Ezt az írást a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány által győri és Győr-környéki középiskolák részére 2025-ben meghirdetett, “Kirekesztés – az antiszemitizmustól az iskolai bullying-ig, az ellenséggyártás példái” elnevezésű projekt és pályázat kereteiben a győri Bercsényi Miklós Közlekedési és Sportiskolai Technikum diákjai készítették. A Bánhidi Mór, Galgóczi Eszter Dominika és Németh Virág összetételű és Kozalkné Fejes Judit tanárnő által támogatott csapat a pályázaton 2, helyezést ért el.
Javaslatok az antiszemitizmus és az iskolai bullying elleni fellépésre
Az iskolai mindennapokban lassan természetesnek bizonyul a bántalmazás és diszkrimináció …
Dolgozatunkban szeretnénk bemutatni az iskolánkban tanuló diákok véleményét az iskolai zaklatásról, bántalmazásról. Azért erre a témára esett a választásunk, mert a mi osztályunkban is tapasztaltuk a bullyingot, illetve iskolánkban a diákok életében, és az iskolai mindennapokban lassan természetesnek bizonyul a bántalmazás és diszkrimináció. Ehhez megkértük iskolánk tanulóit, hogy töltsenek ki egy általunk készített Google-űrlapot a kirekesztésről és a bántalmazásról. Mielőtt a kutatásunkat szemléltetnénk, fontos volt megismernünk és tisztáznunk az alapfogalmakat.
Az antiszemitizmus szó a zsidókkal szembeni előítéletet, az irántuk érzett gyűlöletet jelenti. Legszélsőségesebb történelmi példája a holokauszt, amely 1933 és 1945 között az európai zsidóság államilag támogatott üldözését és legyilkolását jelentette a náci Németország és kollaboránsai által. (USHMM)
A bántalmazás nagyon tág körben értelmezhető. Szűkebb értelemben csak a fizikai erőszaktevést szoktuk idesorolni, de valójában a csúfolódás, a zaklatás, a fenyegetés is ehhez tartozik. Az iskolai erőszak, vagyis a bullying olyan indokolatlan agresszív viselkedésforma, amely ismétlődő jelleggel és szándékosan irányul általában egy gyenge, magányos egyénre, akinek nehézségei vannak önmaga megvédésében. Általában nem nyilvános, titokban zajlik, a fenyegetések miatt esélyt sem adva a segítségkérésre.
A zaklatást az egyszeri bántalmazástól vagy más konfliktushelyzettől (pl. „ártatlan” csúfolódás) három tényező különbözteti meg: erős negatívan befolyásoló hatása van, a zaklatás áldozata nem tudja élni a mindennapi életét a zaklató tevékenységének következtében – például mert állandóan félelemben vagy bizonytalanságban él; a zaklatás ismétlődik, a bántalmazó rendszeresen visszatér az elszenvedőhöz, és megismétli a cselekedetét, legyen az fizikai, szóbeli vagy szexuális tevékenység; az erőviszonyok eltolódnak: a zaklatás során a bántalmazó fél mindig több hatalommal rendelkezik (több pénze van, erősebb, több barátja van, hangosabb), és ezt fitogtatja is a zaklatás során. (MAZS)
Megkértük iskolánk tanulóit, hogy töltsenek ki egy általunk készített Google-űrlapot a kirekesztésről és a bántalmazásról…
A kérdőívünkre 10-13. évfolyamig terjedően, név nélkül 162 db válasz érkezett. A legtöbb választ a 12. évfolyamból (33,5%) kaptuk, a legkevesebb pedig a 11. évfolyamból került ki (18%). A fiúk és a lányok aránya hasonló volt (53% fiú, 47% lány). A téma érzékenysége miatt tartottuk fontosnak a névtelenséget. Bíztunk benne, hogy így őszintébben nyilatkoznak társaink.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy tisztában vannak-e a tanulók a bullying fogalmával. A diákok elsöprő többsége (96%) ismerte a kifejezést. Valószínűleg annak köszönhető, hogy sajnos napi szinten jelen van az iskolánk életében. A mi érettségiző osztályunkban már kezdetektől számos konfliktus alakult ki, ezért 10. osztályban nemcsak osztályfőnöki órán kellett erről a témáról többször is beszélnünk, hanem az osztályfőnökünknek szakmai segítséget kellett kérnie az iskolapszichológus bevonásával, valamint az iskolánk szociális segítője és a védőnője is tartott interaktív előadást az iskolai bántalmazásról.
A tanulók háromnegyede tapasztalt már iskolai bántalmazást…
Az iskolánkban válaszadó tanulók háromnegyede tapasztalt már iskolai bántalmazást. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen formában tapasztalták ezt. A diákok 73%-a a csúfolódást említette, valamint 61%-uk a kiközösítésre szavazott. Az említett problémák miatt az osztályunkból is többen átiratkoztak más iskolába, vagy akár teljesen abbahagyták tanulmányaikat és végzettség nélkül kellett a munka világába belépniük. Így próbálják hátuk mögött hagyni a rossz élményeket, de ezzel nem oldódik meg minden, mivel már nehezebben nyílnak meg mások előtt és elhúzódóbbak lesznek, ezzel újabb célponttá válnak. Ezért fontos, hogy még időben és helyben akadályozzuk meg ezt a problémát.
A kérdőívet kitöltők egyharmada volt már bántalmazás célpontja, de szerintünk több ember is válaszolt volna igennel, csak jobbnak látták nem felvállalni. Ez is a bántalmazás egyik nagy veszélye, hogy a sértett nem mer felszólalni, vagy segítséget kérni egy megbízható tanártól vagy akár saját barátaitól sem, mert fél a további közösségből való kiemeléstől, kiutálástól, illetve, hogy árulkodónak tekintik.
A leírt tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy a tanárok nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a bántalmazás jelenlétét. A saját osztályunk szerint ez megelőzhető, azzal, ha a tanárok megpróbálnak empatikusabbak lenni, így a diákok bátrabban tudnak hozzájuk fordulni problémájukkal.
Mit lehetne a bullying ellen cselekedni?
A diákoknak feltettük a kérdést, hogy mit lehetne a bullying ellen cselekedni, és hogyan lehetne az iskolát befogadóbb hellyé tenni? Az alábbi megoldásokat kaptuk: az egyik megoldás az azonnali közbelépés, azaz, ha a tanár észleli a jelenlétében történő bántalmazást és egyből közbeavatkozik. Egy másik válaszadó ezt írta: „Ha egy tanár látja, hogy valakit bántanak, akkor támogatja az áldozatot, jelenti az esetet az iskolai vezetőségnek, értesíti a szülőket és segít megelőzni a további bántalmazást”. Még azt is felvetették megoldásnak, hogy a tanár félrehívja a bántalmazót és elbeszélget vele.
Az iskola befogadóbbá tételével kapcsolatban kevesebb ötlet érkezett. Valaki azt javasolta, hogy jobban kellene válogatni az intézménybe felvett tanulókat.
Mások “a bántalmazók határozottabb szankcionálását” javasolták, ezt már kisebb kortól kezdődően, mind az iskolában, mind otthon. Mindenesetre a bántalmazás elleni küzdelmet osztályokban kellene elkezdeni, ezzel megkönnyítve azt, hogy iskolai szinten tudjunk róla beszélni.
Feltettük a kérdést, hogy ha egy diák azt látja, hogy a barátja bántalmaz másokat, akkor mit tenne. Megnyugtató volt azt olvasni, hogy a többség megállítaná akár legjobb barátját is, ha a barát valakit bántalmazna, és elbeszélgetne vele, vagy egy tanárnak, vagy akár a szüleinek is jelezné. Azonban sajnos vannak olyan válaszadók, akik a barátjuk mellé állnának és részt vennének a bullyingban. Ez azt mutatja, hogy legtöbb esetben nem csak két ember között zajlik le ez a jelenség. Sajnálatos módon ezért, ha valaki csatlakozik zaklató barátjához, akkor már „ketten vannak egy ellen”.
A diákok fele olyan osztályba jár, amelyben valakit vagy valakiket megjelenésük, testalkatuk, testi adottságaik, származásuk, hobbijuk, tanulmányi eredményük, vallási- és nemi hovatartozásuk miatt közösítenek ki. Mindezek a tulajdonságok teszik az embereket egyedivé. A tanulótársainkat megkérdeztük, hogy szerintük mi miatt történik a bántalmazás. Szerintük bántalmazáshoz vezethet irigység, féltékenység, anyagi helyzet különbség, önbizalomhiány vagy hatalomgyakorlás, vagy akár hirtelen indulat. Van olyan eset is, amikor a bántalmazó nem azért sérti és szégyeníti meg a másikat, mert a felsorolt ürügyek erre „alapul szolgálnak”, hanem azért, mert a bántalmazót egyszerűen rosszul nevelték gyerekkorától kezdve és viccesnek találja, ha valakinek van egy akár látható, akár nem látható hibája.
A következő kérdésünk az volt, hogy ki mennyire tartja veszélyesnek a bántalmazást. Az válaszokból azt a következtetést vontuk le, hogy a többség komolyan veszi a bullyingot, és úgy gondolja, hogy ez egy veszélyes jelenség, amivel foglalkozni kell. Sokan érzik úgy, hogy a bántalmazás már messze nem csak játék vagy ugratás, hanem valami, ami tényleg tönkretehet lelkeket és közösségeket. Ugyanakkor vannak néhányan, akik még mindig alábecsülik a helyzet súlyát, talán azért, mert nem éltek át hasonlót, vagy mert megszokták, hogy az iskolai csúfolódás „természetes része” a diákéletnek.
Rengeteg tanuló középértéket választott, ami azt jelzi, hogy érzik a problémát, de talán nem világos számukra, hogy az mennyire mélyre hatol. Ez a közömbösség vagy bizonytalanság sokszor a legveszélyesebb, mert így a bullying csendben, észrevétlenül folytatódhat. Összességében a válaszok azt mutatják, hogy az iskolai közösségben már jelen van az probléma iránti érzékenység és az empátia, de még mindig lenne mit tenni annak érdekében, hogy mindenki megértse: a bántalmazás nemcsak veszélyes, hanem súlyos lelki következményekkel jár. Az ilyen eredmények rámutatnak arra, mennyire fontos a nyílt párbeszéd és az egymás iránti felelősségérzet.
Az ezt követő kérdésre adott válaszok azonban megmutatják, hogy a diákok nem teljesen ugyanúgy látják a bullying lényegét. A legtöbben úgy gondolják, hogy a zaklatás alapvetően az erőviszonyokról szól, vagyis arról, hogy valaki hatalmasabbnak, befolyásosabbnak vagy egyszerűen „menőbbnek” érzi magát a másiknál. Ez az a tipikus helyzet, amikor a bántalmazó a saját erejét próbálja megmutatni, a másikat pedig lealacsonyítani.
Ugyanakkor elég sokan nem értenek ezzel egyet és szerintük a bullying inkább érzelmi vagy személyes okokból fakad: például féltékenységből, irigységből vagy abból, hogy valaki figyelmet akar. Ez a kettősség szerintünk nagyon jól mutatja, hogy a zaklatás sokféle formában jelenhet meg és nem mindig ugyanazok a szándékok húzódnak meg mögötte. A lényeg viszont ugyanaz: akár hatalmi kérdésről, akár személyes konfliktusról van szó, a zaklatás mindig árt valakinek és ezt komolyan kell venni.
„Mindenkinek felelőssége-e fellépni a zaklatás ellen?”
Megfogalmazódott bennünk, hogy vajon kinek a felelőssége megakadályozni, vagy kezelni az ilyesféle helyzeteket. Feltettük a kérdést: „Mindenkinek felelőssége-e fellépni a zaklatás ellen?” Nagyon megosztó válaszokat kaptunk, sokan úgy érezték, hogy nem mindenkire hárul ez a felelősség, míg a megkérdezettek nagy része igennel válaszolt.
Rákérdeztünk arra is, hogy fontos-e nyíltan beszélni erről a problémáról. 93%-ban “igen” válasz érkezett, ami egy nagyon biztató arány. Megkértük a tanulótársainkat, hogy fejtsék ki, miért fontos. Az alábbi indoklások érkeztek: “Hogy minél kevesebb embert bántsanak.”, “Szerintem azért kell beszélni erről, mert senki nem tehet arról, hogy milyen nemzetiségűnek született, hogy néz ki. Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.”
Vajon mennyire nyílt egy nagyobb közösségben a cigány- és zsidóellenesség?
Felütheti a fejét a tanulók között a “cigányozás, zsidózás”. Tanulóink 87%-a hallotta már ezeket a kifejezéseket diáktársai szájából. Ezekből sértő viccek is kialakulnak osztályon belül. A 162-ből 119 diák tapasztalta már ezt, de futtában biztosan többen hallották már akár a folyosón, udvaron vagy ebédlőben. Sajnos a mai fiatalok számára egyáltalán nem idegen ezeknek a kifejezéseknek a sértő értelmű használata.
Vajon mennyire van nyíltan egy nagyobb közösségben a cigány-, és zsidóellenesség? Napjainkban a kisebbségek az élet minden területén elkülönülnek, ezt a megkérdezettek 36%-a is így látja. A további 63% nem tapasztalta, vagy nem így vélekedik. Sokan nevetnek azon, ha valaki ilyen megjegyzést tesz, mindegy, hogy a bántott származása, vallása, vagy testi adottságai miatt keveredett ilyen kellemetlen helyzetbe. Az ilyen helyzetek gyakran vezetnek súlyos következményekhez. Ez majdnem ugyanolyan, mintha valakit fizikálisan bántalmaznának, bár néhány tanuló szerint a két bántalmazási forma nincsen egy szinten a súlyosság szempontjából. Szerintünk azonban igen.
Az antiszemitizmusról és a cigányellenességről való nyílt beszélgetés szükségességéről mindenképpen fontosnak tartottuk kérdést feltenni. Diákjaink véleménye megoszlik: “Ha ezekről a gyűlöletkeltő gondolatokról nincs párbeszéd, az emberek szélsőséges irányokba terelődhetnek…”, “… egy előadás vagy elbeszélgetés nem segítene. Mindenki maga dönti el, mit és hogyan gondol, ezen más nem változtathat. Fontos, hogy nyíltan kezeljük és ne zárkózzunk el előle, de vélemény megváltoztatás céljából eredménytelen lenne beszélni róla.”
Az iskolán belül él egy jelzőrendszer …
Iskolánk házirendjét is átnéztük és az alábbi protokollt, lépéseket találtuk a bántalmazással kapcsolatosan: az iskolán belül él egy jelzőrendszer, melynek tagjai az intézmény minden dolgozója, kiemelten: az igazgató és helyettesei, az iskolapszichológus, az osztályfőnökök, az iskolaorvos és a védőnő. A házirendben részletesen rögzítették a különféle meghatározó fogalmakat; minden esethez külön eljárás társul. Az eljárásoknak helyzettől függően meghatározott határideje van.
Ebből jól látszik, hogy iskolánk megpróbálja kezelni a bántalmazás jelenségét, bár az intézkedések tényleges alkalmazása hagy még némi kivetnivalót maga után. Ez a rendszer nem áldozatcentrikus, nem eléggé preventív, pusztán jogszabályokra és rendeletekre épül.
Saját javaslataink a probléma megoldására
Sokat gondolkodtunk és kutattuk, hogy milyen hatékony módszerekkel tudnánk biztonságosabbá tenni az iskolánkat. Olvastunk cikkeket, néztünk rövid videókat és hallgattunk podcasteket, amelyek megihlettek minket. A levont következtetésekből alkottuk meg a saját ötleteinket.
Az emberek túlnyomó többsége szokott és szeret különféle filmeket nézni. Számos témában forgattak már filmeket, köztük az antiszemitizmusról és az iskolai bántalmazásról is. Az első ötletünk ehhez kapcsolódóan egy délutáni filmkör/filmklub kialakítása, amely keretein belül a diákok tematikus filmeket néznek meg és a későbbiekben feldolgozzák ezeket akár kerekasztal-beszélgetés formájában, szakember meghívásával, akár feladatlapok kitöltésével. Ha csak kéthetente sor kerülne ilyen rendezvényre, szerintünk már az is sokat segítene az érzékenyítésben és abban, hogy a tanulók egy kicsit más szemszögből is lássák a problémát, megismerjék annak hátterét. Ilyen filmek például: „Ha bármi történik, szeretlek”, „Az osztály”, „13 okom volt”, „Sandy Hook”, „A csíkos pizsamás fiú”, „Schindler listája”, „A zongorista”, „Remélem legközelebb sikerül meghalnod”.
Mi is részt vettünk a tematikus előadáson és kiállításokon. Ebből jött az ötlet: mi lenne, ha az iskolában is lennének a témához kapcsolódó események. Lehetnének kirándulások emlékhelyekre, kiállításokat lehetne látogatni. Időközönként vendégek tarthatnának rövid, interaktív előadásokat a tanulók számára. Különféle kultúrákat mutathatnánk be témanapok formájában.
Kutatásunk során találkoztunk egy nagyon érdekes online platformmal, amit „IWalk”-nak hívnak. A platform lényege, hogy interaktív séták formájában elkalauzol bennünket történelmi helyszínekre. A különböző helyszíneken más-más történeteket mesélnek el a holokauszt-túlélők. E platform használata is nagyban segítheti a tájékozódást, akár egy osztálykirándulásba is bele lehetne illeszteni ilyen helyszíni sétákat. Ehhez kapcsolódik még egy hasonló profilú platform, az u.n. „IWitness”. Ezen megtekinthető számos holokauszt túlélő rövidebb vagy hosszabb interjúja. Akár egy-egy osztályfőnöki órán is meg lehetne nézni néhány ilyen emlékezést és arról elbeszélgetni.
Az iskolában történő bántalmazásoknak nem csak diákok lehetnek a résztvevői, éppen ezért tartjuk fontosnak a tanárok képzését. Ha akár 2-3 évente egy-egy alkalommal továbbképzésre küldenénk iskolánk oktatóit, könnyen lehetne, hogy új és innovatív módszerekkel tudnák segíteni érintett diákjaikat.
Diákszínkör keretében is lehetne foglalkozni a bántalmazás, kirekesztés és az antiszemitizmus témájával. Az iskola tanulói kezdeményezhetik amatőr színjátszókör megalakítását, melynek keretében az említett témákból választanának színdarabot egy drámapedagógus vagy irodalom szakos tanár segítségével. Azt is elképzelhetőnek tartanánk, hogy akár közösen írnának színdarabot a témáról, amelyet előadnak az iskola tanulói számára. Ezt követően az osztályfőnök segítségével osztályfőnöki órán a tanulók megbeszélhetik a látottakat, akár feladatlapot is kitölthetnek ezzel kapcsolatban.
FORRÁSOK
– https://encyclopedia.ushmm.org/content/hu/article/antisemitism
– https://mazs.hu/jaffe/iskolai-bantalmazas-bullying/
– https://youtu.be/mgElEWNDq0w?si=F1UObSN2QNJ3R4dM
– https://docs.google.com/forms/d/15qkhNUbHGVqGlqUMGG23-YTA-qU9R7qwSGZA0FoybYc/edit#responses
Szerk: Krausz P.
Kezdőlap fénykép: Krónika