Bevezetés és angol fordítás: Amir Livnat
Az alábbi, Győr városára utaló verseket Giora Fisher izraeli költő írta. Giora édesanyja, Miriam (sz. Sugár Irén) Győrben született, és ősei is a városban éltek.
Giora 1951-ben látta meg a napvilágot a délnyugat-izraeli Gedera és Ashkelon között fekvő Moshav Avigdorban, ahol ma is él feleségével és fiaival. Bibliából szerzett mesterdiplomát, és bibliatanárként működött a Be’er Tuvia-i középiskolában. Emellett szarvasmarhákat tenyésztett és egy nagy tejgazdaságot vezetett.
Gyermekkorában és tinédzserként dalokat és verseket írt, de felnőttkorában felhagyott az írással. Azután kezdett újra írni, hogy fia, Merom Fisher 2002-ben egy IDF-művelet során elesett a ciszjordániai Dzseninben. Első kötete „Utóhatás” címmel 2010-ben jelent meg. Ezt követte 2014-ben az „Élet munkája”, 2017-ben a „Mit tanultál a történetből” és 2022-ben „A nap végén” című könyvek. 2011-ben megkapta az izraeli Ramat Gan város kezdő költőknek ítélt díját.
Giora többször járt Győrben, édesanyja szülővárosában, és benyomásait az itt bemutatott két versében írta le. Versei utalnak ősei és általában a győri zsidók sorsára a holokauszt idején, összekapcsolva a városban tett látogatás élményével. A versek összekapcsolják a múltat, a jelent és a jövőt, és érzékeltetik a Magyarország és Izrael közöti kapcsolódásokat.
Az általa felvetett kérdések érintik a holokauszt áldozatait, egyben az izraeli háborúkban elesett katonáknak és a terrorcselekmények áldozatainak az emlékét idézik, ami különös jelentőséggel bír a meggyilkoltak emléknapjain, amelyekre közelmúltban került sor. Ezek az emléknapok október 7-e óta egy újabb nehéz jelentést hordoznak, mert ezen események nyomán mindannyian túlélők és egy gyászoló nemzet vagyunk. Giora versei visszhangoznak és felráznak, miközben az elesettekre emlékezünk, és vágyakozunk a foglyok és elraboltak biztonságos hazatérésére. Ne legyen soha többé hasonló gyászunk!
A versek (a szerkesztő nyers magyar fordítása angolból):
A győri zsidó temetőben
Mint egy vak apa
Ki fia arcát tanulmányozza
Felfűzöm a kongó ürességet
Betű a betűhöz
Jegyzet a jegyzethez
És olvasom: Meghalt 1929-ben רפ”ט
Betűk ötvözete,
Érettségi vizsgám emlékmorzsái,
Áldott Nagyapám sírkövén.
Korán halt meg, így szerencsésen
Egyetlenként Győrben
Magyarországon eltemetve
Mondom rég halott anyámnak:
Ne sírj,
Mert a gyerekek visszatértek ősi földjükre
És ujjaim, melyekkel fiaim
Simogatni szoktam
Kiálló fém betűkön
Babrálnak anélkül, hogy tudnék róla.
Terror ellen harcolt
Elesett Dzseninben: 2002
Az „Utóhatás” c. kötetből, Am Oved, 2015
A sértetlen város
Oly szép Győr, anyám városa
Osztrákmagyar gyöngyszem.
Szinte sértetlen a nagy háborúba’.
Íme,
Itt sétáltak az utcákon a főtér felé
Nagyanyám, nagybátyám és gyermekeik
Innen deportálták őket, valamikor
1944. június 11 vagy 14-én.
Győr, Magyarország, Sukkot 2014