A győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kara
Összefoglaló a kurzus hallgatói által készített mikróinterjúk során elhangzott nézetekről
Írta: Krausz Péter
A 2025 szeptember- november hónapokban tartott kurzuson részt vett hallgatók beszámolókat állítottak össze az általuk készített interjúk során kapott válaszokról. Ezek képezik a jelen írás forrását.
Általában elmondható, hogy néhány kivételtől eltekintve az interjúalanyok számos esetben tudatlanságról tesznek tanúbizonyságot vagy „tudásuk” csak a zsidóságról alkotott negatív sztereotípiákig terjed. Úgy tűnik, a megkérdezettek többsége nem visel kifejezett ellenszenvet a zsidóság iránt, elhangzott több befogadó-együttérző vélemény is. Hangot kaptak, szerencsére nem túl gyakran, kifejezetten antiszemita megnyilatkozások is.
E mikrókutatások hasznosak, mert tisztánlátásunkat erősítik a „zsidóság – befogadás – kirekesztés” témakörében.
Ki kell emelnem, hogy a hallgatók kutatásai nem azonosak egy közvéleménykutatással, hiszen az adott településeken csupán egy maroknyi ott lakót kérdeztek meg, ez volt a feladatuk. A kapott válaszok, melyek töredékek, semmiképpen nem tükrözik, nem is tükrözhetik a helyi lakóközösség együttes álláspontját.
2025 szeptemberében a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán szociálpedagógia és szociológia BA szakos hallgatók részvételével, a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány támogatásával, „Zsidóság – Befogadás – Kirekesztés” tematikájú, szabadon választott kurzus indult.
Az alapítvány által felkért vendégoktatók, Dr. Papp Richárd egyetemi docens (ELTE Társadalomtudományi Kar), valamint Dr. Sükösd Anikó egyetemi adjunktus (KRE Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Kar), interaktív előadások és workshopok keretében járták körül és értelmezték az antiszemitizmus kérdését, valamint a társadalmi kirekesztés más megjelenési formáit.
A vendégelőadók és a győri egyetem közreműködő oktatói (Dr. Simonik Péter, docens és Oszter Bettina, tanársegéd, mindketten a Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszék munkatársai) irányítása alatt lefolyt kurzus zárószakaszában a hallgatók önálló kutatás, személyes interjúk keretében többek között arra a kérdésre kerestek választ, hogy milyen jelentéssel bír ma a holokausztra való emlékezés Magyarországon a különböző generációk képviselői között és eltérő méretű településeken, főleg lakóhelyükön és másutt.
A kreditpontszerző kurzuson hat hallgató vett részt és november közepén mind a hat beszámolt egyéni szociológiai mikró felmérésükről. Mivel nem vagyok szociológus és a téma szakértője, ezt az összefoglalót, amely részben az interjúkról tartott előadásokon készült kézírásos feljegyzéseken, részben pedig három hallgató alapítványunknak átadott PPT prezentációján alapul [1] (l. lent), nem szakember készítette és így számos részletében óhatatlanul pontatlan. Úgy érzem, ez a tény, valamint az, hogy az egyetemi hallgatók még nem kész és gyakorlott értői és „kérdezői” a vizsgált témakörnek, nem változtat az interjúalanyok által elmondottak valóságtartalmán. A mikrókutatás módszertana lényegében a Csepeli György és Papp Richárd „Kiáltó csend – a holokauszt helyi emlékezete Magyarországon” című könyvében [2] bemutatott egyéni, illetve fókuszcsoportos interjúkra épülő társadalomtudományi kutatás leegyszerűsített eszköztárára épül.
Hol, kikkel készültek interjúk?
A hallgatók többsége saját lakóhelyén keresett interjúalanyokat, egy-két esetben egy-egy a lakóhely melletti településen is. Összességében ezek a helyiségek a Dunántúlon találhatóak a Balaton vonalától északra, három közülük Győr-Moson-Sopron, három Vas, és kettő Veszprém vármegye területén található. Kis és közép falvakról van szó néhány száz és kétezer-ötszáz közötti lakósságszámmal, valamint két kisvárosról tízezer, ill. harmincezer lakossal.
Egy-két sajátosság a vizsgált településekkel kapcsolatban: (a) az egyik faluban a hatóságok a közelmúltban egy neonáci szervezetet számoltak fel, vezetőjét bebörtönözték. (b) Egy másik falun keresztül 1944-ben hajtották nyugat felé azt a munkaszolgálatos századot, melynek tagja volt Radnóti Miklós költő, amiről a falu lakossága semmit nem tud. (c) Egy másik településen lényegében soha nem éltek zsidók.
A megkérdezettek összetétele meglehetősen heterogén. Megtalálhatók közöttük nők és férfiak, középiskolás diákok, 20-40 év, valamint 50-80 éve közötti felnőttek.
A kérdezők által azonosított interjúalanyok közül egyesek vagy egy adott csoportjuk az előzetes egyeztetés ellenére lemondták a beszélgetést. Többen zavarban voltak a „komfort zónájukon kívül eső, mély” téma miatt, amiről eddig soha nem beszéltek.
Interjú kérdések
Az interjút készítő hallgatók előre kézhez kapták a felteendő kérdéseket:
- Hol és milyen kontextusban hallottad először a „zsidó” szót?
- Kik a zsidók?
- Mik voltak a zsidóüldözések és az antiszemitizmus okai?
- Beszéltetek/beszéltek-e a holokausztról a családodban?
- Jelen van a „zsidózás” a társaságodban?
- Volt-e szó a holokausztról az iskoládban, beszéltetek/beszéltek-e róla a tanáraiddal, iskolatársaiddal, barátaiddal?
- Hogyan zajlottak a deportálások a településeden?
- Vannak-e jelei az emlékezetnek a településen élt zsidókról és a holokausztról?
- Kell-e emlékezni a holokausztra? Hogyan lehetne ma emlékezni a zsidókra?
- Hogyan látod a 2023. október 7-én Izraelben végrehajtott terrortámadást és az azt követő történéseket? (Ez a kérdés nem hangzott el minden interjúban.)
A válaszok bemutatásának módja
A következő fejezetekben a fenti kérdésekre kapott válaszokat ismertetem. Eltekintek az interjúkészítők és a válaszadók azonosításától, nem nevesítem az érintett településeket sem egy adott embercsoportra vagy településre vonatkozó általánosítás veszélyének elkerülése érdekében. A kérdésekre kapott egyedi válaszokat pontosvesszővel választom el, „/ /” jelű zárójelbe tettem néhány el nem hangzott, de szükséges kiegészítő szót, itt-ott „( )” zárójelben dőltbetűs szerkesztői információt közöltem. Szerkesztési változtatásokat szinte kizárólag csak ezekre a pontosító részletekre korlátoztam.
Az egyes kérdésekre kapott válaszokat kis bevezetővel láttam el, azokat ellenben nem minősítem, ezt tegye meg az olvasó.
Tehát a válaszok:
Hol és milyen kontextusban hallottad először a „zsidó” szót?
Nem volt olyan válaszadó, aki életében ne hallotta volna a „zsidó” szót. Nagyon változatos válaszok születtek.
Részleteiben: otthon beszéltek róla; ha jól emlékszem, gyerekkoromban, történelem órán; a nagyszüleimtől, mikor a háborús időkről beszélgettünk; iskolai hittan foglalkozáson, jó értelemben; szülők, nagyszülők beszéltek róluk; fiatalok: iskolában, filmek révén; idősek: beszélgetnek a 2. világháborúról, gyerekkorban látottakról; édesapától: egy ismerős édesapja zsidó („gyertyás dolog” karácsonykor); ezért viselkedik „így”; harmadik-negyedik osztályban először; általános iskolában; nem hagyott mély nyomot; konkrétan nem emlékszem rá, de valószínűsítem, hogy amikor … fel is figyeltem rá, vajon mi lehet a szó jelentése, az … az általános iskola történelem óráján lehetett; én azt hiszem negyedikben kezdtem el /figyelni/ történelmi csatornákat és ott a második világháború kapcsán jöttek fel; … első osztálytól kezdve hittant tanultam, így ott találkoztam vele először; én például … három éve olvastam ‚A diadalív árnyékában’ című könyvet és az a második világháború után játszódik, foglalkozik ezzel a témával, előtte is hallottam róla, de ekkor … szélesebb körű betekintést nyertem ebbe a dologba, meg a vallásba; … megemlékező ünnepségen alsóban; … a kontextusra nem emlékszem, de talán alsóban irodalom órán.
Kik a zsidók?
Tárgyilagos, semleges meghatározások mellett negatív sztereotípiák is megfogalmazásra kerültek, melyek bizony az antiszemita szótár részei.
Tételesen: nagy az orruk, pajesz, göndör a hajuk, nagy a fülcimpájuk, kalapot hordanak; a zsidók kereskedők voltak, a zsidó boltok voltak a legdrágábbak; pénzesek, gazdagok, ma is; zsidó az, akit annak tartanak; olyan emberek, akiknek saját kultúrájuk és vallásuk van; vallási és kulturális közösség; gyűlölt közösség; Mózes átvitte őket a vízen; a Bibliában is megemlítik őket; nem vesznek részt a közösségi életben; az idősek szerint dolgos, tisztességes emberek voltak, a fiatalok véleménye semleges vagy pozitív; akik bele születnek; akik annak vallják magukat; akik azt a vallást követik; van, aki ‚lerakja’ a vallást; házassággal a zsidóságot nem lehet felvenni; egy ismerős férje zsidó, aki határozott és nem sok mindent enged meg a feleségnek; állítólag nagyon jó üzletemberek, jól alkudnak; valaki a Nestlé-nél dolgozott, … pár további zsidó is … /vélemény erről:/ mivel zsidók, így természetesen ilyen helyen dolgoznak és egyébként jó az üzleti érzékük … /másik vélemény:/ egy ilyen céghez nem kerülhet valaki csupán azért, mert zsidó, hanem kell oda egy jó üzleti érzék és tanultság; valaki azt mondja, hogy akinek a vallása zsidó, de van, aki … a származás alapján zsidó, … hogy én hogyan gondolom, ez nehéz kérdés, de talán inkább az, aki származása szerint is zsidó; hát, akik a zsidó hitben hisznek, meg ha jól tudom anyai ágon öröklődik tovább; szerintem nagyon okos, precíz, dörzsölt emberek és ezért is, úgymond, tagadták ki őket; egy kisebb népcsoport, ahhoz képest, hogy viszonylag szétszórtan élnek, ambiciózus és eléggé befolyásos nép; a zsidók az első ábrahámi vallás követői.
Mik voltak a zsidóüldözések és az antiszemitizmus okai?
Az okokat keresve a válaszadók a történelmi horizonton a hitleri fajelméletig, sőt a középkorig nyúlnak vissza, számosan megneveznek „kortalan” érveket is. Részben jelzik egyet nem értésüket a zsidóüldözéssel.
Íme: Hitler fellázította a munkásosztályt Németországban; ha akkor nem üldözik őket /t.i. a zsidókat/, akkor ma már az egész világot uralnák; féltékenység; félelem, előítélet, tudatlanság; egyfajta gyűlölet és félelem a másságtól; sok helyen irigykedtek a zsidókra, mert szorgalmasok és sikeresek voltak bizonyos dolgokban; az emberek féltek attól, amit nem ismertek és ez sokszor gyűlölethez vezetett; a többség követése; ’poénból’; palesztinai, izraeli helyzet /miatt/; politikai manipuláció eredménye, a hatalom felelőssége; már a középkorban elkezdődött; mindig is kergették őket; én egy okot sem tudnék megnevezni, hogy miért kell üldözni őket; zárt társadalom, nem nagyon engednek oda be embereket; a kereszténység terjedése; kevesebben voltak; igazából faji alapon kategorizálták az embereket … főleg a német birodalmi tevékenységek, ill. amik ezek mögött álltak: koncentrációs táborokba való gyűjtés, gettósítás, elhurcolás, megsemmisítés; akármennyire is visszataszítónak vagy ‚gáznak’ is tűnik ez a dolog, bár … magamat valamilyen szinten tanult embernek tartom, … én is el tudok gondolkodni azon, hogy voltak-e ennek valós okai… és valamilyen szinten, nyilván, ami ebből kibontakozott az a teljes abszurditás, … voltak olyan dolgok, amik néhány embernek a bicskát nyitották ki a zsebében, … nyilván nem lehet kimondani egy népre, hogy csak azért mert zsidó, bűnös; véleményem szerint, ahogy a legtöbb diktatúrában …, csak találni akartak valakit, akire rárakhattak minden hibát, … valamilyen szinten egy közös gyűlöletet született a népben és mi köti össze a legjobban az embert, általában a közös gyűlölet; … nekik volt a legtöbb befolyásuk, sok pozíciójuk volt, ezért könnyebb volt rájuk rárakni azt, hogy ők tehetnek mindenről… és persze nem csinálták ezeket a zsidók, de egyszerűen rájuk lehetett fogni; a kormány felkarolta a nép ellenszenvét.
Beszéltetek/beszéltek-e a holokausztról a családodban?
A válaszadók többsége azt jelzi, hogy családjukban nem vagy alig esett szó a holokausztról, többen ennek okait is azonosítják. Egy-két esetben találkozunk a „rádöbbenés” jelenségével.
Konkrétan: nem igazán, nálunk otthon nem volt téma; talán egyszer a szüleimmel volt róla szó; félelem a kérdésfelvetéstől a szülők felé; a háború utáni 2. generáció már nem beszél róla, az idősebbek igen; nem beszélnek, de tudomásuk van róla; idősek ma is beszélnek róla undokkal, a fiataloknál ez tabutéma; szégyen, ami történt; auschwitzi látogatás a családdal, előtte nem beszéltünk róla – borzasztó, lelombozó, levágott hajtincsek, gyerekcipők: tudatosul benned, hogy ezek tényleg emberek voltak; látható téma a TikTok-on: egyik interjúalany így „találkozott” rokonával, auschwitzi túlélő magyar nénivel, Amerikából; a családban csak akkor, ha van „hozzáértés”; talán soha az életben nem merült fel, nyilván nem volt érintettség, ezért se; nem is mondanám anyuékat … történelem kedvelőnek, szóval ilyen szinten se; … a nővérem nagyon informált a történelemről és Budapesten tanul, … sokszor … felmegyek hozzá … egyszer álltunk a vasútállomáson és vannak ugye … a nagy konténeres vonatok, mindig, amikor az eljött mellettünk, olyan rossz érzés volt, olyan ijesztő … ő mesélte hogy ez azért van, mert ez a holokausztot juttatja az eszünkbe, mert ugye ilyen vonatokon vitték el az embereket … ahányszor eljön egy ilyen vonat mellettem, én is elhátrálok, kicsit olyan fura érzés és lehet, hogy mindez emiatt van; mindig nagyon érdeklődő gyerek voltam és mindig mindenről tudni akartam mindent, szóval sokat kérdezgettem a szüleimet erről a dologról is.
Jelen van a „zsidózás” a társaságodban?
E kérdést vagy nem minden kérdező tette fel, vagy e kérdésre nagyon kevés válasz érkezett.
Ezek a következők: igen, inkább a férfiak körében; igen, használták a baráti körben is, akármelyikre gondolok… ugye, ennek a szónak lett egy ilyen pejoratív értelme … olyan, aki ugye fogja a pénzt, nagyot akar ‚szakítani’, de én azt mondom, hogy ehhez hozzátett az is, hogy például a mi gyerekkorunkban, vagy hát most is megy … a South Park c. sorozat (amerikai rajzfilm sorozat, 1997 – szerk.), abban például folyamatosan zsidóznak, majdnem kötőszóként használják a zsidó szót és nem a pozitív értelemben; enyhén használt, így fogalmaznék; nálunk még nem /zsidóztak/, de /máshol/ hallottam, sokszor pejoratív értelemben; az én baráti társaságomban van egy ember, akit zsidózni szoktak a kinézete miatt; ’no komment’ (ez egy válasz volt – szerk.).
Volt-e szó a holokausztról az iskoládban, beszéltetek/beszéltek-e róla a tanáraiddal, iskolatársaiddal, barátaiddal?
E kérdés némileg átfedésben van az első kérdéssel. Általában elmondható, hogy az iskolákban megemlékeznek a holokausztról, a megemlékezés formáit és hatékonyságát különféleképpen ítélik meg. Néhány elhangzott kitétel a másság gyűlöletének jelenlétére utal az iskolában.
Az egyes válaszok: csak a rendszerváltás után; a cigányokkal kellett volna kezdeni; csak röviden történelem és hittan órán; film élmény: Schindler listája; igen, a tanárokkal; fiúk gúnyolódtak: jól csinálták (ez a szóban forgó ’fiúk’ véleménye – szerk.); fiatalok tanulnak róla, megemlékezéseken vesznek részt; az oktatásnak nagy a szerepe, nem csak történelem órára való, mert ez egy erkölcsi kérdés, osztályfőnöki órára való; nagyon részletes oktatás – viszont átírta az, amit Auschwitzban láttam; inkább csak beszélgetés volt; láttunk egy megrázó fekete-fehér videót (a zene máig megmaradt bennem); nem tudom, pontosan mikor, de az emléknapok meg voltak tartva mindig … úgy emlékszem vissza, hogy a középiskolában volt … iskolarádió minden teremben és ezek iskolaszintű megemlékezések voltak; a barátokkal, úgy érzem, az átlaghoz képest többször előjött, főleg az egyetemen … az ember, ahogy egyre jobban nyit a világ felé, egyre többször belefut /a holokauszt kérdésébe/ , akár egy kocsmai sörözésnél is elő szokott jönni; történelem órán érintettük, a zsidó vallást vettük, ha jól emlékszem; az én körömben nagyon ritkán, de néha elkezdünk beszélgetni a zsidó népről és kultúráról.
Hogyan zajlottak a deportálások a településeden?
A válaszadók többsége nem tud szinte semmit a lakóhelyükön történt deportálásról, vagy erről egyszerűen nem akar tudni.
A kapott információk: nem tudom; a vasútállomáson felrakták őket a vagonokba; nagyszüleim említették, hogy itt is éltek zsidók és elvitték őket is; nem voltam ott, nem tudom; tudom, hogy elvittek zsidót a településről; a fiataloknál nem téma, az idősek sem tudtak semmit, de egy megjegyzés: akiket elvittek, soha többé nem tértek haza; itt nem volt deportálás, ez mindig kőkemény keresztény falu volt, a szomszédos településről deportálták a zsidókat, méltó emlékhelyük van; kimondottan arra, hogy innen zsidót vittek el … nem emlékszem … a szomszéd faluból biztos, hogy vittek, ott komoly zsidó közösség … élt, van zsidó temető is; először volt egy zsidó negyed és ott csináltak egy gettót, konkrétan házi őrizetbe raktak mindenkit, elvették a tulajdonukat, utána pedig onnét vitték őket tovább; én nem nagyon tudom, hogy hogyan zajlott ez itt.
Vannak-e jelei az emlékezetnek a településen élt zsidókról és a holokausztról?
A válaszok zöme szerint az adott helyen nincs semmi nyoma az egykori zsidó közösségnek, vagy ha van, a kérdezettek nem tudnak róluk.
A közöltek: zsidó temető; volt zsinagóga, ma már nincs, helyét nem tudom; lehet, hogy van emlékhely (amit még az interjút készítő sem talált – szerk.); nem igazán, nem tudok róla; nem tudok róla, de jó lenne, ha lenne, hogy emlékezzünk; emlékhely nincs; semmi emlékhely nincs, csak a családi házak és szántóföldek által körülvett zsidó temető, ami nagyon rossz állapotban van; a zsidó temetőt gondozzák, be van kerítve, 2-3 család sírjai találhatók itt, tisztelik, nem hagyják beszántani; csak a temető, másról nem tudok; nincs emlékhely, nem téma, nem is lesz, mások szerint kellene emlékhely; szerintem itt semmi; a … utcáról lefordulva, ott a ház szélén, a falon van egy ilyen kis emlékmű; … a házak előtt ki van rakva ilyen fémből a családok neve … (pótkérdés: tudod-e, hogy mi azoknak a ’fémeknek’ a neve? – szerk.) nem, azt nem (ez a kapott válasz; az interjút készítő a botlatókövekre kérdezett rá – szerk.); a zsinagóga, ami egyébként nagyon szép lehetne, csak elvileg nem szeretnék felújítani, mert így szeretnék megőrizni.
Kell-e emlékezni a holokausztra? Hogyan lehetne ma emlékezni a zsidókra?
A válaszolók néhány kivételtől eltekintve az emlékezés indokoltságát és fontosságát húzták alá. Vannak, akik túlzottnak tartják az emlékezés mértékét akár elmenve álhírek hangoztatásáig.
A válaszok: nem, feledni kell; nem, mert már nincs érdekelt vagy hozzátartozó; igen, elrettentés céljából; ne történjen meg újra, de nem a szívünk csücske a zsidó; mindenképpen, azért is, hogy soha ne történjen meg újra; igen, hogy a jövő generációi tanuljanak belőle; fontos, hogy emlékezzünk arra, mi történt és a túlélőkre is, ne csak az áldozatokra; igen, akár egy emléktáblával vagy egy megemlékezéssel; igen, de ez változik; igen, ez is egy esemény volt; igen, így marad fenn az utókornak; ha a halottjainkról megemlékezünk, akkor róluk is kell; egy napon az évben, nem többször; tanítani kell, hogy ne következzen be újra; morális kötelesség megmutatni, hogy mire képes a gyűlölet, ez nem csak múlt, hanem mai erkölcsi tanulság; egyértelmű a válaszigen; annyi életet elvettek; fölöslegesen haltak meg a szerencsétlenek; hogy feleszméljünk, hogy most milyen k**** jó dolgunk van; emlékeztető, hogy az emberiség ne essen megint ebbe a hibába; szemfelnyitás; illene, hogy nagy emlékezés legyen, de nem kell piros betűs ünnepnap; az emberiségnek ez egy hatalmas, nagy, fekete foltja; kell, hogy az emberek kicsit ’traumatizálódjanak’; ’reality check’; fontos látni, hogy mennyire megrendezett és brutális volt /a holokauszt/; kell, talán … jó is, hogy van egy külön emléknap, részarányban is tőlük volt a legtöbb áldozat, de … jó ez így, ahogy van … vannak megemlékezések, meg elég sok film készült, akár dokumentum, akár rendes film; sokszor az embernek már-már olyan érzése van, hogy úgy túlságosan ki akarják sajátítani ezt a világháborús áldozati szerepet … például nagyon sok olyan hír jön, hogy van olyan ország, amelynek a mai napig jóvátételt kell fizetni … igen ott életek vesztek el, családok mentek tönkre, de nehogy már egy mostani magyar gyereknek 80 évvel utána a zsebéből kivegyék a pénzt, hogy Magyarország jóvátételt fizessen Izraelnek; a múltkor … olvastam, hogy a MÁV-ot akarták megbüntetni, mert … részt vettek a deportálásokban, azért mindennek van határa, szerintem; mindenképp, ez egy megrázó történés volt emberek százezreinek, millióinak, amely mellett nem mehetünk el … /az emlék/ generációkba égett bele; fontos /emlékezni/, mert hogyha körülnézünk a mai világban, az, hogy másképp bánunk az emberekkel a bőrszínük vagy a szexualitásuk alapján, ez most is jelen van, talán még rosszabb is, mert bejött a social media, rengeteg /erre biztató/ ingert kapunk minden nap … ez ma is így van: elítéljük azokat, akik bármiben is mások; a kultúra megismerése is hozzátartozhatna ehhez az egészhez, hogy jobban át tudjuk érezni a helyzetüket.
Hogyan látod a 2023. október 7-én Izraelben végrehajtott terrortámadást és az azt követő történéseket?
E kérdést három kérdező tette fel, a többiek erre vagy nem vállalkoztak, vagy nem találták megfelelőnek a kérdésfelvetés körülményeit. Egyik válaszadó sem ítélte el a HAMASZ terrortámadását, ellenben a konfliktusért többen Izraelt ítélték meg felelősnek, míg mások semlegesek maradtak.
A tételes reakciók: nem tudom; a franciaországi helyzet a legrosszabb; a világ már van olyan szinten, hogy ezt diplomatikus (diplomáciai – szerk.) úton el lehet intézni; ez a területszerzési mánia kicsit ilyen középkor…; én nem is tudom pontosan, hogy mi itt a cél, mármint a népirtással; azt gondolná az ember, hogyha már egy nép átment egy ilyen tragikus dolgon, akkor nem ismétli meg; ők voltak az áldozatok, most meg ők azok, akik csinálják; megmondom őszintén, annyira nem ástam bele magam ebbe, annyira nem izgat ez a téma … ha az ember annyira benne lenne a dologban, akkor is rohadt nehéz lenne eldönteni, hogy most … kinek van igaza … valószínűleg sohasem fogjuk eldönteni, hogy … most az izraelieknek vagy a palesztinoknak van igaza; gyakorlatilag amióta világ a világ, ezek mindig háborúztak egymással … én egyik mellett se tudnék kiállni, részemről mind a kettő fél hibás; a legszörnyűbb az egészben és nagyon sok téma van ilyen, hogy minél jobban beleásom magam a témába, annál kevesebbet tudok róla … azt tudom mondani, hogy aki azt mondja, hogy csak ez vagy csak az, az egy barom … aki ennyire ki tud állni valami mellett, az nem tud eleget; az izraelieknek egy ürügy volt, hogy végre megtámadhassák Palesztinát, palesztinok pedig csak az országot akarják; én őszintén nem vagyok annyira tájékozott abban, hogy pontosan mi történik, viszont nem tetszik, hogy az aktuálpolitikába nagyon beleszól (azaz túlzottan befolyásolja a napi politikai helyzetet – szerk.), olyan szinten, hogy más országok ezzel példálóznak, vagy épp beleszólnak a konfliktusba … például valamit Trump is … belepofázott, vagy én nem is tudom, hogy mit csinált pontosan; a háború mindig rossz, a háborúból senki sem jön ki győztesen; ledöbbent, hogy az emberek … területekért tudnak vitázni, ez is emberi életekbe kerül; valódi béke sose lesz.
A hallgatók személyes benyomásai
Az egyetemi hallgatók némelyike az interjú készítés alatti személyes benyomásairól is beszámolt.
Az egyik hallgató azt jelezte, hogy az interjú nyugodtan folyt le. Egy másik arról adott számot, hogy a megkérdezettek között jelen volt a félelem a témától, de a kíváncsiság is, a beszélgetés a komfortzónából történő kilépést jelentette. Az interjú kezdetén a megkérdezetteket zárkózottság jellemezte, azt hangsúlyozták, hogy „nem tudok erről semmit”, de később némileg feloldódtak.
Találkoztak zárkózott interjúalannyal, lelkes, ideges vagy közönyös válaszolóval, volt, akit meglepett, hogy milyen közel állt a tragédia a falusi élethez
Az egyik településen folytatott neonáci szervezkedésről, melynek fő jellemzője volt az antiszemitizmus, a német 3. birodalmi náci ideológia átvétele és általában véve a másság gyűlölete, minden ott lakó tudott, de senki nem lépett fel ellene, inkább a közömbösség, a „mindegy” érzés, a „mások dolga” álláspont volt a jellemző. Itt jelen volt a tudásvágy hiánya; nem akartak a felvetett kérdésekről többet tudni, „időnket ne pazarolják” – nyilatkozták.
Az interjú végeztével – egyes esetekben – pozitív visszajelzés is érkezett és megkönnyebbülés következett.
Köszönet
A Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány nagyon hálás a hat egyetemi hallgatónak, a külső szakértőknek és egyetemi oktatóknak a tanfolyam megszervezésért, lebonyolításáért, illetve az azon történt aktív részvételért. Külön köszönet illeti a Széchenyi István Egyetem vezetését e kurzus indításának lehetővé tételéért.
2025. december
[2] Kiáltó csend – A holokauszt helyi emlékezete Magyarországon, Csepeli György és Papp Richárd, Múlt és Jövő, Budapest, 2025
A fénykép csak illusztráció.