Egy győri kazinczys tanár élete és munkássága
Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány által kiírt, „Az ő sorsuk, a mi történelmünk” diákpályázatra benyújtott, első helyezett pályamunka része (2023-24)
Harai Zsombor, Takács Áron és Boldizsár Hanna munkája
Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium, Győr
Támogató tanár: Pintér Ildikó
A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium jogelődje korszakos jelentőségű tudós tanárának, Dr. Kovács Ignácnak fontos szerepe volt a természettudományok oktatásában és a gimnázium természettudományi szertárának a fejlesztésében. Gyűjteményének legszebb darabjaival mindmáig találkozhatunk kémia-, biológia-, földrajzórákon: közel ezer darabból álló ásvány és kőzet gyűjteményének megmentett példányai még ma is az oktatás nélkülözhetetlen eszközei.
A kezdetek
A Fejér vármegyei Cece községben született 1882. június 29-én, Karpelesz Mihály és Sterk Száli gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a budapesti VI. kerületi Állami Főreáliskolában 1892-től 1897-ig, majd a székesfehérvári Állami Főreáliskolában 1901-ig végezte el.
Középiskolás évei alatt mindvégig tandíjmentességet élvezett. Az iskolai értesítők, bizonyítványok alapján szorgalmas, nagy tudásvágyú és adakozó szellemű embert ismerhetünk meg: budapesti tanulmányai során a Diák Önsegélyező Kör rendes tagja, többször adományozott az iskolai érmegyűjteménybe. Székesfehérváron kiemelkedő tanulmányi eredményei elismeréseként többször részesült könyvadományban.
Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte 1901-ben, és 1905-ben kapott diplomát. Nevét egyetemi évei alatt Karpeleszről Kovácsra változtatta. Tanári oklevelét természetrajz-földrajz szakból 1907. november 20-án, vegytan szakból 1922. október 21-én szerezte.
Bölcsészetdoktori oklevelét 1909. december 29-én, „Az Alacsony-Tátra oro-hydrographiája” című doktori disszertációjáért nyerte el.
Vágújhelyi zsidó iskola – indul a pálya
1910. szeptember 1-jén a vágújhelyi Államilag Segített Izraelita Reáliskolában kezdte meg tanári pályafutását (Vágújhely: város a mai Szlovákiában – a szerk.). Földrajzot, természetrajzot, tornát, történelmet, magyar nyelvet és gyorsírást tanított. Emellett az iskola által szervezett Munkásgimnáziumban vállalt előadói munkát, illetve az iskolában helyet kapó szabadlíceumban is tartott érdekes, vetített képekkel illusztrált előadásokat a földrengésekről és az északi sarkról. 1911-ben tűzoltótiszti vizsgát tett.
Tanulmányi kirándulások aktív résztvevője. Tanítói munkája mellett a földrajzi és természetrajzi szertárak őre, kötelező játékdélutánok vezetője. Ezen délutánok és a tornaórák alkalmával gyakran hadgyakorlatot, katonai menetelést tartottak. Hazafiságáról árulkodik a március 15.-i ünnepségen és az iskola 50. jubileumán elmondott beszéde.
I. világháború
Az első világháború kitörésekor − az iskola tanárai közül egyedüliként − az első mozgósítás alkalmával bevonult. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredhez helyezték, majd a nyitrai 14. honvéd gyalogezredhez, ahol hadnagyi rendfokozatban szolgált. Az Osztrák-Magyar Monarchia keleti részén található Lublinnál dúló harcokban 1914. szeptember 2-án megsebesült. Felépülése után kiképzőtisztként szolgált, majd 1915. szeptember 1-jén főhadnaggyá léptették elő. Ezután több mint nyolc hónapig az északi hadszíntéren századparancsnok volt.
Katonai szolgálata alatt is szorosan tartotta a kapcsolatot iskolájával: leveleiben szép és jó tettekre buzdította diákjait, a földrajzban és természetrajzban kiemelkedően teljesítő fiatalok segítésére 210 koronát küldött haza. Ezért a tettéért miniszteri elismerésben részesült. 1915-ben a lábadozó sebesült katonáknak tudományágait népszerűsítő előadásokat tartott. A lövészárokban is tanult, nyugalmasabb óráit arra használta fel, hogy tudását elmélyítse a gyorsírás rejtelmeiben. 1916. május 20-án tért haza, kimerülten, betegen és meggyötört idegrendszerrel. 1916 májusában megkapta az ezüst Signum Laudist kardokkal díszítve. 1916 májusát követően szolgálaton kívüli viszonyban Pozsonyban teljesített szolgálatot. 1916 júniusa és 1917 között megkapta a Károly-csapatkeresztet. 1917-ben 60 koronával támogatta a vágújhelyi zsinagógát, 30 koronával pedig az iskola egyesületét. A háború során összesen 30 hónapot szolgált a fronton.
Győr – a pálya kiteljesedik
A Párizs környéki békék után nem térhetett vissza Vágújhelyre, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Győrbe helyezte át a Győri Magyar Királyi Állami Leánygimnáziumba. Itt 1919. április 17-én kezdte el tevékenységét.
Az 1908-ban indult leányiskola tanterve − bár a fő hangsúlyt az irodalom és a történelem tanítására helyezi − a természettudományokat is kiemelt fontosságúnak tartja. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium jól felszerelt szertárakat biztosított, melyeket később folyamatosan továbbfejlesztettek, adományokkal egészítettek ki az iskola tanárai, tanulói és az intézményt támogató polgárok. Az elcsatolt területekről ilyen körülmények között érkezett az iskolába a földrajz-természetrajz és vegytan kiváló tanára, Dr. Kovács Ignác.
Szinte azonnal nekilátott a természettudományi szertár bővítésének, melyhez anyagi fedezetet maga teremtett: az évek során közel 40.000 selyemhernyót tenyésztett, melyek értékesítéséből származó bevételének egészét − 300 000 koronát − a szertár szépítésére és a gyűjtemény gyarapítására fordította.
A szertárban fellelhető kőzet és ásvány gyűjteményt közel 1.000 darabosra egészítette ki, amely így a város második legnagyobb gyűjteménye lett.
Az iskola botanikus kertjét is ő hozta létre. „A kert közvetlenül egymás mellett fekvő három részből állt, melyek közül az egyikben az erdő nevezetesebb fái és növényei, a másikban a fontosabb dísznövények, a harmadikban gabonafélék, takarmány- és konyhakerti növények mellett olyan virágos és virágtalan növények foglaltak helyet, amelyeket a tankönyvek említenek.” A növényeket a tanulók ültették és teljes körű gondozásukat is ők végezték tanári irányítás mellett.
A kémiai eljárások bemutatásához magyar ipari termékeket gyűjtött, melyeket a termek dekorációjaként is felhasznált. Győri évei kezdetén földrajzot, természetrajzot és vegytant tanított.
1923. szeptember 4-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a gimnázium rendes tanárává nevezte ki. Egész életén keresztül azon fáradozott, hogy a kémia, a biológia és a földrajz rangját és tekintélyét biztosítsa. Munkái világosan utalnak arra, hogy az anyagi világ megismerését csak úgy oktathatja eredményesen, ha az órákon maximálisan szemléltet.
1925. május 29-én az Országos Középiskolai Tanáregyesület győri körének majd utódszervezetének a pénztárosa lett.
Gyorsírás – egy szenvedély
A Felső Kereskedelmi Iskolában (ma: Révai Miklós Gimnázium) óraadó tanárként tanított gyorsírást 1918-tól 1931-ig.
1921 és 1933 között a győri Izraelita Hitközség Népiskolájában iskolaszéki tag. Ez idő alatt többször adományozott a szegény tanulók megsegítésére, valamint a kiemelkedő teljesítményű diákok jutalmazására.
Egész életét végig kísérő szenvedélye a gyorsírás volt, tanítványai kiemelkedő országos eredményeket értek el. Az 1937-es győri gyorsíróversenyen Dsida Erzsébet tanítványa ötödik lett. Az Országos Gyorsíró Szövetség által leányközépiskolák számára rendezett 1939. évi versenyen első helyezést ért el tanulója, Meixner Aliza. Ugyanebben az évben a gyorsíró versenyek összesített eredménye alapján a győri leánygimnázium volt a legjobb vidéki iskola.
A hazafiúság jutalma: elküldik az intézet “legértékesebb tagját”
Az 1939. évi második zsidótörvény hatására tanári állásából 1940. február 1-jén nyugállományba helyezték.
Dr. Gábor Géza, az iskola akkori igazgatója rendkívül bátor kiállással így búcsúzott tőle:
„Távozásával az intézet elvesztette egyik legértékesebb tagját, aki igazi tanári lélek volt, aki tudta és élte kötelességét mindenütt és mindenkor. Keze alatt a gyorsírás tanítása országos viszonylatban is a legelső helyre került. A természetrajzi és a vegytani szertár átrendezésével, példás rendben tartásával, 20.000 darabból álló növénygyűjteményével, pihenést s üdülést nem ismerő gondozásával el nem évülő érdemeket szerzett. Pályája végén az élet megpróbáltatása új áldozatot követelt s ő azt a vallásos lélek lelkierejével megnyugvással fogadta. A lelkiismeretes munka felemelő tudata, kartársai megbecsülése és tanítványai tisztelete szolgáljon méltó jutalmul becsületes munkájáért, és hozza meg neki gyermekeiben azt az örömet, amelyet az élettől méltán elvárhat egy a becsületben és a munkában eltöltött érdemes élet. Isten áldása kísérje további életét!”.
1943. július 7-én hirtelen hunyt el, temetését két nappal később, július 9-én a szigeti izraelita temetőben tartották.
A mai kor diákjai számára példaértékű Kovács Ignác Tanár Úr életműve, mert bár a történelem viharai többször szinte ellehetetlenítették tevékenységét, mindvégig a hazájáért, családjáért, tanítványaiért és a tudományért dolgozott.
Szerkesztette és a képekkel kiegészítette: Krausz Péter
A Kazinczy Ferenc Gimnázium csapatának további pályázati anyagai:
- Az emlékezés kavicsai – in memoriam Dr. Kovács Ignác (film)
- Diáktársaink élete a zsidótörvények árnyékában (PPT)
Felhasznált irodalom:
A győri Apponyi Albert Leánygimnázium évkönyve, 1939 Kazinczy Ferenc Gimnázium Könyvtár
A győri zsidóság története, különös tekintettel a holocaustra. Dokumentumgyűjtemény. Szerk. Bana József.
A magyarországi holokauszthoz köthető magyarországi és külföldi fényképek https://holokausztfoto.hu/
A Vágújhelyi Államilag Segélyezett Izraelita Reáliskola értesítője 1910-1917, www.arcanum.hu
A Zsidók Győri Gyökerei Alapítvány honlapján található, a győri zsidósággal kapcsolatos link gyűjtemény https://jewishgyor.org/hasznos-linkek/
Berkes Tímea: A Győr-Moson-Pozsony megye zsidóságának története 1944-ben. In: Holocaust Füzetek, 4. évf. 5. sz. (1996), p. 6-42. Braham, Randolph L.: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. köt. Budapest, Park Kiadó, 2006. p. 478-482.
Biczó Zalán: Életrajzi Lexikon a győri Leánygimnázium tanárairól, Győr 2013
Budapesti VI. Kerületi Állami Reáliskola értesítője 1892-1896, www.arcanum.hu
Cseh Viktor: Zsidó örökség. Vidéki zsidó hitközségek Magyarországon. Szerk.: Fenyves Katalin. Budapest, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 2021. p. 615-619
Czvikovszky Tamás: Győri utcák könyve, Győr 2021
Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság http://www.degob.hu/
Domán István: A győri izraelita hitközség története, 1930-1947. Budapest, Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1979. 68 p. (A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái, 9
ELTE Almanach 1902-1903, https:// www. arcanum.hu
Enciklopédia az Egyesült Államok Holokauszt Múzeum gondozásában, https://encyclopedia.ushmm.org/hu
Felső Kereskedelmi Iskola értesítője 1918-1946, https:// www. arcanum.hu
Győr, Duna-táj Magyar-Izraeli Baráti Kör, 2005 (Győri holocaust füzetek, 1.)
Győri Állami Leánygimnázium Évkönyv, 1918-1920
Győri Izraelita Hitközség Népiskolája értesítője, 1921- 1935
Győri Nemzeti Hírlap, 1923. szeptember 4.
Győri Nemzeti Hírlap, 1935. május 31.
Győri Nemzeti Hírlap, 1943. július 9.
Győri Újság, 1923. szeptember 04
Kazinczy Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyve ,1908- 2008
Kemény József: Vázlatok a győri zsidóság történetéből, Győri Zsidó Hitközség, 2004 (reprint kiadás) (eredeti megjelenés: 1930)
Kovács Ignác: Az Alacsony- Tátra oro-hydrographiája, Erzsébetfalva, Müller Mátyás könyvnyomdai intézetéből, 1909
Lónyai Sándor: A Holocaust győri gyermekmártírjai. In: Holocaust Füzetek, 8. évf. 13. sz. (1999), p. 118-131.
Lónyai Sándor: A Numerus Clausustól Auschwitzig. A Holocaust 3621 győri mártírjának, és az egykori Győr megye falvai 732 deportáltjának teljes anyakönyvi adatsora. Budapest, LaborPress, 2004
Nagy István: Quiritatio. Sikoly. Győri zsidó tragédia, 1938-1945. Győr, Győri Zsidó Hitközség, 2010
Quittner, Eva: Az emlékezés kavicsai, Győr, Print-Tech Kft., 1996
Soá Alapítvány Vizuális Történelmi Archívuma http://vha.usc.edu/login, Centropa https://www.centropa.org/hu/home
Szakál Gyula: Vállalkozó győri polgárok 1870-1940 között. Sikeres történeti modellváltás. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2002. Ujvári Péter (szerk.):
Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. p. 332-333.
Székesfehérvári Magyar Királyi Állami Főreáliskola értesítője 1897-1900, www. arcanum.hu
USC Shoah Foundation: https://vha.usc.edu/testimony/37817?from=search
Táncrend holokauszt után, Szombat, 2023. július 12. szerda
