Aharon Moshe (Ronnie) Ben David írása
A Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozó alkalmából készítettem ezt az összefoglalót a Gross család történetéről. Sajnos nagyon kevés információval rendelkezünk családunk holokauszt előtti győri történetéről.
Eredeti Gross családnevünket apám és testvére a holokausztban elpusztult családapa, David Gross emlékére változtatta meg Ben-Davidra (héberül: Dávid fia). A héber név hangsúlyozása azt a vágyat tükrözte, hogy tisztelegjünk a család gyökerei előtt és emlékezzünk az elpusztultakra, miközben új kezdet elé néztünk.
Mivel az 1950-60-as években Izraelben nőttünk fel, és Magyarország még a vasfüggöny mögött volt, a Gross család győri történetéről csak korlátozott ismereteink voltak. Szüleink ritkán beszéltek gyermekkorukról, érthetően elfojtották a múlt emlékeit, és csak héberül beszéltek velünk. Szerencsére anyai nagymamám a családunkkal élt, így elsajátítottam néhány fontos magyar kifejezést. Fiatalként túlságosan el voltunk foglalva a saját életünkkel ahhoz, hogy a család történetéről érdeklődjünk. Mire felnőttünk és érdeklődni kezdtünk volna, már nem volt, aki elmesélje nekünk a történetet. A legtöbb történelmi részletet Kováts Katalinnak és Horváth Józsefnek a győri nyomdászat történetéről szóló cikkei és a Gross Gusztávot említő újságok alapján gyűjtöttük össze. Ezeket nagylelkűen Csendes Tünde bocsátotta rendelkezésünkre.
A legkorábbi utalást a győri Gross családról nagyapám dédapjára vonatkozóan találtuk: Simcha Gross (Reizel a felesége), elhunyt 1831. június 24-én. Ahron nevű fia, Gross Ármin (Ignaz) (felesége: Sheva) 1850-ben papír- és írószerüzletet alapított, amely könyveket is árult vagy kölcsönzött. Az üzlet a Hid utca 10 alatt működött, amely cím egyben a család lakóhelyéül is szolgált egészen 1944 júniusi auschwitzi deportálásukig.
Ármin fia, Gusztáv 1866-ban nyomdát alapított, később kiadással is foglalkozott. Az övé volt a második nyomda Győrben. Cikkek alapján Gross Gusztávot a magyarországi nyomdászat és könyvkiadás történetének kiemelkedő alakjaként tartják számon: „A »Gross Gusztáv«, a »Gross Gusztáv és Társa«, valamint a »Gross Testvérek« nevek alatt megjelent kiadványok kiemelkedő színvonalúak voltak és méltán érdemlták ki a kortársak és a későbbi nemzedékek elismerését”. (Horváth József, Fejezetek a győri nyomdászat történetéből).
Gross Gusztáv a nyomdaipar minőségének javítása mellett a könyvkiadásban is jelentős szerepet játszott, népszerű tudományos könyvsorozatuk nagy sikert aratott. Azzal, hogy Gross Gusztáv a könyvkötést bőrről kartonra cserélte, jelentősen csökkenteni tudta az általa kiadott könyvek költségeit, így azok a lakosság nagyobb része számára váltak elérhetővé. Az Osztrák-Magyar Monarchiában ők számítottak az első olyan kiadónak is, amely papírkötéses könyveket adott ki. Nyomdaként az évek során különböző újságokat is nyomtattak.
A nyomda még egy további generáción át működött, és azt Gross Gusztáv fiai, Dávid (nagyapám) és testvére, Benjámin irányították. Benjámin 1941-ben hunyt el. Az első világháború alatt mindkét fiú az osztrák-magyar hadseregben szolgált. Dávid aktívan részt vett a Könyvnyomdászok Szövetségének munkájában, valószínűleg elnökké is választották. A győri zsidó közösség 1944-es megsemmisülésével ez és minden más egycsapásra megszűnt.
A Gross család a győri ortodox zsidó hitközséghez tartozott. Tagjai aktívan részt vettek a közösség ügyeiben, jesiva diákokat támogattak úgy nevezett „étkezési napok” keretében. (A jesiva diákjai körében elterjedt szokás volt, hogy a jesiva közelében élő családoknál étkeztek). A család részt vállalt a közösség más tevékenységeiben is. Egy 1911-es újságcikkből kiderül, hogy Gross Gusztáv, a zsidó ortodox hitközség akkori elnöke az 1911. januári választásokon elvesztette pozícióját. Az 1944-es deportálás idején ugyanakkor fia, Gross Dávid töltötte be ezt a tisztséget.
Apám emlékei szerint gyermekkorában meghitt és vidám családi életet éltek, az öt fiú szorosan összetartozott. Ortodox zsidó oktatásban részesültek héderben és jesivában, világi ismereteiket pedig magánórákon, magántanároktól sajátították el. Később a Bencés Gimnáziumba jártak.
József szorgalmas tanulóként világi műveltségét nagyrészt a bencés gimnázium tanáraitól szerezte. Nagyra becsülte bencés tanárait, és mindig nagyon hálás volt nekik azért, hogy kiszélesítették szellemi horizontját.
Mivel Magyarországon nem láttak jövőt, Gusztáv és Dadi szükségét érezték, hogy gyakorlati szakmát tanuljanak. Gusztáv a családi nyomdában, Dadi pedig a szabóságban tanult.
1941-ben, 21 évesen édesapám, József megkapta a brit mandátumi területre szóló bevándorlási engedélyt, és kivándorolt Izraelbe. Szüleit, Dávidot és Gizellát, valamint négy testvérét hagyta hátra: Gusztávot (Elyukim), Aharont (Dadi), Tibor Ottót (Yoetz) és Lászlót (Yehuda). Később feleségül vette Miriam Sternberget, aki szüleivel együtt menekült el Budapestről. Három gyermekük született.
1944. március 21-én a Gestapo letartóztatta a család három tagját: Gusztávot, Dadit és unokatestvérüket (Benjámin fiát), akit szintén Gross Gusztávnak (Guszti) hívtak. Júniusig tartották fogva őket, ekkor mindnyájukat, azaz a család többi tagját is, valamint az egész zsidó közösséget Auschwitzba deportálták.
A szülőket és a két legfiatalabb testvért azonnal a gázkamrákba küldték.
Gusztáv, Dadi és unokatestvérük, Guszti az Auschwitz II-Birkenau munkatáborba került.
1946 novemberében kelt visszaemlékezésében Gusztáv nagybátyám részletesen leírja, hogy min mentek keresztül a nácik rabság 14 és fél hónapja alatt.
Mindhárman csatlakoztak az auschwitzi földalatti mozgalomhoz, és részt vettek az 1944. október 7-i felkelésben. Október 24-én Lieberose-ba szállították őket.
Összetartottak és segítették egymást, így sikerült túlélniük mindkét tábort. 1945. február 2-án gyilkos menetre kényszerítették őket Lieberose-ból Sachsenhausen-be. Az első napon Gusztáv nagybátyám megbetegedett, Dadi és unokatestvére, Guszti segített neki. Ezt egy SS-őr észrevette és azzal fenyegetőzött, hogy lelövi mindegyiküket. Guszti így szólt: „a végén úgyis megölnek minket”. Erre az őr a helyszínen agyonlőtte. Gusztáv és Dadi túlélték a halálmenetet és eljutottak Sachsenhausenbe. Itt emeletes barakkokba zárták, verték és éheztették őket, napi fél liter levest és egy kenyeret osztottak ki tíz embernek.
Néhány héttel később zárt vasúti kocsikban hat nap alatt Mauthausen-be, a Gusen2 altáborba kerültek, amelynek foglyait Messerschmitt gyárban dolgoztatták. A borzasztó körülmények között a foglyok úgy néztek ki, mint két lábon járó halottak. Annyira rossz állapotba kerültek, hogy már megszólalni sem volt erejük. Április végén visszaküldték őket Mauthausenbe, majd Gunskirchen–be, ahol végül az amerikai erők szabadították fel őket 1945. május 5-én. Mondani sem kell, hogy eddigre nagyon rossz állapotba kerültek.
Magyarországra visszatérve Dadi így írt apámnak:
1946-ban Gusztáv és Dadi kivándoroltak Izraelbe, ahol mindketten megnősültek és családot alapítottak.
Tragikus módon Aharon (Dadi) elesett az 1949-es háborúban, hátrahagyva feleségét, Hannah Abeles-t (vasi holokauszt-túlélő) és egy 20 hónapos kislányát, Vardát. Halála mélyen megrázta a holokausztból éppen csak megmenekült családot.
1951-ben születtem én és nagybátyám után az Aharon nevet kaptam.
Gusztáv nagybátyám feleségül vette Frida Kochen-t, szintén holokauszttúlélő Ratiborból (akkor Németország, ma Lengyelország) és két gyermekük született.
Apám, József, 1986-ban hunyt el 65 éves korában. Világhírű szociológus volt, a tudomány-szociológia úttörője. A jeruzsálemi Héber Egyetem és a Chicagói Egyetem professzora. Könyveit számos nyelvre lefordították. 1978-ban a Magyar Tudományos Akadémia meghívására Budapestre látogatott, ez lett egyetlen visszatérése Magyarországra 1941-et követően.
Gusztáv folytatta a családi szakmai hagyományt és anyai ági leszármazottai, a Mayer család tagjainak tanácsát követve könyvkiadást és textilipari vállalkozásokat szervezett. 1988-ban, 65 évesen hunyt el.
Bár időnként beszéltek a múltjukról, sem apám, József, sem Gusztáv nem érintették a „kemény” részleteket. Hálásak voltak a sorsnak, hogy új életet építhettek, keményen dolgoztak, sikeresek lettek a szakmájukban és nagyon szoros családi kapcsolatokat ápoltak a három család között – ez a kötelék azóta is megmaradt.
József, Gusztáv és Aharon hat gyermeke közül négyen vesznek részt a Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozón. Gross Dávid és Gizella leszármazottai nevében köszönjük a szervezőknek, hogy megrendezték ezt az eseményt.
Izrael, 2024 április
Források:
- Kováts Katalin és Horváth József a győri nyomdászat történetéről szóló cikkei
- Gross Gusztávot említő újságok, melyeket nagylelkűen Csendes Tünde bocsátott rendelkezésünkre
- Fejezetek a győri nyomdászat történetéből, Horváth József írása
- Gustav Gross beszámolója, November 1946
- Yad Vashem Irattár
- Életrajzi feljegyzések Joseph Ben-David professzorról , Mara Beller, 1985. december 26
- With My Own Eyes, the autobiography of a historian, by Jackob Katz