Írta: Polgár György
Győr leghíresebb művésze zsidó származású volt. Játszottak szerepet az életében a gyökerei?
Kovács Margit, a modern magyar kerámiaművészet egyik megteremtője 1902-ben egy győri neológ zsidó családba született. Édesapja, Kovács Zoltán az Állami Révai Főreáliskola matematika- és fizikatanára volt, aki 1890-ben Kovácsra magyarosította a vezetéknevét. Fiatalon, 41 éves korában hunyt el. Édesanyjának, Heller Ilonának – aki a nemrégen elhunyt világhírű filozófus, Heller Ágnes rokona volt – egy fiúinternátusa volt. Vele nagyon bensőséges viszonya volt, és a mama haláláig együtt éltek. A művésznő férjhez sosem ment, egyetlen szerelemről, társról sem tudunk. Egy testvére volt, Erzsébet.
Kovács Margit érettségi után először banktisztviselőként helyezkedett el – saját elmondása szerint nem túl nagy sikerrel. Mivel szeretett rajzolni – a győri Állami Leánygimnázium tanfolyamára is beiratkozott – és a kerámia már korábban is érdekelte, anyai nagybátyja, Heller Jenő jóvoltából 1924-től Budapesten Jaschik Álmos magániskolájában grafikát, az Iparművészeti Iskolában pedig porcelánfestést tanult. 1926-ban áttelepedett Bécsbe, ahol a kor egyik legnevesebb keramikusánál, Hertha von Buchernél ismerhette meg e művészeti ág alapjait. 1928–29-ben Münchenben szobrászatot és kerámiát tanult. 1932-ben eljutott Koppenhágába, ahol Paul Gaguin fiánál, Jean René Gauginnél tanult. A híres franciaországi sèvres-i porcelángyárban is megfordult. Hazatérve, a budapesti lakásának konyháját műteremmé alakította át. Munkáival 1928-ban a Tamás Galériában önálló kiállítással mutatkozott be, s a művészeti szakmai körök szinte azonnal felfigyeltek rá. Ettől kezdve több hazai kiállításon vett részt, alkotásait bemutathatta a párizsi és a brüsszeli világkiállításon, a Biennale de Venecián, Rómában és Torinóban is. Egy kivételes életpálya állt előtte.
Fejlődés
A korongozás technikáját egyesítve a finom kisplasztikai formázással, Kovács Margit olyan alkotások sorát készítette, melyekkel ügyesen áthidalta a képző- és az iparművészet határait. Kisebb méretű figuráit kúppá egyszerűsítette, a nagyobbakat oszlopszerűen formázta meg. Alakjait azután díszítményekkel egészítette ki. Az idő előrehaladtával egyre több tömbös mű került ki a kezei alól.
Témái kifogyhatatlanul gazdagok voltak. Hamar megjelentek műveiben a szakrális témák, amelyek – kisebb-nagyobb intenzitással – végigkísérték életpályáját. Ide tartozik néhány korai monumentális főműve, mint a győri Szent Imre-templom portálja vagy a komáromi Jézus Szíve templom szószéke. Kezdettől fogva szívesen készített paraszti ihletésű alkotásokat, jóllehet soha nem élt falusi környezetben. Például az Iparművészeti Társulat 1938-as kiállításán aranyéremmel kitüntetett díszkályhája és az olyan plasztikák, mint a Kuglófmadonna. A Rákosi-korszakban a vallás háttérbe szorult és főleg népi témákkal fogalakozott (Családi fényképalbum, Lakodalom), miközben a szocialista realista alkotások is tekintélyes helyet kaptak (az Úttörő Áruház díszmedencéje). Az 56-os forradalom után vissza mert térni a biblikus jelenetekhez. Ezek mellett a görög mitológia alakjai, mondák és mesék is szerepeltek (Cantata Profana, Párkák) a repertoárjában. Ahogy korosodott, egyre gyakrabban jelent meg az élet múlandóságának a gondolata. Színei ekkor elhalványultak, sőt teljesen elmaradtak (Öreg halász, Születés, Házasság, Halál). Utolsó faliképein a geometrizáló irányzat szintén szerepet kapott, mint például A 700 éves Győr történetében. Családi háttere ellenére zsidóság ihlette kerámiákat nem alkotott.
Fotó: © Polgár György
Kovács Margit – mai szóhasználattal élve – kora művész-sztárjává nőtte ki magát, aki nem csak a közönségnek, de a rendszernek is a kedveltje volt. Az elsők között kapott Kossuth-díjat, 1948-ban. Ritkán adódik, hogy valakinek még az életében hoznak létre múzeumot, ő viszont 1973-ban maga szemelhetett ki Szentendrén egy magánházat, amelynek tulajdonosát jóformán kilakoltatták, hogy ott rendezhesse be a tárlatát. Talán nem volt olyan kiállítóhely az országban, amelynek évente több látogatója adódott volna. Munkássága ekkor már a diplomácia eszközévé is vált. Szinte mindegyik állami vendéget, Mohammed Reza Pahlavi iráni sahtól Margaret Thatcheren át egészen Mihail Gorbacsovig, elvitték ízlésesen berendezett kiállításához. Kádár János történelmi jelentőségű vatikáni látogatása alkalmából egy Kovács Margit-kerámiát vitt VI. Pál pápának ajándékba.
Származásáról sosem beszélt
Néhány ótestamentumi témájú kerámiájára (Mózes, Noé és Noéné) ugyan rá lehet fogni, hogy köze lehet a zsidósághoz, de ez eléggé erőltetett. A Legyen a lelke bekötve az élet kötelékébe egy gyakrabban előforduló zsidó sírfeliratot tartalmaz, amit legfeljebb csak egy kitérőnek lehet tekinteni a judaizmus világába.
Fotó: © Polgár György
Magánéletéről vajmi keveset tudunk. Pedig rendszeresen jelentek meg róla újságcikkek, szakkönyvek, vagy készítettek vele interjút. Művészetéről szívesen mesélt, de személyes kérdésekre nem, vagy csak kitérően válaszolt. Pedig ezek nem voltak indiszkrétek, hiszen akkoriban még volt nem szokás az egészen a hálószobáig terjedő erőszakos kíváncsiság, mint ma. Még az olyan hatalmas gyakorlattal rendelkező újságíró, mint Vitray Tamás sem tudta feltörni az őt körülvevő burkot a népszerű Ötszemközt tévé-műsora keretében folytatott hosszú beszélgetésük alatt.
A művésznő jiddiskejtjéről végképp nincsenek megbízható ismereteink. Ez az őt körülvevő rejtélyek egyike, ugyanis soha nem beszélt erről sem – legalábbis nyilvánosan. Így aztán leginkább csak találgathatunk. Tudjuk, hogy asszimilált zsidó családban nőtt fel, de hogy valamilyen szinte tartották-e a vallást, már csak feltételezhetjük: valószínűleg nem, vagy alig. Budapest ostromát és a nyilaskeresztes rémuralmat 1944 végén, 1945 elején a Pozsonyi út 1-ben vészelte át, ami svéd – nővére visszaemlékezése szerint spanyol – védett háznak volt nyilvánítva. És bár egy alkalommal oda is behatolt egy nyilas, senkinek sem lett bántódása. Tudjuk, hogy közvetlen családja, azaz édesanyja, nővére, nagybátyja, nagynénje túlélte a háborút, az utóbbi kettő Svájcba emigrált. Egy útlevélkérő fogalmazványban azt állítja Kovács Margit, hogy a családból többen odavesztek a háborúban, de hogy ki, azt nem lehet tudni. Közeli barátnője, Báthory Júlia üvegművész unokája szerint a legvészesebb időkben Júlia Pécsett, apácáknál bújtatta Margitot, jóllehet részletek nem állnak rendelkezésre és Kovács Margit erről sem tesz említést.
Karig Sára műfordítónak, akinek sok zsidó, angol hadifogoly és magyar katonaszökevény köszönhette az életét, a Jad Vasem a Világ Igaza kitüntetéséhez szükséges igazolást 1965-ben Radnóti Miklósné sz. Gyarmati Fanni írta, akinek a mamáját is Karig bújtatta. A dokumentumot tanúként Kovács Margit és édesanyja írta alá.
Kétségtelen, hogy sok zsidó ismerőse és barátja akadt, többek között a vele egy házban lakó Radnóti házaspár vagy a fotóművész André Kertész és felesége, Salamon Erzsébet. Baráti köréhez sorolható Aczél György, a Kádár-rendszer mindenható kultúrpolitikusa is, akit még annak amatőr színész korából ismert. Fiatal korában tartotta a kapcsolatot több győri zsidó ismerőssel. Dániai tartózkodása alatt édesapja barátjánál, a fizikus Perl Gyulánál lakott. Sőt, nem kizárt, hogy Perl felesége, Alma Bissen festőművész segítette hozzá a koppenhágai tanulási lehetőséghez.
Egy másik fontos győri kapcsolat a szintén zsidó Bánki családhoz fűzte. Bánkiné (sz. Goldschmidt Olga) és Heller Ilona barátnők voltak, és ez a kapcsolat átöröklődött a gyerekeikre, Margitra és Ödönre. Ödön a Tanácsköztársaság bukása után, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségében kifejtett tevékenysége miatt emigrálni kényszerült, és végül Hollandiában telepedett le. A szoros kapcsolat bizonyítéka egy kávéskészlet, amit Kovács Margit neki készített.
Sokan tudni vélik, valamikor kikeresztelkedett és egy bigottan vallásos katolikus hívő vált belőle. Ennek az elméletnek a hangoztatói a bizonyítékot számtalan keresztény témájú alkotásának meglétében és a zsidó jellegűek hiányában vélik felfedezni. Szilágyi Zsófia, a szentendrei Kovács Margit Múzeum kurátora szerint ennek csak formai jelentűsége van. A már említett Vitray-féle műsorban arra a kérdésre, hogy vallásos-e, rejtélyesen azt közölte, hogy nem, de „hite” van. Egy biztos: a szocializmus idején nem volt éppen karriernövelő tényező a vallásosság nyilvános beismerése. Nem sokkal az 1977. június 4-én bekövetkezett halála előtt Aczél Györggyel folytatott egy bizalmas beszélgetést, amit kérésére beszélgetőpartnere papírra vetett és az a szentendrei múzeumban olvasható. Ebben kifejti, hogy sosem volt vallásos.
Marad még a kérdés, hogyan tudott zsidó származása ellenére a Horthy-korszakban, melyre a sovinizmus és a keresztény (értsd: nem zsidó) hitvallás hangsúlyozása volt a jellemző, korlátlanul érvényesülni? Bármennyire tagadhatta, vagy igyekezhetett titkolni, a hatalom biztosan számontartotta a származását. Mégis ő reprezentálhatta a Duna királynőjével az országot az 1937-es Párizsi Világkiállításon. Zsidó gyökerei alapján valóban nem lett volna nagy esélye. Csakhogy a kormányzat Magyarországot egy olyan államként kívánta kifelé mutatni, amely népi hagyományait híven ötvözi a modern urbánus élettel. Erre Kovács Margit alkotásai voltak a legalkalmasabbak, ami úgy látszik fontosabbnak bizonyult, mint az ideológia.
Mindenki kedvence
Kovács Margit mindig egy szerethető, látszólag naiv természetű nő volt, ám valójában kezdettől fogva, hihetetlen magabiztossággal, ügyes üzletasszonyként építette a karrierjét. Imázsa kialakításába ugyanúgy beleillik a zsidó származásának az elkendőzése, a titokzatosság, mint a valószínűleg mesterkéltnek tűnő tájszólása. Ugyanez a tudatosság tükröződik vissza a témáinak az adott politikai rendszerbe mindig simán beleilleszkedő kiválasztásában is: a háború előtti keresztény, vallásos korszakban rendre keletkeztek egyházi témájú művei, majd Rákosi Mátyás kemény kommunista rendszere idején a kor ideológiájába passzoló alkotásai. A kádári korszak lágyabb szocializmusának körülményei között vissza merhetett térni a szakrális művekhez, jóllehet ezek már nem monumentális műalkotások voltak. A falusias zsánerjelenetek pedig az éppen aktuális társadalmi berendezkedéstől függetlenül mindig hálás témák voltak. Bár panaszkodott, hogy túl nagy az igény a kisebb szobrai iránt, mégis szorgalmasan, már-már nagyüzemben kielégítette.
Munkái könnyen emészthetőek, nem kívánnak különösebb művészettörténeti jártasságot. Akár színesek vagy sápadtak, akár kedvesek vagy drámaiak, mesebeliek vagy a valóságot tükrözőek, vallásosok vagy világiak, kortalan műveiből báj és melegség árad, hallatlan szakmai tudással kombinálva. Mindenki talál közöttük olyat, ami személyesen megszólítja. Kovács Margit népszerűségének ez a legnagyobb titka.
Feltétlenül érdemes akár a győri, akár a szentendrei kiállítását megtekinteni.
Köszönetnyilvánítás
Hálás köszönettel tartozom unokatestvéremnek, Esther Bánkinak, a hollandiai Van ‘t Lindenhoutmuseum igazgatójának, a kapott tanácsokért és információkért
valamint
Szilágyi Zsófia Júliának, a Ferenczy Múzeumi Centrum osztályvezetőjének, a szentendrei Kovács Margit Múzeum kurátorának, a kapott információkért.
Források
- A győri Állami Leánygimnázium Évkönyve (Győr, 1917)
- Esther Bánki: Gyula bátyám, Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozó weboldala
- Esther Bánki: szóbeli közlések
- Hivatásának szerelmese – 120 éve született Kovács Margit (Magyar Távirati iroda, 2022. november 30.)
- Hulej Emese: Az érthető, a szerethető, a rejtélyes – ki volt Kovács Margit? (Magyar Krónika)
- Makrai Sonja: A művész, akit a Horthy-korszakot követően a kommunista éra is elfogadott (Magyar Hang, 2019. május 3.)
- Kenyeres Ágnes (főszerkesztő): Magyar életrajzi lexikon, javított, átdolgozott kiadás (Arcanum Adatbázis Kiadó Kft.)
- Nóra Veszprémi: Artwork of the Month, December 2022: Bundt-Cake Madonna by Margit Kovács (1938) – Continuity/Rupture: Art and Architecture in Central Europe, 2022. 12. 27.
- Ősz Katalin: A nővér telefonált… (Családi Lap)
- P. Brestyánszky Ilona: Kovács Margit (1982, Corvina – Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1982)
- Szilágyi Zsófia Júlia: szóbeli közlések
- Ismeretlen szerző: Lelke legyen bekötve az élet kötelékébe (Vásárhelyi Hírek, 2014. szeptember 19.)