Kende Judit keramikus Kovács Margit árnyékában

Kende Judit, győri keramikus emlékét alapvetően a Wikipedia segítségével elevenítjük fel, kiegészítve más feltüntetett forrásokkal. Érdekes egybeesés, hogy három későbbi, neves, zsidó származású képzőművésznő, Kende, Kovács, Anhalzer, szinte egyidejűleg járt a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban.

Krausz P.

Élete

Kende Judit, asszonynevén Kis Imréné Kende Judit, Iharosberényben született 1903. január 3-án és meghalt Budapesten, 1979. április 3-án.

Gyermekkorát már a Kisalföldön, az Abda melletti pillingérpusztai uradalomban töltötte.

A Kisalföld c. győri napilapban Somogyi Éva így ír a művésznőről 1980. július 19-én (forrás: Abda.hu)

Kende Judit a Somogy megyei Iharosberényben született (1903. január 3.) Szülei: Kende Lajos és Laendler Anna. Testvére Margit és Kálmán.

Kende Lajos uradalmi intéző 1917 óta a Laendler Antal abdai Pillingér-pusztai uradalmának intézője volt. A család otthona Pilingér-pusztán – az abdaiak által csak „kastély”-nak nevezett – hosszú, több szobás lakóházban volt. Nem „kastély” volt, csak „kastély”-nak emlegette a falu népe, mert a mérete az akkori abdai falusi házakhoz képest szemükben „kastély” volt az a nagy lakóépület. Gyönyörű környezetben volt látható a hosszú ház – még ma is áll, természetesen átépítették több lakórésszé -, és napjainkban is laknak benne.

Az országútról bekötő útat kétoldalán hatalmas fehértörzsű fák övezték. A környezetben a Holt-Duna ága folyt…vadvirágok sokasága, fák, bokrok, rét…

Kende Judit itt Abdán, a Pilingéri-pusztán töltötte gyermekkorát és a … Az itt töltött gyermekkori, fiatalkori évek mély nyomot hagytak érzékeny lelkében és megőrizték e tájék megannyi szépségét.

1922-ben a Győri Magyar Királyi Állami Leánygimnáziumban (a mai Kazinczy Ferenc Gimnáziumban) tette le érettségijét. A középiskolai években osztálytársával, Kovács Margittal és a felsőbb osztályba járó Anhalzer Olgával együtt Valker Ágnes rajztanfolyamát látogatta. 1922-től 1926-ig Jaschik Álmos budapesti magániskolájában grafikát és porcelánfestést tanult, majd 1926–1927-ben Kovács Margittal együtt Bécsbe utazott, és az ott alkotó Hertha Bucher oldalán elsajátították a kerámiaművészet fogásait.

Hazatérése után, 1927. november 6-án házasságot kötött Kis Imre mérnökkel, majd még ugyanabban az évben Budapesten rendezte be műhelyét. Gádor István protezsáltjaként, Gorka Géza és Illés László oldalán, 1931-es megalapításától kezdve 1939-ig vezette Orbán Dezső művészeti tervező- és műhelyiskolájában, az Atelier-ben a kerámia tanszakot. A második világháborúban férje a holokauszt áldozata lett, Kende az 1945 utáni éveket visszavonultan, alkotással töltötte.

Kívánságának megfelelően hamvait 1979. április 27-én a Győr-szigeti izraelita temetőben helyezték nyugalomra.

Munkássága

„Lámpák, edények, térelosztó kompozíciók, nonfiguratív díszítő elemek a gazdag fantáziájú és biztos technikájú művész alkotókedvének derűs, ízléses tolmácsolói. Mesemotívumai: Égszakadás, földindulás és a Hódmezővásárhelyi óvoda kútterve színesen, derűsen komponáltak.”(1970-es önálló kiállításának kritikájából.)

Művészeti stílusának ihlető forrásai a népi kerámiaművészet és a bécsi tanulmányai során közelebbről is megismert art déco voltak. Térplasztikáit, dísz- és használati cseréptárgyait pasztelltónusú színek, visszafogott színezésű mázak, növényi és geometrikus mintákkal harmonikusan díszített, egyszerű, de érzékeny és játékos formakincs jellemzi. Tárgyai ugyanakkor nem puszta díszek, áthatja őket a funkcionalitás, a használhatóság igénye. Elsősorban tálakat, vázákat, gyertya- és lámpatartókat, fali képeket, térelválasztó elemeket tervezett és alkotott kerámiából. Kivételes korongozási technikájáról volt ismert a hazai keramikusok körében.

Alkotásaival 1925-től vett részt hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. 1932-ben a IV. Országos Kézművesipari Kiállítás ezüstérmét nyerte el, az 1937-es párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításról szintén ezüstéremmel tért haza. Visszavonultan alkotott, Benkő Erzsébet gobelinművésszel közös, első önálló tárlatára csak 1970-ben került sor a budapesti Fényes Adolf Teremben.

A második világháború előtt tagja volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak, az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak, valamint a Szokolay Béla által létrehozott Műhelyszövetségnek, 1945 után pedig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségén belül működő keramikus-szakosztálynak.

Alkotásainak sorsa

A hagyatékát alkotó száznegyvenegy kerámiát halála után húga, Kende Margit a győri Xantus János Múzeumnak adományozta. 1980-ban a győri múzeumban ebből a hagyatékból rendezték meg az első Kende Judit-emlékkiállítást. Ennek bezárásakor, 1981-ben a győri karmelita rendházban szerveztek állandó tárlatot a kerámiákból, amely 1983-ban a Xantus János Múzeum főépületébe költözött át.

Több művét őrzi a fővárosi Iparművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. 2014-ben felcseperedése helyszínén, Abda önkormányzati hivatalában rendeztek műveiből kiállítást, tárlókban elhelyezett kerámiái itt, a Civilházban nyertek végleges elhelyezést.

*Kende Judit kerámiái az abdai községházán – Forrás:* *Wikipedia*

A Kisalföld c. győri napilapban 1980. július 19-én ’h. á.’ (a cikk írójának a teljes neve hiányzik – szerk.) így ír a művésznőről (forrás: abda.hu)

„Szívügyem, hogy nővérem kerámiái a maguk múzeumába kerüljenek, és ott megőrizzék.” – írta Kende Margit ez év januárjának első napjaiban a győri Xantus János Múzeumnak. A kívánság megvalósult – tavasszal a nemrég elhunyt Kende Judit keramikusművész száznegyvenegy alkotása került a városba. A múzeumban a hagyatékból emlékkiállítás nyílt, melyet egész nyáron láthat a közönség.

Ki volt Kende Judit? Méltán mondhatjuk, hogy a legjobb magyar korongozók egyike. A Művészeti lexikon azonban nem igazít útba bennünket, csak művészek, szakmabeliek fülében cseng ismerősen neve.

Élete egyetlen szóval jellemezhető: zárkózott. Dolgozott, kísérletezett, a világtól félrevonulva készítette használati és díszkerámiáit. Nem törekedett arra, hogy neve a közönség elé kerüljön, nem szerepelt kiállításokon. A sajtó alig írt róla.

Túlélve a koncentrációs táborok borzalmát, alkotásaiban nem foglalkozott sorskérdésekkel. Pedig mondanivalója nyilván lett volna. Ehelyett környezetünkben előforduló tárgyakat, díszeket mintázott nagy gonddal és szorgalommal. Antik formájú, egyszerű díszítésű korsói, karcsú vázai, praktikus virágcserép burkolásai szépek és célszerűek. s mintegy jelképei a művész magábaforduló alkatának, egyszerűségében.

A hagyaték közel másfélszáz kerámiába méltán reprezentálja Kende Judit életművét.

Külön öröm, hogy az alkotások Győr művészi értékű gyűjteményét gazdagítják. A somogyi születésű keramikus itt töltötte gyermekéveit, az egykori leánygimnáziumban együtt tanult a nála egy évvel idősebb Kovács Margittal, egyidőben kezdték el kutatni az anyagformázás titkait. S bár a művészetben különböző utakat jártak be, barátságuk életreszóló volt.

Kende Judit 1927-től budapesti műhelyében dolgozott. De győri emlékei nyomot hagytak művészetében – kerámiadíszeiben felfedezhetjük a város egy-egy jellegzetes épületét, jellemző motívumát. Kötődése a tájhoz, a városhoz végakaratában is megnyilvánult, hamvait Győrben temették el. A Xantus János Múzeumba került hagyatékkal idetartozása teljessé vált.

Kende Judit néhány alkotásának mini galériája