitzba vittek. Van egy könyv, Lucy Adlington tollából, a címe Divatszalon Auschwitzban. Egyik központi szereplője Fuchs Márta, aki Schneider Vilmos lányunokája volt. Az ottani varrodában dolgozott, mivel varrónő volt. Nagyon sok mindenkit, akik alatta dolgoztak meg tudott menteni.
És mi történt a Schneider-féle céggel?
1925-ben Mosonmagyaróváron is beindult az autóbusz-közlekedés, de abban ő nem vett részt, hanem a város hozta létre. Az omnibusz felett eljárt az idő, és a vállalkozásnak ez a része végül megszűnt. Akkor ő már inkább teherszállítással foglalkozott, ami jól ment. Idős koráig aktív maradt. Nem tudni, mi történt később a céggel. Valószínűleg nem is lehetett volna már sokáig folytatni a történelmi események miatt.
Mikor vehetjük kézbe a könyvedet?
Remélem, hogy 2026-ra, a győri buszközlekedés századik évfordulójára elkészülök vele. Magánkiadásban fog megjelenni.
Az interjút és az angol fordítást készítette: Polgár György