Glück József nagyhírű győri fotográfus fiának fordulatos életútja
Összeállította: Krausz Péter
Vitatott személyiség. Nem lehet célom ítélkezni életéről és pályájáról, illetve a talált információk valóságtartalmáról.
Talán az 1970-es években, az egyik temetői holokauszt megemlékezésen édesanyám mutatta a távolban Borsa Misit, gyerekkori ismerősét, akivel üdvözölték is egymást. „Mindig más hölggyel látni”, mondta anyám. Talán a 80-as években feleségem, kezdő ügyvédként, egy ügyfél képviseletében hivatalosan kereste fel Borsa Mihályt, a Központi Szociális Bizottságának elnökét, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének irodájában.
Borsa elképesztően változatos életutat írt le. A magyar politikai és zsidó közösségi élet ranglétrájának magas fokára jutott el. Ügyvéd a háború előtt, kisgazda párti politikus. Magyarországról az elsők között hurcolták náci koncentrációs táborokba, elveszti családját, a háború után tagja a nemzetgyűlésnek, magas állami tisztségeket tölt be, a Joint magyarországi elnöke, az említett szociális bizottság vezetője.
Ebben az írásban internetes források segítségével mutatom be Borsa életének néhány részletét. Az életrajzi részletek Kozák Péter Borsa Mihály életéről készített jegyzetéből származnak. [1] Az állambiztonsági szervek Borsa elleni acsarkodásáról szóló bekezdések – jelentéktelen szerkesztési módosításoktól eltekintve – idézetek Veszprémy László Bernát, történész, ez év áprilisi írásából. [2] (Más források használatát folyamatosan külön feltüntettem – szerk.).
Ítéljen az olvasó.
Glück József fotográfus fia, iskolái [1]
Glück Mihály (Glück József fényképész, a régi Győr megörökítője – szerk.) és Singer Janka (az idézett „Névpont” tévesen Johanna nevet közöl – szerk.) gyermekeként 1906. február 25-én született Győrben. Elhunyt 1986. november 16-án Budapesten. A Borsa nevet 1945-ben vette fel.
A győri zsidó hitközség iskolájában tanul, majd a főreáliskolában, a mai Révai Gimnáziumban érettségizik 1924-ben. Ezt követően az École des Hautes Études Sociales-on és a párizsi újságíró-iskolában tanul (1924–1927), hazatérése után a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerez (1929).
Ily módon sikerül kivédenie a numerus clausus diszkriminatív korlátozásait. Huszonhárom évesen, kitűnő iskolákkal a háta mögött és értékes diplomákkal a zsebében kezdi el szakmai pályáját (szerk.).
Kezdő évek [1]
Pályakezdőként az Est-lapok győri tudósítója (1927–1929), majd a Győri Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara alkalmazottja (1929–1935) kamarai fogalmazóként és iparügyi előadóként (1935–1939). A zsidótörvények miatt 1939-ben elvesztette állását. A Pesti Izraelita Hitközség munkatársa lesz (1943–1944).
1944 [1]
Magyarország német megszállása után, 1944. március 20-án menekülés közben elfogták, mint kisgazdapárti politikust Kistarcsára internálták, majd az első politikai transzporttal az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. Később több tábort is megjárt, Dachau felszabadítása után tagja lett a helyi magyar komitének 1945. májusától szeptemberig.
Auschwitzba deportált négyéves kislányát és feleségét meggyilkolják. Ez a tragédia örökre maradandó nyomot hagy életében, nem alapít új családot (l. Kol Israel – szerk.).
Felszabadulás után: munka, politika, zsidó szervezetek [1]
A Független Kisgazdapárt (FKgP) tagja (már 1935-től), nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő 1945-49 között.
1945-ben több funkciót tölt be: a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének titkára, az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának főosztályvezetője. Az Újjáépítési Minisztérium miniszteri tanácsosa 1946–1948 között, majd 1948-ban az Anyag- és Árhivatal elnöke, illetve a Mézforgalmi Nemzeti Vállalat vezérigazgatója. Egyes források szerint (arcanum.hu – szerk.) államtitkári rangot is kapott.
Kinevezik a fasizmus áldozatainak segélyezését végző nemzetközi szervezet (Joint) magyarországi elnökének, amely funkciót harminc éven át, 1957–1986 között tölti be. Egyúttal elnöke a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) Központi Szociális Bizottságának.
Az országos politika e megbízásait a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) 1964-68 közötti tagságával honorálja. Tevékenységét az évtizedek során számos kitüntetéssel ismerik el: Magyar Szabadság Érdemrend (bronz, 1947), Munka Érdemrend (arany, 1966), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1976), Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje (1986).
Állambiztonsági szervek célkeresztjében [2]
Borsa 1960-tól került először az állambiztonság látókörébe, 1962-től pedig “Milliós”, illetve “Milliomos” fedőnéven volt a belső elhárítás célszemélye. Megfigyelésére fedett eszközök és ügynökök sorát vetették be, operatív akciók és végül egy büntetőeljárás keretében próbálták – sikertelenül – kiszorítani a zsidó hitközség országos szervezetének fontos pozíciójából.
Rövid politikusi pályafutása során kialakított kapcsolatait egész életében hasznosította, egyik fő patrónusa a befolyásos kommunista politikus, Ortutay Gyula volt, aki gyakran kiállt volt párttársa mellett. Borsáról az egyik első jelentést 1960 áprilisában “Xavér” (a fedőnév Benoschofsky Ilonát takarta, l. Rubicon, l. még: Kol Israel – szerk.) adta, e szerint “jókedvű, jóhumorú, bohém ember. Szeret nagyon jól és vidáman élni (…). Szereti a nőket, és sikereivel bőven dicsekszik”. A viszonya a hitközség kommunista vezetésével – Sós Endrével – kimondottan rossz volt, de nem tudták elmozdítani pozíciójából.
„Sárosi” fedőnevű ügynök – akit a szakirodalom Seifert Gézaként, a BIH elöljárójaként, majd Sós („Sípos” fedőnéven ügynökként is tevékenykedett, Rubicon – szerk.) után a MIOK elnökeként azonosít – felrótta neki, hogy a MIOK közgyűlésein hátul ül és nevetve beszélget, ezzel „bomlaszt”. Kommunista kapcsolataival dicsekszik, … Borsa állítólag meg is nevezte kapcsolatait: nem csak Ortutayt, de a szintúgy befolyásos Nyers Rezső pénzügyminisztert is.
A fentieknél nagyobb problémát jelentettek vélt cionista kapcsolatai és barátsága Scheiber Sándor rabbival. „Borsa Mihály teljes mértékben együttműködik Scheiber Sándor megrögzött cionistával” – írta egy titkosrendőr-tiszt.
Igen nagy összegek felett diszponált: szervezete hivatalosan évi egymillió dollárt, vagyis akkori értéken 30 millió forintot osztott el, bár maga Borsa egy helyütt elhencegett, hogy egyéb utakon legalább még egyszer ennyi pénzt behoz. „A legtöbb dollárt ő hozza, többet, mint bármelyik külkereskedelmi vállalat”, és „ezt a tevékenységet a párt is igen akceptálja”. A hatalmas összeg „ellenőrzése … nincs megoldva”, és „… a segélyezés leple alatt lehetőség van ellenséges tevékenység finanszírozására” – írják az állambiztonsági szervek.
Megszervezték utcai figyelését, a vele kapcsolatos napi történések leírása az állambiztonsági levéltárban ma is megtalálható. A figyelés azonban érdektelen vagy magától értetődő kapcsolatokat tárt csak fel, pl. Hermann Lipót festőt vagy Erwin Haymannt, a svájci zsidó segítő akció elnökét. A következő lépés ezért BIH-nél található irodájának bepoloskázása volt 1962-ben. A tartótiszt … arra utasította … a rendszerbarát hitközségi vonalhoz sorolt „Sárosit”, hogy építsen ki barátságot Borsával.
| Bár az 1956-ot közvetlenül követő években is megfigyelték a zsidó „felekezetet”, ez a tevékenység 1960-ban gyorsult fel, vált szisztematikussá. 1960 kora nyarán a szovjet hírszerzés a „baráti országok” hasonló szerveinek hozta tudomására, hogy „szeretnénk megkérni barátainkat, hogy nem tudnának-e összeállítani és átadni az Állambiztonsági Tanács részére egy összefoglaló jelentést a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen irányuló izraeli hírszerző tevékenység jellemzőbb irányairól” (1960. június 17.). A „baráti felkérésnek” eleget tevő magyar elhárítás válaszában már kiemelte azokat a „csomópontokat”, melyre a hírszerző tevékenységnek magyar zsidóság vonatkozásában irányulni kell: az izraeli követségre, Scheiber Sándor professzor, a Rabbiszeminárium igazgatója személyére, valamint a hitközség külkapcsolataira és pénzügyeire. A szovjet felkérés meggyorsította az eseményeket, mert 1961-től kezdve intenzív és több alosztállyal egyeztetett felderítő munkába kezdtek a BM Politikai Nyomozó Főosztálya II/5-c alosztályának munkatársai. Egy 1961. szeptember 4-én kelt Operatív Jelentés részletesen leírja az izraelita „felekezet” helyzetét és a korábbiak mellett felhívja a figyelmet a nagy autonómiával működő Központi Szociális Bizottság tevékenységére, melyet Dr. Borsa Mihály vezetett. Forrás: Elsötétítés – A zsidó intézmények állami kontrollja a Kádár-korszak első éveiben, Novák Attila, Rubicon |
Megítélésében egyébként volt eltérés a különböző állami szervek között. Éppen akkoriban, amikor az elhárítás arra jutott, hogy Borsa „hírszerző-gyanús”, az ÁEH-ban ez az értékelés született: „(Borsa) nem cionista. Eddigi közéleti tevékenysége ismert és mindenkor lojalitást mutatott kormányunk és rendszerünk iránt.”
A legtalálóbban azonban valószínűleg a következő állambiztonsági jelentés jellemezte filozófiáját: „Ő ennek a rendszernek a híve, mert nem is tehet mást. Először is olyan jól él, ahogy soha nem élt. Senki sem bántja, nem zavarja, semmi oka tehát elégedetlenségre. Azon kívül bevallja, hogy ő fél. Minden zsidó fél, csak nem mindegyik vallja be. Fél, mert ha itt bármilyen változás történne és csak 2-3 nap zavaros átmeneti idő állna elő, akkor ez alatt minden zsidót kiirtanának. Akkora az antiszemitizmus, ok nélkül, amilyen soha sehol nem volt még. Ok nélkül, mert a Rákosi időben okkal volt az, hiszen a legfelső vezetésben csupa zsidó volt, bár azoknak az embereknek semmi közük nem volt a zsidósághoz, bűneiket a zsidóság terhére írták. Ma azonban nem ez a helyzet. A legfőbb vezetésben nincs zsidó, de az antiszemitizmus nem szűnt meg, sőt erősödött.”
| A pártfunkcionáriusok fejében létezett valami olyasmi, hogy „a zsidóság” és az ehhez kapcsolódó sztereotípiáik és asszociációik nagyon hasonlóak voltak a háború előttihez. Meg voltak győződve arról, hogy „a zsidóság” egy elkülönülő, saját érdekekkel rendelkező, rejtett hálózatot működtető, együttműködő társadalmi csoport, amelynek tagjai még ha magasabb pozícióba kerülnek is a rendszerben, mindig is megbízhatatlanok, a Nyugat potenciális ügynökei maradnak, akik válsághelyzetekben aztán kimutatják a foguk fehérjét – ez jelent meg aztán nyíltan Władysław Gomułka lengyel pártvezető híres „imperialista-cionista ötödik hadoszlopot” emlegető beszédében 1967 júniusában egy tömegrendezvényen. Forrás: Interjú – „Számontartották, ki zsidó”, Kovács András szociológus a Kádár-rendszer antiszemitizmusáról, 2019. november 23, MagyarNarancs |
Az addigi nyomozások nem vezettek eredményre, ezért egy évvel később már Borsa lakására akartak szobalehallgató-eszközt telepíteni. Ehhez előbb szükségük volt lakáskulcsának másolatára. Mivel Borsa rendszeresen járt a Rudasba fürdőzni Seifert Géza társaságában, logikusnak tűnt, hogy a ruhájából ekkor lehetne kilopni a kulcsait. … az akcióhoz mozgósították „Sárosi” ügynöküket, akinek az volt a dolga, hogy ügyeljen rá: Borsa aznap nehogy rövidre fogja a fürdőzést. Az eszközt 1964 februárjában telepítették a lakásán.
1964 áprilisától elkezdték megfigyelni Borsa külföldi és belföldi levelezését is.
1964 nyarán Lengyelországban járt, ekkor a lengyel állambiztonsági szerveket kérték meg, hogy figyeljék őt, de nem kaptak értékelhető adatokat. A magyar szervek a szovjet titkosszolgálatot is megkeresték, még pedig egy sötétebb ügyben: tőlük olyan holokauszt-túlélők neveit akarták megtudni, akik a Szovjetunió területén éltek, és együtt raboskodtak Borsával Dachauban és más táborokban. A magyar szervek ugyanis úgy tudták, hogy Borsa a koncentrációs táborokban kegyetlen kápó volt, és erre kerestek bizonyítékokat. A tippet korábban többek között „Xavér” adta, akinek Borsa maga mondta el 1957-58-ban, hogy „a koncentrációs táborban kápó volt. Ez úgy került szóba, hogy Borsa elmondott valami hosszú történetet, hogyan szerzett ő sok – talán 2000 – cigarettát és ezzel hogyan manipulált. Erre nem lett volna másképp módja, csak úgy, hogy különálló helyzete volt. Ha jól emlékszem, Wüstegiersdorf-ot jelölte meg, mint azt a tábort, ahol volt. Azt hiszem, Dachauban is volt”. A vallomásokat folyamatosan, még 1968-ban is gyűjtötték be Borsa lejáratásának céljával, ám a jelek szerint az ügy sosem vezetett eredményre, azon túl, hogy a férfi minden bizonnyal tényleg kápó volt. Persze az, hogy valaki kápó volt, nem jelentette azt, hogy egyben kegyetlenkedett is, és tudjuk, hogy a kommunista titkosrendőrség előszeretettel terjesztett hamis kollaborációs vádakat ellenfeleiről.
1965 nyarán az állambiztonság arra jutott, hogy intenzívebb adatgyűjtés kell Borsa „üzleti” megbeszéléseiről. Ezért úgy döntöttek, bepoloskázzák a Mátyás-pince étterem 4-es bokszát, ami tudvalevőleg Borsának volt fenntartva. … Oltai Miklós, egy 1916-as születésű volt munkaszolgálatos, párttag, ’57-től munkásőr – … segített éjjel beengedni a technikai felmérést elvégző államvédelmiseket. Segítségével július végén sikeresen beszerelték a berendezést, csak hogy októberben arra jussanak, hogy az teljesen haszontalan, mert a WC-ből a zajok beszűrődnek. Ezért ki kellett szerelni az eszközt, ami ismét hosszas procedúra volt.
Ferihegyen „szoros vámvizsgálatnak” vetették alá, de nem találtak semmi rendelleneset … Titkos házkutatást is foganatosítottak nála, de semmire sem jutottak …
Kapcsolatainak vizsgálatán keresztül 1966 májusában már tényként kezelték, hogy olyan emberekkel érintkezik, akik információik szerint az angol hírszerzés, illetve a NATO hírszerzésének emberei lehetnek, noha a Joint-ot eleve az izraeli titkosszolgálat fedőszerveként kezelték. „Fentieket figyelembe véve dr. Borsa Mihály alaposan gyanúsítható hírszerzéssel … Összegyűjtöttek tőle néhány inkrimináló idézetet is: egy helyütt azt mondta, hogy „utálom a kommunistákat”, máshol pedig arról beszélt, hogy „az ÁEH-nál (Állami Egyházügyi Hivatal – szerk.) nincs utolsóbb intézmény. Egymás ellen uszítják az embereket. A zsidók ügyével nem foglalkoznak (…) antiszemita társaság.” „Majd kifejtette, hogy csak zsidó között szabad élni, majd hozzátette, hogy természetesen nem ilyen zsidók között, mint Magyarországon vannak”.
1968. február 1-jén … Borsa ismerősével, Steiner Bélával autózott Dunaújvárosnál: a volánnál ő maga ült. Az autó hirtelen megcsúszott, árokba hajtott, és Steiner életét vesztette. Az ügyben halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárás, és a háttérben a BM III/II-4-a. alosztály (külső elhárítás közel-keleti országokkal szemben) próbált „odahatni, hogy különböző interveniálásoknak ne adjanak helyet, és biztosítani, hogy az ügy kivizsgálása és lefolytatása ügyészi, és bírósági szinten is a szocialista törvényesség szigorú betartatásával történjék”. A jelek szerint bizonyosan próbálták befolyásolni a Pályaalkalmassági Vizsgáló Intézet szakvéleményét, noha főleg azért, mert Borsa is megmozgatta a maga kapcsolatait e téren. „Sárosi” szerint Borsa Ortutayt és Barcs Sándort – szintúgy zsidó származású, volt kisgazdát, képviselőt, az Elnöki Tanács tagját – mozgósította …
Ezen a ponton valószínűleg magas helyről szóltak le a titkosrendőröknek: fejezzék be Borsa értelmetlen vegzálását. A nyomozókat utasították, hogy ha Borsa követett el bűncselekményt, akkor „realizálják” a büntetőeljárást, ha pedig nem, akkor „az ügyet le kell zárni”. Borsa végül a közlekedési baleset miatt három év felfüggesztett börtönt kapott, aktáját pedig lezárták … meg kellett állapítaniuk, hogy nyolc év alatt „hálózati operatív munkánk során nem sikerült olyan adatok birtokába jutni, amelyek bizonyították, vagy alátámasztották volna nevezettel kapcsolatban a kémkedés gyanúját”. A lehallgató készüléket lakásában csak 1974. októberében szerelték le …
Később a jelek szerint viszonya konszolidálódott a rendszerrel (számos, már említett kitüntetést kapott – szerk.). Amikor 1969 tavaszán Beer Ivánt és Berger Istvánt felfüggesztették cionista tevékenység miatt a Rabbiképzőben, az akcióhoz az ÁEH felhasználta Borsát … felkérték a ÁEH elítélő álláspontjának támogatására …
| Két olyan intézmény akadt, ahol a párt- és belügyi szervek a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évekig folyamatosan, de sikertelenül próbálták átvenni az irányítást. Az egyik a Scheiber Sándor vezette Rabbiképző Intézet, a másik a zsidó hitközségen belül működő, szociális segélyezést intéző Központi Szociális Bizottság, amelyet Borsa Mihály vezetett. Ők ketten tudták, legalábbis részben, megőrizni az autonómiájukat, habár folyton megpróbálták kiszorítani őket a pozíciójukból, másrészt rátenni a kezüket az autonómiát egyáltalán lehetővé tévő anyagi forrásaikra. Forrás: Interjú – „Számontartották, ki zsidó”, Kovács András szociológus a Kádár-rendszer antiszemitizmusáról, 2019. november 23, MagyarNarancs |
Összeállította, szerkesztette és angolra fordította Krausz Péter (a 2. lábjegyzet szerinti forrásból származó rész angol fordítása: Hungarian Conservative)
[1] Borsa Mihály – Kozák Péter jegyzete, 2013, Névpont, (Más források használatát külön feltüntettem – szerk.).
[2] Szereti “Milliomos” a sajtot? Fedett intézkedések Borsa Mihállyal szemben, 1960–1974 – Veszprémy László Bernát, 2025. április 5, Kol Israel (Más források használatát külön feltüntettem – szerk.).